Pest Megyei Hírlap, 1991. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-07 / 287. szám

■ Színházi levélB Szentivánéji ugróiskola A mesteremberek jelenete az előadásból Azt tartja a Shakespeare- kutatás: a Szentivánéji álom (A Midsummer Night’s Dream — Nyárközépéji ólom) valamely főúri eskü­vőre készült alkalmi szín­játék. Zárt helyiségben, egy kastély lovagtermében vagy nagytermében adták elő A Lordkancellár Szol­gái — azaz William Sha­kespeare színtársulata. Elég korai darab. 1595— 96-ban keletkezhetett, de az biztos, hogy 1600-ban két különböző kiadásban is kinyomtatták, tehát nép­szerű lehetett. A nyárközép: Szent Iván napja, azaz június 24. Arany János fordítása — 1864-ben, Shakespeare szü­letésének 300. évforduló­jára készítette el — kitű­nő érzékkel köti ezt a tün­dérekkel, varázslással, sze­relmes kergetőzésekkel te­li darabot a magyar nép­szokások között is jeles he­lyet elfoglaló Szent Iván-éji körhöz. Sok fordítás meg­elégszik — németeké, své­deké, oroszoké — azzal, hogy azt mondja: nyári álom. De akkor hol marad az athéni erdő forró, titok­zatos, érzéki éjszakájának izzása, hol Oberon és Ti­tania a kegyetlenségig me­nő vetélkedése, hol a két szerelmespár szerepeket felcserélő, erotikától fűtött kergetőzése, hol Titánia és a szamárfejjel felékesített Zuboly pogány és perverz násza, hol a derék, primi­tív athéni mesterek szín­játékában Priamus és This- be véres tragikomédiája, hol Puck, a vásott szellem freudi ötleteket felvillan­tó, mindent összekuszáló balkezessége? Ennyi min­den csak egy elvarázsolt nyári éjszakán történhet — nem az athéni erdőben, hanem a szülőváros, Strat- ford-an-Avon erdejében, ahol a pogány keltákig visszanyúló hagyományok közepette volt szokás ün­nepelni a nyári napfordu­ló idejét. A Szentivánéji álom az egyik legnépszerűbb Sha- kespeare-darab a magyar Színpadokon. Alig múlik el évad, hogy ne játsszák va­lahol. Most a Várszínház újította fel, lglódi István rendezésében. Sok újat en­nél a darabnál már nem le­het kitalálni. lglódi azt ta­lálta ki, hogy ez tulajdon­képpen egy növendéke lő- adás, hiszen (ha a kettő­zéseket is számoljuk) ti­zenhárom főiskolás játszik benne. Ettől kétségtelenül lesz valami diákos bája, hamvassága a produkció­nak —, de a karakterek bi­zony elég halványan meg­rajzoltak maradnak. No és kitalált lglódi egy hatalmas ugró (ugráló) pár­nát, vagy matracot, vagy mit. Ez a legalább 5X5 mé­teres gumipárna a játék te­repe. Pattogni, bukfencez­ni, szaltózni, vetődni, hem­peregni lehet rajta. Akro­batikus mozgásokra ad al­kalmat, főleg Pueknak, Ti­tániának, Oberonnak, s a két szerelmespárnak. A nö­vendékek jó fizikai erőben vannak, bírják erővel, len­dülettel. Az ugróiskola re­mekül működik. De elvon­ja mástól, a költészettől, a bonyolult emberi kapcso­latoktól, a bűbájtól és va­rázslattól az erőt, a színt. És ennek Shakespeare (és Arany János) meg a néző látja kárát. Takács István Könyvek az évfordulóra Mozart, az Isten kegyeltje Kétszáz éve, 1791. de­cember 5-én hajnali 1 óra előtt hunyt el Bécsben Wolfgang Amadeus Mozart, élete 36. évében. A korai halál kétszáz éves évfordu­lóját világszerte ezernyi megemlékezés, hangver­seny, kiállítás, operafelújí­tás ünnepelte. Könyvek, ta­nulmányok végeláthatatlan sora jelent meg, sok új és sok régi ismeretet, adatot közölve vagy újra feldol­gozva. A kiadványok tekinteté­ben miniket sem érhet el­marasztalás. Az év sofán négy olyan könyv is meg­jelent, amely Mozarttal foglalkozik. A legérdekesebb, mert rendkívül ötletesen szer­kesztetek, nagyon sok in­formációt nyújtó, gazdag képanyaggal kísért, és a zeneköltő emberi tulajdon­ságait meg a kortársak ró­la alkotott véleményét is bemutatja, Michel Pa- routy kis kötete, a Mo­zart, az Isten kegyeltje. Ezt a Park Kiadó adta közre, még az év első har­madában, egy új művelő­déstörténeti sorozat, a Kfi- ta könyvek első darabja­ként. Hogy Mozart Ma­gyarországon is már iten korán népszerű szerző volt, főleg az operaszínpadokon, arról sok-sok érdekes adat­tal és képanyaggal rendel­kező könyvet írt Sebestyén Ede, Mozart és Magyaror­szág címmel, még 1941- ben, Mozart halálának 150. évfordulóján. A könyvnek azóta sem volt új kiadása. Az Akadémia Kiadó most újra megjelentette, javított és bővített kiadásban, melyhez egy művelődéstörténeti, át­tekintő jellegű kiegészítést is csatoltak. A könyvből megtudhatjuk például, hogy Mozart hatéves korában járt először Magyarorszá­gon, Pozsonyban, s koncer­tezett ott apja kíséretében, báró Amadé László és a Pálffy grófok meghívására. Az újabb kiadványok közül nagyon érdekes egy kottafüzet formátumú és méretű, mely A varázsfu­vola opera gyermekeknek szánt feldolgozása, zenés képeskönyv formájában. A mű legfontosabb részleteit egyszerű zongorakivonatos kottaanyaggal közli, elme­séli a történetét is, és be­mutatja a szereplőket, színes rajzokon. Az Editio Musica kiadványa jó segít­ség az operát megtekinteni óhajtó, vagy az azt már ismerő gyerekeknek — de felnőtteknek is. Nem új, de mégis újdon­ságnak számító a hírneves Grove monográfiák zene­szerzőkről szóló sorozatá­ban Stanley Sadie Mozart könyve. Ezt 1987-ben adták ki először magyarul. Most a második kiadás jelent meg. Ezekre a monográ­fiákra az jellemző, hogy a legfrissebb kutatási adato­kat is tartalmazzák, ig>n világos, népszerű, ám mégis nagy szakmai pontosságú stílusban íródtak, és hogy mindig az életút és a mű­vek együttes elemzéséből indulnak ki. A Zenemű­kiadó jól tette, hogy az el­fogyott első kiadás után éppen most tette újra hoz­záférhetővé a könyvet. (takács) Téli könyvvásár A jászol meg az szamara ökre Az Európa Könyvkiadó huszonkét könyvet jelentet meg a téli könyvvásárra. A kínálat legszebb darabja M. Tótfalusi Kis Miklós Aranyas Bibliája. A kötet díszes kötéséről és arany- metszésű betűjéről kapta a nevét. Az Aranyas Biblia eredetileg Amszterdamban jelent meg 1685-ben. A téli könyvvásár szen­zációja lehet John Maynard Keynes angol közgazdász A békeszerződés gazdasági következményei című mun­kája. Keynes tagja volt a versailles-i békeszerződést kidolgozó brit delegáció­nak. Amikor látta, hogyan rontják el a béke esélyeit, lemondott, s megírta látno­ki erejű könyvét. Az Extra Hungáriám sorozatban ad­ják ki — először magyarul — Kállay Miklós volt mi­niszterelnök emlékiratait. Decemberben lesz Mozart halálának kétszáz eszten­dős évfordulója. Erre az al­kalomra jelenik meg Álon Schmuekler munkája, a „Rekviem Theophilért”. A német zenetörténész ebben a könyvében nemcsak hogy kétségbe vonja Mozart ha­lálát, hanem bravúros el­méletet állít fel arról, hogy Mozart csak megrendezte halálát és álnéven élt to­vább. Különleges kiadványnak számít Ernest Renan Dürer rézkarcokkal illuszt­rált könyve, a „Jézus élete”. A téli könyvvásáron több klasszikus mű is bővíti a választékot „A mester és Margarita” a „Jane Eyre” „A Buddenbrook-ház” és Petőfi válogatott versei a diákkönyvtár-sorozatban. A szépirodalmi kötetek egyik legérdekesebbje az amerikai Vladimir Nabokov Meghívás kivégzésre című munkája és a „Róma első embere”, amelynek szerzője Colleen McCullough. Igazi karácsonyi ajándék lehet: „A jászol szamara meg az ökre”. A kötet húsz ne­ves — angol, amerikai, dán, francia, magyar, norvég, olasz és orosz — író kará­csonyi történeteit tartal­mazza. Kossuth-pályázat ✓ Évfordulóra készülve Jövőre Kossuth Lajos születésének 190. évfordu­lóját ünnepeljük, mely al­kalomból a Kossúth Szö­vetség egy nagyléptékű ün­nepségsorozat részeként pályázatot hirdetett: pálya- müvekre, történelmi vetél­kedőkre, vers- és próza­mondó versenyre. A jelentkezők — köztük a megye iskolái és műve­lődési intézményei — igen szerteágazó területen pá­lyázhatnak, többek között történettudományi, hely- történeti és kiállítási mú­zeumi kiírás alapján, a diá­kok a hagyományőrző mun­kában vehetnek részt, Kos- suth-vetélkedőket rendez­hetnek, s lehet kezdemé­nyezni a Kossuth eszméivel foglalkozó, az ő szellemé­ben működő olvasókörök alakítását. Az eddigi információk szerint — ezek a megyei önkormányzat művelődési irodáján összegződnek — a megyében élénk érdeklő­dést váltott ki a felhívás, s számos település jelezte csatlakozási szándékát. Többek között a ceglédi gimnázium pályázik, a mú­zeum pedig állandó és idő­szaki kiállítást kíván, ren­dezni, Budakeszi Nagysán­dor József Gimnáziuma je­lentkezett, valamint Pilis- borosjenő, Csömör, s Monor — az utóbbi településről a Kossuth Lajos, Csömörről a Mátyás Király — általá­nos iskolái, illetve Szent­endre Kossuth Lajos Ka­tonai Főiskolája, amely be­jelentette, hogy emlékszo­bát alakít ki. A pályázattal kapcsola­tos legutóbbi információ szerint a jelentkezési ha­táridőt meghosszabbítot­ták: december 31-ig. Rajeczky Benjámin emlékéra Vasárnapi ünnepség A magyar népzene nagy örege, Rajeczky Benjámin tiszteletére egész napos em­lékünnepséget rendeznek december 8-án, vasárnap szülőhelyén, a Nógrád me­gyei Pásztón. A rendezvé­nyek közt szerepel például emlékmű-alapkőletétel, ko­szorúzás, és a zenetudós sírját is megkoszorúzzák. A zenei kínálatból kiemel­kedik Rajeczky Magyar miséjének bemutatója, a he­lyi művelődési ház pedig tudományos előadásokkal emlékezik nagy szülöttére. “------------------------------------| S ZÚMBMTI MM IMI Fáik felügyelő hátradőlt a szé­kében. — Nézze, Ziglerné, a férjét hét­főn délelőtt lelőtték az autójában. Az én feladatom, hogy kiderítsem, ki volt a tettes. Kérem tehát, hogy válaszoljon a kérdéseimre. Az igazság önnek is érdeke. _ Az asszony bólintott. A felügye­lő a jegyzeteit tanulmányozta, majd felnézett. — A házvezetőnő szerint ma­guk vasárnap este veszekedtek a férjével. Megtudhatnám, miért? — Ez csak ránk tartozik — mondta hűvösen az asszony. A felügyelő szúrósan nézte. — Nos, a házasságunk már ré­gen tönkrement, ötvennyolc éves volt, és nem tudott eleget tenni bizonyos követelményeknek. Ha érti, hogy mire gondolok... Ilyenkor aztán ingerlékeny volt, ivott és veszekedett. De másnap általában megbánta. — A férje reggel 9-kor távozott otthonról. A parkolóig, ahol hol­tan találták, fél órát kellett autóz­nia. Maga még a férje előtt el­ment. A felügyelő szünetet tartott, majd higgadtan megszólalt. — Megmondaná, hol volt fél 10-kor? Az özvegy láthatóan megder­medt. — Szóval engem gyanúsít?! Te­hát alibire van szükségem. Na jó. Megmondom, hol voltam. Reggel a vita után olyan feldúlt D. Amerhein: A HALOTT VALLOMÁSA voltam, hogy azonnal a szeretőm- höz mentem. Merthogy van sze­retőm. Egyébként ő is megerősít­heti, hogy nála voltam. — Megtudhatnám a nevét és a címét? — Robert Vogt — mondta ri­degen az asszony, hozzátéve a pontos címet is. — Kis szünet után kimérten folytatta. — Le­het, hogy maga ezt erkölcstelen­nek tartja, de tudnia kell, hogy nem szerelemből házasodtunk össze. Neki csinos feleség kellett, nekem meg pénz. Jól akartam élni. Miután az asszony elhagyta az irodát, szinte maga elé dünnyög- ve kérdezte társát. — Mit gondol, ő tette? — Nem hiszem, főnök, hogy ké­pes lenne gyilkolni. Nem szeret­te, de valószínűleg ez minden. — Ez igaz. És az is, hogy nem nagyon viselte meg a férje ha­lála. — De hát megmondta, hogy miért ment hozzá. — Ez is jól hangzik. De az utcán is megállíthatta valami ürüggyel, s aztán a parkolóban végzett vele. — És ha a szeretője volt? — Ezt nem hiszem, hiszen ő je­lenti az alibit. Itt valami nem stimmel. Nézze meg, hogy tu­dunk-e valamit Vogtról. Amint az asszisztens elment, a dossziéba mélyedt, aztán hirtelen becsukta. — Főnök, Robert Vogt szerepel a nyilvántartásunkban. Három éve elítélték valami balesetért, de aztán megszökött. Másnap azon­ban önként jeléntkezett. — Na, itt az ideje, hogy foglal­kozzunk vele. Ha ugyanis a nő csakugyan lelőtte a férjét, hibát követett el, hogy a szeretőjét is beavatta. Most meg kell valamit csinálnom, várjon meg az autó­nál. A felügyelő nem lepődött meg, hogy Vogt lakásán az özvegy is várta őket. Ami az alibit illeti, Vogt idegesen bizonygatta, hogy barátnője reggel 9-től délig nála volt. — Gondolom, tisztában van ve­le, Vogt úr, hogy milyen nagy je­lentőségű a vallomása. — Ezután előhúzott egy kis dobozt, és Zig­lerné elé tartotta. — Ismeri? — Azt hiszem, a férjem dikta­fonja. — Igen — erősítette meg Fáik —, az autójában találtuk. Bekapcsolta a készüléket. Elő­ször motorzaj hallatszott, majd egy férfihang: „Szeptember 14., hétfő. Jó- reggelt, Ruppert kis­asszony.” A felügyelő megállítot­ta a szalagot. — Nos, elmondom, Zigler úrnak az volt a szokása, hogy reggel, már az irodába me­net diktált a titkárnőjének. Mint hallják, a halála előtt is így tett. És ezzel a gyilkosának a nyomára vezetett bennünket, itt a vallo­mása ... Vogt összerezzent, és a nőre né­zett, aki bátorítóan fogta a karját. A felügyelő Vogtot figyelte. — Nem alkar mondani nekem valamit? Vogt hevesen rázta a fejét. — Na jó. Akkor meghallgatjuk, mi van még a szalagon. De amikor be akarta kapcsolni a készüléket, Vogt felugrott, és felkiáltott. — Minek csinálja ezt velem?! Nekem semmi közöm a gyilkos­sághoz. — Fogd be a szád! — sziszegte az özvegy. Vogtot azonban már nem lehetett féken tartani. — Ute csinálta. És én az előbb nem mondtam igazat. Hétfőn csak 10 óra után érkezett meg, és közölte, hogy lelőtte a férjét, mert már nem tudja elviselni. A szekrényhez sietett, és egy csomagot vett elő. — Itt a fegyver. Nekem kellett volna eldobni. Az asszony hisztérikusan feine-; vetett. — Te patkány. Tudhattam vol­na, hogy összetörsz, ha történik valami. Pedig csak azért tettem, hogy új életet kezdhessek veled. A felügyelő kimérten jegyezte meg: — Asszonyom, ez vallomás volt. Az özvegy megdermedt. Ráné­zett a felügyelőre, majd a mag­nóra, és megértette, hogy átver­ték. — Hát ezt megcsinálta, felügye­lő úr. Most már úgyis mindegy, legalább hallgassuk meg az egész felvételt, a halott vallomását. Fáik kissé visszapergette a sza­lagot, majd elindította a felvételt, Ernst Zigler hangjával. „Szep­tember 14., hétfő. Jó reggelt, Rup­pert kisasszony. Kérem, rendel­jen a nevemben ötven szál vörös rózsát a feleségemnek.” Lenyom­ta a gombot, majd hidegen meg­szólalt. — Ennyi az egész. Az Ésotercio alapján II. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents