Pest Megyei Hírlap, 1991. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-28 / 303. szám

[ barátság és öröm szigete Nem a veidéi kedvéért egy pedagógus házaspár a O.tlga mentén, akiknek az honába ha benyitok, kinyílik, mosolyog a szívem, ii átlépi a küszöbüket, egyik pillanatról a másikra el­ejti minden búját-baját-keservét. Ez a ház a barát- % és az öröm szigete. Nem csoda hát, hogy betegségem- I lábadozva őket kerestem fel, kissé még fáradtan, sg visel ten, és a többhetes kórházi kezelés után egy csit a világból is kiábrándultán. Aztán Sándorék Otí­liában azonnal megérettem, hogy a derű, a jóság, íedély a legjobb búfelcjtő szer. Állítom, könny, szomorú- g s bánat velem és má­kkal soha nem lenne a Időn, ha felsőbb parancs- i holnaptól mindenki rá- rk hasonlítana. Hogy kire'' érlel a férj s a feleség, ne írjam a nevüket — : a névtelenségbe burkolt­ig is jellemzi őket —, s i — milyen az ember! — ?pe:i a szerénységük miatt yndolatban, ha csak egy illanatra is, de kételkedni ezdek őszinteségük és bol- ogságuk valódiságában. hamisságot sejtek, tette- íst, megjátszást gyanítok, íért túlságosan szép a i|nyasszony, valószínűtle- ;|l felhőtlen1 és kicsit álom- tfcrü minden. Így már rég nem élnek mberek, jut eszembe több- zör, ahogyan őket nézem, testes, vidám férjet, a tö- ékeny, szeretettől izzó fe- eséget, és, kissé irigykedve le kell látnom: akinek esze an, s aki. hosszú életű ikar lenni ezen a földön, íz így él, mindig jókedr ’űen, reggeltől estig tevé­kenyen. Hát igen, erre kellene .’alahogy ráállni. Csakhogy :hhez szerencsés adottság, ierűs életszemlélet, jó há­zasság és még ki tudja, mi minden kell. Mindenesetre, ami az élet terheinek derűs cipeléséhez szükségeltetik, azzal vendéglátóim mind­ketten rendelkeznek. Bará­tom — noha egyetemet végzett értelmiségi — a vi­lág jeleit mégis mindig elő-, szőr a szívével fogja fel. Egykori pályakezdését így emlegeti: — Vonattal érkeztem az állomásra, egy bőrönddel a kezemben. Máig emlékszem az első vasárnapra, amikor megláttam a templomba siető, népviseletbe öltözött asszonyokat, férfiakat. Es­tefelé pedig népdalokat hallottam énekelni az utcá­kon. Ez számomra rendkí­vül vonzóvá tette a falut,, hiszen egész addigi élete­met városban éltem. Az ak­kori falut ma a népi együt­tes, az asszonykórus, a gye­rekjátszó, a kis óvodások táncháza őrzi. Hallgatom a faluval pon­tosan harminchat évvel ez­előtti találkozás megidézett óráit, emlékeit, "s azt ér­zem, hogy a tanár úr ezzel az egész falut magához öle­lő emberszeretetével lopta be magát az itt élők szívé­be is, s ezzel szerettette meg magát a környéken mindenkivel. A felesége is elmeséli a karrierjét. — Kezdetben nagyságos, asszonynak szó­i Anyakönyvi hírek« SZÜLETETT: Balogh Gergely Csaba, Madách Imre utca 9., Basa Noémi Fanni, Kör Utca 10., Barze Erika, Báthori utca 22., Bo- csányi Rita, Mátyás király utca 31., Csepregi Viktor, Veres Péter utca 6., Gecsa Júlia, Bercsényi utca 2., Hajdú Armand, Aulich ut­ca 2/a., Horváth Adám Ger­gő, Fácán sor 24., Jankovics Zsanett, Kazinczy Ferenc utca 32., Kovalilz Tímea, Zrínyi Miklós utca 45., Maid Dóra, Szabó Pál ut­ca 15., Németh Csaba, Il­lés István út 36., Rajlcó Ta­más, János utca 1., Róth Gábor, Stromfeld Aurél sé­tány 5., Suhánszlci Norbert, János utca 24., Szabó Re­náta, Stromfeld sétány 10., Szakai Adóm, Semmelweis utca 64., Szamosi Attila, Valentin utca 13., Szecsődi Richárd, Per^s utca 39., Székely Borisz Sofija, Áp­rilis 4. út 33., Tompa Tí­mea, Mosolygó körút 17., Tóth Tímea, Légszesz utca 5„ Üjfalusi Tímea, Bem József utca 2. HÁZASSÁGOT KÖTÖTT: Szabó Zoltán és Dobók Marianna, Szilágyi Tibor és Kristóf Etelka. Buben- csok József és Kiss Olga, Pataki Sándor és Horváth Katalin. Tóth János és Csik Dorottya Zsuzsanna, Csik Zoltán és Jordán Zsuzsan­na, Sasvári Antal és Szél Terézia Mónika, Fischer Ernő és Pacs Katalin An­géla, Kisbéri Zolán és Bor­zó Tünde. MEGHALT: Kiss Im-réné Dobák Verona, Fenyvesi főút 2/B., Mikus János, Blattá Lujza utca 13,, Lé- nárt Ferenc, Isaszeg: út 33., Losó Gyula, János utca 26., Buzássy Ferencné Lencse Mária, Dózsa György út 65., Püsök Pálné Csecsei Mária, Mosolygó Antal kör­út 17., Vass Ferenc, Valen­tin János utca 12., Rétfal­vi Antal Kornél, Városma­jor utca 4., Bangó Gábor - ná Oláh Ilona, Alkotmány utca 25., Csőké Ferenc; Napsugár utca 11., Rácz István, Dembinszky; utca 1., Sándor Mária Hermina; Fenyvesi nagyút 10., Kato­na Anna, Mikes Kelemen utca 3., Szauter Endréné Bures Erzsébet, Stromfeld sétány 7., Bódis . József, Semmelweis utca 23., dr. Péter - Ferencné Kovács Ilona, Lovarda utca 11., Mátravölgyi Ferenc, Kas­tély, dr. Puer Béláné Pajter Erzsébet, Mihály Dénes köz 3. Mementó Vidámak, nyüzsgősek nálunk a karácsonyok, nem is tudnánk más­képp elképzelni. Az idei Szentestén is ajándékokkal megpakol­va, élénk beszélgetés kö­zepette igyekeztünk a családi összejövetelre. Földszintes ház előtt vitt utunk, s mert odabent égett a villany, belát­tunk. Kicsi szobában egy asztalon kicsi kará­csonyfa, alatta kosárká-. ban pár szem alma és egy narancs. Az asztal előtt öreg néni álldogált aprón, magányosan. Nem tudni, mire gondolt, ki­re emlékezett... Egykor talán náluk is vidámak, nyüzsgősek voltak a karácsonyok. Egykor talán ő sem tud­ta másképp elképzelni... —pé— lítottak, aztán tanító néni lettem, a nyugdíjazásom óta mindenkinek Panni . néni vagyok. Harminchat éve élnek a községben. Töprengek. Kik is voltak ők — a tanár há­zaspár — ebben a faluban? Hivatalosan pedagógusok. Nem hivatalosan lámpások, népművelők, néptanítók, a falu embereinek — öregek­nek. fiataloknak, nőknek, férfiaknak — a barátai. Sándor riaszt fel a gon­dolataimból, és hoz vissza a sok-sok néprajzi tárgyat őrző, barátságos, meleg szo­bába. — Tudod, itt reked­tünk, de soha meg nem bántuk. Sokat publikáltam. Megírtam a település tör­ténetét, Összegyűjtöttem dalait, szokásait, miközben pedagógiai tárgyú tanulmá­nyok is kikerültek a ke­zemből. Volt, amikor hív­tak a megyéhez, egyszer a minisztériumból is megkör­nyékeztek, de mi marad­tunk'. Nekünk á csend kel­lett, a nyugalom, még az embeí'ék közelsége, kettőnk békéje. Es — mintha szavait bi- zonyitani akarná — hege­dűt szorít az állá alá, fele­sége zongorához ül, s ön­feledten nótáznak. Két boldog ember. Nézik egymást, önfeledten örül­nek egymásnak. Ilyenek. Ilyenek a természetük sze­rint; Nem a vendég ked­véért játszanak szerepet, hiszen