Pest Megyei Hírlap, 1991. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-28 / 303. szám

1

SZABADLÁBON

Börtönsztori „báró” nyelven

Lapunk munkatársa, a Ceglédi Hírlap szerkesztője, Fehér Ferenc 1990-ben jelentette meg első könyvét, Patkós Irma művésznőről írt. Nemrégen ismét érdekes kötettel lepte meg olvasóit. A Szabadlábon egy különös világ — a börtönélet — különös figurájának hiteles és izgalmas ábrázolása.

Ami önmagában is kifejezi Fehér Ferenc munkájának értékeit, az egyediség és a különösség: műfajban, témában, jellemformálásban, nyelvezetben.

Nehéz pontosan a műfajok rendszerének valamelyik „fiókjába” helyezni a művet. Mondhatnánk szo- ciofrafikus monológnak vagy monologikus szociográfiának, de akár monodrámának is.

„Prikézsiás fickó”

Az irodalmi szociógráfiá- nak ez a fajtája szinte tudományos alapossággal gyűjti és szigorú tárgyias- sággal válogatja az anyagot. A feldolgozás, az elrendezés és a formába öntés azonban már irodalmi eszközökkel történik. így a pontos valóságismeret élénk és élvezetes művészi hatásokon keresztül jut el az olvasóhoz.

A történet egy szerencsétlen, „prikézsiás” fiatalember börtönjárásáról — pokoljárásáról szól. Végigjárja a dantei pokol sötét és kegyetlen bugyrait.

Mi vitte a jellemtörő, lélektörő, léleksározó útra az Nyelvi jellemzés ép emberséggel és tisztán J 3

zott a belső akarat és a külső, erős és aktív segítség, egyenes és elkerülhetetlen út vezetett a börtönvilág stációira. Nincs életvezetése — sodródik, mint hullt levél a kavargó szélben.

Ezután következik a könyv talán legdrámaibb, az egyéni felelősségen túlmutató, a társadalmat figyelmeztető tanulsághozatala. A börtönélet ugyanis nem javít, nem nevel — ellenkezőleg: még mélyebbre taszít. Erről számol be a nagy tapasztalaid sittes főszereplő, Ács Gergely: „elgondolkoztató, hogy azokat az embereket, akik régen ... pitibb balhékat csináltak, az évek alatt úgy átformálja a börtön, hogy képesek betörni, rabolni”.

S nemcsak erre a belső világra nyílik ki a szeme. A benti sötétségből kitekintve még élesebben látja a kinti „rendes” élet képmutatásait, hivatali és erkölcsi mázzal kent sunyiságait, átveréseit. Ezért beszél így a szabadulásról: „a baromfiudvarból átmehetsz a disznóólba”.

Induló gyereket, kamaszt? Korán két nagy konfliktus malomkövei közé került. Belső vívódása azért alakult ki, mert elemi erővel feltörő életenergiáit nem tudta emberszabású célok szolgálatára szorítani. Nem találta helyét, figuráját a „normális” élet kínálta szerepek között. Az is igaz, hogy környezete (a család és az iskola) sem bírta betörni a szilaj vágyakat és indulatokat.

Hamarosan élethelyzetté, dacos életfilozófiává vált a külső konfliktusok teremtette sors: a féktelen, szabados, egyéni szabadság- vágy sorozatosan ütközött a szófogadó, irányítható egyenállampolgárt nevelő társadalmi normákkal. Ebből csak illemet, szokást, íratlan szabályt sértett, majd házirendet, kifüggesztett utasítást, végül törvényt.

Mivel konfliktusainak meg- és feloldásához hiányÁ. G. belefáradt a világgal vívott, egyenlőtlen és reménytelen harcaiba? Belesebb lett a csaknem húszévnyi börtönidő alatt? Vagy lelke mélyén mindig is rendes ember maradt, s csak eljátszotta fiatalon vagány nyerepét? Netán új szerepjátszásba kezdett? Mert boldog véget ér a története. Szabadlábon „szorgalmasan dolgozik. Immár két éve, hogy nincs baj vele. Boldogan él — mint a mesében — szerettei körében.”

Az író előszavaival mentegetőzik: elnézést kér a

trágár szóhasználat, a tolvajnyelv — az argó — megszólaltatása miatt. Ez helyes, mert taktikus és illemtudó — ám fölösleges. Mert ezt a sajátos világot csak sajátos nyelvén lehet hitelesen bemutatni. Hamis ugarkép lenne az, amelyen a vad gyim-gyomok helyér be jól nevelt muskálikat festenénk. Az alvilági, de e világi stílus tehát nem öncélú — a helyzetkép és a jellemrajz funkcionális eszköze. A műfaj és a drámai eszköz, a monológ is meg- követeli a nyelvezet hiteles életszerűségét.

Az író dolga

Fehér Ferenc könyvének nemcsak irodalmi, hanem tudományos értéke is van. A nyelv- tudomány fiatal ága, a szociolingvisztika számára friss forrást, új kutatási területet jelenthet egy zárt társadalmi réteg nyelvhasználatának vizsgálata, a beszéd és a magatartás összefüggéseinek feltárása. Talán ezt is segítendő, a szerző könyvének végére kis argószótárt szerkesztett. Ebben sok olyan új kifejezés is található, amelyet még a szakirodalom sem rögzített. (Egeres — fogda, ikrek — rendőrök, kaptár — börtön, halódiás — éhes, ma fiás — pofon, államosították — börtönbe zárták, bepadlóz- tat — leüt, molyos — részeg, — csúcsi — női mell.)

Fehér Ferenc tehetséges íróember. Alkotói alázattal és szorgalommal, értő tudatossággal, fejlett stílusérzékkel végezte a hatalmas anyag megszerkesztését, dramaturgiai felépítését, a helyzet- és alakábrázolás elevenné tételét.

Újságírói gyakorlata is segítette ebben. Érzékeny empátia, az apró (külső és belső) történések iránti fogékonyság, mély társadalom- és emberismeret, a beszéltetni tudás sokeszkö- zü művelése fedezhető fel a sorokban és a sorok mögött.

önportréjában megrázó őszinteséggel vall magáról a szerző a könyv elején: „Ahogy megszülettem, Spártában ledobtak volna a Taigetoszról. Patkós Irmáról írott könyvemmel és ezzel a börtönsztorival .. .a hegyoldalt kémlelem.”

Fölfelé halad már! Kétszárnyú erő viszi tovább: tehetsége és szorgalma.

Költői Ádám

Színházi levél

Kizökkent az idő...

A szellem, az elhunyt dán király, Hamlet szelleme, már megjelent az ifjabb Hamlet előtt. A királyfi már meghallgatta atyja parancsát: „Ha szeretted édes atyádat valaha ( Bosszuld meg rút, erőszakos halálát!” Már azt is eldöntötte: „... talán, úgy látom, ildomos lesz / Ezentúl furcsa álcát öltenem.” A csodálkozó, megdöbbent Ilora- tiót már figyelmeztette: „Több dolgok vannak földön és egen / Horatio, mintsem bölcselmetek / Álmodni képes.” És a feladat felismerésének villámfényénél kimondja a szituációra legpontosabban jellemző szavakat: „Kizökkent az idő; — ó, kárhozat! / Hogy én születtem helyre tolni azt.”

A kizökkent idő — ez Hamlet nagy dilemmája. Valaki, aki nem a tettre, nem a politika cselvetéseire született, akiben a filozófia, a moralizálás, a humánum, a művészetek kedvelése erősebb, mint az uralkodás vágya, vagy csak természetes állapota, akiből, mint majd Fortinbras, a norvég királyfi, a dráma végén megállapítja, „... ha / Megéri, nagy király vált volna még”, de aligha harciassága révén, hanem inkább bölcsessége jóvoltából, akinek, míg atyja szellemével nem találkozik, az a leghőbb vágya, hogy Wit- tenbergbe visszamenjen tanulni —, ez a valaki egyszerre olyan elháríthatatlan paranccsal néz szembe, amely ellenkezik szinte egész lényével. Es mégis eleget kell tennie, meg kell bosszulnia az apja meggyilkolását. Végrehajtja a feladatot, de maga is belepusztul. Helyretolja a kizökkent időt, de a helyreállt erkölcsi rendnek már nem lesz élvezője. Ha ugyan igazán rend lesz az, amit az új hatalom, a fölényes és magabiztos norvég királyfi hoz Dániába, csapataival, harcias szellemével. Talán jobb is, Hamletnek mindenképp, ha ezt nem éri meg.

Talányos, rejtelmes, megrázó, az emberi lét legmélyebb kérdéseit boncolgató tragédia ez. Shakespeare bizonnyal legremekebb alkotása. Amióta megírta — valószínűleg 1602-ben keletkezett —, alighanem minden valamirevaló előadása felteszi a nagy kérdéseket, és megpróbál rájuk válaszolni is. Korról korra mások a válaszok, noha a kérdések nagyjából ugyanúgy hangzanak. Játszották már ezerféleképp, de még mindig kimeríthetetlen.

A legújabb variáció most a Katona József Színház kicsiny pinceszínházában, a Kamrában látható. A nézők körbeülik a nagyobb szoba méretű játékteret. A színészek alig pár méterre tőlük játszanak. Benne vagyunk a játékban mi is. Időnként hozzánk fordulnak, mintha a dán udvar, a királyi kíséret tagjai lennénk. Leülnek közénk. Zsámbéki Gábor rendezése nyilvánvalóan azt akarja, hogy szinte személyes közünk legyen a történésekhez. És főleg személyes közünk legyen ahhoz a Hamlethez, akit egy nagyon fiatal színész, Ter- nyák Zoltán játszik. Mai fiatal, aki jóformán semmi

közösséget nem érez az: ami a dán királyi udv ban történik. Unja az e szét. nem leli a helyét, mégis végre kell hajta a feladatot, amelyre pei sem lélekben, sem testi nincs felkészülve, ta' nem is alkalmas rá. Vis nie kell valaminek a terb amiről nem tehet. Nyűg ideges, hisztérikus. A zökkent, időben, a kizc kent világban nincs a s; mára erkölcsi fogódzó. Pt bálja belelovalni magát rábízott bosszúba, de nem sikerül. Mindenfél történnek vele, sodródik eseményekkel, és azok v gül maguk : alá temeti Hogy az idő kizökkent, a látja, tapasztalja. Ho helyre tudja-e tolni, abb; sem ő maga nem hisz ig zán, sem bennünk nem ke olyan érzést, hogy kép lenne rá. Lehet, hogy egy mai huszonéves ncn zadéki látlelete és önné helyzetének megfogalm. zása ebben a mai, kizöl kent időben, e kizökke korról?

Takács István

Csoda a kupéban

Ingázóknak hírlapot

Az ingázó embereknél akarva-akaratlanul kialakul egy szokásrend, amely meghatározza a vonaton vagy autóbuszon eltöltött órákat. Néhányan abban lelik örömüket, hogy kontrát vagy rekontrát kiálthatnak, mások ötkilométerenként elfogyasztanak egy üveg sört, a nagy többség viszont igyekszik csendesen szundítani, mert pótolni kell valahogy a kora reggeli ébredések fáradtságát.

A minap Tatabányán szálltam fel a Keletibe tartó szerelvényre, és hirtelen Franciaországban vagy Japánban találtam magam. Persze most nem arra gondolok, hogy háromszáz kilométeres óránkénti sebességgel száguldottunk át Bia- íorbágy vasúti állomásán és a kocsik tisztasága sem versenyezhetett a japánok követelményeivel, de ettől eltekintve maradandó élményben volt részem. Három hónap alatt — amióta ingázom — sok mindent tapasztaltam, csak azt nem, hogy mindenki olvas. Am ezúttal csoda történt. A velem szemben helyet foglaló idős úr a 168 órát olvasta nagy-nagy igyekezettel, mellettem az Üj Magyar- ország legfrissebb példányát böngészte egy úriember, és a távolabbi pado kon helyet foglalók kézé ben is újságot láttam.

Én most nem szeretnél olcsó propagandát hirdetn de el kell mondanom, hog; a vasúti kocsiban senk nem olvasott Kurírt, Pest Riportot, de hiányzott Kacsa című folyóirat legújabb száma is.

Utastársaim nem hangoskodtak, nem kiáltottak rekontrát, hanem csendeset olvasták a napi eseményeket. Számomra ez azért voll fontos, mert eddig soha nem találkoztam csak újságot olvasó utasokkal. Nagy lelkesedésemben még azt is elismerem, hogy az sem zavart, hogy egyik útitársam a Népszavát olvasta. Sőt, azon sem csodálkoztam, hogy gazdát cserélt az Űj Magyarország és a Népszabadság.

Utólag gondolkoztam csak el azon, hogy talán ötszáz forintot is hajlandó lennék befizetni a MÁV pénztárába, ha biztosítana arról, hogy mindennap ilyen úti- társaim lennének.

Még egyszer elmondom, úgy éreztem magam, mintha Japánban vagy Franciaországban lennék. Pedig csak Tatabányáról jöttem Budapestre.

Abel

Boltjaink soha nincsenek távol Öntől:

Menjen

Cegléd, Kossuth F. u. 6. Cegléd, Vadász u. 4. Cegléd, Pesti út 67. Cegléd, Ipartelepi u. 1, Cegléd, Körösi út 61.

A bony, Piactér A bony, Ceglédi út 10.

Nagy kóla, Petőfi S. u. 11. Tápiószele, Juhász I.. tér 1. Törtei, Kossuth /.. u. 10. Tápióbicske, Rákóczi út. 61. Tápiószecsö, Dózsa Gy. u. 25. Tápiógyörgye, Ady E. u. 54. Farmos, Jászberényi út 667.

Jászkarajenö, Néphadsereg u. 61.

Tápiószentmárton, Kossuth út 13.

Aranygallér Rt.

2700 Cegléd, Kossuth Ferenc u. 6.

^ T&éHtek&T'

A&NKéjAuért xr- -t- e^reeeK —

Hirdetéseink a Pest Megyei Hírlapban, a Pest Megyei Extrában és a Szuperinfóban jelennek meg.

AranygalEér

&