Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-06 / 4. szám
Keserű szájíz Viszonylag kevesen tudják. hogy a Vecsési Hírek, a Vecsési Tájékoztató és az első bemutatkozó példányaival megjelent Vecsési Egy és Más mellett egy negyedik, helyi kiadású lapja is van a nagyközségnek. Igaz, kevésbé csap indulatokat maga körül, mint más vecsési laptársa, de immár a harmadik évfolyama is eljutott az olvasókhoz. Az A 5-ös formátumban, négy oldalon megjelenő kiadványt a vecsési református egyházközség presbitériuma szerkeszti. Címlapján — mint az eddigi példányokon is — Czo- vek Olivér, a vecsési gyülekezet 21 éven át hűséges lelkipásztora írt néhány köszöntőt. A többi oldalakon a gyülekezeti élet egész évet átfogó eseményeiről, a2 ökumenikus énekkartól — az ifjúsági élet eseményeiig. a 843. sz. Sztáray Mihály cserkészcsapat életéig, a gyülekezet anyagi, helyzetének alakulásáig olvashatnak néhány soros értékelést. S jut hely arra is, hogy rendezvényeikről, azok megtartásának időpontjairól. helyéről is beszámoljanak. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a helyi ön- kormányzat. népjóléti bizottságának kezdeményezésére mintegy 1850 vecsési nyugdíjas és 451 szociálisan rászoruló gyerek, elsősorban nagy családban élők kaptak ezerforintos ajándékutalványt, joggal feltételezhetnénk, hogy valóban evangéliumi szeretet jellemezte a nagyközségben a karácsony előtti napokat. Többnyire ezt is tapasztalták a vecsésiek, de sokan voltak, akik az így kapott önkormányzati ajándékot szembeállítottak egy másik önkormányzati határozattal, miszerint az ön- kormányzatban, vagy annak irányításával dolgozók közül többen 40—100 ezer forint egyszeri jutalmat kaptak, sőt pótjutalom osztásáról is tudni vélnek sokan. Hát ez keserítette meg az ajándékozottak szája ízét nem kis mértékben, s ezt a karácsonyi örömüzenet is alig tudta feledtetni. Pedig kár érte! Orosz Károly Vendégeink voltak Láncszemek December 30. és január 4. között minden reggel különvonat indult Gyömrőről, amely a Taizé ökumenikus világtalálkozóra érkezett fiatalokat vitte a budapesti rendezvényekre. Gyömrön, Maglódon, Ecseren és Rákoskerten is megállt a vonat, felszállhattak a közös imádságokra igyekvő lányok és fiúk. Gyomron a vasútállomáson angol nyelvű tájékoztató hirdette a vonat indulási és érkezési idejét. Gyomron több mint százan élvezhették e pár napig a helyiek vendégszeretetét. A polgármesteri hivatal a központi (1. számú) általános iskolában nyújtott részükre szállást és tisztálkodási lehetőséget. A római katolikus plébánián Nagy Béla atya harminc fiatalt fogadott be. Az újévi misén külön köszöntötte a katolikus templomban megjelent külhoni fiatalokat Ga- rádi István gyömrői polgármester. Bizonyára szép emlékként marad meg bennük, hogy né- hányukat elhívták családi ebédre. A többiek — akárcsak más napokon — a Halászkert étteremben étkeztek. A Gyömrői Polgármesteri Hivatalt egy kis küldöttség is felkereste, ahol köszönetét mondtak a vendéglátásért, azért a pár napért, amit a községben tölthettek. A hét végén, pontosabban szombaton reggel utoljára gördült ki a különvonat a gyömrői vasútállomásról. Mára már bizonyára megérkeztek otthonukba az angol, lengyel, ír és más nemzetiségű fiatalok. Bízhatunk benne, hogy jó hírünket elvitték szerte Európába. S abban is, hogy e rövid itt- tartózkodásuk alatt is barátságok szövődtek. Ezek pedig kis láncszemek lehetnek kis hazánk és Európa között az elkövetkezendő években. (gér) Kirándulások A monori vasutasnyugdíjasok klubja összeállította idei első félévi programját, amelyből nem hiányoznak az ismeretterjesztő előadások és a kirándulások sem. Hagyománynak számít már, hogy a klub vezetői az ország legszebb tájaival ismertetik meg az időseket. Ezúttal elsőként Lillafüredre utaznak autóbusszal májusban. Júniusban a közkedvelt és népszerű fürdővárost, Hajdúszoboszlót keresik fel a résztvevők, ahová vonattal utaznak majd. Még ugyanabban a hónapban terveznek egy hétköznapi látogatást a történelmi nevezetességeiről híres Székesfehérvárra és Veszprémbe. Végül a legforróbb nyári hónapban, júliusban hová is utazhatnának az idősek, mint a Balatonra, ahol sétahajókázással teszik emlékezetessé a hétvégi kirándulást. MOblORI XXXIV. ÉVFOLYAM, 4. SZÄM 1992. JANUÁR 6., HÉTFŐ Maglódi nyugdíjasoknak Szabadegyetem Forintjait, bevételeit gyarapítva — egy ideje — immáron vállalkozik is a maglódi nyugdíjasok klubja: illa- tosan-ízletes, finom lángost sütnek, árusítanak a köz- ségközpontbeli klubházukban ... Ám most mégsem e sikeresnek mondható vállalkozásról, bánéin a nyugdíjasélet egyéb eseményeiről beszélgetünk Márkus Sán- dornéval, a helyi klub elnök asszonyával. ELSŐ HELY — Mintegy negyven részvevővel, hallgatóval nemrégiben indítottuk el a nyugdíjasaink részére meghirdetett szabadegyetemünket, amely előadás- sorozat várhatóan május végéig tart majd. Nem kevesebb, mint tizennyolc, e korosztály számára kiválasztott témakör kerül „terítékre”, többségében jól ismert és a hallgatók által is kedvelt előadók tolmácsolásában. E szabadegyetem keretében például igen nagy tetszést aratott Bánföldi Györgynénelc, a gyömrői szociális otthon igazgatónőjének előadása, beszélgetése, amely az „Emberi kapcsolatok kialakítása időskorban” címet viselte. — A klubélet egyéb eseményei? Pillanatkép Őszinteség e ondolataimba mélyedve 'Jr igyekeztem a vasútállomásról hazafelé. A túloldali járdáról 20 év körüli fiatalember tart felém. — Jó napot kívánok! Ne haragudjon a megszólításért, megállíthatom egy pillanatra ... ? — szólít meg udvariasan. — Tessék! — Egy üveg sört szeretnék meginni, de nincs rá pénzem. Ne vegye tolakodásnak kérésem; ha tíz forinttal ki tudna segíteni — megköszönném ... Udvarias hangú, megnyerő modorú fiatalember. A váratlan helyzet — bevallom — ugyancsak meglepett. Veszett már több is — nyúlok zsebembe, de csak fillérek, talán három forintnyi aprópénz simul a tenyerembe. MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. 9 Munkatársak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. 9 Postacím: Monor, Pf. 51. 2201. Telefon : 157. 0 Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig í-töl 11-ig. 8 ■*£>* V — v.. apróban ennyi van csak — mutatom. — Nem baj, jó lesz ez is — beérve a kevéssel is, elköszönve odébbáll az illedelmes kéregető. Utamat folytatva morfondírozok. Még ilyet! Ez a fiatalember mondhatta volna azt is, hogy nehéz gyermekkora volt, s ifjonti évei sem könnyebbek... Sanyarú családi élete van. Mondhatta volna azt is, hogy élelemre kellene a jótékony célú adakozás: fél liter tejre, pár deka felvágottra, darabka kenyérre ... De, nem! Nincs megrendítő történet, elesettségében szánalmat ébresztő vallomás. Nem, ő nem hazudik, ő csakis az igazat, a színtiszta igazat mondja, s teszi ezt magabiztosan, megnyerő modorban: „ ... sört szeretnék inni, de nincs rá pénzem”. Lehet, hogy mint annyiszor, az udvarias hang, az őszinte szó lenne a legjobb fegyver a cél elérése érdekében most is?... ÍVJ indenesetre — így utó- lag legalábbis —, majdhogynem szégyellem magam, amiért is csupán töredékét adhattam a kért összegnek. Istenem, csak nem sértődött meg az illedelmes kéregető?! J. L Izraeli vendégek Évváltás tánclépésben Sikeres évet tudhat maga mögött a Mendei Hagyományőrző. Népi Együttes. Baráti kapcsolatokat ápolva jártak Németországban, ahol is Hüffingen városka vendégszeretetét élvezve töltöttek kellemes napokat, részt vettek az ottani'nagyszabású folklórfesztiválon ... Hazaérkezésük után nem sokkal fogadták Izrael Állam (egyik) népi együttesét, amely népes csoport számára — a községbeli szállás, ellátás mellett — gazdag programokról, fellépési lehetőségekről is gondoskodtak a mendeiek, akik egyébként számos helyen szerepeltek a múlt évben. A hagyományőrzők részt vettek, bemutatkoztak az idegenforgalmi látványosságnak is számító várbeli „Budapesti búcsú” színes műsorában. Mendén járva megtudtuk: hangulatosan készülve a karácsonyra, búcsúztatva az óévet — az alkalomhoz illő — új műsort mutattak be maguk, s a község lakosainak nagy örömére. Díszes fenyőt állítva, a karácsonyi ünnepkör szokásait felelevenítve, az „Adventtól az újévig” című ajándékműsort megilletődve, szeretettel fogadta a népes közönség, amely program — természetesen — ingyenes volt. A meghatódottságot, sze- retetet csak emelte az a tény, hogy a hagyományőrző együttes népszerű egyénisége, e karácsonyi műsor egyik főszereplője korábban súlyos közlekedési balesetet szenvedett. Bizonytalanul, feszült várakozással teltek a próbák hetei. Ám a kitartás, s mindenekfölött a sérült Petries István nagy akaratereje jóvoltából „összeállt”, s nagy közönségsikert aratott a karácsonyi ajándékműsor. Az „Adventtól az újévig” című műsor egyik válogatója, összeállítója Tréfák Istvánná volt, betanításában pedig Krajczár Ferencnek, az együttes fiatal táncos-koreográfusának jutott a főszerep. (jandó) Monor Rendkívüli véradás A Magyar Vöröskereszt városi vezetősége rendkívüli véradást szervez január 9-én, csütörtökön reggel 8-tól délután 4 óráig a monori művelődési központban. Puskás Imréné, a városi vezetőség titkára elmondta, szeretnék. Ua minél több Monoron élő, dolgozó és tanuló 18 éven felüli embertársunk venne részt a humánus akcióban. Különösképpen nagy szeretettel várnák a felnőttkor küszöbét átlépett gimnazistákat, szakközépiskolásokat cs szakmunkástanulókat. — A múlt évben is részt vettünk az „Életet az éveknek” nyugdíjasklubok szövetsége által meghirdetett művészeti csoportok, együttesek kulturális vetélkedőjén. fesztiválján. — S milyen eredménynyel? — Szép sikert értünk el... — hangzik a szűkszavú válasz. NÍVÓDÍJ Így hát akár csak a dicsekvés látszatát is elkerülendő, a tudósító mondja el jó érzéssel: az októberi, Ikarus művelődési központbeli területi megyei döntőn — ahol is megközelítően negyven együttes mutatkozott be — a maglódi nyugdíjasok művészeti csoportja az első helyet érdemelte ki. S ezzel „jogot nyertek” az országos fesztivál döntőjében való szereplésre. megmérettetésre, amely program november végén Budapesten, a vasasszékház — mint a maglódi részvevők mondják — csodálatosan szép dísztermében került megrendezésre. Itt is kiválóan szerepelve a 46 részt vevő művészeti csoport közül, a negyedik helyet jelentő nívódíjban részesültek. Saliga Józsefnétől, a maglódi nyugdíjasklub művészeti csoportjának egyik lelkes tagjától kérdezzük: — Hol, merre jártak? — A Munkácshoz közeli Nagypalád községben, ez lakosainak számát, mére-: teil tekintve Maglódhoz hasonló nagyságú település. Nos, Nagypalád negyven tagot számláló citera- együttese hívott meg. Családoknál, házaknál kaptunk szállást, teljes ellátást. Három felejthetetlennek mondható napot töltöttünk a kárpátaljai szép településen, szerepeltünk együtt az ottani citera- együttessel, s találkoztunk Munkács városa klubjának nyugdíjasaival is ... A csodálatosan szép néhány ottani nap után köny- nycinkkel küszködve váltunk el paládi barátainktól, tértünk haza. — E barátságnak bizonyára folytatása is lesz... — Természetesen. Meghívtuk a népes nagypaládi citeraegyüttest magyarországi, maglódi tartózkodásra, szereplésre, amely viszontlátogatásra várhatóan ez év nyarán kerül sor, amely találkozásra nagy várakozással, szeretettel készülünk mi magunk is. NYITOTT KLUB Ismét Márkus Sándorné, a maglódi nyugdíjasklub elnöke mondja: — A karácsonyi ünnepeket megelőző napokban tartottuk meghitten hangulatos összejövetelünket vallási emlékezéssel, pásztorjátékkal színesítve, családias légkörben ... S túl az ünnepeken, kicsit a jövőbe tekintve, hadd jegyezzem meg: nehéz időket élünk, az élet súlyát az időskor, olykor a magány, az egyedüllét tetézi. Klubunk nagyközségünk minden nyugdíjasa, időskorú embere számára nyitott. Várunk, szívesen fogadunk magunk köze mindenkit. Jandó István Mennyi az annyi? Tájékozottság Mennyi az annyi? címmel sugárzott a Magyar Televízió 2. csatornája érdekes műsort. A felvétel még az óév utolsó napjaiban készült, így némileg elavulttá váltak egyes részek. A műsor vendége volt — többek között — Kupa Mihály pénzügyminiszter is. Györffy Miklós riporter a tőle megszokott rámenősséggel faggatta nemegyszer kis hazánk első számú pénzügyi emberét. Feltette neki a kérdést: mennyibe kerül a fővárosban az autóbusz-, illetve a villamosjegy? A miniszter úr pár forinttal többet mondott, mint amennyi a valóságban, bár egy forinttal kevesebbet, mint ami e héten életbe lép. A kis tévedés elnézhető lenne, mert hát a miniszter sem tudhat mindent, s különben is, ő bizony ritkán jár autóbuszon vagy villamoson. Ám a műsor nézése közben eszembe jutott egy korábbi történet. Tavaly szeptemberben interjút volt módomban készíteni az akkori ipari miniszterrel, ma bankelnökkel. Kérdeztem erröl-arról, az exminiszter készségesen válaszolt mindenre. Egy pillanatra azonban elcsodálkoztam, amikor megkérdeztem tőle, tudja-e, mennyibe kerül a német brikett mázsája. Ö hatszáz forintra taksálta az egyik legjobb minőségű szén árát, pedig ugye tudvalévő, ennek éppen a duplájába kerül. Az akkori interjú és a mostani tévéműsor is megerősített abban: nem ártana, ha néha a miniszterek is olvasnák az árváltozásokról szóló híradásokat az újságokban .., (é)
