Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-11 / 9. szám
GODQLLOI .«. *>L.¥Aftí, 9. SiÄM 1992. JANUÁR n., SZOMBAT Megvárják a rendezési tervet Még az idén meghozzák a döntést Befogadóképességének határához érkezett a héthektáros Dózsa György úti és az egy hektáros ináriabesnyői temető. A legkritikusabb helyzet a Dózsa üli katolikus leiueiőrészl jellemzi, ahol már csak egy-két évre alakíthatók ki sírhelyek, azok is többnyire csak rátemeléssel. A református temetőrészben valamivel nagyobb a tartalék. s az egyház képviselői a régi temetórész újbóli megnyitását is felajánlották. Halaszthatatlan feladat tehát egy új városi közte- metö létrehozása. Mint ifimet'et es, önnek első egysége már el is készült az M3-as autópálya gödöllői csomópontja mellett, hasz- naiaibavétele y azonban nem történt meg, mert időközben új koncepció született a terület hasznosításit r a. Hol legyen hát az új temető? A funkcióváltásról hozott döntést követően több lehetséges terület is f el m erű W megoldásikén t, amelyeket a szakemberek — a lakossági vélemények figyelembevételével — megvizsgáltak és véleményeztek. Mindezek ismer eJanuár 12-én, vasárnap 17 órakor Pélerfy László szobrászművész nyitja meg a gödöllői galériában — a művelődési központban — az aszódi Petőfi Múzeum vendégkiállítását Reitma- yer József és Oszoli József fafaragók, valamint Kresz Albert fotóművész alkotásaiból. Közreműködik a bagi Tarisnyás zenekar. A tőben ©gy középtávú és egy hosszú távú megoldási lehetőségeit javasoltak megvalósításra. • Középtávú megoldást a máriabesnyöi temető másfél hektáros bővítése és a Dózsa György úti temető további használata — a száz élvvel ezelőtti parcelláik újibóli igénybevételével — jelentene E megoldással legkevesebb IS évig biztosíthatók lennének Gödöllőn a kultúrált temetkezés feltételei. s várhatóan a lakosság is elfogadná, mint a már kialakult állapotok folytatását. Hosszú távon — mintegy százéves megoldásként — olyan szabad területet keli tárlatot február 2-ig lehet megtekinteni, hétfő kivételével hétköznap 15—19 óráig, szombaton és vasárnap 10—18 óráig. GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. # A szerkesztőség vezetője: Balázs Gusztáv. • munkatárs: Pillér Éva. • Postacím: Gödöllő, PL I«. 3100. Telefax és telefon: (38) 30-7.06. 0 Szerkesztőségi fogadóóra: hétfőn l«-töl 19 óráig. 0 Hirdetésfelvétel: munkanapokon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőségben. kijelölni városi köztemető céljára, amely egyaránt megfelel városszerkezeti és -fejlesztési, környezetvédelmi, vízbázis védelmi, talajtechnikai, közlekedési s egyéb infrastrukturális, valamint kegyeleti és tájképi szempontolkinaik. Mindezek figyelembevételével hat területet vizsgáltak meg a szakemberek, amelyek közül hármat különböző szempontok miatt — mert vízbázist veszélyeztető, mert más célra alkalmasabb. mart kialakítása igen drága lenne — elvetettek. A fennmaradó három helyszín közül legalkalmasabbnak a Köztársaság út mentén fekvő területek látszanak, közülük is elsősorban az úttól délre lévő rész. Kedvező megoldásnak látszik ezenkívül az Isaszegi út keleti oldalán lévő Nyári-járás elnevezésű terület, és Máriabesnyán a vasúti töltés és a Klapka utcai buszforduló közötti rész is. Hogy e három alkalmasnak tartott terület közül végül is melyik- lesz a jövőbeni városi köztemető helyszíne, csak az idei esztendő végén derül k,i, ugyanis a döntéssel célszerű megvárni a város egészének fejlődését áttekintő és annak irányt szabó általános rendezési terv elkészültét. A képviselő-testület addig is elrendelte a rná- riabesnyői temető bővítési lehetőségeinek kidől gozását, és a jelenlegi temetők kapacitásának részletesebb feltárását. AZ ÁTALAKULÁSOK megmozgatnak bennünket. Lebontattak megszokott épületeink. Falak, tetők tűntek el, melyek között, alatt éltünk. Sok évtizedes belenk rögződött mozdulat vált semmivé. A bensöség megfoghatatlansága múlt el. A helyhez, a már létrejött rendhez szokoüságun- kat kellett feladnunk. A fenti dolgokról ejtettünk szót Csorba Sándorék- nál. Ö és felesége, Gyarmati Mária szívesen emlékezik a régi, Dózsa György úti lakásukra, melyben 34 évig laktak. Magam is láttam Sándor bátyámat, amikor