Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-06 / 4. szám

GÖDÖLLŐI Kjftírla MIX. EVFOUTAM, 4. SZÁM 1902. JANUÁR 6., HÉTFŐ Márciusban újra nyit a Petőfi Múzeum Volt egy márványtábla Ha vendégein érkezik és tovább marad egy-két óránál, nem távozhat el anélkül, hogy felkeresse velem az aszó­di Petőfi Múzeumot. Amikor egyedül sétálok a Galga- völgy túlsó oldalának dombjain, nem mulasztom el, hogy szabad szemmel, vagy távcsó segítségével megkeressem azt az épületet, amely a vidék kultúrájának mágneses pólusa. Azt hiszem, nem vagyok ezzel egyedül. : A minap egy helytörté­neti kiadványt beszerezni indultam a múzeumba, s meglepetten tapasztaltam, március elsejéig bezárta kapuit. A szórná zédos épü­let ajtaján sikerrel kopog­tattam. Ott dolgoznak a múzeum munkatársai, s az igazgató, dr. Asztalos Ist­ván. Csak a kiállítás van zárva, ők zavartalanul mun­kálkodnak. Vagy mégsem? Az alapító igazgató szavai­ból zaklatottságot érzek, de beszélgetőtársain érzékelte­ti : Nem oda Bnd-a! FELFRISSÍTIK Mielőtt fölöslegesen izga­lomba hoznám olvasóimat, először Azt írom. le, hogy’ miért van zárva a mú­zeum. Egyszerű az ok: az állandó kiállítást 1939-ben nyitották meg. A Magyar Nemzeti Múzeum felülvizs­gálati restaurálásra visz- sza kérte a kölcsönadott fegyvereket, amiket a re­vízió után visszaadnak. Ez jó alkalom arra, hogy a többi vitrint is kitisztítsák, letöröljék a port, kiegészít­sék a törött edényeket. A falakat februárban le sze­retnék meszeltetni, s így felfrissülve a tervek szerint a Petőfi Múzeum március elsején újra fogadja a lá­togatókat. Jó volna persze egy új állandó . kiállítást tervezni, megalkotni, de dr. Asztalos István azt is tudja, ehhez most nincs elegendő pénz. És mi nyomja a szivét? Az óesztendő utolsó hetei­ben egy építészmérnökkel készített beszélgetést olva­sott. valamelyik napilap­ban. A nyilatkozó elmond­ta, hogy szédelegve és fel­háborodottan távozott az aszódi múzeumból szeptem­beri látogatása során. Az ötvenes évek elején felmér­te az épületet, s most azt A Vöröskereszt által ka­rácsony előtt meghirdetett Mond) le egy csokiról, vagy valamilyen csekélységről GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. • A szerkesztőség vezető­je: Balázs Gusztáv, • Munkatárs: PUiér Éva. 9 Postacím: Gödöllő, PL 14. 2180. Telefax és telefon: (?.8) 20-79S. • Szerkesztősé­gi fogadóóra: hétfőn 10-töl tá óráig. • Hirdetésfelvé­tel : munkanapodon 8.30-tót 1] őréig a szerkesztőség­ben. fék Petőfi egykori iskolái ját. Igaz, az épület külse­je karbantartott, bent azon­ban csalódottság és az emeletre vezető ijesztő lep- csőkialakítás fogadta. KORÁBBAN Az igazgató nem tudja, hogy és miként látta az épíiész első ottjártakor az épületet, ő 1955-ben tég­láig lemállott vakolatot, vi­zes falakat, szörnyű álla­potú padlózatot talált. Min­den egykori tanteremben la­kás volt, összesen 13-an lakták a mai múzeumot. A ház előtt disznóól, trágya­domb éktelenkedett, ép­ségben egyedül a külső fa­lon elhelyezett márvány­tábla hirdette Csengey Gusztáv epigrammájában ,,Szellemed bölcsőjét itt hű anya őrzi". Amikor 1958-ban elhatá­rozták, hogy múzeumot kell létesíteni, talán a dön­téshozók sem tudták, mi­lyen hosszú lesz a folya­mat. Az épületet úgy, ahogy rendbehozták, a trágyadom­bot eltakarították és lön múzeum. Kezdetben a la­kókkal együtt. Lakásról la­kásra, teremről teremre folyt a küzdelem, míg a nyolcvanas évek elején az egész épület a múzeumé lett. Miután ennek hátsó feljárata volt — amit per­sze nem Petőfi korában építettek, mivel akkor még csak földszintes volt a gimnázium — belső lépcsőt építettek — a lehetőségek szerint. A termek ugyan­úgy vannak, mint voltak. Nem Petőfi, hanem a la­kások idejében. A Petőfi- korabeli állapotok véletle­nül sem maradtak meg a tíz-tizenöt átalakítás után. A felújítás során derüli ki pontosan építészetileg, hogy az emeletráépítés 1872-ben történt. Okleve­leken már korábban bebi­e'nevezésű akció a gödöl­lői iskolákban véget ért. Köszönjük minden gyer­meknek és felnőttnek, aki az akciót támogatta, része­se volt annak és adomá­nyával segített. Köszönetét mondunk továbbá minden gödöllőinek, aki a múlt év során felhívásunkra segített adományával a Vöröske­reszt céljainak megvalósí­tásán a rászorultakon. Kér­jük, hogy ebben az évben Is legyenek segítőkészek, figyeljenek embertársaik­ra. Tiszteljenek meg azzal, hogy adományaikat mi to­vábbítsuk. Címünk: Gö­döllői Polgármesteri Hi­vatal Szabadság tér 7. 201- es szoba, Városi Vöröskereszt zonyították, de még a jeles Petőfi-kutató, Dienes And­rás is úgy tudta, hogy le­bontották az épületet és új emeleteset falaztak. Az is természetes, hogy Petőfi témája csak egy te­remben látható, hiszen ő Aszódon még nem a nagy költő volt. Ahogy az igaz­gató — amúgy Petőfi egyik legnagyobb szerelmese — mondta, nem is akartak olyannal dicsekedni, ami nem Aszódé. Petrovics Sán­dor a grammatista és st/n- taxista diák volt, aki per­sze később szent helyek­ként énekelte meg a Galga mentét! A múzeum e táj emlékeinek őrzője is és szerencsére bőséges az a kínos, amit falai óvnak és bemutatnak. TÖRTÉNELEM Dr. Asztalos István tud­ja, hogy lehetett volna más kiállítást is csinálni; a bel­ső kiképzésnél is más meg­oldást alkalmazni, de amit tettek, az minisztériumi en-. gedé!lyel történt, s a köz­ponti múzeumigazgatóság belső építészei dolgoztak rajta. Mi, akik ékszerként te­kintünk a múzeumra, s már történelemként olvassuk az aszódi járási tanács vb ülé­sén 1957-ben Csobán Pál által elmondottakat — „szükségesnek tartja a volt Petőfi Gimnázium reno­válását, mivel a jelenlegi állapotában a községünk szégyene”, csak azt várjuk, hogy ismét nyíljon meg aj­taja a vándorok előtt, Balázs Gusztáv Az alig fűthető nézőtéren 50-60 gyerek. Két osztály tanulói figyelik a versmon­dó művészeket, akik rend­hagyó irodalomórát tarta­nak a zsámboki művelődé­si házban. Az udvaron hal­lom meg a gyerekek tapsát. Vége az előadásnak, de az igazgató nem került elő. A könyvtárban — amely va­lószínűleg az igazgatói iro­da is — a takarítónővel be­szélgetek: — Sok Ítélvén lehet a Béla — mondja, — Lehet az óvodában, az iskolában, az elöljáróságon, tárgyal­hat az utcán a nyugdíjas­klub valamelyik tagjával, esetleg a futballcsapat egyik játékosával. Ha elin­dul megkeresni, nézzen be az orvosi rendelőire is, mert valamiféle egészség- ügyi előadás szervezéséről hallottam beszélgetni. Ha nem találja ott, talán a vendéglőssel beszélget, mert a hétvégén külföldiek jönnek a „zsámboki műlag- ziba”. A felsorolás minden bi­zonnyal tovább tartott vol­na, de a gázmeghibásodást kiküszöbölő szakemberrel együtt megérkezett Palásti Béla igazgató is a munka­helyére, aki 1990. június elsején Dunakesziről — ahol tanított — jött a pá­lyázat útján elnyert állás­helyre, vagyis elfoglalta Zsámbokon a művelődési ház igazgatói tisztségét. — Nem jöttem messziről, hiszen a feleségemmel tapasztalta, hogy ktoelez­Vöroskereszt Köszönet A képviselő tanfolyamét szervez Vállalkozók a mezőgazdaságban IS A SZEG Oktatási fórum Az oktatási törvényterve­zetről rendez fórumot a Szocialista Párt isaszegi szervezete