Pest Megyei Hírlap, 1991. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-04 / 284. szám
I KALEIDOSZKÓP I A rmszté adatokat mellre kellene szívni! jr Állampolgári jog a tiszta levegő is A tervek szerint összesen tizenötezer autó befogadó* sóra alkalmas parkolókat építenek a három Buda környéki bevásárlóközponthoz. Eszerint Budaörs, Törökbálint és Biatorbágy nagyjából öt-ötezer kocsi fogadására kap területet. A parkolók kiképzéséhez a most zöld növénnyel borított. területek hektárjait kell betonnal fedni. Az átalakítás mértékére példaként álljon itt a budaörsi beruházás egyik adata. A lakótelep és az autópálya közé tervezett bevásárlóközpont alapterülete 170 ezer négyzetméter, összehasonlításképpen a Corvin Áruházé 12 ezer, a Skála Budapest Nagyáruházé 20 ezer négyzetméter. A növényirtás ökológiai szempontból sem kedvező, ám valójában ennél sokkal lényegesebb a légszennyezési veszély. Ezt a parkolókban naponta egyenként megforduló 15-20 ezer gépkocsi és a megnövekedett átmenöforgalom okozza majd. A veszély korántsem mondvacsinált, hiszen űrfelvételek és földi mérések egyaránt kimutatták, hogy — megint Budaörs példájánál maradva — a váró* levegője már most erősen szennyezett, s ezt sürgősen még csökkenteni kéne. Az Országos Közegészségügyi Intézet által megvizsgált száz budaörsi kilencéves gyermek — ötven a lakótelepi bordó-kék iskolából, ötven az ófaluból — döntő többségének a szervezetében súlyosan mérgező szerves vegyületek — benzol és toluol — megdöbbentően magas koncentrációját találták. Ez azt jelenti, hogy ezeknél a fiataloknál a vérképző és az immunrendszer károsodásával kell számolni. A szakértők szerint a Ha én Willy Loman lennék Örök életemben lenéztem a házaló ügynököket, amin még az sem segített, hogy roppantul együtt éreztem a kisemberrel, mert meghatott embertelen küzdelme. Mindez akkor jutott eszembe, amikor elképzeltem magam két nagy bőrönddel a kezemben, amint házról házra járom a város utcáit és bekopogok az ismeretlen ajtókon. Vajon hogyan fogadnának az» emberek? Egyáltalán beengednének-e? Nagyjából gyanítom, hogy mire volna szükségük az embereknek, de akkora puttonya nincsen a világ legjószívűbb Mikulásának sem, hogy abba mindent bele tudjon gyömöszölni. Ám ha egyszer mégis felcsapok házaló ügynöknek, akkor legelőször a nyugdíjasokhoz kopogok be. Megnyugtatom majd őket, hogy előbb-utóbb jobbra fordul sorsuk, megemelik a nyugdíjak összegét, és Torgyán József személyesen fogja osztani a szeretetcsomagokat a nagy piactereken. Idős nyugdíjas ismerősömnek azt is elmondanám, hogy ne féljen, mert az általános népi tapasztalat szerint a hideg tél után biztosan megérkezik a tavasz, és akkor újra melegebb lesz, és a postás is időben hozza majd a megemelt nyugdíj járadékot. A munkanélküliekhez azzal a gondolattal kopognék be, hogy megnyugtassam őket, jövőjüket illetően. Elmondanám, hogy minden rosszindulatú pletyka ellenére nem omlott még össze rozoga kártyavárként a magyar gazdaság, s nemsokára újból rangja lesz a magyar munkásnak. Azt sem hallgattam el, hogy még várni kell a nagy keleti szállításokra, de egyszer még virágzó kereskedelmi központtá növi ki magát Záhony meg Berettyóújfalu. és akkor lesz majd nagy vigasság az első fizetésnapon. Házaló ügynökként nem feledkeznék meg a gyerekekről sem. Azután jól nevelten alázatos mosollyal becsengetnék a Hivatal legfőbb emberéhez, akinek azt ajánlanám, hogy alkalmazottai számára vásároljon rengeteg türelmet és emberi megértést. Nagyobb tételben? Akár árengedményt is adnék! Hogy még hol házalnék portékámmal? — Hát minden bizonnyá! megkeresném az élet süllyesztőjében volt munkahelyeim basáskodásra hajlamos buta és korlátolt igazgatócskáit, akiknek ingyen osztogatnék többtonnányi emberséget, együttérzést és gerincegyenesítő gyógyszert. Ha én tényleg házaló ügynök lennék, akkor felkeresném az Erdélyből áttelepült vagy átszökött sorstársaimat is, akiknek ajánlanám, hogy vásároljanak egy jó adag optimizmust, némi maga- biztosságot és meg-megújuló honvágyellenes szerként mindegyiküknek adományoznék egy, a Vatra által megjelentetett politikai programot. Mindezek után, hogy miért nem csapok fel házaló ügynöknek? Egyszerű, azért, mert soha nem szerettem a házaló ügynököket. Én a szavakkal házalok. Remélve, hogy igazságot és szépséget hirdető szavaim sok emberhez eljutnak ... Abel szennyeződé* elsősorban az autópályáról jul a gyerekek szervezetébe. A bevásárlóközpont forgalma miatt Budaörsön nagymértékben nő majd a szén-monoxid, * nitrogén- oxidok. a szénhidrogének, az aldehidek, a korom, a szálló por, a kén-dioxid és az azbeszt koncentrációja és jelentősen emelkedik a zajszint is. A budaörsi bevásárlóközpontot felkereső gépkocsik miatt a nap minden szakaszában állandósulnak a forgalmi torlódások a főváros XI. kerületében a Budaörsi és a 100-as úton is. Mivel a dugók már ma is számottevők, a busi- nesseenterek elkészülte után még nagyobbakra lehet számítani. Budapest levegőszennve- zettségéről idén helyzetfeltáró tanulmányt készített a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium. Ebből kiderül, hogy a legtöbb mérgező anyag a közúti közlekedés miatt éri szervezetünket. A szénmonoxidok 98 százaléka, a s/.én-hidrogének 97 százaléka, a nitrogén-oxidok 93 százaléka, az ólom 97 százaléka, a kén-dioxid 60 százaléka a közúti közlekedés révén kerül a fővárosiak szervezetébe. Ezeket a kén-dioxid kivételével elsősorban a személygépkocsik bocsátják ki, a teherautók a koromért a kéndioxidért és a formaldehid legnagyobb részéért felelősük. Az autóbuszok szenynyezőanyag-kibocsátása szinte elhanyagolható, semelyik anyagfélénél nem haladja meg az összkibo- csátás 14-16 százalékát. A tanulmány megállapítja,- hogy Budapest levegőszeny- nyezettsége mára elviselhetetlenné vált, és hogy hathatós ellenintézkedések nélkül egészségkárosító hatása beláthatatlan. Milyen jövő várhat a budaörsi, a törökbálinti es a biatorbágyi lakosokra, főképpen a gyerekekre? A beruházásokat mindhárom érintett önkormányzat támogatja. A környezetvédelmi törvény még nem született meg, amely meghatározná, kik és milyen feltételek között építhetnek ilyesfajta bevásárlóközpontokat. A tervrajzok készítőit, készíttetőit, a beruházókat és a kivitelezőket is csupán néhány környezet- védelmi szabályzat korlátozza. Betartásukról, vagyis hogy a tervrajzok megfelelnek-e a levegőtisztaság védelmi szempontjainak, ma nem gondoskodik. — kk — PÉNZSZAG a SZÜLÉSjXTElV A szülészet ama ritka helyek egyike, ahol mindenféle ember megfordul — a társadalom minden zugából pénztárcavastagsagra való tekintet nélkül. Ebben az egészségügyi, közintézményben azonban nagyon is tekintettel vannak arra, hogy ki milyen bőkezű. Persze hol nincsenek erre tekintettel? Ismerősömnek gyereke született. Én vittem haza őket a kórházból. Elmesélte az asszonyka, hogy fogadott orvosának ötezer forintot fizetett, eny- nyi a tarifa. — Legalább jól vezette a szülést? — kérdeztem. — Arra van külön szülésznő — válaszolta. — És mit csinált a doktor? — Jelen volt. Arra az esetre, ha ne adj’ isten, valami gond lenne. — De hát ez egyébként i* kötelessége, nem? — Dehogynem. Ne számoljunk most utána, mennyi lehet az adózatlan jövedelme egy közepesen kereső szülész-nőgyógyász orvosnak, mert akkor meg kellene nézni azt is. mennyi jön be feketén némely kereskedőnek, és utána kellene járni annak is, hány százezret, milliót vág zsebre egyik-másik állami vállalat főosztályvezetője azoktól a vállalkozóktól, akik elég tollasok ahhoz, hogy jelentős nagyságú csúszópénzeket adjanak át cserébe a vállalti megrendelésekért. — És mi van azokkal, akik olyan szegények, hogy nem tudnak külön orvost fogadni? érdeklődtem tovább. — Ezer forintot azért mindenki kiszorít magúból. Ennyit a legcsóróbbak is betesznek a borítékba. Ök annak az orvosnak dugják a zsebébe, aki vajúdáskor éppen ügyeletes. De hát ez nem is igazán beszédtéma a kismamák között. Mindenki elfogadta a helyzetet. Arra szoktak inkább felfigyelni, ha valaki tízezer forintot fizet. És majdcsak minden szobában van ilyen. Az én ágyszomszédom is tízezer forintot adott. Két perc múlva visszajött a doktor, azonnal ajánlott gyermekgyógyászt, háziorvost. Körbeudva- rolta a nőt. Megérezte a pénzszagot. Adonyi Sztancs János Nincs két egyforma falu a világon. Pláne nincs két egyforma német település Magyarországon. Ahogy nincs két egyforma sorsú ember sem. Mert minden település, minden ember sorsa más és más tanulságokat hordoz. Különösen sokat ígérő vállalkozás érte el célját azzal, hogy végre megjelenhetett Iklad, Galga menti község monográfiája két szerző együttműködésének eredményeként. Dr. Asztalos Istvánt, az aszódi Petőfi Múzeum igazgatóját — gondolom — ezen a helyen nem kell bemutatni, hiszen három évtizedes működése közismert. Brandtner Pál ikladi szüleKét szerző szövetkezeti Falumonográfia Ikladról tésű orvos, akit a II. világháború Nyugatra sodort, és aki azóta is ott él. A két szerző szövetkezése Iklad történetének megírására azért járt nagyszerű eredménnyel, mert Brandtner Pál fáradságot és anyagiakat nem kímélve felkutatta a nyugateurópai levéltárakban az 1752-ben Ikladra érkező német telepesek előtörténetét. Asztalos István pedig a megérkezésüktől kezdve dolgozta fel a német jövevények történetét. A másik, feltétlenül megemlítendő, fontos vonása a könyvnek, hogy előnyére átalakuló hazánkban időben az elsők között szól (szólhat!) őszintén a német nemzetiségű magyar állampolgárok, hazánkfiai üldözéséről, elhurcolásáról, kitelepítéséről, j ogf osztásáról stb. Kellő időben, kellő helyen és kellő módon szólni pedig mindig nagy erénynek számított. A monográfiából természetesen megismerhetjük az egyébként 100 éves Iklad teljes történetét. A nagyon ízléses, kulturált kivitelű könyvet —• természetesen az ikladiak mellett — ajánljuk az egész Galga mente népének, a Pest megye és a német nemzetiség története iránt érdeklődőknek. H. L. KEZELNI T úllépte a 300 ezer főt a munkanélküliek száma október végén. Sajnálatosan megtetéződött az előzetes és hivatalos számítás. A tények ismeretében most már az esztendő végére a munka nélkül maradiaknak a tábora 370-390 ezer főre bővül. Hol van ez Franciaország 2,5, Spanyolország 2,2 millió személyt számláló munkanélküli-segélytől!? Na persze, fordíthatjuk úgy is a határokon túlra mutató távcsövet, hogy azon a szomszéd, Ausztria e gondját szemlélhessük. Ott júliusban 148 ezer ember volt kenyérkereső foglalkozás híján. S egészen távolra nézve, rengeteg az az 1,3 millió ember. aki Japánban nem jut munkához, ám arányuk •— a világon a legkisebb! — az aktív népességnek mindössze a két százalékát teszi ki. Amiből logikusan következik, hogy nem a munkanélküliek abszolút, száma fejezi ki a gond nagyságát, társadalmi terhét, a teendők sürgető voltát, hanem az arányuk az aktív népességen belül. Vannak olyan államok, ahol ez az arány rendkívül magas — Spanyolországban például júliusban 15,9 százalékot ért el, Dániában 9,7, az Egyesült Királyságban 8,3 százaléknál állt—, s olyan is, ahol — a már említett Japánon túl például Hollandiában, 4,3 százalékos részesedéssel — alacsonynak ítélhető. A magas vagy az alacsony megjelölés rendkívül viszonylagos fogalom, ezt nem szabad elfeledni. Viszonylagos, mert ugyan vannak nemzetközi összehasonlításra alkalmas mércék, ám a lényeg az, hogy egy- egy ország miként tudja a munkanélküliséget kezelni, azaz milyen gazdasági-társadalmi mechanizmusokat működtet a súlyos gond enyhítése érdekében. Pest megyében a munkanélküli ebben az évben átlagosan 130 napot töltölt el a segélyre szorulva. Ez nemzetközi összehasonlításban túlságosan hosz- szú idő — még elfogadhatónak a száz nap alatti értéket tartják az illetékes nemzetközi szervezetek —. azaz arra mutat: az említett mechanizmusok még nem épültek ki kellő mértékben, s ami már megteremtődött azokból, nem eléggé hatásos. Amit akkor láthatunk be igazán, ha tudjuk, a Pest megyei adat a kedvezők közé tartózik, hiszen Nógrád- ban 181, Baranyában 170 napot ért el ez a mutatószám. országos átlagban pedig 149 napot tett ki az év első felében. Furcsa, de igaz: a megyében az első hat hónapban több volt a munkanélküli, mint a fővárosban! A fővárosban munkanélkülivé lettek egy jelentős része ugyanis megyei lakos lóvén itt kerül nyilvántartásba, itt kellene kenyérkereső foglalkozást ta- lálni/teremteni neki. A megyén belüli területi különbségek erőteljesek, azaz vannak körzetek, települések, ahol szinte reménytelen hosszú távon is munkát remélni, s vannak olyan helyek, ahol a gond viszonylag elfogadható idő alatt megoldható. L elni jóslatokat arra vonatkozóan, hogy a jövő év végére a munkanélkülieknek a száma elérheti az 550-600 ezer főt. Ez már az aktív népességnek a 11-12 százaléka lenne (szemben a mai hat százalékkal), ami már túl van az ún. kritikus tömeghatáron. Akkor van túl ha nem épülnek ki a kezelés eszközei, módszerei, intézményei, azaz ha túlságosan hosszúra nyúlik egy-egy munka nélküli személy kényszerű tétlenségének az ideje. Más és más helyzet ugyanis az álmeneti (egykét hónapos) munkanélkülié, s azé, aki reménytelennek látja a megoldást. A kezelés aktív eszközeire van szükség, szemben az eddig előtérben álló passzív eszközökkel. A segély elengedhetetlen támasz, de nem a gond megoldása. Mészáros Ottó
