Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-04 / 3. szám

Rendőrségi krónika Emberölés nélkül Rendőrségi krónikánk rendszeres informátorától, Kilián Zoltán rendőr főhadnagytól megtudtuk, hogy az elmúlt esztendőben nem történt gyilkosság a Monori Rendőr- kapitányság területén. A részletes éves bűnügyi statisz­tika még nem készült el, de annyit máris el lehet mondani, hogy a nagy értékben elkövetett betöréses lopások jel­lemezték leginkább az óévet. 1991 utolsó, 1992 első nap­jaiban sem történt másképp. A főhadnagy úr egyébként optimista. Ha a beígért kedvező változások érvénybe lépnek a rendőrségnél, még eredményesebb lehet a bűnüldözési tevékenység Monoron és vonzáskörzetében. Először arról a bűnügyről kell szót ejtenünk, amely­ről „Z. Z.. a hamis” címmel tavaly, december 30-i la­punkban tudósítottunk. Amint beszámoltunk ró­la, a Transzviller Kft. mo- nori műszaki diszkontáru­házában két (azóta már le­tartóztatott) érdi fiatalem­ber hamis csekkel vásárolt összesen 246 ezer forint ér­tékben. A harmadik személy felkutatására a rendőrség országos körözést adott ki. A Pécsi Városi Rendőrkapi­tányság a Baranya megyei Boda községben elfogta Hé­rics Gyula vállalkozót, aki a trükkös trió harmadik tagja volt. Az ő — fedezet­len — csekkjével vásárol­tak Monoron a raktáráru­házban. őrizetbe vétel mel­lett folyik ellene is eljárás. Valószínűleg más bűncse­lekmények is terhelik a há­rom férfi számláját. December 31-re virradóra betörtek a monori Vigadó étterembe. A tettesek az Ady Endre utcai első abla­kon át jutottak a belső részbe. Italokat, gázpalac­kokat zsákmányoltak — összesen 100 ezer forint ér­tékben. Ugyancsak szilveszter napján este 10 órakor V. J. tiszalöki lakos az Opál Rt. monori-erdei ABC-üzletébe próbált behatolni. A hely­színen sikerült őt elfogni. Kihallgatása során elmond­ta, hogy csak a szilveszteri italkészletét akarta kiegé­szíteni. Az okozott kár 10 ezer forint. Az óév utolsó napján Gyomron két, Vecsésen há­rom gépkocsit törtek fel. A károk változóak, a- jármű­vek tulajdonosai valószínű­leg az óévet búcsúztatták. Január 1-jén Vecsésen. az Áchim András utca egyik családi házában jártak is­meretlen betörők. A ház la­kói reggel háromnegyed ötig vendégségben voltak, ezt kihasználva mehettek be a betörők ablakbefeszí- tés utján. Videomagnót, hi­fitornyot, ruhaneműt vittek el több mint 300 ezer fo­rint értékben. Szintén január 1-jére vir­radóra törtek be Vecsésen a Fürst Sándor utca egyik otthonába, ahonnan érté­kes porcelántárgyakat, bé­lyegalbumokat és műszaki cikkeket vittek el 150 ezer forint értékben. Január 2-án a Pilisi 1. Számú Általános Iskolában jártak betörők — ablakbe- feszítés útján. Az okozott kár mindössze 5 ezer forint, a — feltehetőleg fiatalkorú — tettesek különböző isko­lafelszerelési tárgyakat vit­tek magukkal. G. J. Fiataloktól időseknek • • Orömüzenet Többéves hagyomány, hogy a vecsési refor­mátus fiatalok minden karácsony előtt felkere­sik a gyülekezet időseit a Halmi-telepen, Kertek- alján, Vecsés Felső-telepen. Eddig csak 6-8 fia­tal vállalkozott erre az önzetlen munkára, de a fiatalok örvendetesen gyarapodó létszáma nyo­mán az elmúlt karácsony előtt öt csoportban 18 fiatal járta a nagyközség kerületeit. Az evangélium, azaz a karácsonyi örömüze­net mellett a fiatalok az idős, egyedül, magá­nyosan élő emberekkel közösen énekeltek, majd átadták a gyülekezet ajándékait: néhány na­rancsot, körtét, szaloncukrot, hitmélyítő olvas­nivalót. Bár voltak, akik így is bizalmatlanul fogadták a fiatalokat — ami a sajnálatosan sza­porodó bűnesetek miatt — nem is meglepő do­log, azonban sok helyen már a kapuban várták őket, hogy a szeretet ünnepén legalább legyen kivel néhány kedves szót váltani. A fiatalok mellett a gyülekezet presbitériuma két családhoz juttatott el 2-4 ezer forint szo­ciális segélyt, amelyről, s a gyülekezeti missziós munkáról adjon tájékoztatást a lap. Az 1991. végén szerkesztett példányban még egy ókeresztény áldó imádság verses fordítása is helyet kapott, ami akár újévi köszöntőként is szolgálhat nem­csak a vecsési híveknek, de olvasóinknak is: „Az Úr legyen előtted, mutassa néked a helyes utat! Védő karjával ő legyen mögötted, karja oltalmat ad. S hogy vigasztaljon, az Ür legyen benned! Legyen fölötted, hogy munkád, tetted, szavad megáldja! Így kísérje egész életed Isten áldása!’’ Remélhetőleg a mostani lelkészváltozás után is megjelenik a fénymásolatban, mintegy 200 pél­dányban készített lap. Orosz Károly Szégyellem — s ezúton is elnézést kérek tőle —, de nem jegyeztem meg egyik legrégebbi olvasónk nevét. Gyula bácsi — emlékezetem szerint így nevezte meg magát egy történetben — több mint két évtizede mo­nori előfizetőnk, s a sza­vaiból kiderült, megtiszte­lő figyelemmel kíséri írá­sainkat. Ha nem is mindig értett egyet velünk, kitar­tott — s ígéri, ezután is ki­tart — mellettünk, mert méltányolja igyekezetünket, hogy régebben is, most is mérsékletre, tárgyilagosság­ra, őszinteségre, közvetlen­ségre, és közérthetőségre törekszünk. (Csak azért me­rem leírni a számunkra el­ismerést jelentő jelzőket, mert szándékainkkal egyez­nek ...) Ám valójában Gyula bácsi addig csak akkor jött — összesen két­szer —, amikor valamiért nagyon megneheztelt ránk... Először, ha jól emlék­szem, még közvetlenül a rendszerváltozás előtt, vagy annak pirkadatakor. Akkor egy portré miatt kopogta­tott be, mondván, hogy jól ismeri annak alanyát, aki nagycsaládos egyesületi ve­zetőként, MSZMP-aktivis- taként, munkásőrként any- nyit nyüzsög, annyi ener­giát elpazarol, hogy abból talán futhatná arra is, hogy felássa, bevesse a kertjét, így munkára is nevelné gyerekeit, akik megtanul­nák a kóró és a kukorica közötti különbséget, s talán rájönnének: nem elég a se­gélyekre, ajándékokra vár­ni: még jobb ízű is a saját munka gyümölcse... De általában is jobban odafi­gyelhetnénk — ajánlotta akkor Gyula bácsi —, hogy ha elesettnek, szánnivaló­nak látszó emberekről írunk, ő maga, vagy más tehet-e arról, hogy sorsa merre fordult... Később hogyan érezte: megfogadtuk-e a tanácsát, vagy sem, nem tudom. Pon­tosabban nem tudtam az óév végi ünnepig. Mert ak­kor ismét bekopogott Gyula bácsi. Sajnos, nem a leg­jobbkor, épp a lapzárta kö­rüli zűrös percekben, de remélem, 6 sem bánta meg, hogy újból találkoztunk. Nem érti, mondta, ezért inkább megkérdezi: mi is beálltunk a sírók, jajve- székelők kórusába, szándé­kosan tápláljuk a pesszi­mizmust? Miből gondolja? — faggattuk. Egy képalá­írásunk szövegében meg­ütötte a fülét egy félmon­dat, miszerint olyan drága a fenyőfa, lehet, hogy akad, akinek ág sem jut belőle karácsonyra... (A félreér­tések megelőzése érdekében Gyula bácsi nem piaci árus, nem kereskedő, most ké­szül nyugdíjba az egyik fővárosi járműjavító nagy- vállalat szakmunkásaként.) Emlékezünk-e, kérdezte, egy évvel korábban kettő­száz forinton is fölül volt a fenyőfa méterenkénti ára. Akárhogy szorzunk, osz­tunk, ha beleszámoljuk a pénz romlását, akkor sem jelenthet nagyobb megter­helést ez a kiadás, mint tavaly. De hát őt nem is a konkrét eset izgatja, hanem a jelenség. Maga is a piac­ról él, tudja, jobban meg kell gondolni, mire adja ki az ember a pénzét. Volt ő is munkanélküli — nem politikai okokból — az of­fenes években. Azután egy népes monori csapattal be­álltak bányásznak. Pár hó­napon belül jószerével egyedül maradt ott az itte­niek közül. Azután amikor könnyebb munkát talált, őt is megtalálták a betegsé­gek, a gyomorműtéttől, a szemtrombózisig. De soha­sem adta meg magát... Örülni is áztihad XXXIV. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 1992. JANUÁR 4., SZOMBAT Fontos témák Direktorváltás Fontos témákat tűzött napirendjére az óév utolsó ülésén Sülysáp nagyközség önkormányzati képviselö-testülc- te. Döntés született a 2-es számú általános iskola igazgatói kinevezése ügyében, tájékoztatás hangzott el az 1991-es esztendő költségvetésének várható alakufü- sáról-teljesítcséről, illetve az idei év költségvetési tervezetéről, s rendeletét hozott helyi adók kivetéséről. Egy korábbi, sikertelen­nek mondható általános is­kolai igazgatóválasztást követően rendkívüli pályá­zatot írt ki az önkormány­zat. A direktori címre egyetlen pályázat érke­zett. Kőcser György sze­mélyét — sülysápi szüle­tésű, s ez idáig Úriban ta­nító pedagógust — e tiszt­ség betöltésére méltónak találta a testület. Tizen­egy „igen” szavazattal, il­letve két tartózkodással ez év február elsejétől így az említett oktatási intéz­mény igazgatójává nevez­ték ki a fiatal pedagó­gust. Ezzel egy időben tisztségéből felmentette, s a sok évtizedes munkássá­gát elismerve a „címzetes igazgató” címet adomá­nyozta a testület a rövide­sen nyugdíjba vonuló He­gedűs Józsefnek. Az utóbbi üléseken visz- szatérő témaként hangzott el, hogy bár az önkor­mányzat nem szívesen él a helyi adó kivetésének le­hetőségével, mégis Sülysá­pon is elkerülhetetlen a keveseket érintő, összegét tekintve szerény mértékű — ám a helyi bevételeket mégiscsak gyarapító — adóztatásnak a bevezetése. Nos, mint az várható volt, hosszú vita kerekedett ez ügyben. A testület végül is az üdülőhelyi és idegen­Lehet a kis dolgoknak is örülni. Valahogy így mond­ta. Apróságokban is észre­venni a változásokat. Vagy, mondjuk, az volt a jobb, amikor mázsaszám került a kenyér a szemétbe? Ami­kor a polcokon, pultokon — ha bőven is —, egyforma áruk sorakoztak? Ila nem az kapta a prémiumot, aki „csak” dolgozott, hanem, aki a politikai feladataira hivatkozva hetente egyszer- kétszer, de néha többször is: felmentést kapott...? S ugyan, mondjuk már meg: feltétlenül az a világéleté­ben munkakerülő, börtön­viselt, vakbéllel leszázalé­kolt „bikát” kell példaké­pül állítani, aki most a hi­tével, vallásosságával kér­kedik, úgy, mint azelőtt az erejével? — kérdezte Gyula bácsi. Biztos, hogy nem minden válaszunkkal volt elégedett. Mert nem mindenben ér­tettünk egyet. Azért a kö­rülbelül egyórás beszélge­tés végén — mi legalábbis úgy éreztük —, a régi ba­rátsággal köszönt el. Ké­sőbb, hogy ismét végiggon­doltam találkozásunkat, rájöttem, kaptunk tőle út- ravalót is az újabb eszten­dőre. Igyekezzünk még ala­posabban a kavargó hét­köznapok mélyére nézni. Figyeljünk jobban az apró dolgokra, vegyük észre az egyszerű emberek gondjait, de örömeit is. Egyáltalán, higgyük, hitessük el: sza­bad örülni is..'. Vcreszki János forgalmi adónem mellett „voksolt”, ezen adósáv al­só határának összegét ja­vasolva a fizetendő négy­zetméterenkénti adóérték­ként. Elvi döntés született a vállalkozói adó kivetésé­ről is. Am ezen rendelet megalkotására várni kell még kicsit. A döntéshoza­tal előtt ugyanis fontosnak tartotta a testület az ügy­ben leginkább érintett és érdekelt „szűk réteg” vé­leményének kikérését, meghallgatását. így hát rövidesen összehívják a nagyközség iparosait, vál­lalkozóit, s a nyílt, őszin­te hangúnak szánt párbe­széd után, a szerzett ta­pasztalatok birtokában szü­letik majd döntés az ezen ré­teget érintő adónem kive-, tése, dolgában. Az idei költségvetési tervezetnek „első olvasa­tát” követő elfogadására persze senki nem számí­tolt. Igaz, arra sem, hogy December 21-én szomba­ton a Monori Hírlapban olvastam „A múlt szennye” című írást G. J. tollából, amely a gyömrői közterü­let-felügyelő ténykedéséről szólt. Egyetértek a cikkben leírtakkal. Azzal például, hogy a tilosban parkoló gépkocsik tulajdonosait megbüntetik, a szemetelők- kel szemben is szigorúan lépnek fel. Szeretném azonban fel­hívni a közterület-felügyelő és a polgármesteri hivatal figyelmét egy nagy problé­mára. Nevezetesen a József Attila és a Vörösmarty ut­cai súlykorlátozást elrende­lő táblákra. Ezek a táblák — az utak gyengesége miatt — tiltják a soktonnás járművek (például kamio­nok, autóbuszok) behajtá­sát mindkét utcába. Ám mindennapi tapasztalataim azt mutatják, hogy erre a táblára nem figyel senki (sem a járművezetők, sem a közterület-felügyelő), mert vígan közlekednek az ut­cákban a megengedettnél nagyobb súlyú járművek. Pedig, ha egyszer odaáll- na a -közteriHet-f el ügyelő; ilyen éles kritikával ille­tik majd a képviselők, s a meghívott oktatási, egész­ségügyi intézménybeli veze­tők a költségvetési terveze­tet, amely a fontos működési munkaprogramot átdolgo­zás céljából végül is visz- szaadta a testület a hiva­talnak, a pénzügyi bizott­ságnak. A tervezet hiá­nyosságait, „gyenge pont­jait” is tudomásul véve je­gyezte meg Kecser István polgármester: a fejlesztés, a költségvetés dolgában nem korlátlanok a pénz­ügyi lehetőségnek. Az 1991- es esztendőnél — a jelen ismeretek alapján legalább­is — valamelyest kevesebb pénzösszeggel gazdálkod­hat az idei költségvetés. Mindazonáltal, éppen a jobb költségvetési tervezet­nek elkészítése, s elfogadá­sa reményében kérte ä kép­viselőket, jelenlevő intéz­ményvezetőket, ki-ki tegyen javaslatot a településfej­lesztés, az intézményháló­zat működtetése legfonto­sabb tennivalóinak dolgá­ban, hogy ezen kérések, ja­vaslatok az átdolgozandó költségvetési tervezetben is helyet kapjanak. biztos, hogy szép summát kasszírozhatna a súlykorlá­tozó táblát semmibe ve­vők körében. Javaslom, hogy vagy szereljék le a korlátozó táblákat, vagy va­lóban tartassák be a rendet a Vörösmarty és a József Attila utcában is. Különben a táblák csak szimbolikus jelentőségűek maradnak e két utca elején illetve végén. E. G. Gyömrő KÖZLEMÉNY Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik Szilágyi Szilárdné temetésén részt vet­tek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, illetve együttérzésü­ket fejezték ki. Lánya és ve- je. (82 473/1K) MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. 0 A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. 0 Munka­társak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. 0 Postacím: Monor, Pf. SI. Z20I. Tele-, fon: 1S7. 0 Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig «-tói ll-lg. Jandó István A menekültekért A jugoszláviai polgárháború menekültjeinek megsegítésére szervez — hétfőtől egy hétig — gyűjtési akciót a Magyar Szocialista Párt városi szervezete. Kérik mindazokat a jóérzésű helybe­lieket, akik átérzik a honi szükségszállásokon szo­rongó elüldözött felnőttek és gyermekek helyzetét, s van nélkülözhető, de még elfogadható állapotú téli, tavaszi ruhaneműjük, férfi-, női cipőjük, a gyerekek számára játékaik, édességük, vigyék el azt az MSZP monori szervezetének irodájába (Kos­suth Lajos út 88., az OTP mellett). Naponta dél­előtt 9-től 12 óráig, délután 2-től 5 óráig várják az adományokat. Hozzászólás cikkünkhöz Minek a tábla ?

Next

/
Thumbnails
Contents