Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-27 / 22. szám

VÁCI xxxvi. Évfolyam, 22. szám 1992. JANUÁR 27., HÉTFŐ Ragaszkodnak az uszodájukhoz Meg nem vagyunk kinn az összes vízből A már követhetetlen se­bességű vízdíjemelés nemcsak a felhasználókat és elsősorban a lakosságot sújtja, de magán a vízmü­veken is az elszegényedés jelei mutatkoznak. Koráb­ban telephelyeik mintakert­nek is beillettek volna, gon- dozottságuk azonban ma már csak legenda. Hiába, nem kell az árujuk! Leg­alábbis ezen az áron csakis annyi, amennyi föltétlenül szükséges. Hogy maguk a vízművesek ne szegényed­jenek el, vált szükségessé számos kényszerintézkedés. A kertészek elbocsátása, a kert öltöztetése azonban csak egyetlen eleme mind­ennek. Nyáron, mint tudjuk, be kellett zárni a fedett uszodát, mert nem vállal­hatták a veszteségeit. So­kan apokaliptikus látomás­ként jelezték, sürgősen ten­ni kell valamit, ha nem akarjuk elveszíteni uszo­dánkat, amire évek alatt annyit költött a város. Mert bátran kimond­hatjuk, jelenlegi lehetőségei mellett Vácnak luxus fenn­tartani ezt a létesítményt. Ennél pedig csak az lenne nagyobb luxus, ha veszni hagynánk. A képviselő-testület már döntött is, egyik decemberi ülésén elhatározta, hogy többek között a városi uszodát önkormányzati tu­lajdonba veszi. Mint dr. Kovács Tibor jegyzőtől megtudtuk, jogi, rendelet­beli akadálya van a köz­vetlen átadásnak, ezért csak az állami vagyonügy­Váci Múzeumi Egyesület Dr. Inczédy János Dr. Inczédy János, a Pest Megyei Önkormányzat el­nöke lesz a Váci Múzeumi Egyesület vendége január 29-én. Előadása szerdán délután 5 órakor kezdődik a városi könyvtárban, ezt hozzászólások és vita kö­veti. Az egyesület minden érdeklődőt vár, és számít közreműködésükre is. KÖZLEMÉNYEK Dunatours ajánlatok: síutak Szlovákiába. Velencei karnevál február 28-ától március 1-jéig. Olasz tengerparti appartmanok áprilistól szeptemberig. Bővebb felvilágosítás az irodában: Vác, Széchenyi u. 14., telefonszám: 06-27-10-950. (94 8C4/1K) Köszönetnyilvánítás. Hálás szívvel mondunk köszönetét a rokonoknak, ismerősöknek, jó barátoknak, a Postahivatni és a hírlaposztály dolgozóinak, akik szeretett férjem: Pintér István temetésén részt vettek, sírjára virágot helyeztek el. A gyászoló család. (94 865/1K) VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. 45. 9 A szerkesztőség ve­zetője: Dörgő János. • Munkatársak: Dudás Zol­tán és Halász Erzsébet. • Postacím: Vác, Pf. 32.2601. Telefax és telefon: (27) 10-095. Telex: 282 297. • Szerkesztőségi fogadóóra: kedd cs péntek 13-tól 15 óráig. • Hirdetésfelvétel a szerkesztösegben naponta délelőtt 9-töl 11-ig, vala­mint a váci hirdctöirodá- ban (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-től 17 óráig. nökségen keresztül bonyo­lítható. így elhúzódhat akár márciusig is. Csakhogy a vízműveknek tartania kell magát althoz, hogy január 1-jétől szabaduljon meg minden veszteséges tevé­kenységétől. Ezért a város a DMRV veszteségeinek csök­kentésére a teljes átadásig havi 100-150 ezer forinttal kénytelen hozzájárulni az üzemeltetéshez. E döntés eredményekép­pen járhatnak továbbra is úszni a váci iskolások, az összes többi szervezett cso­port és az egészségükre adó magányos amatőr sporto­lók. A kilátások azonban nem rózsásak, mert ugyan üzemeltetőt keres a város, de aligha akad bárki, aki vállalja a korábban is je­lentkező többmilliós vesz­teséget. A vízművek szán­déka, vagy inkább hajlan­dósága szerint vállalná az üzemeltetést, tudtuk meg dr. Boksa István gazdasági igazgatóhelyettestől, de csakis úgy, ha némi hasz­nuk van az ügyön, esetleg ha ráfizetés nélkül, nullá­val zárhatnak évvégenként. Az üzemeltető személyé­ről nem, de még arról se döntött a város, vajon pá­lyázatot írnak-e ki erre a riehéz feladatra. Nehéz, mert a Veszteségek elsősor­ban az energiaszámlából adódtak. A fertőtlenítő víz­forgató berendezés torkán csak úgy peregnek a forin­tok. Még az se volt képes kiegyenlíteni ezt, hogy a vízművek magát a felhasz­nált vizet önköltségi áron számolta el. Ez a kiváltság egyébként megszűnik, amint átadták az uszodát, természetesen a stranddal együtt. Valószínűleg csodára vol­na szükség ahhoz, hogy a 60 forintos vízdíjjal tovább emelkedő költségek dacára valaki is képes legyen a vá­ciak egyik legkedveltebb és leghasznosabb időtöltését továbbra is garantálni. * Dudás Zoltán Árnyék a társam Avignoni vadfiúként Levelet kaptam. Életem utóbbi éveinek egyik legszebb leveiét. A másokért aggódó gondolatok őszinte kicsengé­se tette azzá. A levél írója, Fónagy István, a Sződligeti Szakosított Szociális Otthon fiatal főápolója hívott meg az intézetbe, ahol 110 súlyosan értelmi fogyatékos ember éli mindennapjait 18 évestől 101 évesig. Jó részük hal­mozottan is fogyatékos, süket, vak, mozgásképtelen. így ír róluk Fónagy Ist­ván: Otthonunk lakói csak annyira és úgy láthatják a világot, amit mi megmuta­tunk, tapasztalni engedünk. A társadalom perifériáján állnak, ezen kívánunk úgy változtatni, hogy minden­kit szeretettel hívunk, jöj­jenek, ismerjenek meg ben­nünket, a munkánkat. A ránk bízott embereknek olyan valódi otthont aka­runk teremteni, ahol ugyan­úgy érezhetik magukat, mint bárki más a saját otthonában. — így zárta le­velét: Ha már csak mi ma­radtunk számodra, és nincs senkid, csak a magad kis világában élsz, engedd meg, hogy köszöntselek, mert mi melletted vagyunk, míg élsz. ELŐÍTÉLETFALAK Sződliget külterületén, hat holdon áll az a vadász- kastély, amely ma otthont ad a hátrányos helyzetű embereknek. A szakosított otthon vezetősége az el­múlt ősszel teljesen kicse­rélődött, csupán a gond­nok maradt a helyén. Az új igazgató, Szimler Pálné 1991 augusztusától vezeti az intézetet 54 munkatár­sával együtt. — Eddig a váci önkor­mányzathoz tartoztunk, de mindig mostohagyermek­ként kezeltek bennünket — mondja az igazgatónő. — A Pest megyei önkormány­Mulassúk be a váciakat is! Rendszerváltozás képeken A könyvtárlátogatók kölcsönzés után érdeklődve járják körbe a kiállítóhelyiséget (A szerző felvétele) Szeretnénk a rendszer- változást valami kézzelfog­ható dolognak tudni. Hiába, már csak ilyen földhözra­gadtak vagyunk. Azt hisz- szük, amit látunk, amit meg is tudunk érinteni. Nos, volt is az elmúlt két évben ilyen: a vasfüggöny fölszedése, vagy az utolsó szovjet katona távozása. Ezek persze csupán múló pillanatok, s azok is marad­nak, ha ügyes fotóriporte­rek nem örökítették volna meg az utókornak. A' Katona Lajos Városi Könyvtár kis kiállítótermé­ben február 14-ig ezekből a felvételekből láthatunk vá­logatást. A könyvtár veze­tői megszerezték Matusz Károly és Oláh Tibor MTI- fotósok teljes anyagát, s a falra tettek belőlük annyit, amennyi ebben a szűk tér­ben elfér. Hozzá kell ten­nünk: két külföldi meghí­vás között szakítottak né­hány hét hazai pihenőt a 21 képnek. Ezelőtt Ausztriá­ban mutatták be, s ha itt lejár az idejük, Franciaor­szágba utaznak. Nézegetve az anyagot, a könyvtár vezetőinek és la­punk munkatársainak is eszébe jutott, milyen érdek­lődést válthatna ki egy a rendszerváltozást doku­mentáló fényképkiállítós a Váci eseményekről. Ezért kérjük azokat az amatőr vagy hivatásos fotósokat, akiknek van ilyen anyaguk, jelentkezzenek képeikkel. A könyvtár kiállítási falai ké­szen állnak a váci képek fo­gadására is. A fotókat, amelyeket csak kölcsönké­rünk, lehetőleg negatívval együtt hozzák el szerkesztő­ségünkbe, vagy a Katona Lajos Városi Könyvtárba. D. Z. zat — amelyhez január el­sejétől tartozunk — mint­egy 5 millió forintial tá­mogatta az intézetet. Az igen lerongyolódott ott­honra bizony ráfért a fes­tés, a konyhát ezután fog­juk korszerűsíteni. Szeret­nénk a Viktor Szakosított Szociális Otthon nevet föl­venni. Viktor 200 évvel ez­előtt élt Franciaországban, értelmi fogyatékos volt. és az „avignoni vadfiúként” vonult be a szakirodalomba. Az ő fogyatékossága és az ő győzelme — nevének je­lentése ez — jelképesen is segít bennünket abban, hogy ledöntsük a sok egész­séges ember által emelt elöítéletfalat, miszerint az értelmi fogyatékosokat nem kell emberszámba venni. Az igazgatónő elmondta még, hogy szeretnék létre­hozni a Viktor Alapítványt, s házon belül megszervez­ni a napközi otthont is. En­nek elutasító levelét éppen beszélgetésünk ideje alatt kapta kézhez, és értetlenül, szomorúan vette tudomá­sul. Hiszen nagyon sok szülő adná fogyatékos gyermekét nappali ellátásra az otthonba. JOG A SZERETETRE A váci Fonó- és Bélés- árugyár megszűnésével a munkára képes gondozott­jaik munkakönyves fog­lalkoztatása is megszűnt. Gondozottjaik havi zseb­pénze kevés — 200 forint —, s ez arra sem elég, hogy néha a faluba kimen­jenek. Mert aki képes és méltó rá, oda is kijárhat. Nyitott az otthon, hiszen joguk van szabadon vissza­menni a normális életbe. A lakók lelki gondozásá­ról és foglalkoztatásáról Makrai Józsefné igazgató helyettes beszél: — A Hit és Fény mozga­lom katolikus ága nálunk is működik, és érezteti ál­dásos hatását. Lényege, hogy a fogyatékos beteg személy szerint is kötőd­jön valakihez, egy barát­hoz, aki törődik vele, meg­látogatja őt, elviszi a csa­ládba, kirándulni, aki vé­gigkíséri az életét. Szeret­nénk a református ágát is beindítani. Foglalkoztató­termeinkben faragnak, fes­tenek, rajzolnak, ügyesked­nek. Tartunk egy kis anya­nyelvi oktatást is, regényt, mesét hallgatnak. Műkö­dik az énekkarunk, a tánc­karunk. Bekapcsolódtunk a speciális olimpiába. Nagyon jó velük foglalkozni, a legapróbb sikerélményért is hálásak. Nékik több jo­guk van a szeretetre, mint az egészségeseknek. Meghívom, Fónagy Ist­ván nemcsak az intézet­ben, hanem az intézeten kívül is szeretne tenni a gondozottakért. EMBERALAKOT ÖLTVE — Egy simogatással is annyi mindent ki lehet hozni belőlük — mondja a főápoló.— Igyekszünk szá­mukra itt, a házon belül megszervezni minden szak­ellátást, s különböző tevé­kenységi formákban le­kötni őket. Kisegítő mun­kát végeznek a kertben, a konyhán, a sertéstelepen, a kazánházban, a mosodá­ban. Vannak udvari futá­sok, van bordásfalunk, me­dicinlabdánk és pingpong­asztalunk. Kialakítottuk a „randiszobát’’ is. Az ország­ban 39 ilyen szakosított ott­hon van. Szeretnénk vala­mennyihez elvinni Sződli­get üdvözletét, tapasztala­tokat szerezni, kapcsolato­kat és baráti szálakat köt­ni. Ezért meghirdettük a Viktor-vándortúrát, két hé­ten át gyalog, az értelmi fogyatékos fiatalokért. Közöttük, az otthonban, olyan világot lát a közéjük betoppanó, amit szavak­kal nehéz kifejezni. Mert itt én lettem a megajándé­kozott. Magammal hoztam tőlük a felém nyúló simo- gatásokat, a ragaszkodást, azt a sajátos örömöt, amit idebent megél az ember. Magammal hoztam Méhes Margit néni 101 évét és megvillanó mosolyát, Haj­ni csimpaszkodó szerete- tét, Irénke szép énekhang­jában az „Áldott légy, Uram” kedves dallamát, János lelkesedését, ahogy elénekelte a „Süvegemen nemzetiszín rózsa” dalocs­kát, a „konyha gyöngyét”, Erzsikét. S a legnagyobb becsben őrzöm Józsi aján­dékát, a nagy gonddal és szépen kifaragott botot és fonalfűzést. Itt az öröm valóságos öröm, s a szeretet is való­di. Ök azt mondják: árnyék a társam. Talán, ha több szeretettel fordulnánk fe­léjük, az az árnyék leg­alább emberalakot ölte­ne... Szóród Ágnes Mit, hol, mikor? Széchenyi emlékezete Január 27., hétfő: Sítúra Ausztriába III. turnus, a Hajós Alfréd D.S.E. szer­vezésében mától február 2-áig„ — 17 órákor szabás­varrás tanfolyam kezdő­dik haladóknak a mű­velődési központban. — 17 órakor a 8-as teremben Benyik Béla színesdia-ve- títéssel kísért úti beszá­molója: Prága, a Moldva- parti metropolis. Január 28., kedd: 300 fényképezőgép tekinthető meg a váci Petzval József fotótechnika-történeti gyűj­teményben. — Dóka Attila kiállítása a Kulturális ká­vézóban.— 17.30-tól dzsessz- baiett. vegyes cso-porínak. a művelődési központ 37/33- as termében. Január 29., szerda 16 órakor tudományos konfe­rencia kezdődik a műve­lődési központban: A Szé- chenyi-világkép a jubileu­mi év tükrében címmel. — 16 órakor a pedagógusklub­ban Madách Imre életét ismerteti Csomó József ta­nár. Január 30., csütörtök: 15­től 17 óráig tűzzománc szakkör a 24-es teremben. — 16 órakor az új barátok klubja tartja hó végi ösz- szejövetelét. Január 31., péntek: 15­től 18 óráig a Búvár Kund Klub összejövetele a 6-os teremben. — 17.30-tól a Dunakanyar Fotóklub al­kotó és ifjúsági csoportjá­nak foglalkozása a 4-es teremben. — 19.30-kor bá­tyus pótszilvesztert rendez a Váci Reménység Egyesü­let a Csányi körúti szék­házban. 11

Next

/
Thumbnails
Contents