Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-30 / 25. szám

A megyében a legtöbb újságot hordta ki Piroska nem jön Amikor először jártam Bé­ke utcai otthonukban, a munkáról beszélgettünk a Pest Megyei Hírlaptól ka­pott sokadik elismerése, ju­talma kapcsán. A munká­járól, amit néha kedélyesen szélfútta, esőverte életnek nevezett, és amiről mégis mindig jó szívvel beszélt. Btcrt szerette, akármilyen is volt. Akkori, régi témánknál maradtunk utóbb is, de most hitetlenkedünk. A szolgálat tényleg véget ért? Pedig tudjuk, ez a valóság. Parázs Sándorné nyugdíjas lett. Én már a nagy táská­val ismertem meg, el se na­gyon tudom képzelni nél­küle. De gondolom, így vannak ezzel mindazok, akiknek otthonába hordta nap mint nap a nagyvilág s a város híreit. 'Mégsem csodálkoznék, ha valaki megkérdezné most bizony­talanul: Csak nem Piroská­ról, a hírlapkézbesítőröl van szó? A barátságos,, mindig jókedvű asszonyt jóformán mindenki csak keresztnevén ismerte. — Tudja-e, hogy hiány­zik az előfizetőknek? Nem akarják elhinni, hogy többé nem megy hozzájuk, — Szívem szerint min­denkitől külön-külön elkö­szöntem volna, de, gondo­lom, elnézik nekem ezt a kis udvariatlanságot. Talán jobb is így, mert úgyis csak az elérzékenyülés lett vol­na a búcsú vége. Huszon­négy évet töltöttem el a körzetben, nem olyan egy­szerű dolog egyik napról a másikra odahagyni a mun­kát, az embereket. Így is megesett, hogy idősebb ré­gi ismerős a nyakamba bo­rult pityeregve: Piroska, el se képzeli, mennyire sze­rettük magát! Tudom én azt, de jobban örülök most annak, hogy utódomat is jó szívvel fogadták. Szorgal­mas, jóravaló ember. Ne is mondjam, gondolatban vele megyek. Még hetek múltán is úgy tűnik, mintha ál­modnék, és csak azt nem tudom, melyik az álom. Az elmúlt majdnem negyed­század-e, vagy az, hogy vé­get ért a szolgálat. Eleinte, reggel, úgy negyed 5 táján, még ki is szaladtam az udvarra megnézni, milyen az időjárás, és csák akkor döbbentem rá, bizony he­lyettem már más rója az utakat. Pár éve még el se tudtam képzelni, hogy egy­szer eljutok idáig. Nehezen találom a helyem, de azért nem ámítom sem magam, sem mást. Megfáradtam a munkában. — Nem csodálom, stra­pás élet a kézbesítőké. Rá­adásul öné volt a legna­gyobb körzet. Mennyit ke­rekezett naponta? — Réges-régen hivatalo­san is lemérték a körutat, (Aszódi László Antal felvétele) akkor 20 kilométert muta­tott a számláló, de azóta jóval hosszabb az út. Be­épült a Gát széle, aztán a Kovács Sándor utca kör­nyéke, azt hiszem, 30 kilo­méter körül tárt már a kézbesítői járat a Bokro­son, s ez úgy 750—780 na­pilapot jelent. — Az utóbbi időben néha megjegyezte, hogy az elő­fizetőkkel is nehezebb szót érteni. Megfogják a ga­rast ... — Hát ez igaz. Mostaná­ban valóban sok a lemon­dás. Bár én soha senkit nem erőltettem, mert tud­tam, ha ma visszamondja a lapot, egy hét múlva újra kéri, mert nem tud meg­lenni nélküle. Tudja, a ba­jok ott kezdődnek, amikor a régi, megszokott újságról végleg lemondanak embe­rek, mert egyszerűen nem jönnek ki a pénzből. Saj­nos, úgy vettem észre, egyre többen jutnak ebbe a helyzetbe. Néhol ezelőtt 5-6 lapot is járattak, ma jó, ha egyet hagytak, legin­kább a Pest megyeit. Mert, akiket érdekelnek a város eseményei, ügyei, azoknak mégiscsak ez a lap az egyetlen kapocs a külvilág­gal. Egyébként az előfize­tőkkel soha nem volt sem­mi bajom, senki meg nem bántott. Bár amikor így télidőben sötét estébe csú­szott a díjbeszedés, nem mondom, kicsit féltem. Annyi rosszat hall, olvas az ember. Bizony, amikor be­csuktam magam mögött a kaput, mindig sóhajtottam egy nagyot. — Idehaza hogyan oszt­ja be újabban az idejét? — Jaj, sok mindent elha­nyagoltam. Most már lesz időm a kertre is, a családra is. Legfőképpen a két uno­kára. Sanyi már második osztályos, Roland 7 hóna­pos, nagyon szeretem őket. Nem lesz könnyű az átté­rés egy új életmódra, de vi­gasztal majd a család, és az a tudat, hogy az újság­olvasók megtartottak jó emlékezetükben. M. J. NAGYKŐRÖSI XXXVI. ÉVFOLYAM, 25. 'SZÁM 1992. JANUÁR 30., CSÜTÖRTÖK A konzekvenciákat le kell vonni „Falakba ütköztem 99 Újabb drámai változás előtt áll Nagykőrös egészségügye. Beigazolódtak a városszerte hallható mendemondák, a mintegy fél éve a város egészségügyi irányítójának meg­választott dr. Bozóky Géza elpályázott Nagykörösről, és a napokban meg Is választották a kecskeméti tüdő- és belgyógyászat vezető főorvosának. Az ő távozásával az utóbbi évtizedben éppen a hatodik egészségügyi vezető hagyta el a városi irányítói posztot. • Ön a fél esztendő, vagyis a rövid idő ellenére rendkívül népszerű lett a betegek körében. — Hozzám — pontosan azért, mert rövid ideje va­gyok itt — igazából nem sok információ jutott el. Azt azért tapasztaltam, hogy valóban egyre több beteg keresett fel a bel­gyógyászaton. • A városban azt Is mondják, hogy e nagy for­galmat nem minden kollé­gája vette jó néven. — Végül is azzal én nem foglalkoztam, hogy a többi rendelésen milyen a forga­lom. Azt mindenkinek tu­domásul kell vennie ma, hogy az egészségügyben is hatni fognak a piac törvé­nyei. Előbb vagy utóbb —• én úgy gondolom, hogy in­kább előbb — a beteg fog diktálni. Mindebből követ­kezik persze az is, hogy szakmai felkészültségben, másrészt emberi hozzáál­lásban fel kell nőni ehhez a feladathoz. • Volt valami különle­ges módszere? Állatvédők Alakuló közgyűlés Az Arany János Műve­lődési Központban január 30-án, csütörtökön, délután fél 5-kor kezdődik a Nagy­kőrösi Kutyások és Állat­védők alakuló közgyűlése. Ezen vendégként részt Vesz Harkányi Lászlóné, a Magyar Kutyások Szövet­sége elnöke, dr. Biró Andor docens, alelnök, valamint Szentkirályi Ákos, a kutyá­kat bíráló bírói testület el­nöke is. A rendezvényre várják a körösi állatszerető embere­ket. Sporthírek Focisták: tízben Szakosztály-értekezlettel kezdődött a focisták tava­szi felkészülése. Fleischmann János szak­osztályvezető és Pécsi Zol­tán technikai vezető a lé­nyegre térve közölték a ve­zetőség elvárásait. A szezon végén az első tízben kell végezni. Ez a jelenlegi já­tékosállománnyal elérhető feladat, de csak akkor, ha mindenki komolyan felké­szül az edzéseken, valamint a tudása legjavát nyújtja a mérkőzéseken. Azt is el­mondták, hogy nemcsak követelni akarnak a játé­kosoktól, hanem biztosítják az eredményes munkához való hátteret is, felszere­lést, pályát, utazást, étke­zést, edzéslehetőségeket. A szakosztályvezető közölte, hogy mivel Karakas Ferenc edző szerződése 1991. de­cember 1-én lejárt, előfor­dulhat, hogy a tavasszal új edző irányítja az együttes munkáját, de jelenleg Ka­rakas .dolgozik a csapattal, a saját felkészülési terve alapján. Ezután a játékosok kap­tak szót. Kiderült, hogy az őszi keretből senki nem tá­vozott, de több játékosnak vannak problémái. Barabás kapus magánkisiparos lesz, ezért kevés ideje marad edzésekre, Boda kapus le­het, hogy februárban bevo­nul. Szerencsére Petrik le­szerel, így bővül a portások névsora. Virágh később kezdi a felkészülést. Sajnos a nagyon tehetséges, egy éve sérült Tóth Norbertnek ismét gipszben van a lába, így továbbra is harcképte­len. De a fenti problémák el­lenére a csapat nagy része szívesen vállalta az alapo­zás idején a heti öt edzést. Az első edzőmérkőzés február 1-jén, szombaton Kecskeméten a KSC ellen lesz, a visszavágó február 6-án csütörtökön. A szín­hely Nagykőrös. A csapat képességei alapján, vala­mint a jelenlegi anyagi le­hetőségek biztos bennma­radást ígérnek a körösi szurkolóknak. És végül a csapat. Kapusok: Boda, Petrik, Barabás. Védők: Farkas, Virágh, Lajos, Sallai, To- ricska, Maczkó. Ugri-Rácz F., Herczegh, Törőcsik. Kö­zéppályások: Barcsay, Rácz, Pécsi, Dervaderics, Varga Béla. Dani, Tóth Norbert. Csatárok: Benkó, Soós, Csúri. Máté József SlTÁBOH Szombaton immár máso­dik turnusban indulnak a nagykőrösi fiatalok az Alacsony-Tátrába. Chopok síparadicsomát keresik föl, s ott töltenek egy hetet. A . síoktatók három iskola test­nevelői, vezetőjük Molnár Attila (ipari szakmunkás- képző), Brandt Tamás a Kossuthból, Brandt Beáta az Aranyból kíséri a csapa­tot. Színház Január 30-án a Kecske­méti Katona József Szín­házban, este 7 órakor: Macskajáték. Nagy László- bérlet. Mozi Január 30-án a nagyte­remben a sikerfilmek so­rozatban : Fél lábbal a para­dicsomban. Színes, szinkro­nizált olasz vígjáték. Elő­adás 0 és 8 órakor. NAGYKOROS! HÍRLAP Nagykoros, Széchenyi tér 17. # A szerkesztőség ve­zetője: Ballal Ottó. Mun­katárs: Miklay Jenő. • Postacím: 2750 Nagykőrös, Pf. 23. Telefax és telefon: (20)-51-398. • Hirdetésfel­vétel: kedden 10—13, csü­törtökön 14—10 óra között. • Híreket, információkat munkanapokon 8-tól 10 óráig várunk* talam elképzelt centrum nem az épülő kórház he­lyett lett volna, hanem éppen ezzel a speciális fel­adattal kapcsolódott volna ahhoz szorosan. Egy olyan elismert centrumot hoztunk volna létre, amely az egész országból fogadott volna .betegeket, megteremtve ez­zel a fejlesztéseknek a to­vábbi feltételeit. Jövedel­mekkel, új műszerek be­szerzésével/ a fejlesztés le­hetőségeivel. Ezt az elkép­zelést egy nemzetközi bankcsoport vezető orvosi szaktekintélyekkel vélemé­nyeztette, s ez a független szakértő zsűri megvalósít­hatónak, finanszírozható­nak, sőt rövid időn belül eiintézhetőnek tartotta. Az egy más kérdés, hogy a konkretizáló tárgyaláson c város még letétként sem tudta megajánlani az idő­legesen szükséges ötven­millió forintot. A centrum sorsa ebben a pillanatban már eldőlt a kellő támoga­tás hiányában. 0 Ezt követően máris el­pályázott Nagykőrösről. — Kitűztem egy célt ma­gam elé. Azt becsülettel nem tudom teljesíteni. Eb­ből le szokták vonni a megfelelő konzekvenciát. Én azt láttam, azon a mó­don, ahogy én szerettem volna, Nagykőrösön nem lehet hozzányúlni az egész­ségügyhöz. Fontosnak tar­tom azonban, hogy bár fa­lakba ütköztem, s tudom azt, hogy az általam is szorgalmazott minőségi vál­tozás nélkül a jelenlegi helyzet konzerválása követ­kezik be, mégis a beteg a centrumba került. Nekem ez nagyon fontos. 0 Sokan azt is mondják, hogy ön egy politikai játsz­ma alanya lett. — Én ezt nem hiszem. Nem voltak valódi politikai szempontok, ehelyett ellen­kezőleg, egyéni érdekek bújtak politikai mezbe. A bizalmatlanság légköre s a városi egészségügyi intéz­mények igazgatójaként mégis a látszatönállóságba való kényszerítés nekem nem feküdt. Azt gondolom, a városnak, ha túl akar jutni az egészségügy akut bajain, az összes érintett fél egyértelmű összefogá­sára, a reálisan megvaló­sítható rövid és hosszú távú tervek kidolgozására lenne szüksége. Ezt — személy­től függetlenül — végre kell hajtani. B. O. — Nem hiszem. Szakmai problémákhoz kerestem azokat a módszerekét, ame­lyek alkalmazásával a szín­vonal emelkedhet. Addig, amíg nem lehet tudni, me­lyek az akut problémák, addig nem lehet adekvát, célzott választ adni ezek­re. Ma a világon mindenütt az ellátásnak két alappillé­re van. A nemzetközi ta­pasztalatok ezt a modellt tartják mindenütt jónak. Az első a hatékony, jól mű­ködő alapellátás, amelynek feladata a napi betegségek gondozása, kezelése, s mindegy, hogy ezt családi vagy háziorvosi rendszer­nek nevezzük-e. Ök közvet­len közelről naponta talál­koznak a lakossággal, ki­szűrhetik a veszély ezt étét t csoportokat, a betegségek megelőzéséhez is segítséget nyújthatnak. S az ő mun­kájuk egyre nagyobb részét teheti ki a megelőzés, a prevenció. A második pil­lér a kórházi osztályokhoz közvetlenül csatlakozó szakambulanciák rendsze­re, ahol diagnosztikai hát­térrel a magasabb szakmai elvárásoknak lehet megfe­lelni. Célként ez fogalma­zódott meg Nagykőrösön. Azt azonban látni kell, hogy az alapellátás itt gon­dokkal küszködik, a másik pólus meg egyszerűen hiányzik. 0 Ennek a gyorsítására próbálta volna az onkolic- matológiai centrumot létre­hozni. — Igen, mert minden­képpen látni kell, hogy kórházra szüksége van Nagykőrösnek. Nem is eb­ben van a vita, hanem az oda vezető út megítélésé­ben, bár igazi vitáról nincs is szó. Én úgy gondoltam ugyanis, hogy saját, külön­leges képesítésemnek meg­felelően kell egy húzó ága­zatot létrehozni. Ebben senki ne keressen semmi rendkívülit, ugyanis a vilá­gon mindenütt így van. Ha másvalaki lesz majd az igazgató, más szakmai fel- készültséggel, az biztosan azt a területet fogja majd favorizálni. 0 Szakmai ellenfelei ezt sokszor egy majdani ma­gánklinikaként emlegették. — Ebben a mondatban két valótlan állítás is van. Nem tudom, beszélhetek-e szakmai ellenfelekről. El­képzeléseimet ugyanis vég­eredményben meg sem vi­tatták. A másik, hogy a magánklinika a tipikus csúsztatás. Ugyanis az ál-

Next

/
Thumbnails
Contents