Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-30 / 25. szám

A tudásszint felmérésének eredményei Nehezen olvasnak a gyerekek Az Országos Közoktatási Intézet értékelési központja tegnap sajtótájékoztatót tartott a Művelődési és Köz­oktatási Minisztériumban. A tájékoztatón az 1991-ben végzett országos tudásszintfelmérés tapasztalataival is­merkedhettek meg a résztvevők. öt év alatt, a korábbi nega­tív tendenciát követve, to­vább romlott az általános iskolások teljesítménye ol­vasásból és matematikából. Az olvasás helyzete drá­mai. Míg a negyedikeseknél csak kisebb mértékben, a nyolcadikosoknál nyolc szá­zalékkal csökkent a telje­sítmény. Kádárné Fü lop Judit, aki az olvasástelje- sítmény-vizsgálatot végez­te, hangsúlyozta, hogy itt nem elsősorban a tantárgy­ról van szó, hanem arról, hogy minden tanulásnak az olvasás az alapja. Matematikából — melyet Hajdú Sándor vizsgált — kevésbé rossz a helyzet, mutatják ezt a tanulmányi versenyek eredményei, de oda kell figyelni a hanyat­lás okaira. A számítástechnika az egyetlen tantárgy, ahol ja­vulás mutatkozik. Biztatóak az eredmények, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy öt évvel ezelőtt még nem volt olyan fokú az is­kolák eszközellátottsága, mint 1991-ben. A javulás oka lehet az is, hogy ma már minden negyedik álta­lános iskolás gyerek csa­ládjának háztartásában ott a számítógép. A tudásszintfelmérést többféle szempontból érté­kelték, ezekről az eredmé­nyekről később számolunk be. Pachner Edit Báthory Zoltán, az érté­kelési központ igazgatója elmondta, hogy a nyugati országokban már régóta vé­geznek hasonló vizsgálato­kat. Nálunk 7 éve vetődött fel egy olyan országos szin­tű felmérés gondolata, mely nemcsak az adott pillanat­ban vizsgálja a tanulók tu­dásszintjét, hanem hosz- szabb időszakot ölel fel. Száznegyvennégy iskolát választottak ki, ahol har­madikosok, negyedikesek és nyolcadikosok teljesít­ményét mérték fel olvasás­ból, matematikából és szá­mítástechnikából. Az első vizsgálat 1986­ban, a második 1991-ben készült. Báthory Zoltán megjegyezte, bogy amikor 1985-ben tervezni kezdték ezt a felmérést, még nem sejtették, milyen változá­soknak néz elébe az or­szág! Csak annyit gyaní­tottak, hogy fokozatosan háttérbe szorul a centrali­zált vezetés, és nagyobb ön­állóságot kapnak a pedagó­gusok. Tapasztalataik nem­csak az iskolák és a szülők, hanem a pedagógiai intéz­mények új tulajdonosai számára is felszólító jelle­gűek! A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy az eltelt 23. magyar filmszemle februárban Nyugdíjasoknak ingyen rültek, mert filmjeiket a szakma jónak ítélte. A leg­termékenyebb magyar filmrendező azonban Sára Sándor, aki Könyörtelen idők című, szintén nagy ér­deklődéssel várt játékfilm­jével és három dokumen­tumfilmjével lesz jelen. A szemle legérdekesebb be­mutatói közé tartozik Zsig- mond Vilmos Tékozló apa című magyar—izraeli ko­produkcióban készült já­tékfilmje, amelyben Liv Ulmann és Michael York személyében két világsztár is közreműködött. Bár a filmszemle alko­tásainak túlnyomó része ál­lami támogatással jött lét­re, a vállalkozói film, vagy legalábbis a vállalkozói szemlélet ott van a ma­gyar filmgyártás kapujá­ban. A Tékozló apa mel­lett magánvállalkozásban készült Bujtor István Ha­mis a baba című filmje is, mely szintén szerepel a szemle műsorán. Ugyan­csak a vállalkozói érdeklő­dés jele, hogy szponzorként támogatják ennek a film­szemlének a megrendezését olyan magyar és világcé­gek, mint a Novofilm, a Béke-Radisson Szálló, az amerikai Kodak, és a HBO mozicsatorna. A rendez­vény finanszírozását alap­vetően mégis a Közoktatá­si és Művelődésügyi Mi­nisztérium, illetve a Ma­gyar Mozgókép Alapítvány és a Fővárosi önkormány­zat biztosítja. Díjakat ezen a film­szemlén nem osztanak. A kritikusok díjait a szemle előtt pénteken ítélik oda a legjobb magyar filmeknek. Egyetlen díj átadására azonban mégis csak a szem­le idején kerül sor. Ez pe­dig a rövid idő alatt nép­szerűvé vált nyakkendő­díj, melyet Szabó István ja­vaslatára ítéltek oda, elő­ször 1989-ben. A filmszemle Igazgatósá­ga úgy döntött, hogy a ma­gyar filmművészet iránt új­ból fokozódó érdeklődés to­vábbi növelése érdekében egységesen 25 forintban ál­lapítja meg a mozijegyek árát a szemle mozijaiban. És hogy a nyugdíjasok, aki­ket a legfontosabb közön­ségrétegek közé sorolnak, szintén jelen lehessenek, a jegyek tíz százalékát szá­mukra tartják fenn — té­rítésmentesen. D. A. A 23. magyar filmszem­le február 7-én kezdődik a Metró filmszínházban, amelyen 23 játékfilm és 20 dokumentumfilm ősbemu­tatóját tartják meg egyetlen hét alatt, úgy tűnik, a hazai filmművészetnek nemcsak művészi, hanem az ismert problémák ellenére, gazda­sági tartalékai is vannak. A megnyitó díszelőadá­son Böszörményi Zsuzsa Egyszer volt, hol nem volt című diák Oscar-díjas do­kumentumfilmjét és Ja- misch Attila Árnyék a ha­von című filmjét mutatják be. A három szemlemozi­ban, a Metróban, a Mű­vészben és a Szindbádban összesen mintegy nyolcvan előadást tartanak. Ezeken kívül a Művész mozi kis­termeiben folyamatosan láthatók lesznek a Fiatal Művészek Stúdiója, a Fe­kete Doboz, a Balázs Béla Stúdió, valamint a Magyar Független Film és Video Szövetség filmjei. A szem­le zárónapján mutatják be Szabó István Édes Emma, drága Böbe című filmjét. Ugyanezen a napon ret­rospektív vetítéssorozatot Is rendeznek a Művész mo­zi kistermeiben; a Magyar film múltja és jövője elne­vezésű alapítvány által res­taurált régi magyar filme­ket vetítik. Az alapítvány segítségével az elmúlt há­rom évben 107 magyar já­tékfilmet és több mint 400 híradófilmet sikerült meg­menteni. A 23. magyar filmszem­le egy új filmes nemzedék bemutatkozásának is teret ad. Janisch Attila, Salamon András, Can Togay és más első filmesek már a szem­lét megelőző hetekben a fi­gyelem középpontjába ke­KÖZTAKSASAG Képes hetilap Űj képes hetilappal gaz­dagodik a magyar sajtó­piac. Áprilisban jelenik meg először a Köztársaság, Thurzó Tibor főszerkeszté­sében. A lap, amely beval­lottan a német Der Spiegel­hez hasonló formátummal jelentkezik, pártoktól füg­getlen újság lesz. A Köz­társaság elsősorban az ér­telmiséghez kíván szólni. A lapindításhoz szükséges pénzt magánemberek és bankok adták össze. Hadiiparos erőlködés A szuper Robin Hood Derű, kedély, kamaszos hetykeség, lendület, izga­lom, szerelem, romantika! Vajon mindezt, ami mind­máig frissen maradt meg bennünk az 1938-ban ké­szült, Kertész Mihály ren­dezte, és Errol Flynn ját­szotta Robin Hood-film em­lékeként — képes-e pótolni a nagyot akarás, a pénz? Tulajdonképpen erre a kérdésre ad választ a leg­újabb szuperprodukció, a Robin Hood, a tolvajok fe­jedelme című amerikai film. A válasz egyértelműen: nem, a pénz és a nagyot akarás nem pótolja a tehet­séget és a szellemet. Ez az új szupererőlködés mindenben alatta marad a réginek. A filmnek nincs angol levegője, nincs igé­nyesen fényképezve, a fő­hős iránt nem támad a né­zőben cinkos rokonszenv, nincs a filmben se derű, se humor, sem feszültség, sem báj, se bravúr, mert a bra­vúrok olyan technikai ha­diiparral vannak túlszer­kesztve, hogy az egyéni hő­siesség végképp elvész ben­nük. Mi van hát ebben a bő két órán át tartó filmben? Vannak vérszomjas sza- racénok, szőrös fejű, ördög- szarvú, eszelősen hadakozó kelta hordák, van ezer rán- cú vén szipirtyó, aki serpe­nyőbe köpésből mondja meg a jövendőt a nottin- ghami városbírónaik, aki vi­szont operettfiguraként vi­csorogja végig a filmet, s van erdei gyerekszülés, amit a mór lovag vezet le Heti filmiegyzet Zsötem Mi ez a — fentebb mon­dottak szerint a debütáns- ra bizonyára jellemző — té­ma? Röviden: két kis ma­gyar buta csaj egy dörzsölt strici segítségével kimegy Bécsbe, hogy ott a peep- show és a hasonló „műin­tézetek” világában megcsi­nálja a maga karrierjét. A strici átveri őket, a két lány kiszolgáltatott neki, a tula­joknak, az egész. alvilági műfajnak, ráadásul az egyik lány szereti a link, piti stricit, s féltékenység­ből lelöki az emeletről a másik lányt, aki szintén le­fekszik a stricivel. Ez tehát a nagy, talált téma. Ami persze lehetne nagyon ér­dekes is, hiszen itt mégis­csak arról van szó, hogy so­kan a Nyugat csodáitól vár­ják a nagy jólétet, boldog­ságot, aztán kiderül: ez a csillogó, csodás világ közel­ről nagyon csúf tud lenni, legalábbis a peep-show-k környékén. S ráadásul ott sem ájulnak el, ha két ma­gyar liba feltűnik. Szóval lehetne ez a Barbie-babák értelmi szintjén megfogal­mazott vágyak kritikája, egy életforma, egy stílus, egy szellemi szint kritikája is. Ám erről csak nyomok­ban van szó. A filmben több az erotika (értelem­szerűen, hisz erről van szó), mint a gondolat (nem érté- lemszerűen, mert a szépen fényképezett szép női ido­mok nem zárják ki az agy­működés lehetőségét). Sala­mon megelégszik egy elég szabvány kurvaromantika- striciromantika történet el­mondásával, és úgy véli, ez­zel nagy témát ragadott meg. Sajnos nem. No de hát az első filmes első filmes akar lenni, és ez legalább olyan fontos, mint a világ- megváltás. (Takács István Ilyen magyar szó persze nincsen, ez a francia je t’aime kiejtés szerinti for­mája. Szeretlek — azt je­lenti. Ha egy film címe ez, azt gondolhatjuk: szerelmes filmről lesz szó. Vagy leg­alábbis a szerelem a film fontos témája. Az új magyar film, mely ezt a .címet viseli, egyálta­lán nem szerelmes film, no­ha szerelemről, legalábbis annak pusztán testi oldalá­ról bőven esik benne szó és kép. Salamon András, aki a filmet írta és rendezte, el­ső nagyjátékfilmjével je­lentkezik, s ez már magá­ban is figyelmet érdemel. Egy debütáns esetében mindig érdekes, mit tart fontosnak elmondani első megszólalásakor. Illetve hát normális filmművészeti viszonyok közepette ez len­ne a helyzet. Csakhogy ma Magyarországon nincsenek normális filmművészeti vi­szonyok, a szakma a legsú­lyosabb gondokkal küzd, s ezeknek csak egyik — bár nagyon fontos — része m filmkészítéshez szükséges anyagiak erősen korláto­zott volta. Ma már szinte lehetetlen magyar filmet el­készíteni negyvenmilliós költség alatt. Salamon va­lami csoda folytán ennek feléből csinálta ezt a fil­met; talán a sok külső helyszín, a szolidabb körül­mények és valamiféle okos és ügyes gyártásszervezés tette ezt lehetővé. A szerénynek mondható költségek azonban nem lát­szanak meg a filmen. Ami meglátszik rajta, az az, hogy Salamon beleszeretett egy témába (amelyet, saját nyi­latkozatai szerint, valóság­gal úgy talált egy bécsi peep-showban járva), és ezt a témát annyira fontosnak tartotta, hogy filmmé kere­kítette. császármetszéssel (???), van fák tetejére épített és fel­gyújtott Tarzan-város, kö­télindákon himbálódzó sza­badságharcos családanyák­kal — szintén Tarzan-mód- ra —, vannak tűzokádó üs­tökösbombák és levegőbe repülő puskaporos hordók (puskapor az 1100-as évek­ben !! ? ?) egyszóval van minden, ami látvány, és semmi sincs, amit szellem és tehetség néven ismerünk. Ez a tendencia sajnos kezd általánossá válni a filmiparban. Legyen az akár Robin Hood, akár Cy­rano, a nézőtéren az a be­nyomásunk támad, hogy nem is filmet, hanem le­filmezett hadjáratokat lá­tunk. Csak úgy röpködnek a levágott végtagok és kiló­gó belek, s a mozivásznon patakokban folyik a vér. Ügy tűnik, hogy a film­gyártás átadta helyét a ha­diiparnak, s a Művészet, a Múzsa behúzott farokkal kullog el a méregdrágán berendezett* csataterekről. Egyébként nem is olyan biztos, hogy annyira köz­szükségletté vált volna a Robin Hood-film, hogy évenként egy-egy újabbal kelljen kirukkolni. Tavaly is volt egy, a megelőző években is, eddig összesen hetet láttunk (három ame­rikait, két angolt, egy szov­jetet és egy olaszt), nem sok ez egy kicsit? Lesz-e jövőre egy még újabb, még szuperebb? Le­het-e még szuperizálni a szupert? Esetleg tengeralat­ti lovasütközet, idomított cápákkal — ilyen még nem volt idáig —, vagy pedig se­regei élén, repülő csészeal­jakon hazatérő Schwarze- negger-Oroszlánszívű Ri­chard, amint mágikus sze­meiből előpattanó lézernyi­lakat lövöldöz a nóttingha- mi városbíró fenekébe. Ki tudja, mi jöhet még ... ? Remsey András Erdélyi magyar művészet Valódi arculat Sokféle publikáció jelent már meg Erdélyről, de mind ez idáig senki sem vállalkozott arra, hogy a századunkban itt született művészek és. művek isme­retében, a folyamatok, stí­lustörekvések számbavéte­lével hiteles áttekintést ad­jon az erdélyi művészetről. Több évtizedes kutató­munka, több alkotóról meg­jelent monográfia után ezt a rendszerező feladatot vé­gezte el a Kolozsvárról át­települt Banner Zoltán. Az erdélyi művészet nyolc évtizedes története a magyar művészettörténet elválaszthatatlan része, el­idegeníthetetlen eleme. Ma­gyarországon inkább a ne­vesebb képviselőket; Koós Károlyt, Zsörgödi Nagy Im­rét, Gy. Szabó Bélát ismer­jük. A kötetből a legújabb- kori erdélyi művészet való­di arculata: festészet, szob­rászat rajzolódik ki a gra­fika és az iparművészet műfajain keresztül. Felso­rakoznak mindazok, akik egy sajátos művészeti kul­túrát hoztak és hoznak lét­re, bár sokan közülük szü­lőföldjüket egy másik or­szágra kényszerültek cse­rélni. A kötet több mint hatvan színes képpel és kereken száz fekete-fehér repro­dukcióval jelent meg. A függelék a művészekre vo­natkozó lexikális adatokat is tartalmaz, így kézikönyv­ként is használható. A Kép­zőművészeti Kiadó külön érdeme, hogy a színes ké­pek felhasználásával — rö­vidített szöveggel — a könyvet angol és német nyelven is megjelentette. — d — Magyar Horizont Levél a kormányfőhöz volt. A Magyar Horizont teljes terjedelmében közöl több levelet is. Az egyikben Bőd Péter Ákos beszámol arról, hogy a magyar kőolaj­ipar már eddig is jelentős lépéseket tett és további erőfeszítéseket tesz a benzi­nek ólomtartalmának csök­kentésére. A tisztétől azóta megvált Bőd Péter Ákos emlékeztet arra. hogy 1992 elejétől 50 százalékkal csök­ken az ólomadagolás a száz­halombattai finomítóban történő környezetvédelmi fejlesztés jóvoltából. Lipták Béla a pesti levegő rendkívül magas ólomtar­talma ügyében levelet kül­dött Göncz Árpád köztársa­sági elnöknek is. Az Egye­sült Államokban élő kör­nyezetvédelmi szakember szerint meg kell valósítani azt a négyéves tervet, ame­lyet Demszky Gábor főpol­gármester számára dolgozott* ki. és alkalmas arra. hogy csökkentse a magyar fővá­rosban az ólomveszélyt, amely elsősorban az ifjúság idegrendszerét, agysejtjei­nek fejlődését veszélyezteti. A Magyar Horizontban egyébként képes beszámoló is van a magyar főnemesek I. világtalálkozójáról, ame­lyet 1991 novemberének vé­gén rendeztek a budapesti Atrium Hyatt Szállodában. Lipták Bélának, a környe­zetvédelem Egyesült Álla­mokban élő kitűnő szakem­berének Antall József mi­niszterelnökhöz intézett le­velét közli a Magyar Hori­zont legújabb száma. — Mint a Magyar Környezet- védelmi Alap elnöke jelent­kezem önnél. Az ólomtól mérgezett pesti levegőt szí­vó gyermekek érdekében ké­rem a segítségét — írja Lipták Béla, majd így foly­tatja : — Magyarországon nem mérik az iskolás gyer­mekek vérének ólomtartal­mát, ezért a már bekövet­kezett mérgezés méreteire vonatkozó adataink nincse­nek. Az Egyesült Államokban élő környezetvédelmi szak­ember arra kéri a magyar miniszterelnököt, hogy uta­sítsa az illetékes hatóságo­kat, mérjék meg az iskolás gyermekek vérének ólom- tartalmát, és ezeket a méré­seket évente ismételjék meg. Lipták Béla felhívta a fi­gyelmet arra is, hogy szük­séges lenne, a százhalombat­tai és más olajfinomítók át­álljanak az ólommentes ben­zin termelésére. Antall . József miniszterel­nök a hozzá intézett kérdé­sekre Bőd Péter Ákostól kért választ, aki Liptáik Bé­la levelének írásakor ipari és kereskedelmi miniszter J

Next

/
Thumbnails
Contents