Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-09 / 7. szám

MÁR TAVALY ELÉRTÜK A JÖVŐ ÉVI CELT Leraktuk a piacgazdaság alapjait Sikerült tartósan stabilizálni az ország külső pénzügyi helyzetét, s ez az eddig folytatott gazdasági, illetve mo­netáris politika legnagyobb eredménye — mondotta Ta­rafás Imre, a Magyar Nemzeti Bank alclnöke. A fizetési mérleg máso­dik éve lényegesen kedve­zőbben alakult az előirány­zottnál. A gazdasági vezetés már 19!)0-ben azzal számolt, hogy a folyó fizetési mér­legben félmilliárd' dolláros deficit alakul ki, s ezzel szemben minimális többlet keletkezett. A nagysága 100 millió dollár volt. A múlt esztendőben még látványo­sabban javultak a pénzügyi folyamatok, bár megszűnt a KGST, összeomlott a szov­jet piac. Ezt részben előre látva, a folyó fizetési mér­legben 1,2 milliárd dollá­ros hiányt prognosztizáltak. Az év folyamán azonban látszott: a reálgazdaság al­kalmazkodóképessége sok­kal gyorsabb a vártnál. Az eredmény: a tavalyi évben a folyó fizetési mérlegben — az előzetes adatok sze­rint — mintegy 400 millió dollár körüli aktívum ala­kult ki. Mindez azt mutat­ja, hogy Magyarország már 1991 végén elérte a három- éves kormányprogramban 1993-ra előirányzott célt, sikerült tartósan stabilizál­ni az ország külső egyen­súlyát. Figyelemre méltó az is, hogy az elmúlt két év során felgyorsult a külföldi mű­ködőtőke-beáramlás. Két évvel ezelőtt készpénzben 350 millió dollárnyi tőke jött az országba, tavaly en­nek majdnem négyszerese, 1,2 milliárd dollár. Így a nettó adósságállomány az elmúlt két év során jelen­tősen csökkenhetett. A bruttó adósságállo­mány jósai kisebb mérték­ben csökkent, aminek el­sősorban az az oka, hogy a tartalékok jelentősen nö­vekedtek. Szintjük eléri a 3,6 milliárd dollárt, pedig a múlt év.elején alig ha­ladták meg az 1 milliárd dollárt. A Magyar Nemzeti Banknak rövid lejáratú kötelezettsége alig van, ez is nagyon lényeges, abból a szempontból, "hogy meny­nyire stabil az ország pénzügyi helyzete. A pénzügyi folyamatok azt jelzik, hogy az elmúlt két év során felgyorsult a gazdaságban a strukturális átalakulás. Előre senki nem hihette, hogy a válla­latok nagy része ilyen gyors piacváltásra képes. Tévesnek bizonyult az a felfogás, miszerint az or­szág kedvező pénzügyi eredményei ellenére a reál­szféra halódik. Az átala­kulás nagyon gyors, és mint ilyen, természetesen nem mehet végbe fájda­lommentesen. Jelentős inf­lációt eredményez és nö­vekvő munkanélküliséget. Ám a végeredmény min­denképpen kedvező, gya­korlatilag sikerült lerakni a jövő, egy versenyképes piacgazdaság alapjait. Az eddigi eredmények hatására megszűnt az a széles körben elterjedt il­lúzió: Magyarország csak Egy alapítvány haszna Hitelgarancia vállalkozóknak Az elmúlt év novemberében megkezdte működését a közel 11 millió ECU-s törzs­tőkével rendelkező Agrár­vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány, amely vagyon­fedezetei teremt a mező­gazdasági célokra hitelt felvevők számára. Az alapítvány jelentősé­gét az teszi különösein fon­tossá, hogy a mezőgazda­ság, valamint az erdőgaz­daság területén elősegíti az alaptevékenységek tovább­fejlesztését, továbbá olyan C0 fő alatti vállalkozások hiteligényeihez biztosít ga­ranciát. amelyben a belföl­di részesedés van túlsúly­ban. Ezen vállalkozások lehetnek egyéniek, de tár­sas formáiban megvalósulók is. A földművelésügyi tárca a hazánknak nyújtott se­gélyből mintegy 20 száza­lékkal részesedett. Ebből a legnagyobb nagyságrendet az Agrárvállalkozási Hi­telgarancia Alapítvány megteremtése jelentette. A működéshez nélkülözhetet­len összeg kilenctizedét a Phare programiból finanszí­rozták, míg a fennmaradó további egymillió ECU-t az Agro'-, a Mező-, a Buda­pest, a Magyar Hitel, va­lamint az Országos Keres­kedelmi és Hitel Bank ad­ta össze. Boda András, az FM fő­osztályvezetője a témával kapcsolatban elmondta, hogy 1991. november 28-tól működik az említett ala­pítvány. Jobbára serléstar- tásra, vágóhidak, mészár­székek vagy éppenséggel sörpalackozó létesítésére igényelték a vállalkozók. Arra a kérdésre, hogy idén hány jelentkezőre és mi­lyen vállalkozói körre szá­mítanak, nem tudott vá­laszt adni. Mondván: a bankok tisztségviselőinek egy jelentős része még nincs teljesen tisztában az Agrárvállalkozási Hitel­garancia Alapítvánnyal kapcsolatos pénzügyi sza­bályozókkal, tehát szükség van egyfajta türelmi időre. A másik, s talán döntő dolog az, hogy amíg nem születik meg az új szövet­kezeti és tulajdoni törvény, addig nem tudják szélesí­teni az igénylésre jogosul­tak körét. Ugyanis rövide­sen a jelenlegi mezőgaz­dasági nagyüzemek egy számottevő része magán- tulajdonosi érdekeltségen alapuló, kis létszámú mun­kaszövetkezetekké alakul át. Boda úr szerint azon­ban minden bizonnyal az első negyedév végén már megkezdhetik a pénzinté­zetek az igényelt hitelek folyósítását. A magyar mezőgazdaság­ban, az agrárszektorban továbbra is fantáziát látó vállalkozók köre minden bizonnyal tovább színesíti a még viszonylag szegé­nyes palettát. Gy. L. masszív nyugati segítség­gel, egy Marshall-terv hat­hatós közreműködésével tud talpra állni. Az ország saját erőből állította hely­re pénzügyi egyensúlyát, és a legjobb úton van a gaz­dasági modernizálásához. Az így kialakult helyzet lehetővé teszi a Magyar Nemzeti Bank számára, hogy az idén elsősorban az infláció megfékezésére koncentráljon. Az árak 1988 óta folyamatosan, év­ről évre emelkednek, még­pedig az aktuális kor­mányprognózisoknál na­gyobb mértékben. A tava­lyi év volt az első, amikor, ha nagymértékben gyorsult is az áremelkedés, nem érte el a prognosztizált szintet. Az idén a Magyar Nemzeti Bank már 20 szá­zalékos inflációs rátával számol, és kedvezőek a le­hetőségek ahhoz, hogy jö­vőre a fogyasztóiár-emel- kedés üteme 10 százalék alá csökkenjen. Az infláció alapvető gazdasági okai nagyobbrészt megszűntek. Megnőtt a jelentősége a fogyasztói és a termelői várakozásoknak. A terme­lők egy része még mindig az áremelkedés gyorsulá­sával számol. Tarafás Imre szerint azonban érdemes jobban figyelni az MNB prognózi­saira, mivel a változatlanul gyors inflációra építő vál­lalkozói döntések könnyen hibásnak bizonyulhatnak. Akik pedig rosszul kalku­lálnak, mivel nem tudják majd a magasabb árakat érvényesíteni, tönkre is mehetnek. A feltételek pe­dig kedvezőek ahhoz, hogy eredményes legyen az MNB antiinflációs politi­kája. Leginkább ehhez adott a társadalmi támoga­tás, az állampolgárok nagy része a sok rossz közül leginkább az inflációtól tart. Ez ugyanis szinte mindenkit érint. NEM POTOL, FELKÉSZÍT Holnap már késő A bemutató sikerűit, foly­tatás következik. Persze nem azonnal és nem felté­telek nélkül, mindenesetre jó reménnyel biztatva azo­kat, akik a szilárd kommu­nális hulladékok megsem­misítésére megoldást ke­resnek. A Doppstadt — e mint­egy negyvenhétmillió fo­rintért megvásárolt — kom­posztáló- és hulladékválo­gató berendezés átütő vál­tozást ígér, de legalábbis jó kezdetet. — Hosszú ideje próbá­lunk megoldást találni — mondja Meleg Zoltán, a megyei önkormányzat kör­nyezet védelmi és terület- fejlesztési osztályvezetője —, s most úgy tűnik, je­lentős lépést tettünk. Ez a gép, amely évente 120 ezer tonna hulladék feldol­gozására alkalmas, egy olyan technikai szintet kép­visel, amelyre a későibbi fejlődés — tehát a szelek­tív gyűjtés gyakorlata — is épülhet. Egyelőre a már le­rakott hulladék töm cg meg­semmisítésére alkalmazzuk majd, amely azonban nem kis feladat, hiszen a megye valamennyi lerakógödre túlterhelt. ÖSSZHANGBAN E berendezéssel a feldol­gozás során mintegy negy­venöt százalék komposz- tálódott anyag nyerhető, s a visszamaradó hulladék mennyisége is — a zúzást és a válogatást követően — felére csökkenthető. Ugyan­akkor a veszélyes anyagok, mint az akkumulátor, eltá- volítbatók, vagyis messze­menően érvényesíthetők a környezetvédelmi szempon­tok. — A decemberi bemuta­tón — folytatja a főosztály- vezető — szerettük volna a gépet megismertetni az ér­dekeltekkel és érintettek­kel: a polgármesterekkel, városgazdálkodási szakem­berekkel. Annál is inkább, mert eddig ilyen nem volt: A szentendrei főpróbán: igazi siker nemcsak Pest megyében, de másutt sem. A szentendrei főipróba igen nagy sikert aratott, olyannyira, hogy még a Környezetvédelmi Minisztérium szakemberei­nek is megváltozott az ál­láspontja, s elismerték, hogy a hulladékfeldolgozá­si program messzemenően összhangban áll a környe­zetvédelmi célokkal. Igaz, nem helyettesítheti a sze­lektív gyűjtést, ellenben mintegy felkészít arra. S amikor válogatva a szerves anyagok már megjelennek a depókban, abban a pil­lanatban képes a komposz­tálásra. Ráadásul a gép mo­bil és nagy teljesítményre képes: Szentendre egy hét alatt termelődött hulladé­kát tizenöt perc alatt fel­dolgozza. REGIONÁLISAN Tény viszont, a berende­zés fenntartása és működ­tetése nem olcsó. Érthető tehát a települések idegen­kedése, illetve a megyei önkormányzat igyekezete, hogy egy olyan vállalko­zásban történő működtetés lehetőségét keresse, amely messzemen tőéin gazdaságos lesz. Úgy látszik, egy me­gyére — megyékre — kiter­jedő, régiókban megvaló­suló üzemeltetés lenne cél­szerű, mégpedig a partner nyugati céggel karöltve: de a megye ötvenszázalékos tulajdonosi részéhez ra­gaszkodva. Most már csak arra lesz szükség, hogy a települések munkával lás­sák el a napokon, heteken belül megérkező gépet. Nyilván megnőnek a sze­métgyűjtés költségei — s ezt a lakosság is megérzi —, de feltétlenül megéri, mert a használható hulla­dékanyagok értékesítésé­ből származó bevételek ké­sőbb az eredeti, ha nem kisebb summákra csök­kenthetik az összeget. Me­leg Zoltán szerint ez a folyamat így lesz. MÉRLEGELNI — Nyugaton nagy állami dotációban részesül a hul­ladékfeldolgozás — mond­ja —, nálunk nem. Lemon­dani azonban mégsem sza­bad a korszerű technoló­giák alkalmazásáról, mert ez egyenlő az öngyilkos- sággaí. Lehetünk mi később gazdagok, s finanszírozhat­nánk majd környezetvédel­met — akkor már későn. Örök szabály, s nagyon igaz: a környezetvédelmi bajok megelőzése drága ugyan, a kárelhárítás azonban meg­oldhatatlan. Ezt kell mér­legelni nekünk, s az önkor­mányzatoknak. Va. e. TÚLÉLÉSI STR Ésszerűen, felkészüléssel Miközben új vállalkozá­sok startolnak bizakodó op­timizmussal, a régóta mű­ködők — keserűen tapasz­talva a piac szigorú törvé­nyeit — a túlélési straté­giát, a gazdasági összeom­lás kivédését szolgáló mód­szereket keresik. S noha csodaszerek és általánosan alkalmazható „mentőövek” nincsenek, azért bizonyos elvek követése félsiker. Me­lyek ezek? Érdeklődtünk a piaci verseny viszontag­ságait jól ismerő vállalko­zóktól. Csak egy ideig — Feltétlenül a tölhb lábon állást említeném először — mondja Kovács András, a Slick súrlódáscsökkentő szer forgalmazója, az Ame- ro-Hun Kft. ügyvezetője —, ha ugyanis van a tartalék­ban eladható termék vagy szolgáltatás, áthidalható egy-egv válságos periódus. Mi most a canboncloan, a fővárosi buszokban haszná­latos, a belső motorégést tisztító rendszert kínáljuk, de még ezt sem sok siker­rel: a fizetőképes kereslet ugyanis rohamosan csökken. Az Amcro-Hun esete ta­nulságos, iskolapélda is le­het. Két évvel ezelőtt jó piaci esélyekkel bíró vállal­kozásként indult, megcéloz­va az egyre sokasodó — s minőségi igényekkel is fel­lépő — autósréieget. Ugyan­akkor külföldre is tekinge­tett, elsősorban a volt szov­jet és szocialista piacokra. S ment is az üzlet — egy ideig. — Igen kedvezőtlen vál­tozások történtek — elemzi a helyzetet Kovács András —, gondoljunk csak arra, milyen terhek hárulnak az autóstársadalomra. Ma már nem az a kérdés, hogy meg­vegyük-e az alapvetően lu­xuscikknek értékelhető ada­lékterméket, hanem hogy miként töltsük meg benzin­nel a tankot. Hiába köztu­dott, hogy ez a tengerentúli készítmény a környezetvé­delemmel összhangban az autó életképességét javítja, ez nem tartozik a megfizet­hető tömegigények közé. Így már nem is költünk — de nem is költhetünk — reklámra, csökkentettük a létszámunkat, s fejlesztésre sem gondolunk. És sajnos kedvezőtlenül alakultak a külpiaci kapcsolataink is. a jugoszláviai háborús konf­liktus és a szovjet piacok szétesése reményeinket is szertef oszlatták. Vcrsenyhelyzctbea Az igazgató szerint kizá­rólag a bar tér ügyleteknek van jövőjük — ha egyálta­lán ebben is lehet bízni. Moszkvában és Kijevben jártakor azonban igen ked­vezőtlen benyomásokat szer­zett: a pénzügyi viszonyok rendkívül labilisnak tűntek. A 370 rubeles átlagfizeté­sekhez viszonyítva — ki­egészítve, hogy ottjártakor egy dollárért negyvenhét rubelt számoltak — minden termék drága, eladhatatlan. Így hát üzletkötés nélkül, ámbár nagy ígéretekkel tért haza, s hasonlóan a déli szomszédunknál zajló ese­mények is rontották a piaci esélyeket: nem lehet tudni, egyáltalán élnek-e még az eszéki üzletfelek. A Pomázon működő Natio­nal Tape Center Video- és Hangtechnikai Kft. kereske­delmi igazgatója, Balogh György szerint kizárólag jó minőséggel, jó szolgáltatás­sal és alacsony árral lehet fennmaradni a piacon. — Ez a ikft. — mondja — másfél évvel ezelőtti meg­alakulása első pillanatától versenyhelyzelben van, ha tehát nem lenne a hátunk mögött megfelelő piaci munka, ma már nem létez­hetnénk. Ezzel szemben a huszonnyolc tagú csapat megrázkódtatások nélkül éli túl a gazdasági visszaesést, amelynek szerintem egyér­telmű oka: mi nemcsak ígérjük, de tartjuk is a mér­cét. Vagyis: videokazet­táinknál nagyszámú leját­szás esetén sem történik mi­nőségromlás. Tisztában va­gyunk azzal, hogy a kazetta­gyártás — még a mai anya­gi nehézségek ellenére is — viszonylag jó üzletág, ellen­ben sokan vagyunk a pia­con, igen nagy a konkuren­cia. Kapaszkodókkal A piacvesztés veszélye te­hát mindig, minden vállal­kozás számára fennáll. Kér­dés csupán, megvannak-e azok a kapaszkodók, ame­lyekkel csatlakozni lehet a változó gazdasági viszo­nyokhoz. Az ésszerűség azt diktálja, erre már a stabili­tás nyugalmas, ámbár a jö­vő tervezését nem nélkülöz­hető időszakában készülni kell. Vasvári Éva

Next

/
Thumbnails
Contents