január 9-én, csütörtökön 13 órától a nagyközségi művelődési ház színháztermében a Dózsa György utca 2. szám alatt. A fórum vendégei: Beke Kata és Körösfői László országgyűlési képi viselők. A rendezvényre várnak minden pedagógust, szülőt és érdeklődőt. Nyugdíjas-akadémia Örömök és gondok Nyugdíjas-akadémia cím­mel kezdődik előadássoro­zat januárban a gödöllői művelődési központban. Az első alkalommal január 14-én 17 órakor dr. Gémesi György polgármester Az időslét örömei és gondjai Gödöllőn címmel tart elő­adást. Két héttel később ugyancsak este 5 órakor Gödöllő történetének főbb eseményeiről beszél Poló- nyi Péter nyugdíjas mú­zeumigazgató. A kalendáriumban Tévesen szerepel A Gödöllő és Vidéke Kalendárium 1992 című kiadvány szerkesztője lapunkon keresztül saj­nálattal közli — az érin­tettek és az olvasók el­nézését kérve —, hogy a kötetben — Rapai Ist­ván közlése szerint — Kerepestarcsa pol­gármesterének személye tévesen lett feltüntetve. Az adatgyűjtés lezárása­kor a település polgár- mestere helyesen R.apa- vi József, Rapai István pedig nem polgármes­ter, hanem a helyi 2-es számú választókerület képviselője. együtt Zsámbékon végez­tünk, s 1988-ban államvizs­gáztunk. Maradhattam vol­na etetem végéig a pedagó­guspályán, taníthattam volna a gyerekeket az írás­ra, sétálgathattunk volna betűországban, én azonban valami többet akartam — kezdte bemutatkozását Pa­lásti Béla. — Kovács Jó­zsef tanár úr arra tanított a főiskolán, hogy az ember attól ember, hogy naponta vállalja a megméretését. Bicskei Gábor, a zsámbéki művelődési ház művészeti előadója, aki a főiskolán is tanított, s a közművelődési stúdiumunk gyakorlatát irányította, szintén kemé­nyen fogalmazta az útra- valómat: — Minden ember értékét az adja, amennyit ő maga képes embertársai­nak adni. Ez a két ember fogta a kezem, amikor a pályáza­tomat írtam, s megküldtem a zsámboki önkormányzat­nak. Jött az értesítés: elfo­gadnak, jöjjek! Óriási tex'vekkel érkez­tem. Meg akartam váltani a világot. Igen. Egyik nap­ról a másikra. Az első ku­darcok után rájöttem, hogy a legfontosabb dolgom: megkeresni és szövetséget kötni a hasonlóan, velem együtt gondolkodó zsámbo­Dr. Becker Pál (MDF) országgyűlési képviselő Vállalkozók a mezőgazda­ságban címmel tanfolya­mot szervez: Az öt héten át tartó előadás-sorozatnak — amelynek keretében a hall­gatók a vállalkozások jogi, pénzügyi, kereskedelmi, ag­rárgazdasági feltételeivel és lehetőségeivel ismerked­nek — Aszódon, az öregek napközi otthona ad helyet. Az előadásokat minden szombaton 10 és 18 óra kö­zött tartják. Az első elő­Űj nyelvtanfolyamok kez­dődnek a gödöllői művelő­dési központban reluxa módszerrel öt héten át, he­ti hat órában, angol, né­met és olasz nyelvekből, teljesen kezdő alapfokon és a nyelvet korábban már 1-2 évig tanultaknak haladó fokon. A csoportok mini­mális létszáma fi fő, s az kiakkal. Az itt élő értelmi­ség elsőként értett meg, és nyújtotta segítségre a kezét. Mert mit ér a ma­gányos népművelő? Ke­gyetlen életet takar a kis falvak közművelődési dol­gozóinak a sorsa. Közössé­geket akarunk létrehozni, miközben egyedül ülünk az irodánkban, s magányosan kószálunk a korán sötétedő falu főutcáján, ahol este nyolc után már csak a kocsma ablaka világít. Talán meghátrálok, ha nem jutnak eszembe életre bocsátó tanáraim már idé­zett szavai, és nem találom meg az utat az óvodások­hoz, az általános iskola ta­nulóihoz. Persze ehhez kellettek az ott- dolgozó pedagógusok is. Ezért van az, hogy elsősorban gyere­kek töltik meg az intéz­ményt. Gyerektánccsopor- tunkat Ráczné Schneider Éva vezeti. Működik szín­játszó csoport az iskolások­nak és az óvodásoknak. Né­metül tanulnak. Eredmé­nyes a szövő szakkör, a kézműves szakkör munkája. A Lutra gyerekklub prog­ramjait sokan látogatják. Még kéthetes gyerektábort is rendeztünk a nyáron. Közben — természetesen — a felnőttekről sem mond­tunk le. Győré Béla/ié nem adást január 25-én rende­zik. Az előadás-sorozattal kap­csolatos felvilágosítást az érdeklődők január 18-án 10 és 13 óra között Aszódon a művelődési házban, Zsám­bokon pedig ugyanezen a napon 15 és 17 óra között a polgármesteri hivatalban kaphatnak. Az érdeklő­déssel egyidejűleg a tanfo­lyamra is lehet jelentkez­ni a megadott helyszíne­ken. ★ órákat általában 16 és 20 óra között tartják. Az idő­pontokat a jelentkezőkkel előzetesen egyeztetik az előkészítő megbeszéléseken, január 6-án, hétfőn. A né­metre jelentkezőket 16 óra 30-kor, az angolra és olasz­ra jelentkezőket 17 óra 30- kor várják a művelődési központban. lett hűtlen sem a hagyó«' mányárző együtteshez, sem az asszonykórushoz. Szabó István eredményesen vezeti a nyugdíjasklubot, Szívós István pedig a néptáncoso­kat. Az asszonyok közül so­kan járnak a szabás-varrá* tanfolyamra, de látogatott a német nyelvoktatás is. Járunk a főváros színhá­zainak előadásaira. A nyá­ron még a Szegedi Szabad­téri Játékokra is eljutot­tunk egy autóbusszal. He­tenként 15-20-an a könyv­tárban is megfordulnak kö­zülünk. Gondozzuk, szer­vezzük a teremfocit, a kis­pályás bajnokságot. Kré.a Sándor barátom a kézilab­da-egyesület vezetésér« vállalkozott. Palásti Béla nem ötlet­ember — inkább hétközna­pi munkásnak vallja ma­gát —, de tevékenységével sok zsámbökinak szerzett már ünnepi órákat. — Zsámboki esték cím­mel kezdődik a népfőisko­la előadássorozata — mondja búcsúzáskor, s amíg a kijáratig kísér, ezernyi feladatról szól, amelyek megvalósulásának — szavai szerint — kezében a záloga: a zsámbokiakért felelősséget érzők közössé­gének látható erősödése é* a kultúrbarát önkormány­zat támogatása. Azt már én teszem hozzá, hogy mindehhez Palásti Béla igazgató úrra is szük­ség van. F. M. Eddig a hír, s engedtessék meg a toliforgatónak, hogy egy szerény megjegyzést tegyen. A tanfolyamon szerez­hető ismeretekre minden bizonnyal az aszódi választó- kerület sok állampolgárának szüksége van, s ezt az igényt kielégíteni vagy legalább az ismeretek megszer­zését segíteni mindenkinek, aki a köz szolgálatára vál­lalkozott, kötelessége. Köztük természetesen a képvise­lőnek is. Nagyon jó lenne, ha a vállalkozók ezen a tan­folyamon megtanulhatnák azt is, hogy hogyan lehet va­laki művelt, tanult ember és földműves vállalkozó egy­szerre. Jó lenne, ha ezek a^össgejöiietelek felébreszte­nék a bátran vállalkozó emberekben az érdeklődés szel­lemét a műveltség iránt. Főként, arra, hogy kedve le­gyen látni, olvasni, tanulni, traktor kormánya mellett vagy a lovas kocsi bakján ülve egyaránt művelt ember­nek lenni. Valami olyanná kellene válni ennek a tanfolyamnak, hogy akik elvégzik, ne irányítók, parancsolok, íróasztal­ra vágyók kívánjanak lenni, hanem olyanok, akik is­meretekkel gazdagodva megmaradnak földjeik, álla­taik mellett, s végzik munkájukat, de képesek arra is, hogy formálják lakóhelyük közvéleményét és szolgálják erkölcsi felemelkedését Mert a szakismeret, a vállalko­zói ismeretek mellett erre az utóbbira is szükség van, t bizony a feladatra vállalkozók kerestetnek. F. M. Nyelvtanfolyamok Angol, német, olasz Zsámbékról — Zsámbokra Naponta megméretve

Next

/
Thumbnails
Contents