Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-04 / 3. szám
Rendőrségi krónika Emberölés nélkül Rendőrségi krónikánk rendszeres informátorától, Kilián Zoltán rendőr főhadnagytól megtudtuk, hogy az elmúlt esztendőben nem történt gyilkosság a Monori Rendőr- kapitányság területén. A részletes éves bűnügyi statisztika még nem készült el, de annyit máris el lehet mondani, hogy a nagy értékben elkövetett betöréses lopások jellemezték leginkább az óévet. 1991 utolsó, 1992 első napjaiban sem történt másképp. A főhadnagy úr egyébként optimista. Ha a beígért kedvező változások érvénybe lépnek a rendőrségnél, még eredményesebb lehet a bűnüldözési tevékenység Monoron és vonzáskörzetében. Először arról a bűnügyről kell szót ejtenünk, amelyről „Z. Z.. a hamis” címmel tavaly, december 30-i lapunkban tudósítottunk. Amint beszámoltunk róla, a Transzviller Kft. mo- nori műszaki diszkontáruházában két (azóta már letartóztatott) érdi fiatalember hamis csekkel vásárolt összesen 246 ezer forint értékben. A harmadik személy felkutatására a rendőrség országos körözést adott ki. A Pécsi Városi Rendőrkapitányság a Baranya megyei Boda községben elfogta Hérics Gyula vállalkozót, aki a trükkös trió harmadik tagja volt. Az ő — fedezetlen — csekkjével vásároltak Monoron a raktáráruházban. őrizetbe vétel mellett folyik ellene is eljárás. Valószínűleg más bűncselekmények is terhelik a három férfi számláját. December 31-re virradóra betörtek a monori Vigadó étterembe. A tettesek az Ady Endre utcai első ablakon át jutottak a belső részbe. Italokat, gázpalackokat zsákmányoltak — összesen 100 ezer forint értékben. Ugyancsak szilveszter napján este 10 órakor V. J. tiszalöki lakos az Opál Rt. monori-erdei ABC-üzletébe próbált behatolni. A helyszínen sikerült őt elfogni. Kihallgatása során elmondta, hogy csak a szilveszteri italkészletét akarta kiegészíteni. Az okozott kár 10 ezer forint. Az óév utolsó napján Gyomron két, Vecsésen három gépkocsit törtek fel. A károk változóak, a- járművek tulajdonosai valószínűleg az óévet búcsúztatták. Január 1-jén Vecsésen. az Áchim András utca egyik családi házában jártak ismeretlen betörők. A ház lakói reggel háromnegyed ötig vendégségben voltak, ezt kihasználva mehettek be a betörők ablakbefeszí- tés utján. Videomagnót, hifitornyot, ruhaneműt vittek el több mint 300 ezer forint értékben. Szintén január 1-jére virradóra törtek be Vecsésen a Fürst Sándor utca egyik otthonába, ahonnan értékes porcelántárgyakat, bélyegalbumokat és műszaki cikkeket vittek el 150 ezer forint értékben. Január 2-án a Pilisi 1. Számú Általános Iskolában jártak betörők — ablakbe- feszítés útján. Az okozott kár mindössze 5 ezer forint, a — feltehetőleg fiatalkorú — tettesek különböző iskolafelszerelési tárgyakat vittek magukkal. G. J. Fiataloktól időseknek • • Orömüzenet Többéves hagyomány, hogy a vecsési református fiatalok minden karácsony előtt felkeresik a gyülekezet időseit a Halmi-telepen, Kertek- alján, Vecsés Felső-telepen. Eddig csak 6-8 fiatal vállalkozott erre az önzetlen munkára, de a fiatalok örvendetesen gyarapodó létszáma nyomán az elmúlt karácsony előtt öt csoportban 18 fiatal járta a nagyközség kerületeit. Az evangélium, azaz a karácsonyi örömüzenet mellett a fiatalok az idős, egyedül, magányosan élő emberekkel közösen énekeltek, majd átadták a gyülekezet ajándékait: néhány narancsot, körtét, szaloncukrot, hitmélyítő olvasnivalót. Bár voltak, akik így is bizalmatlanul fogadták a fiatalokat — ami a sajnálatosan szaporodó bűnesetek miatt — nem is meglepő dolog, azonban sok helyen már a kapuban várták őket, hogy a szeretet ünnepén legalább legyen kivel néhány kedves szót váltani. A fiatalok mellett a gyülekezet presbitériuma két családhoz juttatott el 2-4 ezer forint szociális segélyt, amelyről, s a gyülekezeti missziós munkáról adjon tájékoztatást a lap. Az 1991. végén szerkesztett példányban még egy ókeresztény áldó imádság verses fordítása is helyet kapott, ami akár újévi köszöntőként is szolgálhat nemcsak a vecsési híveknek, de olvasóinknak is: „Az Úr legyen előtted, mutassa néked a helyes utat! Védő karjával ő legyen mögötted, karja oltalmat ad. S hogy vigasztaljon, az Ür legyen benned! Legyen fölötted, hogy munkád, tetted, szavad megáldja! Így kísérje egész életed Isten áldása!’’ Remélhetőleg a mostani lelkészváltozás után is megjelenik a fénymásolatban, mintegy 200 példányban készített lap. Orosz Károly Szégyellem — s ezúton is elnézést kérek tőle —, de nem jegyeztem meg egyik legrégebbi olvasónk nevét. Gyula bácsi — emlékezetem szerint így nevezte meg magát egy történetben — több mint két évtizede monori előfizetőnk, s a szavaiból kiderült, megtisztelő figyelemmel kíséri írásainkat. Ha nem is mindig értett egyet velünk, kitartott — s ígéri, ezután is kitart — mellettünk, mert méltányolja igyekezetünket, hogy régebben is, most is mérsékletre, tárgyilagosságra, őszinteségre, közvetlenségre, és közérthetőségre törekszünk. (Csak azért merem leírni a számunkra elismerést jelentő jelzőket, mert szándékainkkal egyeznek ...) Ám valójában Gyula bácsi addig csak akkor jött — összesen kétszer —, amikor valamiért nagyon megneheztelt ránk... Először, ha jól emlékszem, még közvetlenül a rendszerváltozás előtt, vagy annak pirkadatakor. Akkor egy portré miatt kopogtatott be, mondván, hogy jól ismeri annak alanyát, aki nagycsaládos egyesületi vezetőként, MSZMP-aktivis- taként, munkásőrként any- nyit nyüzsög, annyi energiát elpazarol, hogy abból talán futhatná arra is, hogy felássa, bevesse a kertjét, így munkára is nevelné gyerekeit, akik megtanulnák a kóró és a kukorica közötti különbséget, s talán rájönnének: nem elég a segélyekre, ajándékokra várni: még jobb ízű is a saját munka gyümölcse... De általában is jobban odafigyelhetnénk — ajánlotta akkor Gyula bácsi —, hogy ha elesettnek, szánnivalónak látszó emberekről írunk, ő maga, vagy más tehet-e arról, hogy sorsa merre fordult... Később hogyan érezte: megfogadtuk-e a tanácsát, vagy sem, nem tudom. Pontosabban nem tudtam az óév végi ünnepig. Mert akkor ismét bekopogott Gyula bácsi. Sajnos, nem a legjobbkor, épp a lapzárta körüli zűrös percekben, de remélem, 6 sem bánta meg, hogy újból találkoztunk. Nem érti, mondta, ezért inkább megkérdezi: mi is beálltunk a sírók, jajve- székelők kórusába, szándékosan tápláljuk a pesszimizmust? Miből gondolja? — faggattuk. Egy képaláírásunk szövegében megütötte a fülét egy félmondat, miszerint olyan drága a fenyőfa, lehet, hogy akad, akinek ág sem jut belőle karácsonyra... (A félreértések megelőzése érdekében Gyula bácsi nem piaci árus, nem kereskedő, most készül nyugdíjba az egyik fővárosi járműjavító nagy- vállalat szakmunkásaként.) Emlékezünk-e, kérdezte, egy évvel korábban kettőszáz forinton is fölül volt a fenyőfa méterenkénti ára. Akárhogy szorzunk, osztunk, ha beleszámoljuk a pénz romlását, akkor sem jelenthet nagyobb megterhelést ez a kiadás, mint tavaly. De hát őt nem is a konkrét eset izgatja, hanem a jelenség. Maga is a piacról él, tudja, jobban meg kell gondolni, mire adja ki az ember a pénzét. Volt ő is munkanélküli — nem politikai okokból — az offenes években. Azután egy népes monori csapattal beálltak bányásznak. Pár hónapon belül jószerével egyedül maradt ott az itteniek közül. Azután amikor könnyebb munkát talált, őt is megtalálták a betegségek, a gyomorműtéttől, a szemtrombózisig. De sohasem adta meg magát... Örülni is áztihad XXXIV. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 1992. JANUÁR 4., SZOMBAT Fontos témák Direktorváltás Fontos témákat tűzött napirendjére az óév utolsó ülésén Sülysáp nagyközség önkormányzati képviselö-testülc- te. Döntés született a 2-es számú általános iskola igazgatói kinevezése ügyében, tájékoztatás hangzott el az 1991-es esztendő költségvetésének várható alakufü- sáról-teljesítcséről, illetve az idei év költségvetési tervezetéről, s rendeletét hozott helyi adók kivetéséről. Egy korábbi, sikertelennek mondható általános iskolai igazgatóválasztást követően rendkívüli pályázatot írt ki az önkormányzat. A direktori címre egyetlen pályázat érkezett. Kőcser György személyét — sülysápi születésű, s ez idáig Úriban tanító pedagógust — e tisztség betöltésére méltónak találta a testület. Tizenegy „igen” szavazattal, illetve két tartózkodással ez év február elsejétől így az említett oktatási intézmény igazgatójává nevezték ki a fiatal pedagógust. Ezzel egy időben tisztségéből felmentette, s a sok évtizedes munkásságát elismerve a „címzetes igazgató” címet adományozta a testület a rövidesen nyugdíjba vonuló Hegedűs Józsefnek. Az utóbbi üléseken visz- szatérő témaként hangzott el, hogy bár az önkormányzat nem szívesen él a helyi adó kivetésének lehetőségével, mégis Sülysápon is elkerülhetetlen a keveseket érintő, összegét tekintve szerény mértékű — ám a helyi bevételeket mégiscsak gyarapító — adóztatásnak a bevezetése. Nos, mint az várható volt, hosszú vita kerekedett ez ügyben. A testület végül is az üdülőhelyi és idegenLehet a kis dolgoknak is örülni. Valahogy így mondta. Apróságokban is észrevenni a változásokat. Vagy, mondjuk, az volt a jobb, amikor mázsaszám került a kenyér a szemétbe? Amikor a polcokon, pultokon — ha bőven is —, egyforma áruk sorakoztak? Ila nem az kapta a prémiumot, aki „csak” dolgozott, hanem, aki a politikai feladataira hivatkozva hetente egyszer- kétszer, de néha többször is: felmentést kapott...? S ugyan, mondjuk már meg: feltétlenül az a világéletében munkakerülő, börtönviselt, vakbéllel leszázalékolt „bikát” kell példaképül állítani, aki most a hitével, vallásosságával kérkedik, úgy, mint azelőtt az erejével? — kérdezte Gyula bácsi. Biztos, hogy nem minden válaszunkkal volt elégedett. Mert nem mindenben értettünk egyet. Azért a körülbelül egyórás beszélgetés végén — mi legalábbis úgy éreztük —, a régi barátsággal köszönt el. Később, hogy ismét végiggondoltam találkozásunkat, rájöttem, kaptunk tőle út- ravalót is az újabb esztendőre. Igyekezzünk még alaposabban a kavargó hétköznapok mélyére nézni. Figyeljünk jobban az apró dolgokra, vegyük észre az egyszerű emberek gondjait, de örömeit is. Egyáltalán, higgyük, hitessük el: szabad örülni is..'. Vcreszki János forgalmi adónem mellett „voksolt”, ezen adósáv alsó határának összegét javasolva a fizetendő négyzetméterenkénti adóértékként. Elvi döntés született a vállalkozói adó kivetéséről is. Am ezen rendelet megalkotására várni kell még kicsit. A döntéshozatal előtt ugyanis fontosnak tartotta a testület az ügyben leginkább érintett és érdekelt „szűk réteg” véleményének kikérését, meghallgatását. így hát rövidesen összehívják a nagyközség iparosait, vállalkozóit, s a nyílt, őszinte hangúnak szánt párbeszéd után, a szerzett tapasztalatok birtokában születik majd döntés az ezen réteget érintő adónem kive-, tése, dolgában. Az idei költségvetési tervezetnek „első olvasatát” követő elfogadására persze senki nem számítolt. Igaz, arra sem, hogy December 21-én szombaton a Monori Hírlapban olvastam „A múlt szennye” című írást G. J. tollából, amely a gyömrői közterület-felügyelő ténykedéséről szólt. Egyetértek a cikkben leírtakkal. Azzal például, hogy a tilosban parkoló gépkocsik tulajdonosait megbüntetik, a szemetelők- kel szemben is szigorúan lépnek fel. Szeretném azonban felhívni a közterület-felügyelő és a polgármesteri hivatal figyelmét egy nagy problémára. Nevezetesen a József Attila és a Vörösmarty utcai súlykorlátozást elrendelő táblákra. Ezek a táblák — az utak gyengesége miatt — tiltják a soktonnás járművek (például kamionok, autóbuszok) behajtását mindkét utcába. Ám mindennapi tapasztalataim azt mutatják, hogy erre a táblára nem figyel senki (sem a járművezetők, sem a közterület-felügyelő), mert vígan közlekednek az utcákban a megengedettnél nagyobb súlyú járművek. Pedig, ha egyszer odaáll- na a -közteriHet-f el ügyelő; ilyen éles kritikával illetik majd a képviselők, s a meghívott oktatási, egészségügyi intézménybeli vezetők a költségvetési tervezetet, amely a fontos működési munkaprogramot átdolgozás céljából végül is visz- szaadta a testület a hivatalnak, a pénzügyi bizottságnak. A tervezet hiányosságait, „gyenge pontjait” is tudomásul véve jegyezte meg Kecser István polgármester: a fejlesztés, a költségvetés dolgában nem korlátlanok a pénzügyi lehetőségnek. Az 1991- es esztendőnél — a jelen ismeretek alapján legalábbis — valamelyest kevesebb pénzösszeggel gazdálkodhat az idei költségvetés. Mindazonáltal, éppen a jobb költségvetési tervezetnek elkészítése, s elfogadása reményében kérte ä képviselőket, jelenlevő intézményvezetőket, ki-ki tegyen javaslatot a településfejlesztés, az intézményhálózat működtetése legfontosabb tennivalóinak dolgában, hogy ezen kérések, javaslatok az átdolgozandó költségvetési tervezetben is helyet kapjanak. biztos, hogy szép summát kasszírozhatna a súlykorlátozó táblát semmibe vevők körében. Javaslom, hogy vagy szereljék le a korlátozó táblákat, vagy valóban tartassák be a rendet a Vörösmarty és a József Attila utcában is. Különben a táblák csak szimbolikus jelentőségűek maradnak e két utca elején illetve végén. E. G. Gyömrő KÖZLEMÉNY Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik Szilágyi Szilárdné temetésén részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, illetve együttérzésüket fejezték ki. Lánya és ve- je. (82 473/1K) MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. 0 A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. 0 Munkatársak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. 0 Postacím: Monor, Pf. SI. Z20I. Tele-, fon: 1S7. 0 Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig «-tói ll-lg. Jandó István A menekültekért A jugoszláviai polgárháború menekültjeinek megsegítésére szervez — hétfőtől egy hétig — gyűjtési akciót a Magyar Szocialista Párt városi szervezete. Kérik mindazokat a jóérzésű helybelieket, akik átérzik a honi szükségszállásokon szorongó elüldözött felnőttek és gyermekek helyzetét, s van nélkülözhető, de még elfogadható állapotú téli, tavaszi ruhaneműjük, férfi-, női cipőjük, a gyerekek számára játékaik, édességük, vigyék el azt az MSZP monori szervezetének irodájába (Kossuth Lajos út 88., az OTP mellett). Naponta délelőtt 9-től 12 óráig, délután 2-től 5 óráig várják az adományokat. Hozzászólás cikkünkhöz Minek a tábla ?