kiskocsira rakva húzta féltett cite- ráit. Akkor a városi főút is fel volt túrva, s csak nehézségekkel lehetett átevic- kélni az Alvég felé az új lakáshoz. A kész és félig kész alkotásokra vigyázni kellett. Voltak, akik mosolyogtak, s nem érezték a létrehozott művel való azonosulást. A kezünkből kikerülő munka, amely hordozza tudásunkat, további féltés tárgya. S ha az másoknak is élményt adó tárgy, különös kíméletet érdemel. A kiskocsival többször is fordult. A költözés előzményiéi azért érdemelnek említést, mert a felajánlott emeletes épületben levő cserelakást nem tudták elfogadni. Az akkori elöljáróknak elA javasolt helyszínek egyike: a máriabesnyöi terület Alkalmas terület az Isaszegi úti is dödölléi galéria Vendégkiállítás. Zsámbok Ismét válás előtt l^apíróiífíj Az nem kérdéses, hogy igényesebbeknek kell lennünk munkában, számonkérésben és fizetségben is. Az a kérdés. hogy mindez lehet- séges-e környezeti igénytelenséggel. Nem elég többet és lobban dolgozni, még azt is előírják. válogatva gyűjtsük háztartási személtünket? Sajnos és szerencsére erre haladunk. Napjainkban divatos téma a szelektív hulladékgyűjtés, hogy Nyugaton külön gyűjtik a papírt, az üveget és még sorolhatnánk. Az igazság pedig az, hogy ott sem megy tökéletesen. Nálunk? Jószerivel sehogy sem. Az agráregyetem zöld klubja próbálkozott meg azzal az akcióval, amelynek keretében első lépésként elkülönítetten gyűjtötték a kollégiumban a papírt. Feltételezték. hogy a feladat nem haladia meg egv átlagos egyetemi hallgató képességeit. Az apropót az adta, hogy „míg egy ki- íó papír normális előállításkor körülbelül 300 liter vizet szennyeznek klórral. ha ugyanezt hulladékpapírból teszik, a szennyezett víz meny- nyisége csak 7 liter." ..Tévedtünk!” — vonta le a tanulságot Hartman Mátyás az egyetemi lapban, a Szénanáthában írt cikkében. Pedig aligha a szellemi képességekkel van a baj. Mert milyen furcsa szerzet is az ember'; ma már jóval okosabbak vagyunk, mint 15 évvel ezelőtt. Miért utalok éppen 1977-re? Az év januárjában olvashattunk egy cikket az egyetemi újság elődjében, a Mezőgazdasági Mérnökben dr. Szabó Lajos tollából, amely szerint „az egyetem környéke olyan, mint egy szeméttelep: mindenütt eldobált papír, papír zsebkendők stb. tömege”. A szemlélet, a hozzáállás lassabban változik, mint ismereteink köre. —bg— Az öt évvel ezelőtti, a Valkói Közös Tanácsról való leválásakor érvényesült közakarat ismét jelt ad magáról Zsámbokon. A falu egykori saját termelő- szövetkezetét 1974-ben „kényszerházasságra” ítélte a volt pártállam. így a zsámboki téesztagok a val- kóiakkal és a vácszentlász- lóiakkal közös egységben, a Zöldmező Tsz-ben voltak kénytelenek gazdálkodni. Ügy tűnik, az idő megérett arra, hogy ismét saját gazdasága legyen a falunak. A napokban három szervezet — a helyi kisgazdák, a „Zsámbokért” egyesület és az önkormányzat — invitálta meg az e téma iránt érdeklődőket. A rendezvényre annyian jöttek el, hogy a művelődési ház csaknem kicsinek bizonyult. A majd háromszáz résztvevő — köztük szép számmal téesztagok —- előtt a bevezető után Furulyás János. a Zöldmező elnöke adott számot a közös szövetkezet helyzetéről. Szavait feszült csendben A Kossuth rádió január hetediki délutáni híradásából megdöbbenve értesültünk róla. hogy a kárpátaljai Técsön ismeretlen tettesek ledöntötték és az árokba dobták Kossuth mellszobrát. Múlt év augusztus 2—4. között háromnapos baráti látogatáson negyventagú küldöttségünk járt Técsőn. Beszámolónkból idézzük: „Érkezésünk után először a téesői Kossuth-szobornál tisztelegtünk, elénekelve a Kossuth-nótát, aminek első ütemeire egy ott sétáló, ősz bajszú magyar bácsi vigyázzba állt és levette kalapját.” A magyarság életéről így írtunk: „A magyarságukban nem éri őket semmi sérelem: együtt nélkülöz ruszin, ukrán, magyar.’’ emésztette a hallgatóság, különösen akkor, amikor az ezeregyszáz tagú téesz átalakulási lehetőségét vázolta. Kijelentette, a vezetőség több lehetőséget dolgoz ki, a tagság pedig választhat. A Zöldmező nem várhat tovább, lépni kénytelen. Van lehetőség akár a régi — összevonás előtti — állapotoknak megfelelő szétválásra is, ha ezt az érdekeltek a közgyűlésen kinyilvánítják. Először meg kell történnie a vagyonfelmérésnek. aztán jöhet az átalakulás. A keserves múltat felemlegető kisebb kitérőktől eltekintve végig konstruktív fórum végül egyhangúlag foglalt állást amellett, hogy a megjelentek kezdeményezik a szövetkezet szétválását, és felkérték Furulyás Jánost, hogy az itt megnyilvánuló szándékot záros határidőn belül tárja a vezetőség és a szövetkezet közgyűlése elé. Az elnök erre ígéretet is tett. Tamás Gábor Ezt a zavartalan együttélést erősítette meg Fótit László tanár és felesége, beszélgetéseink során, az ottani népek helyzetét taglalva. Azóta sajnos megjelentek a sajtóban hírek, hogy ukrán nacionalisták a magyarokat Magyarországhoz való visszacsatolási tervekkel vádolják. Ezt a — nyilvánvalóan alaptalan — lélekmérge- zést, úgy látszik, szobordöntögető tettek váltották fel. Mi mélységes felháborodásunknak adunk hangot. és reméljük, hogy a téesői magyarok megőrzik józan önuralmukat. Együtt érzünk velük, és szeretettel, aggodalommal gondolunk rájuk. az MDF veresegyházi szervezete Józan önuralommal Szobordöntögetés Érdekes emberek A citerakészítő mondták, miért is. A kis műhelyre, amely az alkotótér volt, továbbra is szükségük van. Méltányolták kérésüket. Földszintes lakást kaptak, az Ady Endre sétányon, a műhelyt is felállíthatták az udvaron. A műhelyben mindenféle famegmunkáló szerszámok vannak. Pihentetett faanyagok sorakoznak. A már nevezetessé vált Csorba-féle citerák készülnek itt. Nem is készülnek, inkább születnek. Mesterségbeli fogásokkal, tudással és szeretettel. Már a 79. évét tapossa Sándor bátyám, s az egyik televíziós szereplésekor keresték az idős bácsit. Ott volt ugyan a rendezők szeme előtt, de fiatalnak találták, ránézésre még nyugdíjasnak sem gondolták. Szavaiból azt veszem ki, a rendszeresen és kedvvel végzett munka a testet karban tartja. De ehhez szükségeltetik a józan, alkohol- és dohányzásmentes élet is. ÜLLŐN született. Apja villany telepi munkás volt, ő asztalosmesterséget tanult ki. Segédként dolgozik Gyömrőn, Kispesten, maid 6 év katonaidő következik. 1938-ban árkász lesz, ez is kötődik szakmájához. Viszik őket a „felszabadult területek”, majd 1941-ben a front messzeségébe. Annyi lélegzetvételt még megengednek neki, hogy meg nősüljön. Az orosz frontról 1943. január 13-án indulnak haza páran, szerencséjükre, mert utána kezdődik a nagy orosz támadás, és tudjuk a végkimenetelét. 1945-ben rendőrségi állományba kerül. 1946-ban jön át a monori járásból Gödöllőre rendőrnek. Gödöllőn, Csömörön, Isaszegen teljesít szolgálatot. 1951-ben Gödöllőn kap lakást, a Csorba család. Két lányuk és egy fiúk született. Időközben feltámad a szakmája iránti szeretet, és újra asztalos lesz a 21-es Építőipari Vállalatnál. Építik a gépgyárat és lakótelepeket. Precíz munkájára felfigyelnek, és hívják az JKV-hoz Pestre. fontos munkálatokhoz. Megy, és élvezi a helyreállításokat, felújításokat. A régi ablakok, ajtók, intarziák pótlása alapos szakmai ismereteket igényelt. Az IKV-lól jön nyugdíjba. AZÓTA, immár majd 20 éve, szüntelenül készíti, gyártja a citerákat. Az ő munkája is benne van abban, hogy a citera „reneszánszát” élheti, mert nem csak létrehozza azokat. Ott van a Cíterabarátok Országos Szervezetében, melyet Príbojszky Mátyás citera- művész vezet. Beszélgetésünk közben felesége rakja elibém azokat a leveleket, melyekben köszönetét mondanak az ajándék citerákért, így á ti- szadobi gyermekotthonból, a csapi, az eszteregnyei. a nagyrécsi általános iskolából és diákotthonból; köszönet jött a nagykanizsai alkoholmentes' klubtól, a nyíregyházi megyei-városi művelődési osztálytól. Amerikából fénykép nyugtázza a Csorba-féle citera elisme-, rését. A Nemzeti Színház építésének javára öt citerát ajánlott fel, s ezek Budapestre, Mélykútra, Ecsetre, Csertőre és Újmadarasra kerültek. CITERÁI kereskedelmi forgalomban Is kaphatók. Budapesten fényes, előkelő zeneműbolt árusítja. Mielőtt eljönnék, az egyiket megszólaltatja. Gyermekkori esték rajzanak fel bennem. A majori, a tanyai esték, amikor hallottam a húrok pengetését. Apám és keresztapám is tudott játszani citerán. Bennem mindig úgy élt a citera hangzása, mintha egy egész zenekar játszott volna. Szántai Sándor
