Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-16 / 13. szám

GÖDÖLLŐI XiX. ÉVFOLYAM, 13. SZÁM 1993. JANUÁR 16., CSÜTÖRTÖK OKTATÁSI FÓROM ISASZEGEN A gyerek, a tan Itó és a szülő a középpontban Az ország jövője a tantermekben ül és dől el, nem po­litikai gyűléseken, mondta Beke Kata, független ország­gyűlési képviselő a Szocialista Párt isaszegi szervezete által rendezett oktatási fórumon, a nagyközség műve­lődési házában. Erre és egyéni boldogulásukra is gon­dolhattak az érdeklődök — elsősorban pedagógusok — amikor több mint százan megérkeztek a színházterem­be. A résztvevők magas száma is meglepőnek hatott, amit tovább fokozott, hogy a 160 perces eszmecserét — melynek másik vendége Kőrösfői László megyei listáról az Országházba jutott honatya volt —, majdnem min­denki a végéig követte. A fórumot vezető Flórii János nyolc kérdéscsopor­tot ismertetett. Az eredeti elképzelés szerint vala­mennyiről kifejtette volna véleményét a két képvise­lő, majd a közönség kérdé­seire válaszoltak volna. KELL A VERSENY A rövid szünetben kiderült, rövid szünetben kiderült, hogy a programot a parla- menti ütőképességben gya­korlott politikusokhoz mé­retezték. A hallgatóságra való tekintettel ezután „csökkentették a tananya­got”. Hintatan László „szorgalmi feladatot” is kapott: Beke Kata arra kérte, hogy írja meg egy szakmai folyóirat számára tapasztalatait a nemzeti alaptanterv kialakításáról. A gödöllői pedagógus sze­rint tűi kevesen válaszoltak az általános és részletes kérdőívekre. így nehéz konszenzusról beszélni. A közmegegyezés pedig igen fontos a közoktatás hosszú távú kereteinek meghatározásakor. Ebben mindkét képviselő egyetér­tett. Beke Kata szerint — aki az MDF oktatási prog­ramját szerkesztette, majd államtitkár lett, s ma füg­getlen (miközben nem mozdult el etikai érték­rendjétől, eszmeiségétől) —f az oktatás pártok feletti, nemzeti ügy. Kőrösfői László reméli, hogy hosszú távra érvényes törvényt fogad el a parlament, s el­mondta: a konszenzusra való törekvést a szakmi­nisztérium több tisztségvi­selője is képviseli. A tanítókat, tanárokat és a pedagógus-képviselőket is egyaránt érdekli az is­kolarendszer átalakulása. Mintegy megnyugtatásként említette Beke Kata, hogy az csak fokozatos lehet. Kőrösfői László arra muta­tott rá. hogy az iskolarend­szer átjárható lesz, jobban alkalmazkodik a diákok igényeihez, mint jelenleg, de a szülői pénztárca vas­tagsága nem egyezik min­dig a gyermeki tehetség mértékével. Beke Kata szerint most is van olyan iskola, amely­ben százezer forintos a tan­díj, de nem biztos, hogy buta a gyerek, ha drága su­liba járatják. Versenyre van szükség, mert az em­berek általában csak any- nyit dolgoznak, s tanulnak, amennyi éppen elég. Kő­rösfői László akkor tartja jónak a szelektálást, ha nem megy a szegények ro­vására. Mindketten úgy látják egyébként, hogy a gimná­ziumok minőségét nem csak az egyetemi, főiskolai felvételi arányok mérik. Ez az iskolatípus széles látó­körű, művelt, az életpálya során több szakma gyakor­lására alkalmas fiatalokat kell, hogy neveljen, A ta­nárok és diákok partneri viszonya is fontos, és a leg­nagyobb tett a közepes ké­pességű ember boldog em­berré formálása. Bár mindkét pedagógus, illetve képviselő őrzi azt a bizakodást, ami nélkül nem is lehet tanítani, elégtelen­nek tartják az állami költ­ségvetésből az oktatásra s«únt összeget, s ezzel csak a talán legfontosabb hiány­érzetüket említettem az el­hangzottak közül. PÉNZ. GONDOSKODÁS A fórum után Beke Ka­tát arról kérdeztem, ho­gyan érintette az érdeklő­dők nagy száma, és az, hogy végig kitartottak. — Nagyon örültem neki — válaszolta a képviselő. — Ismerem a kollégáim nehéz helyzetét, tudom, hogy mennyire magukra hagyatottak. Hála istennek, már eljutottunk oda, hogy harcolnak is az érdekei­kért, ha ez a nagy szó ab­ban nyilvánul meg, hogy munkájuk mellett időt szakítanak egy-egy ilyen beszélgetésre. Érdekli őket a sorsuk, elszántak arra, hogy jobbá tegyék. Bár a törvénykoncepció harmadik változatát még nem ismer­hettem, teljesen világos, hogy mit akarunk. Olyan oktatási rendszert, amely­ben a gyerek, a tanítója és a szülő van a középpont­ban, és nem a hivatalno­kok, ellenőrző hatóságok. különböző alá-fölé rendelt ellenőrző szervek. Lehet, hogy megfelel ennek a kon­cepció, de megvalósulása mindenképpen távlati. Vé­leményem szerint nem kell sietni a törvénnyel, az a fontos, hogy jó törvény szülessen. A jelenlegi vál­ságos helyzeten azonban több pénz és gondoskodás segítene. TÖBB A KÖZÖS — Nagy élmény volt az is. hogy a fórumot az MSZP szervezte, de külön­böző pártokhoz tartozó, és nem tartozó emberek vol­tak jelen. Valamikor az egész ellenzék együtt tün­tetett a többpártrendsze­rért. Természetes, hogy vannak különböző pártok, eszmék, értékrendek, de sokkal több a közös, ami­ben valamennyien egyetér­tünk. Jó volt nem acsarko­dó, gyűlölködő, kirekesztő, ,.ti és mi” szemléletet lát­ni. hanem azt érezni, ami valóban lényeges, és a leg­mélyebb realitás: ez a ha­zánk, és valamennyiünknek fontos, hogy jól menjenek a dolgok. Kievickélünk a nehéz helyzetből, mert a tatárjárás óta mindenből kimásztunk már. Nagyon örülök, hogy ide meghív­tak. —s. —v. Bölcs vagy verekedés a nép Visszajöhet a régi Pécelből Pécelen egy napilap is megélne. A községben egymást érik a hangos botrányok, szenzációk. A képvi­selő-testület jelképes gyertyája mindkét végén ég, s nem tudni, ki marad épen a következő választásokig. A leg­utóbbi (?) izgalmak egy körzeti orvosi álláshely betöl­téséhez fűződnek. Dr. Nullái Zoltán nyugdíjba vonulása után a körzet betegeit dr. Kay Péter láita el helyettesí­téssel, másodállásban. A polgármester az álláshely be­töltésére tavaly pályázatot írt ki. Egyszemélyi döntés­sel a kilenc pályázó közül a nem helybeli dr. Takács Bé­lát nevezte ki. A péceli választópolgároknak a fele til­takozott aláírásával a községben letelepedett, építkezett dr. Ray Péter eltávolítása ellen. Ezek után Teleki Gyula polgármester rendkívüli testületi ülést hívott össze, amely a több száz érdeklő­dő miatt a községháza he­lyett a zeneiskolában kez­dődött. Ahogy Lestyán Pé­ter alpolgármester elmond­ta, a testület vezetője sza­bályszerűen megnyitotta az ülést, előterjesztette a tervezett napirendet, amit el is fogadtak. A fő téma természetesen az orvosi stá­tus betöltése volt. LEMONDÁS A lakosság követelésére a polgármester az írásos anya­gok egy részét felolvasta. Előterjesztette, hogy ma­radjon státusban az általa kinevezett orvos, és mivel dr. Ray Péter személye és munkája ellen semmiféle kifogás nem merült fel, fel­ajánlotta az ötödik orvosi álláshely létesítésének le­hetőségét. (Kérdés, hogy közvetlenül az egészségügyi ellátás átalakítása előtt van-e erre mód.) Lestyán Péter javasolta, hogy ebben a konkrét ügy­ben a polgármester mond­jon le a munkáltatói jogá­ról, ruházza azt a testület­re. Így is történt. Ezt kö­vetően a testület azonnali hatállyal felmondott a ki­nevezett körzet i orvosnak, kinevezte dr. Ray Pétert, majd — tekintettel arra, hogy a doktornak el keil jönnie a Honvéd Kórházból, ahol főállásban dolgozott — helyettesítési munkavi­szony megkötésére utasí­totta a polgármestert, amíg a régi-új orvos el nem tud­ja foglalni az álláshelyet. A rendkívüli ülés előtt fordult nyílt levélben Pé- cel polgáraihoz az MDF he­lyi szervezete. Javasolta a testületben kisebbségben le­vő MDF-frakciónak, hogy „minden demokratikus esz­közzel képviselje a dr. Ray Péter eltávolítása ellen til­takozó, közel 3500 péceli — Az a szándék vezérelt — tájékoztatott Teleki Gyu­la —, hogy dr. Ray Péter mellett, aki ugyanúgy dol­gozhat tovább a faluban, kapunk egy olyan orvost, akinek nőgyógyász szak­vizsgája is van, s ezt rég­óta igényelte a lakosság. Az aláírásgyűjtés nem tükrözte a valóságot, az aláírók nem tudták pontosan, mi a hely­zet. Az ülésen a testület többsége nem tudta kivon­ni magát a több száz em­ber nyomása alól. Át kel­lett adnom a munkáltatói jogomat, pedig nem va­gyok erre köteles. Én nem vehetem el a testület jogát, az sem az enyémet. Tanul­ság, hogy ilyen személyi ügyekben hasznosabb, ha a testület dönt, mert akkor azt politikai célokra nem tudják felhasználni. ÖSSZEVESZTEK Steigerwald Ottó, az 56- os Szövetség tagja fájlalja, hogy nem jöhet létre Péce- len konszenzus. Szerinte a hangulatot mindig azok korbácsolják fel. akik szét akarják robbantani a tes­tületet. Most is felfedezhe­tők voltak a vicsorgó em­berek között a „levitézlelt kommunisták”. Az újságíróban megma­radó kérdések sokaságából csak néhányat említek. Mit szól mindehhez a több ezer péceli, aki aláírt és aki nem. A részvevők, akiket az egyik oldal bölcsnek ne­vezett, a másik a törvé­nyességet megkérdőjelező nyomás gyakorlójának. Meddig terjed a nyilvános­ság? Ha minden polgár el­menne az ülésre, akkor korlátozva volna jogaiban a testület vagy büszke lenne az érdeklődésre? A polgár- mester szerint ha ők is hívtak volna ötven embert, verekedés tör ki. Megszólí­tottam a péceli utcán két békésen beszélgető férfiút: — Mi a véleményük az ön- kormányzatról? Egy perc alatt összevesztek. Balázs Gusztáv polgár akaratát”, illetve szervezze meg és kínáljon lehetőséget arra, hogy az aláírásukkal tiltakozó pol­gárok az ülésen személyes megjelenésükkel is nyoma­téket adhassanak akaratuk­nak. Néhány nappal ké­sőbb újabb levelet írtak, melyben többek között megfogalmazták: a „több mint félezres tömeg a le­hetetlen körülmények el­lenére is határozott volt, bölcs és fegyelmezett ... Ez a megmozdulás reményt ébreszt bennünk, hogy mégis lesz Péeelen demok­ratikus rendszerváltás, mert Pécel polgárai már ném en­gedik, hogy nélkülük dönt­senek róluk; hogy a fejük felett hozzanak döntése­ket.” A FEJÜK FELETT Hallgassuk meg a másik oldalt is! — A polgármester tör­vényesen nevezte ki dr. Ta­kács Bélát körzeti orvos­nak — mondta Hajdú Mi­hály jegyző. — A kilenc pá­lyázatot a gödöllői tisztior­vosi szolgálat vezetőjével szakmailag egyeztette. A rendkívüli testületi ülés körülményei ugyanakkor nem biztosították annak törvényes működését. Olyan kijelentések hangzottak el, hogy addig el nem hagyják ezt a termet, amíg nem hoznak olyan döntést, amellyel a testület dr. Ray Pétert kinevezi. Dr. Takács Béla a testületi döntés alap­ján megkapta a polgármes­ter felmondó határozatát, amely ellen a megyei mun­kaügyi döntőbírósághoz fordult jogorvoslatért. Valamikor, messze tűnt gyermekkorom ide­jén az egyik reggelen anyám kísért az iskolá­ba. Talán az első iskolás­napok egyike volt ez ép­pen. Meglepetéssel ta­pasztalam, hogy az út menti villanydrotokon nagy csapatokban gyüle­keznek a fecskék. Ha­marosan megtudtam anyámtól, hogy most el­búcsúznak tőlünk az ég­bolt énekesei, nagyon messzi útra mennek, de majd tavasszal ismét látni fogjuk őket. Én ek­kor fájdalmas, hosszan tartó sírásba kezdtem, mert nagyon rosszul esett elbúcsúzni a ked­ves madaraiktól.., Hogy miért jutott ez a kis fél évszázados töré- net éppen most eszem­be? Az ablakomnál ülve egy hatalmas akácfa ko­pasz ágain verébcsopor­tot pillantottam meg. Gyanakodva nézegették az időként erre vetődő járókelőket, majd a töb­biek vigyázó szeme vé­delmében egvik-másik leszállóit az út menti árokba, fellelhető éle- lemmorzsák után kutat­Kik csinálják a nyarat l Ja n clorm a cl a ra L va. Sajnos nem sok si­kerrel. Bánatos hanggal szállt vissza társadhoz a sikertelen vállalkozó. A kis szürke madárkák fáznak és éheznek. De itt maradtak velünk. No de sebaj! Még egy-két r végű hónap és újra itt lesz a nyár, lesz meleg és lesz élelem a kis ve­rebeknek is. Hirtelen eszembe jut az ismert népi bölcses­ség. Egy fecske nem csi­nál nyarat! De vajon gondolt-e már valaki ar­ra, hogy a nyarat egyál­talán a fecskék csinál­ják? Azok a madarak, amelyek az első hűvös őszi napon összeülnek tanácskozni a villany- drótokon, majd fogják magukat és messzire el­repülnek hazájukból. Félnek azoktól a nehéz­ségektől, amelyeket a közelgő tél jelent vala­mennyi élőlény számára. Majd, amikor ismét lan­gyos napsugarak pász­tázzák a földet, egyszer­re csak újból megérkez­nek és ettől kezdve csak az ő énekük tölti be a teret. Vajon a verebek nem kívánják-e tőlük sokkal jobban a nyár érkezé­sét? A kis szürke nélkü­lözők, akiknek még vé­letlenül sem jutott eszükbe útra kelni a ke­gyetlen tél elöl. Pedig a mostoha időjárás ugyan­csak megtizedeli őket. Hát nem ők az illeté­kesebbek arra, hogy vár­ják a nyarat és őket ki­áltsuk ki a nyár csiná­lóinak is? Akkor is, ha szürkék, meggyötörtek és nem tudnak olyan szépen énekelni, mint állandóan frakkba öltö­zött társaik, a fecskék. Én hitte] és meggyőző­déssel azt vallom, hogy a nyarat igenis a vere­bek csinálják. Azok a kis madárkák, akik hűek maradnak otthonukhoz é$ nagyon sokan van­nak. Takács Pál Kézilabda Harmad-harmad A lőrinci sportcsarnokban tíz NB-s megyei férfi kézi­labdacsapat küzd január el­ső hétvégéjétől a Cséfay Kupáért, köztük a gödöllői együttes. A két és fél hónapos la­zítást követően (hetente két foglalkozás volt, akkor sem a kézilabda dominált) meg­kezdődtek az alapozó edzé­sek, amelyek közé jól il­leszkedik egy kis játék a hétvégeken. Újdonság a csapat háza táján, hogy Raniák felépült sérüléséből, Horváth l. pe­dig a sértődöttségéből és beálltak a sorba. A Pestlőrinc ellen kezdő­dött a kilenc mérkőzésből álló. március közepéig tar­tó sorozat, majd másnap a Dunai Kőolaj volt az ellen­fél. Sajnos a sporttörténet ezeken a meccseken megis­mételte magát: ugyanúgy, mint a bajnoki mérkőzése­ken, most is egy-egy góllal kapott ki csapatunk, pedig kapusaink jól védtek. A mezőnyben viszont a kriti­kus időpontokban ismét a mieink hibáztak többet a mérsékelt színvonalú talál­kozókon. A harmadik összecsapás a TFSK ellen volt, amely­nek újólag egvaólos kü­lönbség lett a verje, de ek­kor a mieink javára. Most viszont kapusunk volt ma­ga alatt, mégis sikerült megszerezni a két pontot. A találkozók legeredmé­nyesebb gólszerzői: Pestlő­rinc ellen Raniák (9), De­meter (5) és Kovács A. (4); a Dunai Kőolaj ellen Bar- tos (8), Demeter és Szlifka (4—4); a TFSE ellen Raniák (9), Bartos (5), Demeter és Horváth I. (4—4), Surányí és Szlifka (3—3). Túl vagyunk tehát a mér­kőzések harmadán és a megszerezhető pontoknak is a harmadát gyűjtötte be csapatunk. Az új szakosztály vezetés alaikuló ülését január végén tartja, ahol a fő napirendi pont. a reszortok, funkciók személyekre történő bontá­sa lesz. A baráti kör a hónap el­ső hétfőjén megtartotta ez évi első összejövetelét, és továbbra is várja a vezető­ség a kiküldött belépési nyilatkozatok visszajuttatá­sát a megadott címre! Markő Gábor GÖDÖLLŐI hírlap Gödöllő, Szabadság tér 10. 9 A szerkesztőség vezető­je: Balázs Gusztáv. Q Munkatárs: Filier Eva. Q Postacím: Gödöllő, PL 11. 2100. Telefax és telefon: (28) 20-706. 9 Szerkesztősé­gi fogadóóra: hétfőn 10-től 13 óráig. • Hirdetésfelvé­tel: munkanapefkon S.JO-tó! U óráig a szerkesztőség­ben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents