Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-23 / 19. szám
SZOVETKEZHETNEK-E AZ ONKORMANYZATOK? Szakkonferencia az energiáról Mi az hogy! — lehetne kapásból a válasz, hiszen manapság már egy tucatnál is több önkormányzati szövetség munkálkodik a köz javára, s — mint sajnos olykor tapasztalható — a másik ellenére. Nem lehetne az erőket egyesíteni? — kérdeztük dr. Gémesi Györgytől, a Magyar Ön- kormányzatok és Önkormányzati Képviselők Szövetségének nemrég megbízott elnökétől. — Véleményem szerint nemcsak lehetne, hanem a legcélszerűbb is volna az erők egyesítése! Hiszen bármelyik önkormányzati szövetséget- is nézzük, ugyanazokért a feladatokért küzdenek. A különbséget a végzett munkában és a kitűzött célokban persze látom, hiszen a közösség szolgálata akaratlanul is átszövődik a politika szálaival. Abban nem is hiszek, hogy egyetlen — mondjuk így, — csúcsszervezet foghatná össze a kis- és nagytelepülések valamennyi önkormányzatának tevékenységét, abban azonban igen, hogy e tevékenység számtalan részlete összekapcsolható és így eredményesebben, a lakosság számára nagyobb hasznot hajtva végezhető. Nyilvánvaló, hogy ehhez megfelelő jogi kereteket kell találni, de ez aligha lehet akadálya annak, hogy a „szekeret” végre egy irányba húzzuk. — ön Gödöllő polgármestereként is számos olyan rendezvény szervezője vagy házigazdája, amely nemcsak szűk pátriájának, hanem az ország sok önkormányzatának részvételére ad módot. — A szövetség elnökeként és helyi vezetőként is tapasztalom, hogy milyen nagy szükség van az ön- kormányzatok tisztségviselőinek és szakapparátusának folyamatos és módszeres képzésére. A holland— magyar partnertelepülések egyesületével karöltve külföldi tapasztalatcserét, tanulási lehetőséget kínálunk, s élve a holland kormánynak a közép- és kelet-euróff Testvérkapcsola tok " A „líra" már ide sem elég Településeink külföldi „testvérkapcsolatait” önkormányzati vezetők társaságában felemlítve leginkább csak az igények, vágyak csokorba gyűjtéséig jutunk el. Hallani persze biztató kezdeményezésekről — kacérkodásokról, az érdeklődés felkeltéséről —, turisztikai eseményekről, kulturális együttlétekről. Ami önmagában sem lebecsülendő eredmény, értékes színfoltja életünknek. Ám az igazi kérdés ma még az — jóllehet sarkosan-pragmatikusan hangzik —, hogy hoznak-e tőkét, gazdasági fellendülést szűkös magyar konyhánkra ezek a kapcsolatok. A tápiógyörgyeiek 1937 óta olasz kapcsolatokkal büszkélkedhetnek. Fennen hirdeti is ezt a tényt a község Tápiószele felőli határában a bekötőút mentén egy tábla. Dosolo hasonló nagyságú és adottságú település magyar „testvéréhez”. Józsa László polgármester viszont már konkrét próbálkozásokról számolt be a dosoiói tőke györgyei befektetése terén. Két évvel ezelőtt egy olasz—magyar közös vállalkozásé fafeldolgozó építését gondolták ki. A pénz meglett volna, ám abban a jogilag még rendezetlen időben kútba esett az üzlet. Nem volt eldöntött például — sok egyéb mellett —, hogy miként juthat egy kö4 MeMsrn zös vállalat földhöz. A vállalkozásba pedig nem volt lehetőség földet bevinni. Azóta változott a helyzet. Az adótörvény némi kedvezményben is részesíti a külföldi befektetőket. Egy 50 millió forinttal alapított cég például — amennyiben legalább 30 százaléka a tőkének külföldi — 5 évig adómentes, vagy csökkentett adót fizet. Mindezt a györgyei polgármester sorolta ottjártunkkor, aki éppen levelet fogalmazott Do- solóba. Január végére, február elejére 7-8 olasz vállalkozót várnak Tápiógyörgyére. Őket tájékoztatják előzetesen a vonatkozó törvényekről, a magyarországi befektetési feltételekről. Hátha már kész tervekkel jönnek? A györgyeiek mindenesetre még tippeket is adnak, csak jöjjön az a tőke, vele a a munka, munkahely. Sertés- és marhahús-feldolgozásban szívesen együttműködnének, bérmunkát vállalnának bedolgozás jellegű ipari tevékenységekben. Erre alkalmas üres épületek vannak a faluban. Említik a viszonylag olcsó földbérletet, mert sok idős embernek van, lesz földje. Kelendő és drága errefelé az olasz tészta, helyi vállalkozó is akad, aki gyártaná itt helyben. Az olaszoknak a technológiával s „némi” tőkével kellene beszállniuk. Persze lehetőleg minél előbb és kemény valutával. Mert szép-szép ez az olasz testvérkapcsolat, de a „líra” már ide sem elég .,. (tóth) pai országokat megsegíteni szándékozó ajánlatával, megpályáztuk egy speciális képzési programhoz a támogatásukat. Idehaza öt- fordulós képzési programot dolgoztunk ki, s a közeljövőben, pontosan február 15-én ugyancsak nagy fontosságú rendezvényekre hívjuk az ország valameny- nyi érdekelt önkormányzatának képviselőit. Ekkor ugyanis a távfűtés és a felhasznált energia házi mérésének problémakörében tartunk szakkonferenciát, abból kiindulva, hogy az idei távfűtési szezont megelőző díjemelés disszonanciái a következő szezonra meg kell, hogy szűnjenek. Tudom, mekkora megrázkódtatás a díjemelés a családi költségvetésben mindazoknál, akik ilyen fűtési rendszerű otthonban élnek, de azt is tudom, hogy a mostani, szociális céllal odaítélt dotációnak éppúgy vége szakad, mint a távfűtőművek korábbi állami támogatásának. Szeretnénk bizonyítani, hogy egyedi mérőeszközök üzembe állításával, a házak fűtési rendszerének módosításával nemcsak pénzt lehet a lakosság számára megtakarítani, hanem a terheket is igazságosabban lehet elosztani. Ez az első jelentős, közös szakmai fórum, amelyet az önkormányzatok széles körének szánunk, s bizonyára az egységhez közelítés fontos jeleként is értékelhető. S. J. Ófalu felzárkózik Jó ütemben halad. Sziget- szentmiklóson a gázprogram: ez év végére várhatóan a város nagy részében — kilencvenhét százalékában — megtörténik a vezeték kiépítése. Az önkormányzat nagy erőfeszítéseket tett a még tanácsi kezdeményezésre indított kivitelezés befejezésére; s az elmúlt esztendőben mintegy huszonhat kilométeres szakaszon sikerült lefektetni a vezetéket. Az idén tizenkét kilométer marad hátra — viszont ezzel Ófalu, a város régi, az infrastrukturális ellátottságban elmaradó körzete is felzárkózik. A kivitelezéshez szükséges — engedélyhez kötött — terveket egy kft. készíti el versenytárgyaláson rögzített áron. Két ütemben történik a dokumentáció összeállítása: március 15-i és 30-i határidőkkel, amely időpontok azonban magukban foglalják a Tigáz jóváhagyását is. A tervek várható költsége a tervezési és a kerületi bányaműszaki felügyelőség engedélyezési díjából tevődik össze, s 1,4 millió forintot tesz ki áfával együtt. Az eddigi lakossági nyilatkozatok szerint minden remény megvan a munka zökkenőmentes folytatásához — jóllehet a jelentkezési arány nem mindenütt éri el a hatvan százalékot. Ez a probléma is azonban ellensúlyozható, mégpedig az utcák — jelentkezésnek megfelelő — szakaszolásával. Akik azonban úgy döntenek, hogy szükségük van a gázra, úgy ötvenezer forint közműfejlesztési hozzájárulást kell fizessenek. A helyi adót elodázták A fóliás kertészeti kultúrájáról híres Szentlőrinc- kátán az idei évben — legalábbis egyelőre —, nem akarnak helyi adókat kivetni. Ám ez nem jelenti azt, hogy a - település fejlesztéséhez nélkülözni kívánják a lakossági hozzájárulást. Épp ellenkezőleg: a vezetékes ivóvízhálózat kiépítése komolyan leterheli majd a szentlőrinckátai polgárokat. A képviselő-testület erre való tekintettel gondolta át alaposan a helyi adók kérdését. Mert azzal tisztában vannak — mondta érdeklődésünkre Szabó Kálmánná polgármester —, hogy előbb-utóbb be kell vezetni valamelyik formáját. Ha az infláció mértéke olyan lesz, mint például tavaly volt. A gyermekintézményekben lakossági áron tervezték be a szükséges fűtőolaj költségeit. Az év második felében mégis kiderült: csak a bentlakásos intézményekben lehet így. Az Afor ennek megfelelően közületi számlát adott, literenként 42 forinttal beszorozva. Mellesleg ők az egész változásról még csak értesítést sem kaptak. De „füleseket” hallani a villamos áram 5,10-es tarifájáról kilowattonként. „A kósza hírek pedig általában bejönnek” — tette hozzá a polgármester. Helyi adók tekintetében 30 forint négyzetméterenkénti épület- és építményadóban gondolkodtak Szentlőrinckátán. összesen 806 építmény es ingatlanra készítettek el egy tervezetet, amit a testület elé terjesztettek. Jobb híján személyes ismereteikre hagyatkozva „saccoltak”, osz- tottak-szoroztak. Meglepetésükre mégis csak 800 ezer forintos bevételre láttak lehetőséget, miután bekalkulálták a kedvezményeket, mentességeket: a 70 éven felülieket, nagycsaládosokat. Az a pénz meg mire elég? — tették fel ilyenformán a kérdést a testület tagjai. Ki végzi el a nem kis procedúrával járó ingatlanonkénti felmérést? Amit csakis pontosan szabad elvégezni, mert a „sacc” szerint is 150—6000 forint között mozgott a potenciális adófizetők mezőnye, ami inkább alábecsült érték a legtöbb esetben. S bizony minden forint számít. A képviselők elvetették a javaslatot, a felvetődő kommunális adót szintén nem találták alkalmasnak a települési kassza kiegészítésére. Mert ebben az évben a vízmű építése a legfontosabb. Márpedig az mai árakon is 79 millió forint, ami több mint duplája Szentlőrinckáta 1991-es költségvetésének. Központi céltámogatásként 21 milliót igényeltek tavaly ősszel, ám semmiféle döntésről nem tudnak. Az ügyben megkeresték Farkas Gábor képviselőt, aki arra hivatkozott, hogy a céltámogatási rendszert újra fogják tárgyalni a parlamentben. Azt követően viszont kedvező lehet a döntés, hiszen ivóvízről van szó. Egyelőre nem tudják azt sem, hogy a vízügyi alapból — ha lesz egyáltalán — kapnak-e vagy sem. Egy bizonyos: a lakosság hozzájárulása minimum 30 ezer forint körül várható, de ez attól is függ: adnak 30 százalékos cél- támogatást vagy nem? Kommunális adóként nem lenne szerencsés behajtani azt az összeget a beruházáshoz, ami abból a lakosságot terheli. Tisztább, ha csak a vízmű-hozzájárulásnál maradnak. A kettős terhelés pedig szóba sem jöhet manapság. A költségvetést e hónapban tárgyalják a fóliás faluban. Megkezdték már a vízműtársulat szervezését. Ha nem jön össze, az ön- kormányzatnak kell befejeznie a beruházást. Sok mindennel kell hát itt is számolnia a falu elöljáróinak. T. F. A VACM BEVTél SZEMTENBREIG Gyalogportya a Duna mentén Az élet minden kis mozzanatában megtalálhatjuk a valóság sűrített lényegét. Akkor is hír- és problémaértékű információkhoz juthatunk, ha csak végigkocsizunk egy Útvonalon. Talán még többhöz, ha lerobban az autó és szerelőhöz kell menni. Ekkor tapasztaljuk először, hogy ma már nem könnyű Trabant-főtengelyt szerezni. Marad az autóbusz, melyen a sofőr az apró fillérek miatt dohog. — Be kéne vonni ezeket, mert csak baj van velük — morogja, mikor leszámolom a tizennégy forintot. Tűz és járvány Szombat van. Tahitótfalu csendes. Tegnap viszont sokkal zajosabb volt, például az Ifjúság útja 30. sz. ház környéke. Itt laknak Szlovákék, ahol csak a háziasszony és a húszéves fia volt otthon. — Miért pattog a palatető? — szólalt meg az egyikük. — Régi ház ez — magyarázza Szlovákné. — Szerencse, hogy időben észrevettük. Elektromos zárlat keletkezett, mert a vezetéket megrágta az egér. No de, magát miért érdekli ez? — Ügyeletes voltam. A tűzoltóktól értesültem. Gondoltam, ha felhívom az emberek figyelmét, segítenek enyhíteni a kárukat. — Nem keletkezett nagy kár. A szomszédok mind idesiettek — mondja nagy tisztelettel a hangjában- a megmentett ház tulajdonosa. Átellenben most érkezik állomáshelyére az orvosi ügyelet kocsija. Megismerkedem dr. Antal József po- mázi orvossal, aki nem felejti el figyelmembe ajánlani, hogy egy 1 betűvel írja a nevét. Alighogy a rendelőbe lépünk, máris újabb hívásokról értesül. Mégpedig Antal Józsefné asszisztenstől. Együtt könnyebben el lehet viselni a kétnapos ügyelet fáradalmait. Csak ezen a napon 13 óra 30 percig 19 esetük volt, köztük egy súlyos koponyaalapi törés, kórházi beutalás. A főszereplő most a megfázás, a torokfáj ásos, vírusos láz, amiből minden jel szerint járvány lesz. Nagy ez a körzet. A Szentendrei-sziget falvait és a Leányfalutól Visegrádig terjedő szakasz településeit járják. — Hétvégén csak egyszeri, sürgősségi gyógyszerellátást tudok adni, de az kevés — mondja a doktor úr. — A családtagoknak ilyenkor a szentendrei patikába kell beutazniuk, például innét is. Jó lenne, ha legalább napi 2-3 órára kinyitnák a helybelit. Nekik nem unalmas Sok helységben a szombat az unalom napja. — Ki menne például ilyenkor a könyvtárban? — kérdezik a zárva tartó bibliotékák vezetői. A Pest Megyei Könyvtár munkatársai viszont bizonyítanak. Pető Németh Erika éppen ügyeletet tart, s nagy forgalomról számolhat be. Láthatom, amint egyetemisták jegyzetelnek az olvasóteremben. Kölcsönzők cserélik visszahozott köteteiket. Dr. Gelencsér Gyula nyugdíjas pedig a szülőfalujára gondol. Készülő könyvéhez gyűjti az adatokat. Minden segítséget megkap, dicséri az itt dolgozó munkatársakat. Döb- rököz, a szülőfaluja történetét írja, s elmondja, milyen fejezetei lesznek az öt éve készülő, kétkötetes nagy munkának. Az író kutató A tudományos felkészültségű matematikatanár 32 évet töltött el a bűnözés és felderítése kutatásával. Ügy mondja, már aktív korában felismerte a tendenciát, amely közbiztonságunk mai helyzetéhez vezetett. Felállított egy matematikai modellt, melynek segítségével biztosan meg lehet tudni a bűnelkövető kilétét. Csak az a kérdés, hogy mibe kerül a dolog. — Kért valaki öntől mostanában tanácsot, segítséget? — Senki. Minden kis beszélgetésből meg lehet tudni valami fontosat, amire felhívhatjuk a figyelmet. K. T. I. ÖNKORMÁNYZATOK FÓRUMA
