Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-21 / 17. szám

Az illetékes válaszol A Monori Hírlap 1992. Január 9-i számában meg­jelent Gáz van ... című olvasói levélre, mint érin­tett, az alábbiakat válaszo­lom: A Tisztelt Vásárló még Valószínűleg annyira sincs tisztában a szemléletváltás­sal, mint jómagam. Éppen ezért tájékoztatom, hogy mint „büszke” vállalkozó két éve üzemeltetem a he­lyi gázcseretelepet és ez idő alatt a telep forgalma az előző évieknek a duplája volt, azaz kétszer annyi palackot tudtam biztosíta­ni, mint a korábbi üzemel- tetóvállalat, de úgy, hogy ezt sem a „tanács”, sem a „pártbizottság” nem intézte, hanem saját utánjárásom eredménye volt. Bizonyítja ezt az is, hogy a környék­ről: Üllőről, Gyomráról, sőt még Pestlőrincrőí és Szí- getszentmiklósról is felke­resték a telepet á vásárlók, mert elterjedt, hogy ez egy aránylag ellátott telep, itt nagy valószínűséggel kicse­rélhetik palackjukat. Arról viszont még én sem tehe­tek, hogy a telep befogadó- képessége behatárolt (biz­tonságtechnikai szempont­ból), de tudomásul kell ven­ni, hogy a PB-gáz még ilyen magas ár mellett is idősza­konként hiánycikk, mert a töltőállomás nem képes a téli csúcsidőszakban a tele­pek megrendelését, így a monoriét sem kielégíteni, a korlátozott töltési, illetve szállítási kapacitás miatt. Ehhez tartozik, hogy egy­két élelmes vagy netán csak rászorult ember ki­használja a jelenlegi „piac- gazdaság” fenti hiányossá­gait, és egy vállalkozó ár­nyékában — ez esetben a gázpalackkal —, úgymond, seftel. Azt hiszem, abban egyetérthetünk. Tisztelt Vá­sárló. hogy a tények valódi­ságáért nem én vagyok a hi­bás. mert azt sem tehetem, hogy korlátozott számban adjak ki például egy sze­mélynek csak egy palackot, azzal a céllal, hogy esetleg mindenkinek jusson, de az engedély nélküli kereske­delem sem az én asztalom. És még valami, ha a te­lep ajtajára ki van téve, hogy „Gáz nincs’’, akkor nyilván ez a telepre vonat­kozik, nem a szomszédra, de legközelebb, ha az ajtó nyitva van. nyugodtan jöj­jön be a telepre és emel­gesse végig a palackokat, garantáltan nem talál te­lit. (Ugyanis gondolom, hogy senki nem hiszi, hogy bármilyen érdekem lenne, hogy később jussak a pa­lack eladásából, a bevéte­lemhez.) Mindezek után üzenem Tisztelt Vásárlónak — az újság hasábjain keresztül, ahogy Ö —, hogy könnyű a demokrácia homályos fáty­laiba burkolózva név nél­kül mocskolódni és besároz­ni embereket azért, ami­ről éppen nem is tehetnek, de azért kíváncsi lennék a teljes nevére és címére a nyilvánosság előtt. Végül pedig jó lenne már, ha a helyi sajtó is úgy jár­na el, ahogy kellene, arra Tisztelt Pere Úr! Nyilván észrevette, hogy szíves válaszában mégiscsak szükség volt néminemű „fordításra”, pontosabban ma­gyarításra, az érthetőség kedvéért. Ügy gondoljuk — bár nem számoltunk utána —, hogy a „rosszmájú cikkek” számának növekedését azoknak a tényeknek a megerősítésével, amire panaszos olvasónk is utalt, éppen ön indokolta meg. Ismerve természete­sen a gázellátás országos gondjait, örülünk annak, hogy a lakossági szolgáltatást oly fontosnak tartja, s reméljük, hamarosan, és mind gyakrabban ennek a hozzászólás­nak az eredményeiről is tudósíthatjuk olvasóinkat. Le­vélírónk teljes nevét és címét akkor hozhatjuk nyil­vánosságra, ha ö ehhez hozzájárul. (A szerk.) gondolok ugyanis, hogy ilyen, rágalmazást súroló, lejárató szagú cikket, még ha az vásárlói levél is. csak akkor adjon közre, ha előbb tájékozódik a tények­ről, mert az utóbbi két év­ben több rosszmájú cikk je­lent meg a gázcseretelep­ről, mint az azt megelőző több év alatt összesen. Az pedig, hogy a cseretelep belső területéről ki adta a szóban forgó esetleges fel­világosítást, az nem tisztá­zott. Ezen válaszommal én a nem hivatalos pletyka­szintű reklamációkra a jö­vőben nem kívánok reagál­ni, mivel a lakossági szol­gáltatást fontosabbnak tar­tom — lévén ez a dolgom és ebből élek —, mint az ár- nyékbokszolást. Kérem T. Szerkesztőséget a fenti válasznak szánt le­velem fordítatlan, teljes szö­vegű közlését. Perc István telepvezető, 2200 Manor, Bocslcai u. 6. Bocskai u. 6. MAGLÓD Önkormányzati ülés A maglódi nagyközségi önkormányzati képviselő- testület holnap, szerdán dél­után 4 órakor ülést tart a polgármesteri hivatal eme­leti tanácskozótermében. Napirendjén szerepel a pol­gármester tájékoztatója, az első fordulóban tárgyalják az idei költségetési terve­zetet, tájékoztató hangzik el az általános iskolában tartott közelmúltbeli ellen­őrzésről, a tervezett telefon­beruházás állásáról. A köz­ségi dögkút tervezéséről és építéséről a műszaki cso­port vezetője tájékoztatja majd a testületet, ezenkívül szó lesz még az újabb bu­tiksor építésének előkészí­téséről, valamint a szerve­zeti és működési szabály­zat módosításáról. Közép köriül k na k Ü j klub alakul Érdekes kezdeményezés­be fog a péteri Erkel Fe­renc Művelődési Ház: ja­nuár 24-én, pénteken este fél hatkor szeretnék meg­alakítani a Középkorúak Klubját. A napokban több tucat meghívót kézbesíte­nek ki a kistelepülésen élő középkorúaknak, harmin­casoknak, negyveneseknek. A leendő klub jelmonda­ta: Ne hagyd el magad! Mit is szeretnének az új klubban? Bizonyos időpon­tokban zárt körű esteket tartani, együtt rexezni. kár­tyázni, sakkozni, a névna­pokat közösen megünne­pelni, bálokat tartani és még sok mindent, amit me­net közben fognak kitalál­ni. A későbbiekben szeret­nék megoldani a játékok­kal felszerelt gyermekmeg­őrzőt is, amely klubnapo­kon üzemelne a művelődé­si házban. A szervezők és a műve­lődési ház vezetősége sze­retettel vár minden közép­korút a péntek esti első klubtalálkozóra. (é) XXXIV. ÉVFOLYAM, 17. SZÁM 1992. JANUÁR 21., KEDD Az első ember: dr. Marion Aurél És Ion polgármester! Ez nem olyan választás volt, mint a többi. Pedig a tét nem lett kisebb. Nevezetesen: hogy megszűnik-c a mo­nori képviselőtestület „fejetlensége”, ami hovatovább már Monor image-ét is veszélyeztette. Ezzel persze nem mindenki ért egyet. Egyes képviselők szerint ugyanis — mint azt a dr. Rados Mária lemondása óta eltelt idő­szak igazolta — a polgármesteri tisztség csaknem súly­talan, szinte formális jogkörökkel. Az így vélekedők úgy tartják: a település felelős irányítója maga a képviselő- testület, illetve annak bizottságai. S mint köztudott, ők a polgármester munkáltatói is. Ám azért senkinek sem volt mindegy a monori vá­rosatyák — és az egy vá­rosanya — közül, hogy ki lesz Monor első embere a következő helyhatósági vá­lasztásig, azt bizonyította, amit Sipos István képvise­lő „súgott” meg, közvetle­nül a polgármester-válasz­tó rendkívüli testületi ülés előtt, ö ugyanis úgy véle­kedik, hogy aki véleménye vállalása nélkül, a „sötét­ben bujkálva” terjeszti a pletykát, akörül egyéb dol­gok sincsenek rendben ... Tőle tudtuk meg tehát, hogy a képviselők egyik csoport­ja egy slrázsahegyi pincé­ben, a másik csapat egy he­lyi vendéglő különtermében tartotta taktikai megbeszé­lését. (Aminek később meg is lett az eredménye.) Ilyen gondos előkészüle­tek ellenére is becsúszhat azonban kisebb hiba. A rendkívüli ülés összehívását szorgalmazó „ötök” például kifogásolták, hogy javasla­tuktól eltérően, a meghívó­ban közölt napirendben sze­repelt alpolgármesterek vá­lasztása, valamint a felada­tok felosztása is. A helyszí­ni szavazás után kizárólag a polgármester megválasz­tására kerülhetett sor. Előt­te Nagy Illés alpolgármes­ter Kossuth Lajost idézte, a monori helyzetre aktualizál­va szavait, mondván, hogy MONOR! HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. e A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. £ Munka­társak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. £ Postacím: Monor, Pf. 51. 2201. Tele­fon: 15?. 0 Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől ' péntekig 8-tóil 11-ig. 8 <Júlián Keserédes levelet írt nekünk Bors néni Ve- csésről. Megosztja ve­lünk örömét is, bánatát is, pedig nem előfizetője lapunknak. Viszont a lá- nyáék igen, nyilván ott szokta olvasgatni a Mo­nori Hírlapot. S hátha ettől lett bizalma irán­tunk. Szeretné Bors György- né, ha tolmácsolnánk köszönetét a helyi 1. szá­mú nyugdíjasklub tagjai nevében a vecsési szak­maközi bizottság vezető­ségének, név szerint D’Elhougne Győzőnek és Molnár Imre polgármes­ternek. Nem csak azért, mert minden hónap első péntekén lehetővé te­szik — ingyen —, hogy idős emberek találkoz­zanak egymással, meg­színesítsék hétköznap­jaikat a székházukban, hanem mert — Bors né­ni tudomása szerint — nekik köszönhetik azt is, hogy nemrégiben kelle­mes meglepetésben volt részük. Ezerforintos vá­sárlási utalványokat kaptak ajándékba, ami­^J^eóerédeó két a vecsési, boltokban válthattak be, tehát még utazni sem kellett. Nem tudjuk pontosan — talán a megajándéko­zottak sem —, hogy ki­től, milyen keretből „te­remtettek” pénzt jóérzé­sű emberek a számuk­ra. De akinek 5-6-7 ezer forintos nyugdíjból kell megélnie, s mini­mum egyhavi jövede­lemből kell téli tüzelőt vásárolnia, az megtanul­ja becsülni a pénzt... Pedig ebben a példában nem is ez a lényeg, ha­nem a jó szándék, a se­gíteni akarás, és hogy vannak, akik adni is hajlandók azok közül, akik adni tudnak ... Magukról is ír Bors néni, aki 1984 óta tag­ja, 1989 óta vezetője is az 1. számú klubnak. Azért járnak össze. írja, hogy örömet tudjanak adni egymásnak. S ez nem akármilyen hitval­lás, amikor az érzelmek jó része piaci áruvá vált, s a keresztényi ér­tékeket fis újra kell fé­nyesíteni a lelkekben, ha nem akarjuk, hogy át­rágja valamennyit a rozsda ... Részben azért süt át egy kis szomorú­ság is a hozzánk Irt le­vélben. Régebben ugyan­is csak egy klub volt Ve esésen, oda járt min­denki, aki alcart és tu­dott. Jobb volt, ha so­kan is voltunk — írja. Talán épp azért. A szét­válás nyilván el is tá­volított embereket egy­mástól, pedig a magas korban olyan kevés már a másokhoz fűző erős szál. Mondja is Bors né­ni: mindenkit szívesen látnak, aki közéjük jön. Biztos jól éreznék ott magukat fiatalabbak is. És talán nem is ártana néha megpihennünk egy idős fa árnyékában... V. J. a nemzet apja szerint is ne­héz volt a népnek a hosszú szolgaság után a demokrá­ciával megbarátkozni. (Er­re a népes hallgatóság so­raiból valaki megjegyezte: nekünk megy.) Az alpolgár­mester azzal a figyelmezte­téssel zárta „expozéját”, hogy a múltat mindenki­nek be kell vallania, s „ha mindenki mindenki farka­saként viselkedik, az el­emészt minket...” Varga Jenő képviselő ezt előzőleg — prózaibban — úgy fogal­mazta meg: — Addig ne álljunk fel innen, amíg polgármestert nem választottunk, mert a jelenlegi helyzet már nem­csak a mi munkánkat nehe­zíti meg, hanem a város működését is. Ne húzzuk tovább a dolgot, mindenki tegye le valaki mellett a voksát! A biztatás nem volt hiá­bavaló, s talán érezték is a képviselők, hogy bármit gondolnak egyenként a tisztség súlyáról, a testület hitelét, tekintélyét kockáz­tatnák, ha ezúttal sem jut­nának döntésre. Talán en­nek tulajdonítható, hogy ez­úttal mindenki — a gyak­ran távol maradó előző pol­gármester is — jelen volt az ülésen. Ráadásul a han­gulat sem tűnt olyan fe­szültnek, mint máskor. (Nyilván ki-ki bízott a ma­ga jelöltje győzelmében!) Sőt akadtak — mindjárt az elején — kifejezetten ke­délyes pillanatok is. Pél­dául, amikor Róth Mihály korelnök jó szokásának megfelelően megpróbálta a levezető elnöki tisztet va­laki másra áttestálni. „Ko­vács Benő urat kértem föl, mondta, de ő magánál idő­sebbet javasolt Tóth Ist­ván személyében ... Tóth úr viszont azzal utasította visz- sza, hogy otthon hagyta a szemüvegét”. Úgyhogy Kóth Mihály rajtaütésszerűen dr. Dudás Jenőt javasolta. „Jé­zusom!” — kiáltott fel meg­lepetésében az MSZP-s vá­rosatya, de azért a helyze­tet mentendő, elvállalta a rendkívüli ülés levezeté­sét... . Ezután már szinte ágy ment minden, mint ahogy a nagykönyvben azt megír­ták. Az ötök nevében Po­gácsás Tibor polgármester­jelöltnek dr. Marton Aurél képviselőtársát javasolta, aki egyszer már visszalé­pett a jelöltségtől, de ezút­tal vállalta a megmérette­tést. Vele együtt — Horváth Ferenc javaslatára — Nagy Illés alpolgármester neve is felkerült a szavazólapra. (Nagy Illés, mint megírtuk, pár nappal korábban úgy nyilatkozott, hogy alpol­gármesteri tisztségéről is lemond, s egyszerű képvi­selőként kíván szolgálni. A testületi ülés szünetében el­mondta, hogy munkatár­sunk valószínűleg félreér­tette őt, mert ezt a lehető­séget csak a „telefonügy­gyei” kapcsolatban említet­te, s nem végleges elhatá­rozásként. Kollégánk sze­rint viszont nincs szó fél­reértésről, az alpolgármes­ter nyilván meggondolta ma­gát. Szíve joga.) „Többen beszéltek rá, hogy induljak. Nem tudtam a kérésüknek ellenállni” — mondta Nagy Illés. Végül, mint szombati szá­munkban megírtuk, két for­duló után született meg a döntés. Először mindkét je­lölt 9-9 szavazatot kapott, egy képviselő érvénytelenül voksolt. A megismételt sza­vazást dr. Marton Aurél 10-9 arányban nyerte meg, ő lett tehát Monor város új polgármestere. Mivel dr. Marton Aurél személye, helybéli lévén, jól ismert a környéken — hosszú ideig gyámügyi területen dolgo­zott, egy ideje Nyáregyhá­za jegyzője volt —, úgy gon­doljuk, őt külön nem kell bemutatnunk, viszont még a héten interjút készítünk vele elképzeléseiről, céljai­ról. Vereszki János KULTURÁLIS AJÁNLATOK Gyomrán kedden 15 órá­tól a gyermekszínház pró­bái, 16-tól a gyermek nép­tánccsoport foglalkozása, 17.30-tól taek-\van-do-tan- folyam. Maglódon 15—17-ig angol nyelvtanfolyam. Monoron 16-tól Lutra- kiub és művészi torna, 17- től szabás-varrás tanfo­lyam, 13-tól dzsesszbalett, 19-től zenés torna. Sülysápon 17-től KRESZ- tanfolyam. Azonnal üzembe helyezheti! 1000-es esztergapad eladó. Űri, Petőfi u. 14. 2244. (03 259/3K) Azonnal beköltözhető, gázfűté­ses családi ház eladó Monoron, a Móricz Zs. u. 28. szám alatt. Érdeklődni: Monor. Dózsa Gy. u. 30.. egész nap. (04 089/1K) Középkorú, érettségizett gép- frónő Monoron elfogadható munkát keres. ..Részmunkaidő­vel is” jeligére, a szerkesztő­ségbe. (94 253/1K) Fehér kan kuvasz kutyám el­veszett a hegyesi tanyáról de­cember 12-én. Kovács. Monor, Hunyadi u. 8. (04 254/1K) Sülysáp belterületén, a 31-es főút mellett, vállalkozásra ki­válóan alkalmas építési telek (1092 nm) eladó. Érdeklődni: Sülysáp. Széchenyi u. 6.. lG-tól, (94 2S5/1K)

Next

/
Thumbnails
Contents