Pest Megyei Hírlap, 1991. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-21 / 299. szám

Csákányi Eszterrel és Kulim Jánossal Ajándékozásról, ünnepekről Közös karácsonyi ajándék- műsort adott a napokban a gödöllői nyugdíjasok szá­mára két népszerű művész, Csákányi Eszter és Kulka János. Előadás után miről is válthattunk volna inkább szót az öltözőben, mint az ajándékozás témaköréről s a közelgő ünnepekről. — Színészek lévén bizo­nyára gyakran kapnak ajándékot rajongóiktól, pá­lyatársaiktól ... — Igen, így van, s ennek legjellegzetesebb formája a premierajándékozás — kezdte a művésznő. — A bemutató előadáson az egy­mással jó barátságban lévő kollégák rendszerint meg­ajándékozzák egymást. Ko­rábban speciális, kimondot­tan az illetőnek szóló, ked­ves, vicces dolgokat vet­tünk, de ma már nincs iga­zán idő ezek kitalálására. Én — mivel nagyon sze­retem a virágot — kolléga­nőimnek is azt ajándéko­zok. a férfiaknak pedig italt vagy könyvet. — Nyűg, ugyanakkor egy Jó játék is — fűzi a témá­hoz Kulka János. — Nyűg, mert nem elég, hogy fő­próbahét van, hogy bemu­tatóra kell készülni, s hogy az ember halálosain fáradt, még ezen is járatnia kell az agyát. Én az utolsó napra szoktam halasztani: végig­járok pár boltot, és köz­ben mindig jön valami ih­let. De nemcsak egymástól, hanem a közönségtől, a „rajongóktól” is szoktunk apróbb ajándékot kapni, el­sősorban virágot. — Nem unják mag? — A virágot? A, nem! Én ugyan általában az Esz­ternek szoktam adni . .., de azért a szebbjét megtar­tom! — Hogyan állnak a kará­csonyi ajándékok beszerzé­sével? — összeírtam: 39 em­bernek kell vennem — mondta Csákányi Eszter. — Kevés az időm, de sze­rencsére ma már annyi mindent lehet kapni az üz­letekben, hogy azért nem megoldhatatlan a feladat. A szűk családnak már megvan minden, most a barátok, ismerősök követ­keznek. — Én ma például az' Ecseri-piacon vásároltam, s költöttem egy csomó pénzt ajándékokra. Egy hete pe­dig minden este otthon ülök és karácsonyi képes­lapokat írogatok. Mond­hatják: ez üres gesztus — nekem nem az! Számom­ra fontos, hogv azokkal, akiket szeretek — de idő­hiány miatt képtelen, va­gyok találkozni.^ beszélget­ni velük —, legalább ilyen formában tartsam a kap­csolatot. Hogy tudassam: nem felejtettem el őket, gondolok rájuk. — A férfiak nehezen vi­selik a háromnapos ünnep bezártságát, gyakran nem találják a helyüket, ön hogy bírja? — Én imádom a kará­csonyt! Ez az az ünnep, amelynek meghittségét, szépségét senki sem tudta elvenni. Éppen ezért nem szabad elkapkodni — meg kell adni a módját. Én saj­nos csak a szentestét tu­dom otthon tölteni, mert másnap már játszom Ka­posváron, 26-án pedig a színház, a társulat tart kö­zös karácsonyt: főzés,, va­csora, összeillés egy jó bu­lira! De megszoktam már, hogy ünnepen is kell dol­gozni. Persze azért én is el tudnék képzelni két na­pot otthon ... nem lenne baj! Kibírnám! — Nekem viszont — 18 éves pályafutásom alatt először — nem kell fellép­nem 25-én, így a családom­mal s a kedvesemmel ma­radhatok. Nálunk az a szo­kás, hogy a család mindig EZ NEM MESE! Jó lenne leszoktatni a gyereket a televízió Esti meséjéről. A kedves örökifjú Macival —, az ele­jén és a végén — semmi bajom. De ami közte van! Az utóbbi hetekben egy ronda pofájú, két- fogú kutya vagy farkas idétlenkedik a képer­nyőn. Amerikából és most a golf csínját-ibínját próbálta elsajátítani, míg egy bika félelmetes han­gon üldözni nem kezdte. Nem