Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-30 / 25. szám

A megyében a legtöbb újságot hordta ki

Piroska nem jön

Amikor először jártam Béke utcai otthonukban, a munkáról beszélgettünk a Pest Megyei Hírlaptól kapott sokadik elismerése, jutalma kapcsán. A munkájáról, amit néha kedélyesen szélfútta, esőverte életnek nevezett, és amiről mégis mindig jó szívvel beszélt. Btcrt szerette, akármilyen is volt.

Akkori, régi témánknál maradtunk utóbb is, de most hitetlenkedünk. A szolgálat tényleg véget ért? Pedig tudjuk, ez a valóság. Parázs Sándorné nyugdíjas lett. Én már a nagy táskával ismertem meg, el se nagyon tudom képzelni nélküle. De gondolom, így vannak ezzel mindazok, akiknek otthonába hordta nap mint nap a nagyvilág s a város híreit. 'Mégsem csodálkoznék, ha valaki megkérdezné most bizonytalanul: Csak nem Piroskáról, a hírlapkézbesítőröl van szó? A barátságos,, mindig jókedvű asszonyt jóformán mindenki csak keresztnevén ismerte.

— Tudja-e, hogy hiányzik az előfizetőknek? Nem akarják elhinni, hogy többé nem megy hozzájuk,

— Szívem szerint mindenkitől külön-külön elköszöntem volna, de, gondolom, elnézik nekem ezt a kis udvariatlanságot. Talán jobb is így, mert úgyis csak az elérzékenyülés lett volna a búcsú vége. Huszonnégy évet töltöttem el a körzetben, nem olyan egyszerű dolog egyik napról a másikra odahagyni a munkát, az embereket. Így is megesett, hogy idősebb régi ismerős a nyakamba borult pityeregve: Piroska, el se képzeli, mennyire szerettük magát! Tudom én azt, de jobban örülök most annak, hogy utódomat is jó szívvel fogadták. Szorgalmas, jóravaló ember. Ne is mondjam, gondolatban vele megyek. Még hetek múltán is úgy tűnik, mintha álmodnék, és csak azt nem tudom, melyik az álom. Az elmúlt majdnem negyedszázad-e, vagy az, hogy véget ért a szolgálat. Eleinte, reggel, úgy negyed 5 táján, még ki is szaladtam az udvarra megnézni, milyen az időjárás, és csák akkor döbbentem rá, bizony helyettem már más rója az utakat. Pár éve még el se tudtam képzelni, hogy egyszer eljutok idáig. Nehezen találom a helyem, de azért nem ámítom sem magam, sem mást. Megfáradtam a munkában.

— Nem csodálom, strapás élet a kézbesítőké. Ráadásul öné volt a legnagyobb körzet. Mennyit kerekezett naponta?

— Réges-régen hivatalosan is lemérték a körutat,

(Aszódi László Antal felvétele)

akkor 20 kilométert mutatott a számláló, de azóta jóval hosszabb az út. Beépült a Gát széle, aztán a Kovács Sándor utca környéke, azt hiszem, 30 kilométer körül tárt már a kézbesítői járat a Bokroson, s ez úgy 750—780 napilapot jelent.

— Az utóbbi időben néha megjegyezte, hogy az előfizetőkkel is nehezebb szót érteni. Megfogják a garast ...

— Hát ez igaz. Mostanában valóban sok a lemondás. Bár én soha senkit nem erőltettem, mert tudtam, ha ma visszamondja a lapot, egy hét múlva újra kéri, mert nem tud meglenni nélküle. Tudja, a bajok ott kezdődnek, amikor a régi, megszokott újságról végleg lemondanak emberek, mert egyszerűen nem jönnek ki a pénzből. Sajnos, úgy vettem észre, egyre többen jutnak ebbe a helyzetbe. Néhol ezelőtt

5-6 lapot is járattak, ma jó, ha egyet hagytak, leginkább a Pest megyeit. Mert, akiket érdekelnek a város eseményei, ügyei, azoknak mégiscsak ez a lap az egyetlen kapocs a külvilággal. Egyébként az előfizetőkkel soha nem volt semmi bajom, senki meg nem bántott. Bár amikor így télidőben sötét estébe csúszott a díjbeszedés, nem mondom, kicsit féltem. Annyi rosszat hall, olvas az ember. Bizony, amikor becsuktam magam mögött a

kaput, mindig sóhajtottam egy nagyot.

— Idehaza hogyan osztja be újabban az idejét?

— Jaj, sok mindent elhanyagoltam. Most már lesz időm a kertre is, a családra is. Legfőképpen a két unokára. Sanyi már második osztályos, Roland 7 hónapos, nagyon szeretem őket. Nem lesz könnyű az áttérés egy új életmódra, de vigasztal majd a család, és az a tudat, hogy az újságolvasók megtartottak jó emlékezetükben.

M. J.

NAGYKŐRÖSI

XXXVI. ÉVFOLYAM, 25. 'SZÁM

1992. JANUÁR 30., CSÜTÖRTÖK

A konzekvenciákat le kell vonni

„Falakba ütköztem

99

Újabb drámai változás előtt áll Nagykőrös egészségügye. Beigazolódtak a városszerte hallható mendemondák, a mintegy fél éve a város egészségügyi irányítójának megválasztott dr. Bozóky Géza elpályázott Nagykörösről, és a napokban meg Is választották a kecskeméti tüdő- és belgyógyászat vezető főorvosának. Az ő távozásával az utóbbi évtizedben éppen a hatodik egészségügyi vezető hagyta el a városi irányítói posztot.

• Ön a fél esztendő, vagyis a rövid idő ellenére rendkívül népszerű lett a betegek körében.

— Hozzám — pontosan azért, mert rövid ideje vagyok itt — igazából nem sok információ jutott el. Azt azért tapasztaltam, hogy valóban egyre több beteg keresett fel a belgyógyászaton.

• A városban azt Is mondják, hogy e nagy forgalmat nem minden kollégája vette jó néven.

— Végül is azzal én nem foglalkoztam, hogy a többi rendelésen milyen a forgalom. Azt mindenkinek tudomásul kell vennie ma, hogy az egészségügyben is hatni fognak a piac törvényei. Előbb vagy utóbb —• én úgy gondolom, hogy inkább előbb — a beteg fog diktálni. Mindebből következik persze az is, hogy szakmai felkészültségben, másrészt emberi hozzáállásban fel kell nőni ehhez a feladathoz.

• Volt valami különleges módszere?

Állatvédők

Alakuló közgyűlés

Az Arany János Művelődési Központban január 30-án, csütörtökön, délután fél 5-kor kezdődik a Nagykőrösi Kutyások és Állatvédők alakuló közgyűlése.

Ezen vendégként részt Vesz Harkányi Lászlóné, a Magyar Kutyások Szövetsége elnöke, dr. Biró Andor docens, alelnök, valamint Szentkirályi Ákos, a kutyákat bíráló bírói testület elnöke is.

A rendezvényre várják a körösi állatszerető embereket.

Sporthírek

Focisták: tízben

Szakosztály-értekezlettel kezdődött a focisták tavaszi felkészülése.

Fleischmann János szakosztályvezető és Pécsi Zoltán technikai vezető a lényegre térve közölték a vezetőség elvárásait. A szezon végén az első tízben kell végezni. Ez a jelenlegi játékosállománnyal elérhető feladat, de csak akkor, ha mindenki komolyan felkészül az edzéseken, valamint a tudása legjavát nyújtja a mérkőzéseken. Azt is elmondták, hogy nemcsak követelni akarnak a játékosoktól, hanem biztosítják az eredményes munkához való hátteret is, felszerelést, pályát, utazást, étkezést, edzéslehetőségeket. A szakosztályvezető közölte, hogy mivel Karakas Ferenc edző szerződése 1991. december 1-én lejárt, előfordulhat, hogy a tavasszal új edző irányítja az együttes munkáját, de jelenleg Karakas .dolgozik a csapattal, a saját felkészülési terve alapján.

Ezután a játékosok kaptak szót. Kiderült, hogy az őszi keretből senki nem távozott, de több játékosnak vannak problémái. Barabás kapus magánkisiparos lesz, ezért kevés ideje marad edzésekre, Boda kapus lehet, hogy februárban bevonul. Szerencsére Petrik leszerel, így bővül a portások névsora. Virágh később kezdi a felkészülést. Sajnos

a nagyon tehetséges, egy éve sérült Tóth Norbertnek ismét gipszben van a lába, így továbbra is harcképtelen.

De a fenti problémák ellenére a csapat nagy része szívesen vállalta az alapozás idején a heti öt edzést.

Az első edzőmérkőzés február 1-jén, szombaton Kecskeméten a KSC ellen lesz, a visszavágó február

6-án csütörtökön. A színhely Nagykőrös. A csapat képességei alapján, valamint a jelenlegi anyagi lehetőségek biztos bennmaradást ígérnek a körösi szurkolóknak.

És végül a csapat.

Kapusok: Boda, Petrik, Barabás. Védők: Farkas, Virágh, Lajos, Sallai, To- ricska, Maczkó. Ugri-Rácz F., Herczegh, Törőcsik. Középpályások: Barcsay, Rácz, Pécsi, Dervaderics, Varga Béla. Dani, Tóth Norbert. Csatárok: Benkó, Soós,

Csúri.

Máté József SlTÁBOH

Szombaton immár második turnusban indulnak a nagykőrösi fiatalok az Alacsony-Tátrába. Chopok síparadicsomát keresik föl, s ott töltenek egy hetet. A . síoktatók három iskola testnevelői, vezetőjük Molnár Attila (ipari szakmunkás- képző), Brandt Tamás a Kossuthból, Brandt Beáta az Aranyból kíséri a csapatot.

Színház

Január 30-án a Kecskeméti Katona József Színházban, este 7 órakor: Macskajáték. Nagy László- bérlet.

Mozi

Január 30-án a nagyteremben a sikerfilmek sorozatban : Fél lábbal a paradicsomban. Színes, szinkronizált olasz vígjáték. Előadás 0 és 8 órakor.

NAGYKOROS! HÍRLAP

Nagykoros, Széchenyi tér 17. # A szerkesztőség vezetője: Ballal Ottó. Munkatárs: Miklay Jenő. • Postacím: 2750 Nagykőrös, Pf. 23. Telefax és telefon: (20)-51-398. • Hirdetésfelvétel: kedden 10—13, csütörtökön 14—10 óra között. • Híreket, információkat munkanapokon 8-tól 10 óráig várunk*

talam elképzelt centrum nem az épülő kórház helyett lett volna, hanem éppen ezzel a speciális feladattal kapcsolódott volna ahhoz szorosan. Egy olyan elismert centrumot hoztunk volna létre, amely az egész országból fogadott volna .betegeket, megteremtve ezzel a fejlesztéseknek a további feltételeit. Jövedelmekkel, új műszerek beszerzésével/ a fejlesztés lehetőségeivel. Ezt az elképzelést egy nemzetközi bankcsoport vezető orvosi szaktekintélyekkel véleményeztette, s ez a független szakértő zsűri megvalósíthatónak, finanszírozhatónak, sőt rövid időn belül eiintézhetőnek tartotta. Az egy más kérdés, hogy a konkretizáló tárgyaláson c város még letétként sem tudta megajánlani az időlegesen szükséges ötvenmillió forintot. A centrum sorsa ebben a pillanatban már eldőlt a kellő támogatás hiányában.

0 Ezt követően máris elpályázott Nagykőrösről.

— Kitűztem egy célt magam elé. Azt becsülettel nem tudom teljesíteni. Ebből le szokták vonni a megfelelő konzekvenciát. Én azt láttam, azon a módon, ahogy én szerettem volna, Nagykőrösön nem lehet hozzányúlni az egészségügyhöz. Fontosnak tartom azonban, hogy bár falakba ütköztem, s tudom azt, hogy az általam is szorgalmazott minőségi változás nélkül a jelenlegi helyzet konzerválása következik be, mégis a beteg a centrumba került. Nekem ez nagyon fontos.

0 Sokan azt is mondják, hogy ön egy politikai játszma alanya lett.

— Én ezt nem hiszem. Nem voltak valódi politikai szempontok, ehelyett ellenkezőleg, egyéni érdekek bújtak politikai mezbe. A bizalmatlanság légköre s a városi egészségügyi intézmények igazgatójaként mégis a látszatönállóságba való kényszerítés nekem nem feküdt. Azt gondolom, a városnak, ha túl akar jutni az egészségügy akut bajain, az összes érintett fél egyértelmű összefogására, a reálisan megvalósítható rövid és hosszú távú tervek kidolgozására lenne szüksége. Ezt — személytől függetlenül — végre kell hajtani.

B. O.

— Nem hiszem. Szakmai problémákhoz kerestem azokat a módszerekét, amelyek alkalmazásával a színvonal emelkedhet. Addig, amíg nem lehet tudni, melyek az akut problémák, addig nem lehet adekvát, célzott választ adni ezekre. Ma a világon mindenütt az ellátásnak két alappillére van. A nemzetközi tapasztalatok ezt a modellt tartják mindenütt jónak. Az első a hatékony, jól működő alapellátás, amelynek feladata a napi betegségek gondozása, kezelése, s mindegy, hogy ezt családi vagy háziorvosi rendszernek nevezzük-e. Ök közvetlen közelről naponta találkoznak a lakossággal, kiszűrhetik a veszély ezt étét t csoportokat, a betegségek megelőzéséhez is segítséget nyújthatnak. S az ő munkájuk egyre nagyobb részét teheti ki a megelőzés, a prevenció. A második pillér a kórházi osztályokhoz közvetlenül csatlakozó szakambulanciák rendszere, ahol diagnosztikai háttérrel a magasabb szakmai elvárásoknak lehet megfelelni. Célként ez fogalmazódott meg Nagykőrösön. Azt azonban látni kell, hogy az alapellátás itt gondokkal küszködik, a másik pólus meg egyszerűen hiányzik.

0 Ennek a gyorsítására próbálta volna az onkolic- matológiai centrumot létrehozni.

— Igen, mert mindenképpen látni kell, hogy kórházra szüksége van Nagykőrösnek. Nem is ebben van a vita, hanem az oda vezető út megítélésében, bár igazi vitáról nincs is szó. Én úgy gondoltam ugyanis, hogy saját, különleges képesítésemnek megfelelően kell egy húzó ágazatot létrehozni. Ebben senki ne keressen semmi rendkívülit, ugyanis a világon mindenütt így van. Ha másvalaki lesz majd az igazgató, más szakmai fel- készültséggel, az biztosan azt a területet fogja majd favorizálni.

0 Szakmai ellenfelei ezt sokszor egy majdani magánklinikaként emlegették.

— Ebben a mondatban két valótlan állítás is van. Nem tudom, beszélhetek-e szakmai ellenfelekről. Elképzeléseimet ugyanis végeredményben meg sem vitatták. A másik, hogy a magánklinika a tipikus csúsztatás. Ugyanis az ál-