Pest Megyei Hírlap, 1991. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-30 / 304. szám

ÖSSZEÁLLT A PROGRAM JÓL „KUPÁN* VÁGTAK A jövő évi filmszemle A 23. Magyar Filmszem­lén — amelyet 1992. feb­ruár 7—12. között rendez­nek meg — a stúdiók elő­rejelzései szerint több mint CO játék-, dokumentum-, gyermek- és ifjúsági, vala­mint rajzfilmet, illetve vi- deoalkotást vetítenek. A közönség mintegy 20 ma­gyar film ősbemutatóját láthatja. A filmszemle el­nökének Illés Györgyöt kérték fel. A filmszemle rendezőitől kapott tájékoztatás szerint erre az időszakra készül el a többi között Sára Sándor Japán alapossággal ké­szülnek a szigetországban az eddigi legnagyobb hord­erejű oktatási reformra az­óta, hogy létrejött a mai formájában működő isko­larendszer 1872-ben. Ilyen minősítést kapott a változ­tatás, amellyel az ötnapos oktatási hetet vezetik be. Az ügyben már több éve folytattak minden részlet- . re kiterjedően előkészülete- . t két. Az oktatási írjiniszfé- . rium a lassú átmenet mel­lett döntött — egyszer egy hónapban maradhatnak a diákok szombatonként ott­hon, de még így is megle­hetősen vegyes visszhan- . got keltett az iskolai idő lerövidítése. Főképp a hat­napos munkahetet ledolgo­zó japán szülők körében . keltett aggodalmakat az át­állás, a szakemberek pedig attól tartanak, hogy a diák­ság nem eléggé készült föl a megnövekedett szabad­idő eltöltésére. Az új pénzérmesorozat megtervezésénél a lakosság véleményére is számít a Magyar Nemzeti Bank. Mint arról a jegybank az MTl-t tájékoztatta: köz­szemlére bocsátják azokat, a zsűri által kiállításra ítélt Könyörtelen idők. Szabó Ist­ván Kedves Emma, drága Böbe és Zsigmond Vilmos A tékozló apa című filmje. A filmes esemény sok tekin­tetben különbözik, majd a korábbiaktól. Filmverseny nem lesz, viszont számos olyan kísérő rendezvény színesíti a verseny prog­ramját, amelyek nemcsak a magyar film népszerűsíté­sét, hanem — bizonyos ér­telemben — annak gazda­sági támogatását is szolgál­ják. A szervezők külön is felhívták a figyelmet a „Magyar film a világban” Ezt a félelmet látszik igazolni az a kísérlet, ame­lyet 63 iskolában folytat­tak 1989 óta. Az egyik ki­választott körzet csak az esetben hajlandó a reform­ra, ha megteremtik a gye­rekek szombati iskolapótló elfoglaltságait és a hétvé­gén a közösségi létesítmé­nyekbe ugyanúgy elviszi a gyerekeket az iskolabusz, mint a hétköznapokon. A hosszú idő óta tartó előkészület jóvoltából a piac, vagyis a magánisko­lák, máris felkészültek a jövő évi átállásra, — a fő­zőtanfolyamoktól, a papír- hajtogatásig, a legkülön­félébb tanfolyamokat ajánl­ják a külön iskolák. Ezek a többnyire igen drága isko­lák már szerződtettek is tanárokat, és most attól tartanak, hogy az esetleges újabb kísérletek miatt ké­sedelmet szenved az ötna­pos iskolahét bevezetése. érmeterveket, amelyek a nyáron kiírt pályázatra ér­keztek be. A pályaműve­ket december 28. és január 19. között a Magyar Nem­zeti Múzeum dísztermében lehet megtekinteni, s az ér­deklődők a helyszínen vé­leményt is nyilváníthatnak. című fotódokumentum-ki- állításra, amely a legsike­resebb magyar filmművé­szeit és a vállalkozások bemutató tárlata lesz a Metro mozi halijában. A Béke Radisson Szállóban a magyar művészek díszlet- és jelmezterveiből rendez­nek bemutatót. E nemrégi­ben újjáépített körúti szál­loda lesz egyszersmind a magyar filmszemle köz­pontja is. Ide várják a film­szemlére érkező mintegy 80 külföldi és az esemény iránt érdeklődő magyar újságíró­kat. A filmszemle napjai­ban ugyancsak a Béke Szál­lóban működik majd a fil­mesek és producerek klub­ja, ahol a filmművészek jeles képviselői találkoz­hatnak a gyártócégek veze­tőivel és a filmgyártás iránt érdeklődő üzleti körökkel. A filmszemle várhatóan legnépszerűbb újítása kife­jezetten a közönséget érin­ti: az esti ősbemutatók ki­vételével a filmszemle ve­títéseire szóló mozijegyek 20 százalékát a nyugdíja­sok kapják — térítésmen­tesen. A jegyek egyébként a filmszemle minden vetíté­sén kedvezményesek lesz­nek, a diákok külön en­gedményt is kapnak. Kor- vagy kórtünet? Is-is? A Reggeli Pesti Hír­lap december 17-i, keddi számában azt kérdezi cik­ke címében Bodrogi Imre: „Ki az a Melocco Mik­lós?” Kérdezi ezt cs foly­tatja hasonló hangnemben azért, mert M. M. véle­ményt mondott valamiről. Merészelt olyan véleményt mondani, amelyet B. I. ne­ki nem tetszőnek nyilvá­nított, s mert annak, ala­posan felháborodott rajta. S nem csak felháborodott, hanem egyenesen tűrhe­tetlennek véli... Mit is? Valaki másnak a vélemé­nyét. Ami persze illetlen dolog egy demokratától, ám nem tudhatom, B. I. demokrata-e. Az illetlen­ségnél azonban fontosabb­nak, mert kor- és kórtü­netnek érzem a módszert: a másik ismeretlenné (senkivé?!) nyilvánítását. Ami manapság főként ak­kor divatos, ha az a má­sik fél történetesen mű­vész; M. M. az. A művész lekicsinylése azért, mert merészelt valami olyat mondani, ami a tollat ra­gadónak nem tetszett: ez ma sajnos tipikus eset a közéletben. Japán iskolareform Unalom ellen papírt hajtogatnak Váll szíhatunk * Ermetárlat Mihály-napi óda — számla nélkül Nehéz napok várnak a művésztársadalomra. Toll- forgatóknak, színészeknek, zenészeknek és a többi szel­lemi alkotónak is elérkezett az elszámoltatás ideje. Ter­mészetesen a pénzügyi el­számoltatásra gondolok. Ed­dig ugyanis az volt szokás­ban, hogy a szellemi alko­tók bizonyos adózási ked­vezményben részesültek, de mára változott a helyzet, mert az ország költségveté­sét úgy szeretnék biztosíta­ni, hogy a művésztársada­lom minden ellenkezése elle­nére megszüntetik az amúgy nem is olyan nagy ked­vezményt. A jelenlegi pénz­ügyi és adózási szakembe­rek elképzelése szerint két verzió szerint adóznának a szellemi alkotók. Egyik sze­rint a jövedelem tíz száza­léka tekinthető majd leír­ható költségnek, a másik szerint pedig csak a szám­lákkal igazolt költségek egy része lenne leírható. Kupa Mihály pénzügymi­niszter arra hivatkozik, hogy az egész adórendsze­rünket közelíteni kell a nyugat-európai integráció normáihoz. Ez nem is len­ne baj, amennyiben azono­sak lennének a nyugati és a keleti honoráriumok, de amikor többszörös nagyság­rendű különbségek vannak, akkor akarva-akaratlanuí arra gondol a szellemi al­kotó, hogy Kupa Mihály uram nem veszi figyelembe a mai magyar valóságot. Maga a törvény előkészí­tése sem nevezhető igazán demokratikusnak, mert nem konzultáltak a mű­vésztársadalommal. A leg­nagyobb baj ott kezdődik, hogy az új esztendőben mindenki kutatni fogja a kiskapukat. Néhány kopott farmer öltözetben feszítő kollégám már ki is gondolt néhány lehetséges kibúvót. Ezek szerint, minden új­ságírónak jogában áll majd elszámolnia évente egy da­rab legalább harmincezer forint érték# öltönyt, mert kollégáim logikája szerint az újságírók tisztelik any- nyira, a pénzügyminisztert, hogy elegánsan jelenjenek meg kedvenc politikusuk sajtótájékoztatóján. Az újságírónőknél kissé változik a helyzet, mert ne­kik már táska és szépítőszer is dukál. Férfitársaim viszont — a leghosszabb szakállúak is — azt mondjak, hogy ők na­ponta szoktak borotválkoz­ni, mert mégiscsak illetlen­ség borostásan megjelenni a Parlamentben. Költői tehetséggel meg dott kollégám azt állít hogy ő alkalmi köszöni verseket fog írni verssi konként kétszáz forinté de számlát nem ad sen' nek. Elgondolása szeri minden Mihály-napkor ót fog írni. Idős kollégám viszont h tározottan támogatja Ku uram elgondolását, mert azt hiszi, hogy el fog sz molni minden vacsor; utazást és ráadásul még lakásfenntartási költség! egy jelentős hányadát mert ő úgy tudja, hogy ! így van Nyugaton is. Őrületbe kergetjük ma. a taxisokat a sok számi: val, aztán meg munkaes: köznek fogjuk tekinteni szemüveget, amely akár h< tente is eltörhet, de mur ka esz köz lesz a Fárker-írc készlet, a napi négy elen a jegyzetfüzet, a sajtóiéi mékek, a megjelent köny vek, az esernyő, a színház jegy, a cirkuszjegy és a Rá kóczi téri lányok interjú jának az ára. De ha mindez nem elég akkor újabb dolgokat fo gunk kitalálni. Ódák he lyett pedig nehogy epi giarnmákat kezdjünk írni, l’app János Margó „KI AZ A...?" M. AI. a mai magyar szobrászat kiemelkedő alakja. Ennek a meggyő­ződésnek már akkor is hangot adtunk lapunkban, amikor az akkori hatalom nem éppen tapsikolt ezért. A művész a megyében él, alkot, ritkán szól nem mű­vészeti témákról, ám a je­lek szerint — B. I. logiká­ja szerint— jobb lenne, ha csendben maradna. Ha mégsem, ha állampol­gári jogon merészel (bár­miről) véleményt nyilvá­nítani, akkor rögtön akad valaki, aki azt kérdi: „Ki az a ...?” S a kérdés után következhet az irgalmat nem ismerő ítélet, a tör­pévé, ismeretlenné, senki­vé nyilvánítás. Költők, szí­nészek, írók jutottak;nak erre a sorsra, amint nem kivételek a zeneművészek, énekesek, festők, szobrá­szok sem. Furcsa párbaj- kódexet lapozgatnak né­melyek. Ha bajuk akad a jogával (a véleménynyil­vánítás szabadságával) élő állampolgárral, akkor nem a véleményt cáfolják, nem érveket sorakoztatnak, nem tények pilléreire tá­maszkodnak, hanem meg­kísérlik a művész törpévé avagy éppen senkivé zsu­gorítását. Ez az egyre in­kább terjedő stílus és módszertan a magyar köz­életben és közgondolko­dásban amúgy sem túlsá­gosan nagy rangot élvező művészeteknek, művé­szeknek a folyamatos le­értékeléséhez vezet, hi­szen lehet-e valaki/valami fontos akkor, ha megkér­dezhető, ki/tni az a ...?! Vélem, sok-sok hasonló ü.gy ismeretében — hiszen esettanulmány értéke van annak, miféle sors jutott/ jut az Országgyűlés szín­művész tagjainak, mi­ként válnak „ripacsokká” közéleti szerepvállalásuk miatt —, hogy itt az er­kölcs nevében valójában erkölcsi rombolás zajlik, értékek ■ porlasztása vagy éppen szétverése. Történik ez azért, mert az illető a m i oldalunkra állt, mert ha oda, mart ha úgy be­szél, ahogyan nekem/ünk tetszik, akkor az egészen más ... A művészeteknek egyetlen ága sem osztható pártparcellákra, ideológiai skanzenekre, s bizony, bármennyire is fájdalmas ez némelyeknek vagy ép­pen sokaknak, a művésze­ti értékek nem dönthetölc el szavazásokkal, többségi meg kisebbségi akarno- kqskodással. Ma ugyan so­kasodik azoknak a száma, akik ezt hiszik, így véle­kednek, ám nem tesznek semmi mást, csak azt, mint amit elődeik tettek a pártállam-állampárt ide­jén: hamis értékrendet te­remtenek. M. M. Ady-, Radnóti- szobra, József Attila-oltá- ra, a győri bencés temp­lomban lévő Szent Sírja attól még rendületlenül áll, hogy B. 1. azt kérdez­te. „Ki az a Melocco Mik­lós?” Vajon ki az a Bod­rogi Imre?! Mészáros Ottó Boltjaink soha nincsenek távol Öntől: Cegléd, Kossuth F. u. 6. Cegléd, Vadász u. 4. Cegléd, Pesti út 67. Cegléd, Ipartelepi u. I. Cegléd, Körösi út 61. A bony, Piactér A bony, Ceglédi út 10. Nagyhala, Petőfi S. u. 11. Tdpiószele, Juhász L tér 1, Törtei, Kossuth /,. u. 10. Tápióbicske, Rákóczi út. 61. Tápiószecsö, Dózsa Gy. u. 25. ' Jápiógyörgye, Ady E. u. 54. Farmos, Jászberényi út 667. Jószkarajenö, Néphadsereg a. 61. Tápiószentmárton, Kossuth út 13. Aranygallér Rt. 2700 Cegléd, Kossuth Ferenc u. 6. R''- ARANr<S^ujeR PTrDEféf^FEK-f-e^YeeBk.--------­Hi rdetéseink a Pest Megyei Hírlapban, a Pest Megyei Extrában és a Szuperinfóban jelennek meg. Aranygallér §

Next

/
Thumbnails
Contents