Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-20 / 16. szám
I Jóváhagyta a parlament Folytatódhat a kastélyfelújítás Mint már arról beszámoltunk, a Grassalkovich- kastély felújítási munkáit jelenleg teljes egészében az állami költségvetés finanszírozza. Kedvező, hogy tavaly egyetlen esztendő alatt körülbelül annyi pénzt fordítottak a munkálatokra, mint az azt megelőző öt év során ösz- szesen. Nemrégiben ismét örvendetes döntés született: a parlament ez évre is jóváhagyott hazánk kiemelkedő gödöllői műemlékének helyreállítására 115 millió forintot. Ez várhatóan lehetővé teszi az idén kitűzött tervek megvalósítását, köztük a tetőszerkezet teljes ' helyreállítását, valamint a bejárati homlokzat, a díszterem és a lépcsőház eredeti szépségébe történő visszaállítását. Po orázeme l — Sajnálom, hogy nem tecszik járatni az újságot — mondom Karcsi bácsinak, akit pedig nagyon érdekelnek a heiyi történések, amit töbo kivágott cikkünk is bizonya az asztalán. — Anyagi okai vannak — jeleli szinte res- teukedve a 76 éves ember, aki párjával egy gödöllői bérház második emeletén lakik. És kinyitja lelkének ajtaját, hogy elmondja, ami fáj. Kern kis meglepetéssel hallgatom: a 12 ezer forintos nyugdíj, amit ketten együtt kapnak kézhez, nemcsak egy napilapra nem elég. Karcsi bácsi cukorbeteg, és diétás ’ételeket kell fogyasztania. Én, aki szerencsémre azt sem tudom, mi a diétás koszt — lesújtva hallgatom: a diétát úgy tudta betartani, ha megszegte időnként. És akkor jöttek a gyomorvérzések. Van valami fantasztikus abban, amilyen méltósággal viselik a szegénységet, ami csak az anyagi javakban mutatkozik meg, gondolkozásukban nem. Sírásra görbülne a szája, de tudja, hogy ekkor néhány másodpercig hallgatnia kell — aztán megnyugodva folytatja elképzeléseinek, nagy terveinek sorát. ★ Kedvenc büfémben nem tudok úgy meginni egy kólát vagy kávét, hogy ne halljak valami érdekes történetet. Nem tudom, hogy nevezhetem-e kedélyes történetnek a fiatalasszony velem megosztott bevásárlási tapasztalatát. Mint mondja, a legalacsonyabb zsírtartalmú tej ára emelkedett a boltban, ahol vásárolt. így most az drágább a zsírosabbaknál. Otthon a televízió Képújságjában olvasom, hogy a tejipar csak a hónap végén emel. Lehet, hogy Gödöllő már a jövőben jár? ★ A családfő keze lebénult. Eddig rendszeresen borotválkozott — ezután rendszeresen borotválni kell. Hol van olyan fodrász, aki házhoz megy? Sehol. A fiatalasszony — egy másik — villanyborotvát kívánt vásárolni, olcsót. Egy hét múlva lesz — ígérték az üzletben, és egy hét múlva vissza is ment. Megvette, kifizette. Otthon ébredt rá, hogy a jótállási jegyen feltüntetett típusszám nem azonos a gépen szereplővel. A gyári használati utasításon pedig 1980-as a gyártási dátum. Következő útja a városházára vezetett, ahol felvették a panaszát. A harmadik a szerkesztőségbe, a negyedik a boltba. Visszavették a használtnak tűnt készüléket, visszaadták az árát. Boldog vég... de nincs borotva. A szakáll pedig nő. Balázs Gusztáv GÖDÖLLŐI Kiírta XIX. ÉVFOLYAM, 16. SZÁM 1992. JANUÁR 20., HÉTFŐ Új formájút új helyen Átköltöztek az útlevélügyek „Egy újabb lépés Európa felé” — adja hírül a tévé nap, mint nap az új útlevél bevezetésének tényét, ismertetve a dokumentum sajátosságait, érdekességeit is. A kiváltás helye is változott ez évtől: január másodikától nem a rendőrségeken, hanem a polgármesteri hivatalokban intézik. De vajon tudják-e ezt az állampolgárok? S felkészültek-e új feladatukra a hivatal illetékesei? — Több helyről hallottuk, hogy kavarodást, zavart okozott az új rendelet. Nálunk szerencsére fennakadás nélkül történt az átállás — fogadott a gödöllői városházán a lakosságszolgálati iroda vezetője, Nagyhajú Béla. — Mihelyt megtudtuk, hogy változás várható, azonnal konzultáltunk a városi rendőrkapitánysággal. majd megszereztük a rendelet szövegét. Kristóf Mária kolléganőnk, a kapitányság igazgatásrendészeti osztályán megtanulta az ügyintézést, és beszereztük a szükséges nyomtatványokat. így január másodikén zökkenőmentesen indulhatott a munka. ■ Az ügyfelek tudták, hogy ide kell jönniük? — Kezdetben a rendőrségen jelentkeztek s onnan küldték őket át hozzánk, de most már egyre többen ismerik az új helyzetet. A környező községekből is többen érkeznek — őket sem küldjük el, hanem átvesszük és továbbítjuk kérelmüket a megfelelő helyre. Az 1-es asztalnál dolgozó Kristóf Máriától — aki eddigi feladatai mellett, pluszban végzi az új munkát — megtudtuk: az útlevélkérelmeket naponta küldik Budapestre, a BM. Andrássy út 93. sz. alatti adatfeldolgozó hivatalába ahová személyesen is elmehetnek azok, akinek soron kívül van szükségük útlevélre. A gödöllői lakosságszolgálati irodához mind azok fordulhatnak, akiknek eddig nem volt útlevelük, illetve akik azt 1988. január 1. előtt kapták meg, s most — vagy mert lejárt, vagy mert az új jobban tetszik — cseréltetni akarnak. ■ Mi szükséges az útlc- vélkérelcmhez? — Kell egy adatlap, két fénykép — lehet színes is —, és egy ezer forintos okmánybélyeg. A nyomtatványokat helyben árusítjuk, igény esetén a fénykép is elkészíttethető házon belül. 14 éven aluliak esetében be kell mutatni a gyermek anyakönyvi kivonatát és a szülők beleegyező nyilatkozatát. Ha a szülők elváltak, akkor a bírósági végzés határozatszámát is kérjük. ■ Mikor lehet útlevél- ügyeket intéztetnl? — A szokásos ügyfélfogadási időben, azaz naponta 8—16.30-ig, hétfőn és szerdán este fél hétig, szombatonként pedig 8—12 óráig. Az igénylők a benyújtás napját követően egy hónapon belül postán kapják meg — öt évre szóló — útlevelüket a Belügyminisztériumtól. P. É. A ráncolóasszony Egyidős a századdá A bagi Helytörténeti Baráti Társulat nevében kerestük fel községünk legöregebb szülöttjét, Katona Pálnét, leánykori nevén Rédvai Borbálát. 1900. július 27-én született a Kiskőrös utcában. A Rédvai család valószínűleg nemesi származású, hiszen még Boris néni is emlékszik arra, hogy régen a nevüket y-nal írták. Hatan voltak testvérek és mivel Boris néni volt a legidősebb, hogy a család megélhetését segítse, korán beállt summásnak Kürtösre. Szinte még gyermekként, hónapokig a családtól távol, igen nehéz körülmények között dolgozott. Később férjhez ment, családot alapított és ráncolóasszony lett. A népviseleti posztószoknyákat varrta és ráncolta Nagyon ügyesen és szépen végezte munkáját, amit egyik lányának is továbbadott. Régebben mindenkit név szerint ismert a faluban, de azóta Bag nagyon sokat változott. A világban történő események már nemigen érintik Boris nénit, számára a legfontosabb egészségének megőrzése és a további boldog élet szeretteivel együtt. Pávics Krisztina Az idén először Múzeumi évkönyv Egy közgyűjtemény életének, munkájának mindig fontos állomása, ha egyszerre tudományos és ismeretterjesztő értékű évkönyvben foglalhatja össze egy-egy időszak műhelymunkájának eredményeit. Városunk három esztendeje múzeumi rangú gyűjteménye idén először vállalkozik arra, hogy ilyen kiadvány megjelentetésével áttekintést adjon az eddig végzett tevékenységről, és válogatott írásokkal tegye közkinccsé tudományos eredményeit. Az évkönyv a tervek szerint három blokkot tartalmaz majd: egy történeti tanulmányokat, kutatási eredményeket közlő egységet, egy gyűjteményismer- tető fejezetet, valamint egy informatív blokkot. Megírhatod nyugodtan — mondja üzemgazdász ismerősöm —, a Galga menti falvakban nőuralom van. Mairiarchátus. Olvasd el örszigethy Erzsébetnek Hévízgyörkről írott monográfiáját, de ha ezt nem teszed, nézz körül a saját rokonságodban. s rájössz, minden faluban, amelyikben kialakult a piacozás a létrejött roppant nagy vagyonnal, ami már milliókra rúg. az asszonyok rendelkeznek. Mielőtt igazat adnék az üzemgazdásznak, elmondom, hogy gyerekkoromban nem így voít. Akkor is eljárt már egy-egy férfi a vasúthoz, eljártak a BSZKRTPénz az asszonyoknál Modern matriarchátus GÖDÖLLŐI HÍRLAP GSdöUő, Szabadság tér 10. # A szerkesztőség vezetője: Balázs Gusztáv. • Munkatárs: Pillér Éva. 0 Postacím: Gödöllő, Pf. 14, 2100. Telefax és telefon: (28) 20-796. 0 Szerkesztőségi fogadóóra: hétfőn 10-től 13 óráig. • Hirdetésfelvétel: munkanapodon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőségben. »kJvKI "Hfl* W ggfCIgfr hoz, építkezésekhez, gyárakba, de a többség szabályos parasztcsaiád volt, olyan gazdasággal, amiben a férfié volt a főszerep, s a férfi vitte a prímet. Igaz, ha jobban belegondolok azoknak az éveknek az eseményeibe, akkor rájövök, hogy olyan családokban, amelyek már akkor átálltak az intenzív termelésre, a rendszeres piacozásra, megjelentek a nőuralom kezdetleges csírái. Ez még csak kevés családot érintett, mivel a piacozáshoz kocsi, ló és nagylétszámú család, komoly gazdasági háttér kellett. Családokat lehetne felsorolni, amelyekben már a háború befejezése előtt látható volt a nők előretörése, egyenrangúsodása és ezzel egyidejűleg o nők termelésben való szerepvállalása. Ami úgy nézett ki, hogy az asszony befogta magamagát abba az állati, mindennapos két műszakos hajszába, amit ma is szemmel láthatunk. A nő csinálja a pénzt, a család pénze tehát nála halmozódik fel, s leginkább ő rendelkezik vele. És ez az, ami az utóbbi két-három évtizedben vált a legtöbb faluban általánossá, amióta a települések férfilakosságának abszolút többsége az iparba jár. Az asszony, a családanya viszont a háztáji törpeüzem parancsnoka, a rugalmas piacozó-ér- tékesít.ő tevékenység irányítója és első számú munkavégzője. Világos dolog, hogy akinél a pénz van, az a gazda. Attól függ minden, s az mindennek a „megmondhatója”, minden kérdés eldöntője. Bármelyik falu életét vizsgálnánk, a hármas jelszót mindenütt megtalálnánk: szorgalom, engedelmesség, munka. A nőuralom élteti ezeket a parancsolatokat, a nők adják ki ezeket. Akár sokszoknyában járnak, akár kivetkőztek, .de magatartásukban, életvitelükben és gondolkodásukban megmaradtak falusi asszonyoknak. Amelyik autót vezet, az is. A falu kocsmáiéban negyvenkét éves férfiismerősöm söröskanesójába bámul. — A nőké a pénz, a nőké a hatalom. Mi, férfiak a kezük alá dolgozunk a pénzt hozó ágakban. De nekik engedelmeskednek az öregek, a gyerekek, a fiatalok — az egész família. Mert tőlük függ minden és mindenki. A téesz — ki tudja, mi lesz vele?, de — amíg volt, az is az asszonyok szorgalmára, pénzéhségére és családi parancsnoki hatalmára épült. Háztáji agronómus volt több mint egy évtizeden át, akivel beszélgetek. — Ha a földet nemcsak holdakban mérjük, hanem érték szerint, akkor azok, akik itt élnek a faluban, azok tudják, hogy a falu összterme- lő bázisának jelentős része egyéni-családi tulajdonban vagy művelésben van. Azok is tudták és tudják ezt, akik a szövetkezet élén álltak, ám érintetlenül hagyták a nagyüzem szervezésekor kialakult viszonyokait. Ismét visszatérünk az asszonyokhoz. — Ezzel a roppant vagyonnal, amit a falvakban lát, s ami milliókra rúg, ezzel az asszonyok rendelkeznek, akár valamikor az anyáik tették. És mindent elkövetnek, hogy a maguk képére és hasonlóságára neveljék fe' lányaikat. Mert nem tudnak mást! Ez a világuk, az erkölcsük, ehhez vannak kötve az idegeikkel, az ambícióikkal — nem tehetnek róla. Irtózatos szenvedélyek dúlnak a vaskerítések mögött, de hát ezekbe a dolgokba senkit nem engednek beletekinteni. És hogy a lányokkal mi lesz öt év, tíz év múlva, tizenöt év múlva, amikor majd ők lesznek családanyák, nem olyan egyszerű doiog ez, nincs erre recept. Csak lépésről lépésre lehet előremenni. Szépen nyugodtan és sorjában. Közben a pesti piacot el kell látni zöldséggel. Ott viszont egyre inkább maffiaszerű viszonyok uralkodnak, de a Galga menti asszonyok velük szemben is megállják a helyüket, és miközben önsanyargató módon dolgoznak, közben hisznek, remélnek,'s gyűjtenek. Hogy közben elégnek? Kit érdekel ez a falvak, a családok versenyében ? FVr<»sik 1ViSHn.lv Az első részben kapnak helyet történeti, művészet: történeti írások, így az 1991. őszi babati ásatás dokumentációja, és a közelmúltban elhunyt Farkas György Gödöllő népességének évszázadokon keresztüli változásait feldolgozó munkája. A kastéllyal két tanulmány foglalkozik: Dávid Ferenc művészettörténész kutatási összefoglalója, valamint Varga Kálmán földolgozása a királyi család utolsó gödöllői tartózkodásáról (1918 október), amely a recsegő-ropogó monarchia végnapjait idézi. A századelő gödöllői művésztelepének egyik alkotójára, Juhász Árpád festőre leánya, Juhász Vilma emlékezik, aki évtizedek óta Brazíliában él, és hangkazettán küldte el emlékeit a múzeumnak. A kötetet majdan kézbe vevők ma is hasznosítható elemzést olvashatnak Gödöllő, a nyaralófalu címmel (Kovács András), a város lakóépítészetének örökségéről és megőrzéséről pedig Mészáros János ad izgalmas, képekkel illusztrált áttekintést. Az évkönyv második fejezetében a múzeumhoz került két nagy gyűjtemény-: ről, a Csupor-, illetve Ig- nácz-gyűjteményről szerepel történeti jellegű leírás. A sajátos, Csupor Zoltán Mihály érseki tanácsost, és a ma is Ausztráliában gyűjtő Ignácz Ferencet is megszólaltató ismertetéseket Polónyi Péter és B. Kovács Éva készíti. A kötet harmadik blokkjában informatív értékű szövegek kapnak helyet. A városi múzeum első évkönyvét Varga Kálmán szerkeszti, a kivitelezéshez pedig előreláthatólag több városi cég nyújt pénzbeli támogatást. A várhatóan nyár végén nyomdába kerülő és ősszel már megvásárolható munka a tervek szerint egy sorozat első darabja: ha az anyagi lehetőségek engedik, a múzeum legalább kétévente hasonló kötetben tenné közkinccsé egyre gyarapodó szellemi értékeit, műhelymunkájának eredményeit.
