Pest Megyei Hírlap, 1991. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-04 / 284. szám

i. ÉVFOLYAM, 258. SZÁM 1991. DECEMBER 4., SZERDA D U NAJÁJ SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZ1G ET • DUNAKESZI • RÁCKEVE • SZ1GETSZENT­MIKLÚS m t úl • GOD HOGYAN TOVÁBB SZENTENDRE ? Hangulatával nehéz betelni Szentendrét szeretjük. Hangulatával nem tudunk betelni. Sokan vagyunk ez­zel így. Sokan pedig a sze- retetük miatt féltik. A tu­ristaszezonban zajos, for­galmas utcák lakói néha múlt időben fogalmaznak. Közölve az idegennel, hogy valóban szerettek itt élni. Most viszont szeretnének olcsóbban vásárolni, éjsza­kai zajos mulatozók vonu­lása helyett a bimbamóra hangját hallani, de legjobb lenne, ha még az sem éb­resztené fel őket. — Mi lesz a közízléssel? — r.iadoznak mások azt lát­va, hogy a kereskedelmi vá­laszték az olcsó díszek, mü­tyürkék javára alakul, ami ugye nem magyar, nem népművészet, csak „magya­rosok”, hamis portéka. Tény. Külföldi vendég válaszán ámultunk, amikor kérdésünkre azt válaszolta: A két Duna-parti város kö­zül jobban tetszik neki Vác. — Ne haragudjunk — mentegetőzött és magyaráz­kodott. — Tényleg sejteni itt va­lami megfoghatatlan han­gulatot. de mégis kísért egy ■nagy, szabadtéri kirakat ér­zése. ízlés és meglátás dolga az egész. Mindezek ellenére még ma is szívesen elfo­gadnánk ezt a várost így, ahogy van, ha benne lak­hatnánk. Ha naponta tehet­nénk meg sétáinkat abban a környezetben, ahol most éppen fotóriporterünk járt. Állandó lakóhelyünknél tá­gasabb, egész honunknál szőkébb pátriánk városában ugyancsak csendesebbek lettek a terek, olykor köd- fátyol telepszik a Duna fö­lé, de a macskaköves utcák, sikátorok még mindig vonz­zák a látogatókat. Van mit látni és nézni a házak közt, a múzeumok­ban, s jó lenne még nézni, hallani, majdnem annyi koncertet, színházi elő­adást. kiállítást, mint a fő­idényben. Ha szervezetileg át is alakulnak a kultúra intézményei, az épületek, a feltételek és a szakembe­rek maradtak. Nem lehet elégszer ismételni a Duna­kanyarban alig másfél he­te elhangzott kijelentést, melyet Visegrád polgármes­terétől idéztünk. A vendég­forgalomhoz kevés a táj szépsége, a vendégfogadás­ra alkalmas szálloda, ha nincs elég program. Ez kell még télen is, no meg ebben érdekelt a helybeli lakos­ság. Csakhogy mint mond­ják, sőt sokan panaszolják: úgy alakult az elmúlt év­tizedekben, hogy az itt élő emberek viselik e sajátos üzlet terheit. A boltok, az utcák túlterhelt forgalmát, míg a bevétel, de főként a haszon java része elszivá­rog a városból. Amíg így lesz, kevesebb szimpátiára számíthatnak a szakma művelői, vállalkozói. Ha pedig nincs szimpátia, ak­kor hiányzik az együttmű­ködés. Ez pedig elzárja az. ötletek forrásait, a további fejlődés útjait. Szervezőknek, közgazdá­szoknak, közművelődési szakembereknek való fel­advány ez. Hogyan tovább jövőre? Vagy már ma, hol­nap, még az új szezon előtt. K. T. I. Vendégre várnak a Vidám Szerzetesek tonettszókci (balra). Nem zár a bazár, de most jut idő a söprögetósre (jobbra) Korszerű üdülőközpontot akarnak Kettévágott falu ? Tornáz ma — jellegzetes Pest környéki faluként — meglehetősen eklektikus képet mutat. Régi, java­részt lerobbant paraszt há­zak. sátortetős kockaépüle­tek, lakótelep és apró, kü­lönböző stílusú kis üzletek halmaza. Az a néhány tér és ház, amit már rendbe hozlak, mutatja, milyen le­hetne Fomáz, ha magára találna. A polgármesteri hivatal a „saját háza előtt kezdett seperni”, hogy példát mu­tasson: készül az előtte lé­vő park, beépítik a tetőteret és felújítják az egész épü­letet. Néhány hónapja főépíté­sze is van Pomáznak Ba­kos Lehel személyében. Egyelőre nem kell attól fél­nie, hogy- nem lesz mun­kája. Első fontos lépésként a régi ÁRT (általános rende­zési terv) felülvizsgálatát említi. Olyan faluromboló hatású részleteivel nem ért egyet, mint a Dobogókő fe­lé vezető út kiszélesítése, ami az átmenő forgalom számára feltétlenül kényel­mesebb lenne, de Pomáz­nak több bajt okozna, mint hasznot. Nemcsak azért, mert ie kellene bontani egy sor házat, hanem azért is mert egy nagy forgalmú, széles út folyóként vágná ketté a falut! A pomáziak jogos igé­nye, hogy ne ők szenvedjék meg, ha növekszik a forga­lom, inkább épüljön egy kerülő út. Az utaknál maradva: A szentendreiekkel egyetér­tésben szeretnek felújíta­ni a Pomázt Szentendrével összekötő — a Kő-hegy alatt húzódó —, régi római utat, amit egyébként néha ma is használnak. Viszony­lag jó állapotban van, a főépítész véleménye szerint nem igényelne túl nagy be­ruházást a rendbetétele. Komoly átalakítás vár a HÉV-állomás környékére, a Szelistyére és a Vöröx- marty-lakótelep parkjára is. — A régi pomázi építke­zésre jellemző volt a fa gyakori felhasználása, gon­KiilföUi a lapít lányból Restaurálják a ráckevei templomot Megmentik a ráckevei görögkeleti ortodox temp­lom belső freskóit, a mun­kák anyagi költségeit a külföldi Thyssen-Bome- misza Alapítvány fedezi. Erről állapodott meg Göncz Árpád és az alapítvány ke­zelője, Thyssen-Bornemi- sza Francesca, aki a na­pokban a köztársasági el­nök társaságában kereste fel a templomot, s a látot­tak alapján felajánlotta az alapítvány támogatását. A gótikus templom a XV. században épült, ami­kor o szerbek első csoport­ja a törökök elől menekül­ve Rágkevén telepedett le- Az országban egyedülálló építményt az elmúlt évek­ben a műemléki felügyelő­ség rendbe hozta, csakúgy, mint a belső tér egy ré­szét, a Szent Kosma és Da- mianról elnevezett oldal­kápolnát is. A templom hajója, szen­télye és Keresztelő János nevű másik oldalkápolná­ja — összesen 1000 négy­zetméternyi freskó — fel­újítására azonban már nem jutott pénz. Itt egyéb­ként feltehetően több ré­tegben egymásra festették a falképeket, a legutóbbia­kat a XVIII. század meste­rei. Az elmúlt 200 év azon­ban megfakította a műre­mekeket, ezeket kell most felújítani. A költségek vár­hatóan 25-30 millió fo­rintot emésztenek fel, s az aprólékos munka 3 évig is eltarthat. Az Országos Műemléki Felügyelőség most elkészí­ti a restauráció műszaki terveit, benyújtja az ala­pítványhoz, várhatóan jö- vö év elején kötik meg a végleges szerződést. dolok itt a szépen farag kapukra és párkánvzatc ra, A fának ezt a szere! tét szeretné feltámaszt; az a fafaragó művész, a szövetkezve a helyi svéc magyar faipari kft.-vei, f ajánlotta, hogy új játék kát készít a Vörösmari lakótelep elhanyagolt j; szóterére. — Mutatja a f ból faragott hinták, mász kák terveit Bakos Lehel. Az esperesünk szintén szeretne építtetni egy k polnát. A 25 hektárnyi, nadrá szíj-telkekre szabdalt Sz listye keményebb dió. Kő művesítés nélküli, vizes t rület Pomáz közepén, m lyet tulajdonosai jobbá kaszálónak használni Ide már készült ÁRT, kólával, lakóházakkal, ví szintszabályozó tóval, i megvalósításához nincs k rete az önkormányzatna A költségvetés és a fal kép szempontjából inkái sportcentrumot, vagy k reskedelmi központot látn nak szívesen, mint ipari 1 tesítményt — ha mégo környezetbarát is: Pomáz egyébként idegenforgalmi, kirándul központ, ezt a természet adottságát kellene továb fejleszteni. Innen indulni a turisták a környező h gyekbe, itt szállnak busz: Csobánka, Pilisszentk reszt és Dobogókő felé. lóbarátok idejárnak lova túrákra, s ha megvalósul, tervezett vivocentrum is s kákát vonz majd ide. Az ÁRT korrekciójábi azzal a lehetőséggel is szí mólnak, hogy az erdők öi kormányzati tulajdoni kerülnek. Környező erdei! ben több kirándulóutat, p henőhelyet szeretnének k alakítani a turisták szí mára. Bakos Lehel, mint az oi ganikus építészet híve. m nél több tájba illő, term' szetes anyagokból épü házat és sok-sok parki látna szívesen Pomázon. Pachner Edit őszi hangulat, kopott macskakövek (Erdős! Agnes felvételei) Lehet, hogy a korral jár (z én .A* én ciui U urázóim Félbemaradt a beszélge­tés. Most már csak magam­ban folytatom. Akivel a témáról diskuráltunk, el­ment, mert telefonhoz hív­ták. Annyi időnk meg nincs mostanában, hogy néhány gondolat kicserélé­se végett visszatérjen. Eszébe jut, mi mindent kell megoldania, újabbnál újabb impulzusok terelik a figyelmét mindenfelé. Szóval, abba kezdtem volna bele éppen, hogy kezdem magamat nem ér­teni. Elfásultam volna, el­bizonytalanodtam, vágj’ mi történt? Annyi mindenről mer­tem én húszon-, harminc-, de még annál több évesen is magabiztosan nyilatkoz­ni, véleményt mondani, a magam nézete szerint vias­kodni. Most meg? Kérde­zik tőlem, hogy olvastam-e, hallottam-e erről, arról az esetről, mi a véleményem? — Hűha — döbbenek meg magamon. Elfogyott a kurázsi, mert nem merek megszólalni. Pedig biztat­nak. Ha akkor, annak ide­jén volt bátorságom, most miért ne? Vegyek példát a fiatalabbakról, akik a kör­nyezetemben oly bátran szólnak mindenről. Számít is nekik, hogy vízi erőműről van szó, szerb—horvát konfliktusról, belpolitiká­ról? Leteszik a voksot bát­ran az egyik vagy a másik fél mellett. Én meg félsze­gebben, mint egy kamas azt mondom: Igen, hallo! tam, olvastam, de hát nei is tudom. Pedig komolya mondom, félni féltem é azelőtt is, csak hát a nu kacs kun természet legyő: az ilyesmit. Még a sajt énünket is. Ami kimondás ra vár, még a rossz kövei kezmény előérzete ellenér is kimondódik, ha az era bér nyilvánvaló dolgokk; találkozik. Csak hát az a baj, hog ebben a fenemód össze vissza kuszálódott világba semmi sem annyira nyíl vánvaló. Idő és tudás kel a megértésükhöz. Ám, h az ember csak azt tudjí hogy keveset tud, s fé meggyőződésével félreve zethet másokat, ross irányba terelhet embere két, akkor rettenetesei nagy súlyát érzi a felelős ségnek. Ilyenkor az em bér nem annyira másoktó tart, mint inkább önmaga tói. Lehet, hogy ez a korra jár? (Kovács) DUNATAJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Kovács T. István. • Munkatárs: Vasvári Éva. • Fogadónap: minden hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Cí­münk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: 311. ír. íme.: U46. Telefon: 136-4761, 136- «667.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents