Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-23 / 19. szám

GODQLLOI xJCítia XiX. tVi'OLYAM, 19. SZÁM 1992. JANUÁR 23., CSÜTÖRTÖK Gödöllői Monopoly Klub Erdeink és az arborétum A Gödöllői Polgármesteri Hivatalban tartotta ötödik gyűlését a helyi Monopoly Klub, amely a városban és környékén az elmúlt évtizedekben elkövetett törvényte­len, illetve törvényes, ám etikailag kifogásolható gazda­sági törekvések megváltoztatásának lehetőségeivel is­merteti meg az érdeklődőket, A legutóbbi gyűlés témá­ja az arborétum környezetébe nem illő gépműhely meg­szüntetése és a gödöllői központú erdészet visszaállítá­sa volt. A fent említett tények is­meretében nem csoda, hogy. a gyűlésen megjelent mint­egy félszáz fő többsége az ügyben érdekelt intézmé­nyeket — így a Földműve­lésügyi Minisztériumot, az Országos Erdészeti Egyesü­letet, a Pilisi Parkerdő Gaz­daságot, az Erdészeti Tudo­mányos Intézetet és a gö­döllői önkormányzatot —• képviselte, y. A házigazda, Krassay Lász­ló települési képviselő rö­viden ismertette'áz arboré­tum történetét, Az akkor 189 hektáros területét Da­rányi Ignác földművelés- ügyi miniszter kezdeménye­zésére 1902-ben kerekítet­ték le a koronauradalom­ból. A József Főherceg Fe- nyökísérleti Telep (röviden Józsefi igét) hamarosan or­szágszerte elismert név lett. CSIZMA AZ ASZTALON Az első világháború ide­jén a kerítést lebontották, a vadak szétszéledtek — ennek ellenére Trianon után a diósgyőri és a gödöllői uradalom maradt épen az összezsugorodott országban, így a munka zavartalanul folytatódhatott a második világégésig. Ekkor kataszt­rofális károkat okozott a te­rületen átvonuló negyven­ezer katona: a fákat a tá­bori színpad érdekében de­rékban, lépcsőzetesen vág­ták ki. Későbbi források szerint a kétharmad rész­ben elpusztított arborétum még így is óriási értéket képviselt, ám az utóbbi négy évtized viszonylagos békéje sem kedvezett a te­rületnek, hiszen 1950-ben ötven hektárt vettek el be­lőle a gépgyár számára. A hatvanas évek beruházásai (a fácánkert és a szolgálati lakások megépítése) után 1976-ban az Erdészeti Tu­dományos Intézet ' (Érti) lett a terület kezelője. Az intézet által végrehajtott biológiai és gépészeti fej­lesztés eredménye volt a gépkísérleti intézet 1989-es elhelyezése az arborétum területén. A felszólalók szinte ki­vétel nélkül az asztalra ke­rült téli lábbelihez hason­lítható létesítmény elköl- töztetését szorgalmazták. Dr. Gyürk István, a Föld­művelésügyi Minisztérium tudományszervezési és ok­tatási főosztályvezetője megnyugtatta a kétkedőket: az állami tulajdonban levő arborétumból semmilyen célra nem adható el továb­bi földterület. Bár e kije­lentést a minisztérium je­lenlegi vezetése nevében tette, reméljük, ebben a kér­désben az esetleges későbbi vezetés véleménye sem fog megváltozni. KULTÚRA ÉS FALOPÁS Szó esett még az arboré­tum hasznosítási lehetősé­geiről a közép- és felsőfo­kú oktatásban és képzés­ben, valamint az ott meg­rendezett nyári koncertek­ről, amelyek látogatottsága viszonylag kicsi volt. Je­lenleg körülbelül ötven hektár látogatható, itt 1991- ben pihenőhelyeket alakí­tottak ki. A létesítményt az elmúlt három évben csupán egy alkalommal kellett egy hónapra bezárni, mégpedig tavaly decemberben, az el­szaporodott falopások miatt. Dr. Fábián Zsolt alpol­gármester ismertette hiva­tala állásfoglalását, misze­rint az önkormányzat tá­mogatja az arborétum ere­deti arculatának visszaál­lítását. Roszik Gábor or­szággyűlési képviselő a té­ma lezárásaként elmondta: az ügyben megkérdezte a földművelésügyi és a kör­nyezetvédelmi minisztert. Mindketten ismerik a gö­döllőiek gondját, és egyet­értenek abban, hogy a gép­kísérleti intézetet el kell tüntetni a gödöllői arboré­tum területéről. RÁFIZETÉSES GAZDÁLKODÁS A második téma beveze­téseként ismét Krassay László, majd Kocsándi Ká­roly nyugdíjas erdész be­szélt a város erdészetének történetéről. A Grassalko- vich-birtok 1867-es megszű­nése után a mintegy húsz­ezer hektáros erdőterület a koronauradalom része lelt. és 1874-től 1920-ig a Vadá­szati Hivatal irányításával működött, majd az arboré­tummal egyetemben a Gö­döllői Erdészeti Igazgatóság kezelésébe került. Területe az ötvenes évektől kezdve a gyakori átszervezések miatt hol csökkent, hol nőtt, míg 1976-ban központját Buda­keszire helyezték; jelenleg a visegrádi központú Pilisi Parkerdőgazdaság irányít­ja. Mint azt az egyik szak­ember találóan megjegyez­te, az átszervezésekkel si­került egy áttekinthetetlen mamutcéget létrehozni, így az itt folyó ráfizetéses gazdálkodást az ország jó­védelmező erdeinek hasz­nából létrehozott erdőfenn­tartási alapból kénytelenek fedezni. Az olykor szenvedélyes hangú felszólalások nyo­mán kialakult vitákból ki­derült: a leendő gödöllői erdészet ügyével csak kor­mányzati döntés, a tulaj­donviszonyok rendezése és az új erdőtörvény életbe­lépése után lehet érdemben foglalkozni. (Ez utóbbi sze­repel az idei parlamenti na­pirendben, de a földtör­vénytől függően két-három évbe telhet, mire végleges formába kerül.) Dr. Géme­st György polgármester zár­szavában elmondta: to­vábbra is igyekeznek meg­akadályozni a Gödöllő kör­nyéki természet privatizá­lását. Az önkormányzat nem az erdők és tavak birtoklá­sát, hanem a természet i ér­tékeink sorsába történő be­leszólás lehetőségét tartja fontosnak — mindezt a vá­ros és a környező települé­sek lakói érdekének figye­lembevételével. H. Ss. Huszonhét hálóing helyett Összehordott forintok Három lakodalomban voltam az elmúlt esztendő nyarán. Sok éve már, hogy megszűntek a farsangban kötött házasságok. Egysze­rű a változás oka. Májustól szeptemberig az udvaron épített sátorban össze le­het hívni a napjainkban szokásos lakodalmas sere­get, a 3-400 vendéget. Azt láttam — áhol vendéges­kedtem —, hogy az öröm­szülők mindent megadnak a vendégeiknek (persze a vőlegény fiuknak és meny­asszony lányuknak szintén) de a közeli rokonok, ba­rátok is igyekeznek az ajándékozással segíteni az új életet kezdő ifjú párnak. Emlékszem, hogy a 30-as évek végén, a 40-es évek elején inkább csak termé­szetbeni ajándékokkal pró­bálták a rokonok a lagzi terheit csökkenteni — tyú­kot, bort, kalácsot vittek —, aminek az oka az ak­kori életszínvonalban ke­resendő. A 60-as években bővült az ajándékok köre, s egy lakodalomban sok tárgyat halmoztak fel, ame­lyeknek értékük ugyan volt, de hasznuk alig. Akadt menyasszony, aki huszonhét hálóinget kapott. Az elmúlt évtizedben alakult ki az a szokás, amikor már nem tárgyat, hanem pénzt adtak a fiata­loknak. És ahol háromszáz vendég van, ott már olyan összeg gyűlik egybe, amit nem érdemes kétes értékű használati tárgyakra fordí­tani. És ez a felismerés tu­lajdonképpen megváltoztat­ta az ajándék funkcióját is, hiszen a kapott pénz nem emlék”, hanem hitel, amit fiatalok előre kapnak, visszafizetni pedig később és kamatostul illik. De van önfinanszírozó jellege is, mert a rokonság — közös­ság — adja annak a tagjá­nak, akinek a legnagyobb szüksége van rá. Az egyik lakodalomban, amikor megszámolták az összehordott pénzt, s én el­csodálkoztam annak össze­gén, az örömanya meg­nyugtatott: „Apródonként odaadtam, észre sem vet­tem, fnost a lányom egy-, szerre visszakapta!” A ke­resztmama csak ennyit jegyzett meg: „Ha nem ad­tad eddig oda. ha valakinek tartozol, majd elhordod ez­után, mert a lagzis tárto­zást úgy kell törleszteni, akár az OTP-adósságot.” Ez a „kölcsönbe megy” fel­fogás az utóbbi évtizéd ter­méké. Ki ne tudná, hogy azt a pénzt — ami átlagban 200— 400 ezer forint között mo­zog — „könyvelni kell”. Ennyi ember, ennyi pénz,, fejben már nem tárolható. Megszületett az „ajándék­füzet”, amibe beírják, ki mennyit hozott a boríték­ban. A boríték az alapbi­zonylat, mert annak a belső oldalára feljegyzi az aján­dékozó a nevét, meg az át­adott összeget is. És ez a „nyilvántartás” nem titkos, hanem egészen természetes dolog, a füzetről mindenki tud, minden család így tesz. Lehet, hogy a kedves ol­vasó, aki eddig eljut az írásommal való ismerke­déssel, most felháborodik: már mindennek a helyé­re a pénz lép? Még a sze- retetct, a rokoni összetar­tozást, figyelmességet szim­bolizáló ajándékozás helyé­be is? Tárgy helyett pénz? Ajándék helyett hitel? Ho- - vá lett a szeretet? Nem szabad így és ennyire két­ségbeesve látni ezt a folya­matot, mert hiszen ennek az egész ceremóniának az alapja a bizalom, s ez az érték kristálytisztán jelen van az ajándékozók és á megajándékozottak viszo­nyában. Mindenki tudja és hiszi, hogy amit ma adnak, azt évek múltán visszakap­ják. Az évek és az életkor előrehaladtával az adós ,egyre inkább hitelezővé vá­lik, olyan hitelezővé, aki maga soha,- hanem saját gyereke kapja majd. vissza az egykor nyújtott segítsé­get, vagyis valójában neki hitelez. Ebben a körben a pénz állandóan forog, és ezáltal mindenki jól jár. A teljes igazság az, hogy hallottam berzenkedést, de változás nincs. Hallottam ki- fakadást: Bolond volt, aki kitalálta, még nagyobb, aki rátett. De a szokás nemhogy kihalna, még in­kább erősödik. Igen. A falu alkalmazko­dik. Mindent magába ol­vaszt, ami az életben mara­dást segíti. A versengés, a mutatás, a pénzben törté­nő ajándékozás a lakodal­mas szokást is áthatja, de ez nem gyengíti, hanem erősíti a kapcsolatokat. Mert csak ott jöhet létre hitelrendszer, ahol van összetartó erő, s ahol ez működik, ott o közösség erősödik. A bizalom bizal­mat szül. Akik adnak, s akik kapnak, hisznek egy­másban, a jövőben, hisznek kapcsolatuk erejében, s ta­lán abban is, hogy jöhet bármi, ha eddig megma­radtak, megmaradnak ez­után is. Feresik Mihály A foci és az önkormányzat (1.) A bot mindkét vége fáj Kis pénz, kis foci, nagy pénz. nagy foci. Ilyen egyszerű a labdarúgás képlete. A „bagi foci” az idei első mérkő­zését az önkormányzattal vívta. A Bagi Futball Club, amely a Bagi Sport Egyesülettől átveszi az NB II-es szereplés jogát, az első félévre 2,2 millió forintos támo­gatást kért a képviselő-testülettől. Három és fél órás vita után egymilliót kapott. Mondhatnánk azt is, hogy dön­tetlen az eredmény. Ilyen azonban csak a pályán van. És most azt sem láthatjuk pontosan, hogy ki a vesztes. Nem kizárt, hogy ez is, az is. A helyzet: a Bagi. Sport Egyesület a múltban úgy tudta táplálni a mind ma­gasabb osztályba lépő csa­patot, hogy kihasználva a kedvező adózási lehetősége­ket, több vállalkozás hozzá csatlakozott. Ez a lehetőség mára megszűnt, az egyesü­let adósságai meghalad­ják a tízmillió forintot. Pedig — ahogy elmondták — nem zsebre játszottak! Hogy ne vesszenek kárba az elmúlt évtized fociered­ményei, létrehozták a Bag Sportjáért Alapítványt. (Mint az ötlet szülőatyja, dr. Perjést György képvi­selő elmondta, ez szeptem­berben történt meg, s a ja­nuári testületi ülés napián kapta csak meg a csekke­ket ... Közben a lelkesedés lelohadt.) A cégbíróságon bejegyezték a „cserét”, a Bagi Futball Clubot. Fél­éves költségvetése 5,7 miihó forint. A labdarúgók, edzők bére, az utazási költségek, a prémium, a társadalom- biztosítási járulék 3,1 millió forint. Az irányítás bér- és dologi költsége 1,1 millió forint. A labdarúgás dologi kiadásai 1,5 millió forintra rúgnak. A képviselő-testület rend­kívüli ülésén — soron kívül — tárgyalt pályázati anyag szerint akkor van a csa­patnak indulási esélye, ha sikerül összegyűjteni a fen­ti összeget. Ha az ember nem csak bagi, hanem szereti a bagi focit is, nehezen foglal ál­lást. Hány mérkőzésen áll­tam én is a pálya szélén, nyakamban a fényképező­géppel, esőben, napsütés­ben, szélben, hóban! És ujjongtam, ha betaláltak a hálóba a piros-fehérek! I.abáth Tibor képviselő- testületi tag éveken át rúg­ta is a labdát. Mégsem tu­dott szabadulni a község egésze iránti felelősségér­zettől. A falunak még nincs elfogadott költségvetése. Nem tudni, mi az esélye annak, hogy' az alapítvány számlájára összegyűlik az első félévre tervezett 2,5 millió forint. A pályázat szerint a klub székházét és büféjét jobban kell kihasz­nálni. De hogyan? Többek között ezeket a gondokat sorolta, s az utóbbira nem is kapott választ. — Lehef, hogy félév múl­va megszűnik a klub, hiába adunk most pénzt — mond­ta. — Ha megszavazzuk a kért összeget, akkor ben­nünket keresztre feszíte­nek. Kötődünk a sporthoz Bagón, de nincs szennyvíz- csatorna, gáz- és telefon- hálózat. A bot mindkét vé­ge fáj. Legjobb lett volna el sem jönnöm az ülésre. Dr. Perjési György sze­rint is volna helye a pénz­nek másutt, de nem tartot­ta kizártnak, hogy odaad­ják. Aszódi József a segít­ség mellett foglalt állást. Fodor Mihály viszont kifej­tette: bármilyen keserű is, de ekkora összeget nem tud megszavazni. S ha párbe­szédről van szó, akkor a sportbarátoknak is meg kell ismerniük a község gondjait. Fejletlen az infra­struktúra, tornaterem sin­csen. — Évek óta nincs jelen­tősebb fejlesztés Bagón — mondta Balázs András —, a sportot tehát lehetőségeink keretei között kell segíte­ni. Tahik Andrásáé szerint arra is gondolni kell, hogy a község lakói járnak ki a meccsekre. Nagy János so­kallta a 2,2 millió forin­tot, s megkérdezte, mekko­ra az az összeg, ami ége­tően szükséges a tavaszi folytatáshoz. Angyal Vendel, aki a klub vezetőivel és labdarú­góival érkezett, arra kérte a testületet, hogy felelősen döntsön. önkritikusan megjegyezte, hogy felelőt­lenek voltak, amiért vállal­ták az NB Il-t, de ha most itt nem tud segíteni az önkormányzat, akkor a labdarúgásnak Bagón be­dobják a törülközőt. B. G. (Folytatjuk) HÉVIZGYÖRK Fogadóóra Dr. Becker Pál, az aszó­di választókerület ország- gyűlési képviselője fogadó­órát tart Hévízgyörkön a művelődési házban január 24-én, pénteken 17 órától. Munkatársakat keresünk, godolloi munka­helyre A jogosítvány és az építőipari szakmunkásvizsga előnyt jelent. Munkaidő: 24 óra szolgálat, 48 óra szabad. Érdeklődni lehet Kövesdi István osztályvezetőnél, telefonon; (28)-20-367. KÖZLEMÉNYEK A Gödöllői Rt. Egyházközség értesíti sírbérlőit, hogy az 1967 előtt váltott sírok bérleti ideje lejárt. Aki sírbérletét szeretné meghosszabbítani, az egyház­község-irodában megteheti. — Gödöllő, Kossuth U. 76. (94 562/ 1K) GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. f) A szerkesztőség vezető­je: Balázs Gusztáv. • Munkatárs: Pillér Éva. 9 Postacím: Gödöllő, PL 14. 2100. Telefax és telefon: (28) 20-796. ® Szerkesztősé­gi fogadóóra: hétfőn 10-től 13 óráig. 9 Hirdetésfelvé­tel: munkanapokon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőség­ben.

Next

/
Thumbnails
Contents