Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-21 / 17. szám
GÖDÖLLŐI XIX. ÉVFOLYAM, 17. SZÁM 1992. JANUÁR 21., KEDD Változások az egészségügyi ellátásban (I.) Legfontosabb tényező a háziorvos lesz Koktélé fórumon sokfélét hallottunk már az egészség- ügyi alapellátás reformjáról, az idén bevezetésre kerülő változásokról. A gödöllőiek számára dr. Várady Tamás főorvostól, a rendelőintézet megbízott igazgatójától kértünk tájékoztatást az új rendszer lényegéről, s a helyi sajátosságokról, tudnivalókról. — Mint ismeretes, az év első negyedében egy új egészségügyi alapelv megvalósítása veszi kezdetét Magyarországon — kezdte a főorvos úr. — Az alapelv lényege: minden egyes gyermek, illetve felnőtt lakosnak egy adott alapellátási orvossal lesz szoros kapcsolata, aki ismeri az illető valamennyi egészségügyi problémáját. Vagyis a továbbiakban a magyar egészségügyben — hasonlóan a fejlett országokhoz — a legfontosabb tényező a háziorvos lesz. Az összes többi egészségügyi dolgozó az ő segítésére, kiszolgálására rendeltetik. A szakorvosi'ténykedés és a kórházi betegellátás is ezt a háziorvosi szolgálatot hivatott kiegészíteni. ■ Mi szükséges ennek megvalósulásához? — Egyrészt a szakmai képzettség kellően magas szintre emelése, másrészt megfelelő műszeres-techni- kai-anyagi bázis létrehozása. Harmadszor, de nem utolsósorban közvetlen kapcsolat a lakosok és az egészségügyi dolgozók között. Szükséges továbbá a jelenlegitől különböző olyan információs adatközlési rendszer, amely lehetővé teszi, hogy kinek-kinek a családorvosa az illető minden egészségügyi problémájáról tudjon. Ehhez persze sok év kell, amely azonban nem indokolja azt, hogy akkor inkább el se kezdjük. ■ Hallottuk, megváltozik a finanszírozási rendszer is. A csizmás kandúr A csizmás kandúr című mesejátékot mutatja be Gödöllőn január 23-án az Arany János Színház társulata. A darabot Korcs- maros György rendezte, a mesealakokat Szabados Zsuzsa, Kisfalvy Krisztina, Albert Péter, Karsai István, Kemény István, Bor Zoltán és a gyerekek elevenítik meg. A 14.30 és 16.30 órakor kezdődő előadásokra kilencven forintért válthatók belépőjegyek. — Igen, ez a másik lényeges változás. A cél: megvalósítani az egymást kiegészítő, egymással összefonódó hármas egységet. Ennek lényege: 1. A lakos, a dolgozó — jövedelem arányában — járulékot fizet a biztosítóintézetnek annak érdekében, hogy az fedezze majd a számára szükséges egészségügyi el látás költségeit. 2. Az egészségügyi biztosítóinté zetek fentiek vállalása mellett szerződést köt egészségügyi dolgozókkal az általuk végzett munka finanszírozására. 3. Az orvos és asszisztenciája a hozzá forduló lakosok ellátása után számlát állít ki, amit eljuttat a biztosító intézetekhez, és onnan kapja meg az elvégzett munka árát. B Tehát — ellentétben a rémhírekkel — a betegeknek nem kell fizetniük a vizsgálatokért... — Az új rendszer éppen- hogy szükségtelenné, teszi a beteg és az orvos közötti pénzforgalmat, hiszen az ellátás díját a biztosító fizeti ki. Mivel Magyarországon gyakorlatilag mindenki fizetett korábban is biztosítási járulékot, ezért a nyugdíjasokra, rokkantakra, munkanélküliekre is vonatkozik ez az eljárás. Helyettük ezután a nyugdíj- intézet, az önkormányzat vagy a munkaerő-szolgálati iroda fizeti majd a biztosítónak járó összeget. ■ Gyakran elhangzó félelem és kérdés: vajon részesülhet-e biztosítási alapon történő ellátásban az, aki — például szabadság, utazás miatt — idegen helyen, idegen orvost kénytelen felkeresni... — Magyarországon bárhol, bárkit, aki felmutatja biztosítási kártyáját, kötelesek az egészségügyi dolgozók elsősegélyben, illetve egyéb ellátásban részesíteni. Az is feladatuk, hogy az ellátást követően jelentsék a biztosítónak, valamint a beteg kezelőorvosának az elvégzett beavatkozásokat. Pillér Éva (Folytatjuk) Összefognak a Szenílászlók A névrokon érdekében Egy-két esztendeje Vácszentlászló még afféle alvófalu- nak számított. Termelőszövetkezete többször elnyerte ugyan a Kiváló címet, de a falu közösségi élete elszín- telenedett, az emberekben nem a társas élet iránti igény, sokkal inkább az anyagi javak megszerzésének a vágya munkálkodott. Az utóbbi időben — különösen, hogy Vácszentlászló megszűnt társközség lenni, és létrehozta saját önkormányzatát —, ha lassan is, de kezdenek erősödni az emberi kapcsolatok, alakulnak a különböző közösségek, amelyekben a vácszentlászlói állampolgárok ismét rátalálnak önmagukra, és felfedezik s#ját falujuk érté-, keit. A község parasztkórusa és nyugdíjasklubja sokat tett azért, hogy Vácszentlászló visszaszerezze régi örökségét, megmentse az itt élők hagyományait, mert tudták, hogy aki elveti a múltját, az elveti az emberségét is. Aki pedig megtagadja a tegnapját — mire építhetné a holnap reményeit? OkOS ÖTLETEK sál — mondták —, és vállaljuk a községben a gyűjtés megszervezését, vállaljuk a községek közötti koordinációs munkát is. (Tudomásunk szerint a vácszentlászlói polgármesteri hivatal felvette a kapcsolatot a Szentlászló utónevet viselő községek ön- kormányzatával, s elmentek a levelek Bakonyszent- lászló, Bükkszentlászló, Jászszentlászló, Pilisszent- lászló, Szentlászló, Zala- szentlászló polgármestereinek.) Hogy mi lesz az eredmény? — Ma még korai lenne számokat közölni —■ mondta Tóth Imre nyugdíjas tanár, a klub vezetője —, de az biztos, hogy az ötlet nemcsak a vácszent- lászlóiak összetartását erősíti, hanem példamutató lehet a nagyobb régiónak is. VENDÉGÜL LÁTNA Ünnepi alkalomra gyűltek össze a két közösség tagjai a művelődési házban, hogy együtt szervezett „bátyus találkozón” búcsúztassák az 1991-es eszGÖDÖLLÖI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 1». 6 A szerkesztőség vezetője: Balázs Gusztáv. • Munkatárs: Pillér Éva. a Postacím: Gödöllő, p/. u. 2100. Telefax és telefon: (28) 20-70$. © Szerkesztőségi fogadóóra: hétfőn 10-töi 13 őráig. e Hirdetésfelvétel: munkanapokon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőségben. Munkatársakat keresünk, gödöllői munkahelyre A jogosítvány é* az építőipari szakmunkásvizsga előnyt jelent. Munkaidő: 24 óra szolgálat, 48 óra szabad. Érdeklődni lehet Köyesdi István osztályvezetőnél, telefonon: (28)-20-367, A mogyoródi népdalkor rendszeres szereplője körzetünk különböző rendezvényeinek, de gyakran közvetíti dalaikat a rádió is. Legközelebb január 25-én, 13.05 órakor a Kossuth rádió Népdalkörök pódiuma című műsorában hallhatjuk őket. Ugyanezen a napon a Petőfi rádió 14.05 órakor kezdődő Énekeljünk együtt! cítendőt. Eljött a rendezvényre Kovács Sándor polgármester és dr. Král László jegyző is, akik a dalosokkal, a nyugdíjasokkal szintén letették az asztalra az összejövetelre szánt ételt és italt. Csoda-e, hogy ilyen kezdés után nem kellett várni a jó hangulatra, sem a közvetlen, baráti beszélgetésre. És ezen az estén ismét bebizonyosodott: a nyílt eszmecsere mindig okos ötleteket szül. Tóth Imréné nyugdíjas tanítónő, a kórus vezetője vetette fel a gondolatot: — A szomszédságban dúló háború egy Szentlászló elnevezésit falu teljes lakosságát menekülésre, otthonuk elhagyására kényszerítette. Segíteni kellene a névrokonság alapján is. Vendégül láthatnánk Vácszent- lászlón a határainkon túlról hazánkban ideiglenesen otthont kereső szentlászlói gyerekeket. De lehetne talán gyűjteni is. És folytatódott a gondolat. Hazánkban több Szentlászló utónevű község van. Mi lenne, ha ezek a települések együtt kezdeményeznék a menekült szentlász- lóiak megsegítését? Gyűjteni kellene a részükre, esetleg meg lehetne szervezni a vendéglátásukat, az otthonhoz juttatásukat. vállaltak a munkát A polgármesteren és a jegyzőn volt a sor. Nyilatkozniuk illett és kellett a kezdeményezésről. — Egyetértünk az elgondolásDe térjünk vissza a megterített asztalok melié. Tudom, nem ülik belehallgatni egy-egy társaság beszélgetésébe, ám itt kitűnt, hogy minden asztalnál egy dologról — a szentlászlói menekültekről — beszélgettek. Varga László elmondta, szívesen látna vendégül egy-két szentlászlói gyereket. Ilyen kívánságot fogalmazott meg a Tóth házaspár is. Az este — mert tulajdonképpen egy vidárri összejövetelnek indult — vetélkedővel folytatódott, amelynek díjait Varga László, Nagy Ferencné és Szira József nyerte el. Késő volt, amikor a két közösség tagjai elköszöntek egymástól, bizonyára azzal a jó érzéssel, hogy az óévbúcsúztató hangulatban is hasznos munkára szövetkeztek; otthontalanná vált, üldözött és megszégyenített embertársaik megsegítésére. Fercsik Mihály Guggolhat, térdelhet A hóesést követő napok- ]Ja CSak vásárolt d játék ban többször elsétáltam J azokra a helyekre, amelyekre úgy emlékeztem, hogy sok-sok évvel ezelőtt még holdvilágnál is“sikon- gatva siklottunk a szüléink által készített lapos, úgynevezett kutyaszánkóinkon. Mindenütt csend fogadott. Szánkón csak egész apró 3-4 éves gyerekek üldögéltek, akiket szüleik egy rövid időre kihoztak a levegőre, mert „a napi levegőzés egészséges”. A kamaszok, a pelyhedző állú legén ykék merre Vannak? — töprengtem, hiszen valamikor ez a korosztály foglalta el a nagy Kikiricsi szánkó- pályát, a Lidi-lapost, de övéké volt a rétet borító hatalmas jégpálya is. Sétám során betértem az egyik rokoncsaládhoz. Nyolc fiatal — tizenkét évestől tizenhat évesig — nézte az elektromos hőtároló duruzsoló melegében a videót. — Az istennek sem bírom őket kizavarni — panaszkodott a nagymama —, el nem hiszik, hogy aki megmosakszik az első hóban, annak a tavaszi napsütéstől nem ülnek ki az arcára a szeplők. Amikor én ilyen korú voltam, em- bermagasságnyi hófal közt söpröttük naponta az utat ötször-hatszor is. Kezünk- be-lábunkba beleütött a hideg, akárhogy felöltöztünk. Kavarta a szél a havat, de mit törődtünk mi ezzel? Akkora hóembert csináltunk, hogy nem fért volna be a házunk ajtaján. És micsoda hócsaták — egész háborúk — zajlottak az utcákon. Mi, lányok gyúrtuk. készítettük a hógolyókat, a legényeknek csak az ellenfelet kellett eltalálni. Nagy öröm volt, ha sikerült meghátrálásra bírni a szomszédos utca ifjait. A maiaknak süthet a nap, eshet a hó, őket nem zavarja, csak ülnek a videó, a tévé előtt. Évekkel ezelőtt sok szó esett a népi sportjátékokról. amelyeknek megismertetéséről, megszerettetésétől még az egészségügyi szakemberek is sokat vártak. Közismert, hogy az utóbbi időben a mozgás, a játék, a sport hiánya miatt sok a katonai szolgálatra alkalmatlan fiatal, szaporodnak a szervi és keringési betegségek és egy iskolai statisztika tanúsága szerint évek óta több mint 50 ezerre tehető a testnevelés alól felmentett tanulók száma. Nem vitatkozik rajta senki, hogy az elszomorító adatok ismeretében sokkal több lehetőséget kell nyújtani az egészségvédő, kondicionáló mozgások kielégítésére, a szabad időben űzhető mozgások, játékok megismertetésére. A sok lehetőség között egyik lehetne a sportszerű népi játékok felelevenítése és terjesztése. Tapasztalatok alapján állítom, hogy az ilyen jellegű mozgási lehetőségnek mindig sikere volt a gyerekek és az ifjak között. Láttam túrái tanulókat csülközni Kecskeméten, s a túrái né- pijáték-olimpián. Ütöttem a labdát mélázó gyerekekkel a zánkai olvasótáborban. Megcsodáltam a Galga Menti Népművészeti Találkozó gyerekjáték rendezvényét a galgamácsai réten, s Galgahévízen a Kodály-emlékünnepéiyen. Békési István túrái tanár, aki a népi gyerekjátékok gyűjtésének és terjesztésének lelkes apostola, a Galga-expedíció sportnapján így beszélt nekem: — Ha figyelemmel kísérjük gyermekeink növekedési szakaszait, látjuk, hogy mindben megvan az igény a természetes mozgások gyakorlására, de egy szűk, értékekkel telezsúfolt lakásban mindezt nem teheti. Kap tehát különböző, üzletben vásárolt játékokat, amelyek mellett guggolhat, térdelhet, csúszkálhat naphosszat, de mindez nem pótolja a természetes mozgást. Ha a szülő nem ér rá, és az óvoda, az iskola nem képes kielégíteni a gyerekek mozgásvágyát, akkor a kicsinyek érzelmi világában törés áll be. A szülő panaszkodik, hogy a gyereke rossz. Pedig nem tesz mást, mint igyekszik pótolni, amitől a szobában el volt zárva. Ha szigorúan lépünk fel a viselkedés ellen, jelentkezik nála a kudarc érzése, elmarad a játék legfőbb értéke: a sikerélmény. Mozgás- és játékellenessé válik, legszívesebben egymagában játszik, társaitól félrevonulva. Az iskolai testnevelés természetes társa, kiegészítője, erősítője lehet a sportszerű népi játékok megismertetése. De ezt nem a testnevelési órákon kell megtenni. Előbb érünk el eredményt öntevékeny játszócsoporttal egy játékdélutánon, egy félnapos kiránduláson. Égy népes család vagy baráti társaság hétvé- - gi túráján is jól elszórakozhatnak a különböző játékokkal. Én természetesen mindenki kedvére mozoghat. A tanár úr szavait a nemzetesdit játszó, csül- köző, bigéző gyerekek vidám, önfeledt mosolya, versenyhangulata igazolta. Azt hiszem, rajtunk, felnőtteken is múlik, hogy gyerekeink élnek-e a felkínált lehetőséggel. Tanítanunk és példát kellene muF. M. mű sorozatában Budai Ilona és Maczkó Mária nemcsak énekelnek, de népdaléneklésre is tanítanak. Akik figyelemmel kísérték, vagy kísérik a túrái Maczkó Mária szerepléseit, azok igazán elismeréssel szólhatnak a Galga mente tehetséges népdal énekeséről, akinek hangját ma már hétről hétre hallhatjuk a rádió különböző műsoraiban. Népdalok a rádióban Énekelnek a mogyoródiak
