Pest Megyei Hírlap, 1991. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-27 / 302. szám

1. ÉVFOLYAM, 276. SZÁM 1991. DECEMBER 27., PÉNTEK BimAymEK! xJ’círia BUDAÖRS • LKU • SZAZH ALOMBATT A | BAGV • TÖRÖKBÁLINT • PILISCSABA • i PILIS VÖRÖS VAR • BUDAKESZI PATV • ZSAMBEK • SOLYMÁR • NAGYKOVÁCSI • BUDAJENÖ $ PERBAL • TÖK 0 TINNYE 0 ÜRÖM Kegyeimet és igazságot énekelek Belülről kapott biztatás Az adventi ünnepek idején több Buda vidéki település egyházközségének meghí­vására orgonakísérettel egybekötött hangversenyt adott Béres Ferenc ének­művész. Kivonat a Király-hágó- melléki Református Egy­házkerület igazgatótanácsá­nak 1991. október 15-én tar­tott ülése jegyzőkönyvéből: „ ... Béres Ferenc magyar- országi énekművész, a sá­rospataki református gim­názium egykori diákja és mai istápolója, a bihari, nagykárolyi, nagybányai, szíLágysomlyói és zilahi egy­házmegye 32 gyülekezeté­ben templomi hangversenyt tartott Lakatos Tibor nagy­bányai segédlelkész orgona- kíséretével. Kegyelmet és igazságot énekelek cím alatt, nagyobbrészt régi magyar énekekből összeál­lított műsora, csodálatos hangja szívet-lelket gyö­nyörködtető. A hang ver- senykörút anyagilag is szép eredményt hozott. Béres művész úr nagylelkűségére és református egyházunk Iránti szeretőiére utal, hogy a hangversenykörút teljes bevételét egyházikerületünk templom- és iskolaaalaoiá- nak céljára ajánlotta fel.” Tőkés László püspök és D. Papp Benjámin tanácsos előadó­VELEMENYEK Mielőtt felkeresem a bu­dai Mártírok útja mögött meghúzódó négyemeletes bérház egyik csendes laká­sában Béres Ferencet, az „utca emberei” között egy kis közvélemény-kutatást tartok. Ilyeneket monda­nak: „Isten áldja meg, de csodálatos hangja van” — mondja egy nyugdíjas né­niké. Egy középkorú ember így fogalmaz: „Még gyerek­koromban hallottam elő­ször, nagyanyánk néprá­diójából tört elő a hang­ja. .. Ennek van már vagy negyven esztendeje, de azóta is szívesen hallga­tom.” Bizony negyvenöt évvel ezelőtt kezdett el énekeim Béres Ferenc. Ahogy betop­panok a lakásba, szinte megütközöm: már az elő­szobában mennyezetig érő könyvespolc, roskadásig kötetekkel. Bent a nappali­ban még több polc sorako­zik egymás mellett, a dol­gozószobában pedig egy egész falat beborítanak, de a hatalmas íróasztalon is kupacban állnak a könyvek. — Hogyan, mikor kezdő­dött az ön pályája? — Édesapám, édesanyám Gagybátorban, az én szülő­faluimban kiváló dalosak voltak, és rendkívül gazdag dalismeretüikből igen sokat adlak, pedig nehéz sorsuk volt, Sárospatakon jártam iskolába. Egyszer Keresztú­rii Dezső, mint miniszter meglátogatta az iskolát. Fe­lesége kitűnő orgonamű­vész volt, és ők ismertettek meg Kodály Zoltánnal. Amikor a háború után fel­vettek az egyetemre, nép­rajz—újkori művészettörté­net szakra jelentkeztem. Tudatosítottam azokat az élményeket, amiket a szü­lői házban, majd az erdé­lyi útjaimon megéltem. Er­re az időre esett a Muharay Elemér-féle népi ének- és táncegyüttes alapítása, aho­vá elsők között jelentkez­tem. — Azt hallottam, hogy nincs Magyarországon olyan falu, kistelepülés, ta­nyasi kocsma, ahol a mű­vész úr meg ne fordult vol­na. Túl a hatvanadik élet­évén még ma is járja a fal­vakat. Van erre magyará­zat? — Nézze, én szobrásznak, majd festőnek készültein. Azért is van jó néhány szép képem egynémely kortárs festő barátomtól. És a gyűj­tőszenvedélyemen túl, azért is tudtam kétszázötven képet a sárospataki mú­zeumnak ajándékozni. De hogy a kérdésére válaszol­jak: a falujárást regös cser­kész koromban szerettem meg, majd az Erdélyben töltött éveim alatt együtt éltem a parasztemberek­kel. Később Palócföldön, egy zárt etnikumban, belül­ről kaptam biztatást. KENA1AN — Béres Ferenc művészi hitvallása az emlékezés, a már-már elfelejtett kin­csek feltárása, felmutatá­sa és szétosztása. Ebben a tekintetben — Keresziúry Dezső szavaival — „nem­zeti intézmény”. De vajon milyen közönség előtt érzi magát a legjobban? — Amikor az úgynevezett hőskorszakomban Török Er­zsivel együtt jártuk a ma­gyar vidéket, csodálatos kö­zönségünk volt — mert ki voltak éhezve a szépre, a jó­ra. De nagyon jól éreztem magam a fiatalok, a cserké­szek között is. Nekem első dolgom volt az iskolában belépni a regös, a falujáró cserkészek közé. Igaz, va’.- láserikölcsi alapon álló in­tézmény volt, de nem akár­milyen emberi tartást adott. Ugyanakkor azt is le kell mondanom, hogy pályám során sokszor kellett szem­benéznem az értetlenséggel. Kásahegyen rágtam át ma­gam. Ma már nyugodtan beszélhetek róla, de nehogy azt higgye, hogy érdemeket akarok szerezni. Az érde­meim megvannak: Liszt-dí­jas énekművész vagyok. De azért elmondom, hogy 1956 októberében a Néphadsereg Művészegyüttese szólistája­ként Kínáiban vendégsze­repeltem, több mint hatvan előadást tartottunk. Ott él­tem meg a forradalmi ese­ményeket, és amikor haza­jöttünk, nem tudtam ki­mondani azt az egy szót. amit most sem mondok ki... ÉLMÉNYEK — Emiatt aztán eltaná­csoltak az együttesből. Hosszú hónapokig nem tudtam elhelyezkedni, fel­lépni, végül az ŐRI ország­járó együtteséhez kerül­tem. Tíz esztendő alatt több mint ezer előadást tartot­tunk. A tíz esztendő élmé­nyei, tapasztalatai önma­gukért beszélnek, és ma is itt vannak a torkomban, ha színpadra lépek. Deák Attila Történetek a buszon Ahol nagy a tömeg Zsúfolt busz. Mindenki­nél táskák, kisebb, nagyobb csomagok. Az ünnepek ke­vésbé vonzó velejárója a bevásárlás. Az egyik meg­állóban felszáll egy fiatal­ember, hanyagul megáll az ülések előtt. Idősebb, nagy­kabátba, kendőbe burkolt nénike megütögeti a vál­lát. — Vigyázzon a pénzére — mutat a farzsebére a fiú­nak, ahonnan, jól látha­tóan zöld, lilás papírpén­zek villannak elő. A megszólított valamit dünnyög, és bizonytalan mozdulatokkal mélyebbre gyömöszöli a pénzt. A né­ni mellett ülő férfi meg­szólal. — Bizony, vigyázni kell manapság. A múltkor is — a sógorom mesélte —, hogy amikor leszállt a buszról, nyitva volt a táskája. Per­sze, hiányzott az erszénye. Pedig volt nála pénz, nem is kevés, vásárolni akart valamit. Ezek után szó szót követ. Szinte mindenki tud egy hasonló történetet, roko­nokról, ismerősökről. A környéken ülők csak sorol­ják, részletesen a hallotta­kat. Nagyon egyetértenek abban, hogy romlik a köz- biztonság, hogy mennyire figyelni kell az embernek ott, ahol nagy a tömeg. Mit lehet tudni, honnan sodró­dik a közeibe egy-egy für­ge kezű valaki, aztán ke­resheti a kárvallott a pén­ze üres helyét. Az össz­hang a beszélgetők között megvan. Csak a fiatalem­Törökbálint Hitéleti hírek Hétköznapokon, többek kérésére, ismét mondanak hajnali szentmiséket, min­den hétköznap reggel 6 órakor. Ezeket a szentmi­séket Bohn István hittanár atya végzi. Ismét híveik más cso­portjának kívánságára, hét­köznap délután 4 órakor is tartanak szentmiséket, ame­lyeket Pelsőczy plébános celebrál. Mind a reggeli, mind a délutáni szentmi­séken szentírás-magyará- zatot is tartanak, a Meg­váltó eljövetelét váró pró­fétai jövendölésekről: lel­ki megújulásukat igény­lőknek a krisztusi szelle­miségben. bér, aki miatt kialakult az egész, nem avatkozik köz­be, nem is érdekli az egész. Igaz, már a töbkiek sem rá figyelnek. Magukra és a történetekre kíváncsiak, amiket tovább lehet majd adni. Otthon, a szomszéd­nak, és így tovább. Amikor leszáll közülük valaki, úgy búcsúznak el, mint kedves ismerősök. S végül is ez is valami. Ha más nem is tör­tént, egy jót beszélgettek, kicsit panaszkodtak, só­hajtoztak azon, mennyire furcsa ez a mai világ. No és, talán nem is melléke­sen, valakit figyelmeztettek arra, hogy vigyázzon a pénzére. Ha már magától nem jutott ez az eszébe, ők elmondták. Az már más kérdés, hogy akinek szólt az üzenet, mindezt nem vette komo­lyan. öt nem izgatta úgy a saját pénze, mint a körü­lötte levőket. Talán köny- nyen jutott hozzá, vagy bő­ven akad a kezébe. De ez már egy másik történet lenne. —jisz— Külön vállalkozás Törökbálinton, a bevá sárlóközpontot finanszíro zó pénzügyi csoport (FI DUC-SAKÖN) a közmű építés pénzügyeinek keze lésére egy külön vállalko zást hoz létre. Mivel ezel a közművek Törökbálin térségét illetik, felajánlót ta, hogy a létesítendő vál lalkozás legyen angol—ma­gyar, amelyben a magyai fél Törökbálint önkor­mányzata. Az önkormány­zatot maximum 10 száza­lékkal hajlandó befogadni lemondva ezzel javukra a haszon 10 százalékáról. A csatlakozás feltételéül to­vábbá elvárja, hogy az ön­kormányzat vállaljon köte­lezettséget napi 600 köb­méter szennyvízkapacitás és óránkénti 1000 köbméter gázkapacitás finanszírozá­sára. Mivel az önkormány­zat tervei között ez amúgy is szerepel, ezért a képvi­selő-testület: 9 igen, 1 nem szavazattal és 2 tartózko­dással úgy döntött, hogy a FIDUC-SAXON által lét­rehozandó vállalkozás cél­jaival egyetért, és ebben első lépésben 100 ezer fo­rinttal részt kíván venni; 10 igen, 1 nem szavazattal és 1 tartózkodással úgy döntött, hogy a fent leírt mennyiségű szennyvíz és gázkapacitás finanszírozá­sára kötelezettséget vállal. D. A. JL uza InifüvőL Éreztem, hogy nem lett volna szabad ideülni, a HÉV eldugott hátsó sarká­ba, ahol csak négy-négy ülés van elszeparáltan. Itt, a csendes homályban — a többi utas és a kalauz kí­váncsi tekintetétől védve — szeretnek tevékenykedni a műbőrtépő-huzatnyűvők. Most ugyan nincsenek itt, de nyomokat bőséggel hagytak. Szóval, nem lett volna szabad ideülnöm. Csak hát a lustaság ...! Az egyik oldalt teljesen helyben­hagyták, mégis ül olt va­laki, ha ő kibírja, én is. A másik oldalon van még egy tenyérnyi ép üléshu­zat. Leülök, előveszek egy lepedőnyi újságot, mely most két funkciót is betölt: informál és eltakarja a kö­rülöttem levő romokat. A szemem sarkából mégis lá­tom a kettéhasított piros üléshuzatot, a hasadékből kiforduló szivacsfoszlányo­kat, az ép részeket borító obszcén feliratokat és raj­KertészRedoknek Fagy okozta károk Télen a gyümölcsfákat nem az állati kártevők és a kórokozó gombák részé­ről fenyegeti veszély — ezek ilyenkor nyugalom­ban vannak —hanem a fagy, részéről. Bármilyen furcsa is, a fagyveszély olyankor fenyegeti a leg­jobban a fáinkat, amikor szép napsütéses, téli idő van. Ilyenkor ugyanis az alacsonyan járó nap suga­rai a merőlegeshez közeli szögben érik a fa törzsét — amelyet télen a lomb sem véd a napsugárzás ellen — és a kérget jócskán felme- legítik. Este, naplemente után, az eddig napsütötte helyeken a hőmérséklet olyan hirte­len csökken, hogy a nap­pali és az esti hőmérséklet közötti különbség néhány perc alatt a 35-40 fokot is elérheti. A felmelegedett kéregben levő víz a nagy lehűléskor úgy fagy meg, hogy a kéreg sejtjeit a jég­kristályok szétrepesztik. A szétrohesolódott sejtek el­halnak és ezen a helyen fagyfoltok keletkeznek. Ezek mindig a déli oldalon vannak. A felmelegedés más károkat is okoz. A nappal felmelegedett kéreg erősen kitágul a meleg ha­tására, az esti lehűléskor pedig gyorsan összehúzó- diik. Ekkor az északi olda­lon levő kéregrészt — amely nappal változatlan volt — olyan erős húzásnak teszi ki, hogy az a törzs egész hosszában szétszakad. Ezért találunk sok gyümölcsfa északi oldalán a kéregig hatoló mély repedést. Hó nélküli teleken a hó­takaró nélküli talaj is fel- melegszik a napsütés ha­tására és a talaj felmele­gedése hozza magával a fa tövének felmelegedését. Ilyenkor a fagyfoltok és a kéregrepedés leginkább a talajhoz közel eső részen kö­vetkeznek be. Havas tele­ken viszont a hó felületé­ről visszavert hősugarak melegítő hatására a hóta­karó szélén jelentkezik leg­nagyobb mértékben. A fagyfoltok helyén a kéreg elhal, megfeketedik. A ta­vaszi ébredéskor a fa el­halt részeken már nem tud tápanyagot szállítani. A fagy okozta sebek helyén rendszerint rákosodás is képződik, és ha ez a kéreg egész területére kiterjed, a fa elpusztul. A fagy okozta hasadások pedig azért ve­szedelmesek, mert azok többé nem forrad'nak be, és bennük jó búvóhelyet találnak a rovar- és gomba­kártevők. A fagykárok mérsékelhe­tők a fák törzsének beme- szelésével, mert a fehér ké­reg visszaveri a hősugara­kat, így a kéreg nem me­legszik fel olyan mérték­ben. Az elfagyott kérget ta­vasszal az ép részéig fa­ragjuk le, és a helyét — valamint a repedéseket is — kenjük be bordói lével, majd ennek megszáradása után fedjük le a sebeket fasebkezelő anyaggal. Széli László zokat, a sarokban heverő összegyűrt papírzsebkendőt, a kupacba gyűjtött (miért voltak ilyen rendesek?) szotyolahéjat és a rengeteg morzsát. Egyre rosszabb a közér­zetem, hiába próbálok ol­vasni, már a reggeli is ki­kívánkozik. Végül nem bí­rom tovább, a kocsi köze­pére menekülök. Már nem tudok olvasni. Azon gondolkodom, miért csinálják. A feliratokból következtetve fiatalok le­hetnek. Ki kellett valahol próbálni a késüket és a tol­lúkat? Kíváncsiak, milyen belül egy ülés? Bátorságu­kat, vagányságukat akarják egymás előtt bizonyítani? Gyűlölik a HÉV-et. mert drága a bérlet? Vagy gyű­lölik az egész világot? A HÉV-nek nem lehet ol­csó mulatság újra és újra áthuzatni az üléseket. Azoknak, akik az új huza­tokat elkészítették, nem lehet kellemes érzés, hogy a munkájukat ennyire nem becsülik. Amíg a szétvag­dosott üléseket meg nem ja­vítják, még többen állni kényszerülnek, mint egyéb­ként. A rombolás rövid élveze­te mennyi gondot, bajt, ha­ragot és elkeseredést von maga után! A huzatnyűvők végiggondolták mindezt? Vagy a mások elkeserítése még tovább fokozza örö­müket? Ha netán így len­ne, sürgősen pszichológus­hoz kellene fordulniuk! (pachner) Mo zi A király ágyasa című, színes, szinkronizált ame­rikai—olasz—angol filmet vetítik az érdi művelődési központban december 29- én, vasárnap, 17 óra 30 per­ces kezdettel. A rendező Axel Corti. a főszereplő Timothy Dalton. BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Deák Attila. 9 Munkatársak: J Szabó Irén és Pachner Edit ® Fogadónap minden hét fő’n 14—17 óráig a szerkesz tőségben. Címünk: Bp. VIII Somogyi B. u. 6. Pf.: 311. ír sz.: 1446. Telefon: 138-4761, 138-4067.

Next

/
Thumbnails
Contents