idegen tőlük á mes­terkéltség. Az életöröm a természetes közegük. — Mi tudtunk szeretni, nevetni, örülni, gondokon fölülemelkedni, kiskirály­főnököt semmibe venni, a legvadabb időkben — ha súgva is — mertünk igazat mondani és emberként vi­selkedni. — Sorolják életér­veiket. Azt hiszem, ezek az ő hosszú életüknek a titkai. Az a titkuk, hogy mindent tudtak és tudnák, ami em­beri, s bátran mertek, mer­nek, titkolózás nélkül — boldogok lenni. Tehetne-e többet egy fa­luhoz kötődő értelmiségi házaspár önmaga és a kö­rülötte élők boldogságáért? (Fercsik) GÖDÖLLŐI xjfírta .vili. Évfolyam, 303. szám 1991. DECEMBER 28., SZOMBAT Fedinecz Atanáz festői látomásai A második szerelem A Galga Menti Műhely sorozatban — melyet’ dr. Asztalos István múzeum­igazgató szerkeszt — jelent meg Losonczi Miklós ta­nulmánya, Vedinecz Atanáz látomásai címmel. A kiad­vány Aszód és rendelőinté­zete anyagi támogatásával készülhetett el. A munkát Pogány ö. Gábor lektorálta. Fedinecz Atanáz két ki­állítását — a hévízgyörki középkori templomban és az aszódi múzeumban ren­dezetteket — láttam. Azóta is adós vagyok ezzel' az írással, mert a látottak még mindig fel-felmerülnek bennem. A művekkel való első találkozáskor még azt sem tudtam, hogy kicsoda Fedinecz Atanáz. Csak azt éreztem, hogy aki a kiállí­tott képeket alkotta, az éle­tet rögzített a holt anyagra. A határból című képében ott küzd és vergődik az élet. ami a Védett növény című alkotásból valami va­rázslatos, zsongó, vibráló emberi törődést hoz fel­színre. AKKOR IS A Fehér templom voná­saiban ott éreztem az al­kotót, a művészt és az em­bert, minden gondolatával és minden érzésével, mert úgy vagyunk mi vala­mennyien, hogy ha a lel­künket meg akarjuk nyug­tatni, újjíteremtünk vala­mit a gyermekkorunkból, amibe belefektetjük, bele- rmgatjuk eltelt életünk éveinek minden bánatát és örömét. Nem tudom — ter­mészetesen sok mindent nem tudok Fedinecz Ata­náz alkotói módszeréről —, Az Alsóparkban (Győri András felvétele) hogy a helyszínen festette-e ezt a képet, de érzem, hogy Fedinecz Atanáz olyan em­ber, akit, ha elszakítanak az otthonától, és távolban évtizedeket tölt el, akkor is meg tudja festeni a valóság látványát. Ez az ő értékei közül az egyik, amit talán a legértékesebbnek vélek: nem ő utazik a témához, a tájhoz, a természethez, ha­nem a téma, a táj, a ter­mészet utazik őbenne. A MINDENSÉG Meg-megálllam kedvenc portréi előtt. Önarcképe a sokat tudó embert állítja a néző vizsgálódó tekintete elé. A mindentudás azon­ban nem akadályozza meg az alkotót abban, hogy ecsete segítségével lenyúl­jon oda, ahol önmagával van egyedül nagy magá­nyában, csupán a lélek rez­géseit vitte magával, s né­zésével sugározza: gyűlölni kell minden voná.st, amely nem az igazságból, nem a tiszta őszinteségből, az igaz emberi értékek, megterem­téséért és megőrzéséért fo­lyó nagy küzdelemből fa­kad. Fedinecz Atanáz portréi sorával igazolja, hogy szá­mára a mindenség része az ember. A magános vagy a csoportokban lévő ember, az egész testével élő ember, vagy amelyiknek, csak; a fe­je kell neki, az arcának a formáival s a benső élettel, mely a formákból árad. A portrékban jelenik meg ez az ember, s ezeket vizsgálva ér­zi: az emberi fej, az arc mindennél több. Több van benne a test dinamikájánál, több van benne színeknél, és formáknál, a színek és for­mák közt található meg az út, mely a lélekhez vezet, melyen le lehet jutni az ember mélységeihez, mert egy-egy magános fej (őze Lajos) olyan nagy és ele­mentáris megnyilatkozás, mint a titkait odakínáló természet. Még egy képére emlék­szem a látottak közül, Az esős Rigára. Szürke és fá­radt ez a kép, mégis úgy éreztem, hogy valahol ott bujkál a bágyadt napfény, akár a mosoly a piros női ajkak szögletében. Losonci Miklós gondo­san szerkesztett és megírt tanulmánya juttatott köze­lebb a titok megértéséhez, amikor feltárta számomra (számunkra), Fedinecz Ata­náz életútját. Szerzőnk 1936-ban Ungváron szüle­tett. Édesapja híres sebész­orvos, aki gondosan egyen­geti fia orvosi pályáját, így lett Fedinecz Atanáz röntgenszakorvos. 1960-ban szerezte meg orvosi diplo­máját, és miközben gyógyí­tott — festői vonzódásának, hajlamának engedve — 1974-ben — egy évig — képzőművészeti tanulmá­nyokat folytatott Odesszá­ban. LOBOG BENNE 1980-ban települt Ma­gyarországra. Aszódon vég­zi orvosi hivatását, de köz­ben második szerelméhez, a festészethez sem lett. hűt­len. Írásunkat nem is zár­hatnánk szebben, mint méltatója. Losonci Miklós gondolatával: — A festé­szet csodája már itt, Ma­gyarországon támadt föl benne — fölébresztette ké­pekben szűkebb pátriáját, Kárpátalját...: Ungvári, ökörmező, Volóc, Szeklen- ce, Vámosatya, a Fekete Tisza, Űjtövisfalva, Róna­havas, Bercsényifalva, Nagy mogyorós, Felsőkere- pec, Bábakút, az egész Kár­pátalja lobog benne, terem­tődik tovább emberséggel és művészettel. Fercsik Mihály Zsámbok Sikeres a kábeltévé A zsámboki kábelteleví­zióban hétfőn és pénteken délután, más napokon pe­dig délelőtt közvetítik a képújságot, amely elsősor­ban helyi információkat tartalmaz. Szombat dél­előtt a gyermekeknek a kö­telező olvasmányok meg­filmesített változatát, vala­mint oktató jellegű filme­ket vetítenek. A Tévé-tévé program műsorát motoros futár vi­szi Zsámbokra, hogy idő­ben láthassák a kábeltévé­tulajdonosok. Központi anyagként jutnak hozzá a Szív-tévé egészségmegőrző összeállításaihoz. A karácsonyi ünnepek idején elsősorban vallásos tárgyú filmeket sugároz­tak. Kísérletként a téli hóna­pokban mezőgazdasági is­mereteket nyújtó sorozatot indítanak, s ezekkel a fil­mekkel a fóliázó zsámbo- kiak széles körének kíván­nak ismereteket nyújtani, így támogatva a Zsámboki Gazdálkodók Körének ter­melésszervező tevékenysé­gét. Örömmel újságolta Pa­lásti Béla művelődésiház- igazgató, aki az adások szervezője, bonyolítója, hogy felszerelésük — az önkormányzat segítségével — bővült, így a közeli hetek­ben, majd ezt követően rendszeresen jelentkezhet a Zsámboki Képes Híradó. F. M. GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. $ A szerkesztőség vezető­je: Balázs Gusztáv. © Munkatárs: Pillér Éva. © Postacím: Gödöllő, pf. 14. 2100. Telefax és telefon: (28) 20-796. $ Szerkesztősé­gi fogadóóra: hétfőn 10-től 13 óráig. © Hirdetésfelvé­tel: munkanapodon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőség­ben. M&dcui 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents