Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-28 / 23. szám

Műsorreinkarnáció Néha bizony röstelli az ember leírni a szakállas közhelye,!: nincs új a nap alatt. Amiben persze sem­mi rendkívüli nincsen, hi­szen az igazán jó ötletek, a jeles lelemények örök életű belépőjegyet váltottak ezen a földön. Ez most arról ju­tott eszembe, hogy Vitray Tamás kitűnő portréműso­ra. a Terefere (a Mikrosz­kóp színpadról közvetítet­ték) átköltözött egy szuper­stúdióba és felvette a Fri- derikusz-show nevet. Eb­ben sincs semmi különös, hiszen a talk-show-szerű kínálatok a tengerentúlról hajókáztak be Európa szó­rakoztató tévéüzemeibe, te­hát a mindenkori „fazon- igazítás” döntötte el, hogy az adott ország tévépubli­kuma zsákbamacskát ka­pott-e. A Friderikusz-show-ról még korai lenne a „ke­resztapa” egyéniségére visszautaló jegyeket meg­állapítani, várjunk türe­lemmel. Egy azonban tel­jes bizonyossággal megál­lapítható: Friderikuszt nem .érdeklik a beszélgetőtársak. Csipetnyi érzelem vagy őszinte érdeklődés nem mo- . tiválja kérdéseit, számára a felhajtás, a csinnadratta, a közönség mulattatása a fontos. Nem elvetendő becsvágy a mai agyonpoli­tizált világunkban. Fride- rikusz — igazi show-man- hez illően — politikamen­tességet ígért, amit ter­mészetesen nem tartott be. A szavajátszó ember jelle­mével jól megfér a csa­lárdság. A show, mint mó­kára, látványra, kacagtatás- ra hangolt műforma, elvi­seli a nagyotmondást. Eb­ből adódóan nem csodál­kozhatunk azon, hogy az okos, de mértéktelenül hiú Petrasovits Anna besétált Friderikuszék ravasz ke­lepcéjébe és beállt óvó né­ninek. (Erről az jutott eszembe, hogy a rádió és televízió egyik-másik ri­porterhölgyének . a nézők, hallgatók számtalanszor ta­nácsolták már: óvó néni­ként többre vinnék. Nem hallgattak a tanácsra. Ezt persze Friderikusz nagyon jól tudta.) Egy kacagás ere­jéig Kónya Imre fotóport­réját is becsempészték a műsorba. A politikamen­tesség jegyében említődött néhányszor Berecz János, és a tizenéves milliomos siheder sem minden ok nél­kül vágyódott Kupa Mi­hály bársonyszékébe. Per­sze, á Friderikusz-féle po­litizálásra azt is mondhat­nánk, ügyes. Am az elekt­ronikus csörgősapkás első bemutatkozásakor mégsem ez a szembeszökő, hanem a különlegesség. Ebbe még az is belefért, hogy a tör­vényesség mezsgyéjén (in­kább azon túl) sétálgató páciensek töltötték meg a műsor egyik felét; Klapka György hírhedt vállalkozó és Veréb István 14 eszten­dős milliomos gyerek a pénzfialtatás nem mindig törvényes útját járják. Az említettek mellett nagy nyilvánosságot kapott Cars­ten Esser, a bélyegnyalás világbajnoka, aki legszebb éveit szánta a bélyegcsiriz ízlelésére, s most már bekö­tött szemmel képes meg­mondani, hogy a nyalt, íz­lelt, megrágcsált és jóízűen elfogyasztott bélyeg mely országban nyomatott. Örü- letes muri, igazi szenzáció, ha csepp eszük van a mai fiataloknak, rohanva köve­tik példáját. Éljen a tilos! A rossz törvények — még inkább a hiányzóak — ser­kentik a törvényszegéseket. A frekvenciamoratórium tartósítása például meg­szülte a kalózrádiókat. A Tilos Rádió bejelentkezé­sét bizonyos sajtókörök ré­széről hatalmas ováció fo­gadta. Nem törvényszegés­ként, hanem polgári en­gedetlenségként jellemezte működését a sajtó egy cso­portja. A hétköznapi Nap­óra a kaposvári diákok „csínytevésének” okát fir­tatta, holott mindenki előtt világos: a kalózrádió — bármilyen okból lép is az éterbe — törvényt sért. Mint ismeretes, a Tilos Rá­dió szankcionálására a Nyilvánosság Klub (csuda tudja kinek a zsebéből) harmincezer forintot aján­lott fel. A kaposvári diákok — a Zöm elnevezésű rádió- állomás működtetői — is elmondták: számítanak a büntetésre, de az összeg kifizetése nem gond szá­mukra. Ugyancsak a rádió boly- dította fél az elvárhatónál jobban a törökbálinti kato­nafiatalok zendülésének az esetét is, ellentétet szítva még a köztársasági elnök és az igazságügyi minisz­ter között is. A taxisblokád óta tudjuk: vannak bocsá­natos törvényszegések, és vannak rút, hitszegő pa­ragrafussérelmek (példák az egyházi iskolák vissza- perlése című tárban talál­hatók). Hogy ki, mikor és mily mélységben sérti meg a törvényt, azt nem a tör­vény mondja meg, hanem bizonyos pártok. Persze, a félő az, hogy az adózásban, a közlekedésben, a másik tulajdonának az eltulajdo­nításában, a testi sértésben és még sok egyébben az ál­lampolgár önmaga tettét a bocsánatos bún kategóriába sorolja, hisz látva látja, Klapka szabadlábon „vé­di” bonyolult ügyeit, a 14 éves srác szeszfuvarai köz­ben kijátssza a vámható­ságot, a tilos rádiós titkos pénzekből egyenlíti ki a tilos számlát. Egyszóval mint hallhatjuk, láthatjuk: a rádió és a televízió nem rest a „jó” példák felmu­tatásában. Párkány László NEMZETKÖZI SVÁBBAL BUDAPESTEN Éjfélkor rozmaring- árverezés A hagyományőrzés ismét divattá kezd válni. így, far­sang táján már évekkel ezelőtt is nagyobb aktivi­tással dolgoztak a hagyo­mányokra odafigyelők, s az idén úgy tűnik, ez élénkül. Pest megyében sok sváb család élt, és a kitelepíté­sek ellenére él még ma, is. Öli talán maroknyi cso­portjukban még az átlag­nál is nagyobb figyelmet szenteltek hagyományaik őrzésére, táncaik, zenéjük továbbadására. Valószínű­leg örömmel szereznek tu­domást arról, hogy ha­zánkban az idén ismét lesz svábbál. Méghozzá olyan, amelyet nemzetközi szintre emelnek, és összekötnek egy kulturális találkozóval. A Magyarországi Német Egyesület és a Német Kul- túregylet szervezi. A hély- szín is történelminek szá­mít, hiszen a 60-as 70-es években tartott hasonló ka­liberű rendezvényeket is ott, a Közgazdaság-tudomá nvi Egyetem patinás épiile tében tartották, amelyeken 4-5 ezer ember is részt vett. A szervezők szerint azok igazi batyubálok voltak Az ország minden részéről érkeztek a mulatni vágyók, népviseletben, a kezekben kis demizsonokkal, tálca süteményekkel, édes és sós harapnivalókkal és az el­maradhatatlan farsangi fánkkal. E régi szép szoká­sok felelevenítése mellett az idei bálon az estet kul­turális műsor teszi majd még színvonalasabbá. A tervek szerint 15 bel- és külföldi német együttes mutatja be tudását, lesz népviseleti bemutató, tánc-' verseny, borbemutató, ame­lyen magyarországi német gazdák mutatják és kínál­ják boraikat és természete­sen tombola. ■ A talpaíávalót három ze­nekar húzza, a csolnoki bá­nyászok fúvószenekara, a soroksári Ullmann fúvósze­nekar és a szigetújfalui Sramli zenekar. Talán ke­vesen tudják, hogy a roz­maring, a ma már alig is­mert illatos növény, a ma­gyarországi németek hűsé­gének a jelképe. A rozma­ringbokrot éjfélkor fogják a bál résztvevői között elár­verezni. Az érdeklődők a sváb­bálra igényelhetnek jegye­ket a Német Kultúregylet- tői, a VI. kér. Nagymező ut­ca 49-ben vagy válthatnak a Közgazdaság-tudományi Egyetem főbejáratánál a találkozó napján. Ételt, italt természetesen, aki akar, vihet magával, úgy, mint régen elődeink tették báljaikon, de büfé is a vendégek rendelkezé­sére áll. á. m. Barcsay Gyermek-képzőművészet i Kör Még semmi sem biztos Valamikor, vagy hat esz­tendővel ezelőtt volt egy rajz szakkör, amiből hama­rosan kinőtt az immár nem­zetközi hírű Barcsay Gyer­mek-képzőművészeti Kör. •Vezetőjével, Dombiné Szán­tó Melániával egy kiállítá­son találkoztunk. Elmond­ta, hogy tavaly óta alapít­vány keretében működik a kör. A cél az, hogy a tehet­séges gyermekek ne mor­zsolódjanak le azért, mert szüleik nem tudják a kép­zés díját kifizetni. Szeret­nének egy iskolát létrehoz­ni — ismerve eddigi tevé­kenységüket, a Közoktatási és Művelődési Miniszté­rium ehhez támogatást is ígért —, ahol a gyerekek is­mert tanmenet alapján ta­nulhatnának. Ehhez az ön- kormányzat engedélye is szükséges, ezt nem kapták meg. Még nem dőlt el to­vábbi sorsuk. Azzal az épü­lettel, melyben jelenleg dolgoznak, más terveik van­nak a VII. kerületieknek. Az új helyiségek készülnek, épülnek, bár úgy tűnik. tövid időn belül nem szü­letik megoldás az ügyben. — Januárban egy aukción árverezték el — mondta Szántó Melánia — a gyere­kek A kék madár című me­séhez készített képeit. Az Arany János Gyermekszín­házban műsorral együtt történt mindez, elég nagy sikere volt a rendezvény­nek. A jövő értékei a mai gyerekek. Most kell irányt adni fejlődésüknek. Lehetőleg értelmes tevé­kenységekkel. Kiállításokat szerveztünk, a gyerekek anyagaiból, nyaranként tá­borokba járunk; ahol egy tájegység kultúrájával, nép­művészetével ismerkednek meg a kör tagjai. Szponzo­rokra lenne szükségünk, olyanokra, akik látnak fan­táziát a tehetséges gyerme­kek támogatásában. Eddig még nem sikerült ilyet ta­lálnunk, bár különböző pá­lyázatokon nyertünk már némi összeget. Lesz-e isko­la, vagy nem, ma még nem dőlt el. örülnénk, ha sike­rülne. J. Sz. L Biatorbágy 800 éies V ilágtalálkozó sok zenével Biatorbágy idén ünnepli alapításának 000. évfordu­lóját. A 7200 lakosú ősi te­lepülést először 1192-bén, III. Béla egyik birtokössze­írásában, oklevelében em­lítik. A helyi önkormány­zat a kerek évforduló tisz­teletére rendezvénysoroza­tot szervez. A biatorbágyi ünnepi ese­ményeket három hónapon át élvezhetik a helybéliek és az oda látogatók. Május­ban helytörténeti és tudo­mányos népszerűsítő kon­ferenciákat, valamint ré­gészeti előadásokat tarta­nak a település múltjáról és jelenéről. A rendezvé­nyek azért ígérkeznek ér­dekesnek. mert Biatorbá- gyon nemrég jelentős ása­tások kezdődtek, amelynek menetéről, új fejleményei­ről sok újdonság hangzik majd el. Júliusban főként komoly­zenei rendezvények lesz­nek. A meghívottak közt van például a Zeneakadé­mia ifjú művészeiből ala­kult Erkel Ferenc Kamara- zenekar és a község feleke­zeti énekkaraiból tavaly alapított vegyes kar is. Vár­hatóan júliusban lép föl a hazái deszkákon a Napó­leon Boulevard egyik bia­torbágyi születésű zenésze, Kollár Attila is, együttesé­vel. Egy fúvós- és egy sram­lizenekart is meghívtak a szervezők. <5k várhatóan a kér ingóig és a polkák ked- velőineK okoznak majd örö­möt. A hónap központi ese­ménye Biatorbágy testvér- városának. a német Her- brechtingennek a bemutat­kozása. A testvérvárosi ta­lálkozóra sok vendéget vár­nak. Nem véletlenül maradi szeptemberre a biatorbágyi iskolákat bemutató rendez­vénysorozat, mivel az isko­lakezdés időpontját figye­lembe kellett venni. Ebben a hónapban számos nyílt napot tartanak, amelyen a helybéli intézmények, vál­lalkozók és az iskolák mu­tatják be életüket. A zsámbékiak világtalál­kozója mintájára rendezik meg az első biatorbágyiak világtalálkozóját is. A jeles eseményre várják például a Franciaországban élő idős festőművészt, Hantai Si­mont és Franz Brucknert, alias Bruckner Ferencet, aki a herbrechtingeni kitelepí-, tések időszakában értékes kultúramentő tevékenysé­get fejtett ki. A meghívot­tak közt van Peter Kiefner, a herbrechtingeni polgár- mester is. — Itk — Klubkönyvtár és művészeti csoportok Biatorbágyon jól megy Pezsgő kulturális élet jel­lemzi Biatorbágyot, annak ellenére, hogy csak a klub­könyvtár fogja össze a kü­lönböző művészeti csopor­tokat. Igaz, a tervek, s a fo­lyamatban levő munkák alapján valószínű, hogy már áprilisra elkészül a fa­luház, mely otthont ad a jö­vőben a művelődésnek is. Nánási Istvánnéval, a klubkönyvtár vezetőjével beszélgetve megtudtuk, a könyv megszerettetésén, az olvasóvá nevelésen túl he­lyet adnak intézményükben az immár harminc eszten­deje működő férfi dalkör­nek, a népdalkörnek, a Prospero bábegyüttesnek s az általános iskolásokból álló utánpótlás-együttesnek. A Prospero az idei nemzet­közi bábfesztiválra készül, nemrégiben alapítványt hoztak létre, így nagyobb önállósággal folytathatják tevékenységüket. Az együt­teshez kapcsolódóan, no­vember 2-tól alapfokú báb- csoportvezető-képzés kez­dődött a klubkönyvtárban. Nánási Istvánná vezetésé­vel. A megyéből több pe­dagógus vesz részt ezen, hi­szen á bábozás a nevelés­ben is kedvezően használ­ható módszer. Az együttes bábjait, s esetleg a műso­rából egy-lcét darabot hasz­nálnak föl a tanuláshoz. A képzés végén működési en­gedélyt is kaphatnak a részvevők. S persze, várják a ta­vaszt. Nemcsak a napsütés miatt, hanem azért is, mert birtokba vehetik akkor az új faluházat, a művészeti csoportok élettel tölthetik meg az intézményt. A hely­szűke már nem lesz akadály egyes programok megszer­vezésénél. A Bolgár Kultúra idei tervei Bővíti tudományos és is­meretterjesztő programjai körét a budapesti bolgár kulturális központ, amely Bolgár Kulturális Intézet néven működik tovább. Az idei terveket ismertetve Georgi Krumov igazgató el­mondta: 'bemutatnak majd bolgár képzőművészeket, költőket, írókat, műfordító­kat, illetve olyan magyar művészeket,-akiknek Bul­gáriához kapcsolódik a te­vékenységük. Két új sorozat indul: a Fehér foltok a bol­gár történelemben cimű ren­dezvényen bolgár egyetemi tanárok ismertetik a hazái történelmük azon epizód­jait, amelyeket idáig ho­mály fedett. A „Bolgár de­mokraták arcképcsarnoka” a múlt rendszer elfelejtett alakjainak állít emléket. Nem zárt be (Vimola Károly felvétele) a zsámbéki művelődési ház nagytermében. Aki szeretné felfedezni a gyönyörű erdélyi tájakat, annak még lehetősége van a kiállított anyag megis­merésére. Ha pedig úri ked­ve úgy tartja — és a zsebe is engedi — vásárolhat is a képekből. Az előzetes tervek sze­rint már be kellett volna zárni Jakab Csaba homo- ródszentpáli amatőr képző­művész egyéni kiállítását, de a nagy érdeklődésre va­ló tekintettel úgy döntöt­tek, hogy a kiállítás anya­gát továbbra, január végéig megnézhetik az érdeklődők

Next

/
Thumbnails
Contents