mese ez kérem! Jó lenne, ha a karácsonyt meghagynák a csa­ládnak. Ha esélyt adnának arra, hogy az óvodás, vagy iskolás gyerek átélhesse a szenteste örömét — otthon. Az óvodában mindén teremben egy hét­tel korábban ott a feldíszített fenyő, s amikorra elérkezik 24-e, már valamennyi gyerek unja. Ha pedig nem, akkor azt érjük el ezzel, hogy nem fogja ismerni a mértéket, a szerénységet. A fo­gyasztói társadalom kényszeres evőjévé válnak. Ez sem mese, kérem! —i Mikar vár és zár? A gödöllői városházáról kapott tájékoztatás szerint a Hajós Alfréd Általános Iskolában működő városi gödöllői hírlap Gödöllő, Szabadság tér 10. • A szerkesztőség vezető­je: Balázs Gusztáv. • Munkatárs: Pillér Éva. • Postacím: Gödöllő, pl. 14. 2100. Telefax és telefon: (2*) 20-196. • Szerkesztősé­gi fogadóóra: hétfőn 10-től 13 óráig. • Hirdetésfelvé­tel: munkanapokon 8.30-tól 13 éráig a szerkesztőség­ben. 4 uszoda nyitva tartása az óév hajrájában és az újév első napjaiban a követke­zőképpen alakul. December 23-án 8 órától ,19 óráig látogatható, 24-én, 25-én és 26-án zárva lesz. 27- én 8-tól 19 óra 30-ig, 28- án és 29-én 14 óráig, 30-án 19 ór« 30-ig tart nyitva az uszoda. Szilvesz­terkor és újévkor ember­től üres lesz- a medence, 3-án és 4-én is, míg máso- dikán 8-tól 19 óira 30-ig üzemel. a legíiatalabbnál vagy a legidősebbnél tölti az ünne­pet. Amikor szült a nővé­rem. akkor náluk jöttünk össze, most, hogy a „kisba­ba” már hétesztendős, édes­apámnál leszünk. Kará­csony másnapján nekem is vissza kell utaznom Kapos­várra, mert játszom, de számomra ez természetes, megszoktam már. — S hogyan tölti a szil­vesztert? — Nálam e tekintetben korábban különböző kor­szakok váltakoztak: egy időben fellépéseket vállal­tam, músiíor buliztam. Ta­valy nem mentünk társa­ságba, és úgy is nagyon kellemes volt. Idén több helyre is meghívtak, fellé­pésre is kértek, de nem tu­dom. .. még nem döntöt­tem. — És Kulka János? — Velem meg az fordul elő életemben először, hogy dolgozni fogok szilveszter éjszakáján. Jó meghíváso­kat kaptam, elvállaltam. Éjfélkor például újévi kö­szöntőt mondok a Parla­mentben egy rffckkoncer- ten. A szilvesztert egyéb­ként nem igazán szeretem, mert mindig olyan nagyon jól akarom érezni magam, aztán — talán éppen ezért — nem mindig sikerül. — Pillér — AZ UTÓBBI években föl- becsülhetetlen értékünk, a Grassalkovich-kastély sor­sában bekövetkező kedve­ző változások megélénkí­tették a műemlék együttes­sel kapcsolatos kutatáso­kat is. A kutatások egyik fontos iránya a talán leg- kritikusabbnak nevezhető korszakot, az 1945 körüli időszakot próbálja föltár­ni azzal a céllal, hogy az ekkor szétszóródott, el­pusztult kastélybeli, ura­dalmi értékeket számba ve­gye, illetve a pusztulás mértékéről valamiféle reá­lis képet alkothasson. Most induló és három ré­szesre tervezett kis soroza­tunkban néhány adat se­gítségével ismertetjük —■ terjedelmi okokból szükség­szerűen vázlatosan — mindazt, amit ezekről a ne­héz évekről, pontosabban e nehéz esztendők pusztítá­sairól tudunk. Először a visszavonuló német és nyi­las, majd a bevonuló orosz csapatok, végül pedig a la­kosság által okozott károk­ról rajzolunk egyfajta ké­pet — természetesen kizá­rólag a ma rendelkezésre álló adatok, dokumentumok alapján. Nem titkolt remé­nyünk, hogy az írásokat ol­vasók között többen akad­nak, akik visszaemlékezé­sükkel hozzásegíthetnek « fehér foltok kitöltéséhez, ezért előre jelezzük: a vá­rosi múzeum örömmel fo­gadja bármely egykori szemtanú adatértékű beje­lentését. Jelenlegi tudásunk sze­rint a két világháború kö­GODQLLOI XVÍII. ÉVFOLYAM, 299. SZÁM 1991. DECEMBER 21., SZOMBAT A városházáról jelentjük Csak nem lesz strand Blahán? Kis feldíszített karácsonyfa fogadta a képviselőket a hé­ten megtartott, idei utolsó ülésükön. Mindenekelőtt ren­deletét alkottak az 1985—1991. években nyújtott lakás­célú helyi támogatások visszafizetéséről. A rendelet hatálya azok­ra terjed ki, akik a megje­lölt időszakban gödöllői la­kásszerzésükhöz lakáscélú helyi tanácsi vagy önkor­mányzati kamatmentes köl­csönben részesültek. Ök halasztást kaphatnak egy évre a kölcsön törlesztésé­re, amennyiben megfelel­nek a következő feltételek mindegyikének: az egy fő­re jutó átlagos nettó jöve­delem nem haladja meg a KSH által számított min­denkori létminimumot: a támogatás igénybevételével jogos lakásigényük felső határát meg nem haladó szobaszámú lakást építet­tek, illetve vásároltak; s a családban a lakással kap­csolatos havi rezsiköltség és hiteltörlesztés összege meghaladja a család havi átlagos nettó összjövedel­mének 50 százalékát. Nem adható halasztás azoknak, akik lakásukat díj ellené­ben hasznosítják, illetve vagyoni helyzetük, lakás- körülményük nincs arány­ban igazolt jövedelmükkel. A rendelet lehetőségei ad kamatmentes kölcsön visz- sza nem térítendő szociális támogatássá való átváltoz­tatására is. Ennek feltétele, hogy a kérelmezők megfe­leljenek az előbb sorolt előírásoknak, és kiskorú gyermek eltartásáról gon­doskodók vagy nyugdíja­sok legyenek. A halasztás, és a támo­gatássá való változtatás iránti kérelmeket a polgár- mesteri hivatal lakosság­szolgálati irodájára kell be­nyújtani. Dönteni — hely­színi kivizsgálások alapján — a népjóléti bizottság fog. A testület a továbbiak­ban 10 családtól visszavont különböző összegű, koráb­ban odaítélt lakáscélú tá­mogatásokat, mert az ille­tők időközben valamilyen oknál fogva visszaléptek a lakás, illetve lakótelek meg­vásárlásától, így a támo­gatást nem használták fel a tervezett célra. Egy eset­ben Mészáros Attila, Re­mény u. 7. szám alatti la­kos részére 1993. végéig adtak határidőt. az összeg rendeltetésszerű felhaszná­lására; Balázs Ferenc, Mi­kes Kelemen utca 6. szám alatti lakos pedig az álta­la megvásárolandó házas ingatlan tulajdonjogának bírósági úton történő tisz­tázásáig kapott halasztást. Az ülés utolsó részében a résztvevők egyetértettek az Uranus-Mozgó Kft. nemré­giben megtartott viharos taggyűlésén született döm­Ai uradalom és a kastély kifosztása (I.) Németek, nyilasok zötti évtizedekben sem a kastély épületében, sem az uradalom területén nem. végeztek nagyobb építésze­ti átalakításokat vagy ép­pen átrendezéseket, bútor-' és berendezéscseréket. E korszak adatai, illetve „adathiányai” arra enged­nek következtetni, hogy lé­nyegében a királyi időszak állapotában érte meg a kastély és az uradalom az 1944 telén Gödöllőt is elérő frontot. AZ ÉPÜLETET háborús károk, így belövések, bom­bázások nem érték, s arra sem derült fény, hogy a termek bútorzatát, berende­zéseit és műtárgyait szer­vezetten elszállították vol­na (például a magyar ha­tóságok vagy a harcoló csa­patok). Mivel a meglévő (ismert) iratok elsősorban az uradalom károsodásáról szólnak, két szélsőségesnek mondható feltételezés közül választhatunk: egyrészt nem kizárt a szervezett szállítások ténye, másrészt 1945—1949 között az érté­kes berendezések még zöm­mel a helyükön voltak. (Ha ugyanis folyamatosan fosz­togatták volna a kastély műtárgyanyagát, erről na­gyobb szórtsággal szólná­nak a meglévő uradalmi iratok.) A gödöllői jószágfelügye­lő levelezésében találunk utalásokat arra, hogy a kastély irattára 1944/45 fordulóján a harcok alatt megsemmisült, ezért 1945 júniusában, amikor a Föld­művelésügyi Minisztérium adatokat kért a háborús pusztításról, az uradalom dolgozóinak elmondása alapján rekonstruálták a történteket. Ezek szerint a visszavonuló német és ma­gyar csapatok nem műtár­gyakra „specializálták” ma­gukat, hanem az élelme­zésüket próbálták meg ki­pótolni az uradalom fosz­togatásával. Számos eset­ről maradt leírásunk, ezek­ből érdemes ismertetni né­hányat. BABATON 1944 novem­berének nyirkos hajnalán tíz német katona jelent meg egy SS-őrmesterrel és el akarták hajtani az állat- állományt. Kovásznay László írnokot, aki ellen­állt, magukkal hurcolták és a gödöllői német parancs­nokságon kihallgatták, majd átvitték az uradalom igazgatóságára, ahonnan szó szerint megszökött. Alig egy hónappal ké­sőbb német katonák törték fel az uradalom kerületi irodáját, hogy szállásnak használják. Fűtéshez az iratokat, iratkötegeket hasz­nálták. Másnap pedig még a raktárba is behatoltak és amit értek, vitték. Hogy pontosan mit, nem tudjuk, csak azt, hogy a helyszínre tássel, miszerint a veszte­séges kft.-t december 31-én meg kell szüntetni. Az épü­letet a felszámolás körülbe­lül egyéves időtartamára az önkormányzat vállalko­zók rendelkezésére bocsát­ja saját kockázatukra, ki­zárólag kulturális haszno­sítás céljára. Biztató hír hangzott el a városi strand ügyében: 14 vállalkozó létrehozna egy alapítványt a volt blahai strand helyreállítására, üze­meltetésére. A megvalósu­lás érdekében az önkor­mányzat hajlandó lenne hosszú távra lemondani a terület bérleti díjáról. Végezetül a testület “-az idei tartalékalap terhére megszavazott 100 ezer fo­rint támogatást a volt premontrei réndház kápol­nájának helyreállítási mun­káihoz, hogy szeptember­ben ismét megkezdhesse működését a premontrei gimnázium. Az ülést ünnepélyes pil­lanatok követték: a város­háza földszinti tanácster­mében dr. Gémesi György polgármester értékelő sza­vakkal, egy-egy pohár pezs­gővel köszönte meg a kü­lönböző bizottságokban te­vékenykedő képviselők és külső tagok, valamint a szeniorok tanácsának ez évi munkáját. P. É. siető uradalmi dolgozókra többször is rálőttek. Szin­tén Babaion történt, hogy nyilas katonák „megkézi- gránátozták” a telelőtavat. Ennek következtében 64 kilogramm hal pusztult el, s a katonák spárgára fűz­ve hurcolták el a halakat. A MAJORBÓL a né­metek 44 szarvasmarhát hajtottak el és föltörték a magtárat is. Stollmayer Gáspár jószágfelügyelő til­takozott a német parancs­nokságon, s annyit sikerült elérnie, hogy az állatok egy részét visszaadták. A korabeli jegyzőköny­vek számos hasonló eset­ről tanúskodnak és meg­örökítik több uradalmi dol­gozó bátor kiállását is, mellyel néhányszor sike­rült megakadályozni az ek­kor már fegyelmezetlen, szétesőben lévő német és nyilas csapatok garázdál­kodását. Mint említettük, erről a nehéz időszakról a kastély berendezéseinek károsodását feltáró doku­mentumok ez idáig nem ke­rültek elő. Pusztán közve­tett módon következtethe­tünk arra, hogy a hadá­szatban alkalmazható fel­szerelések (például fogatok, gépészeti eszközök) már hiányozhattak a kincstári vagyon leltárából. A búto­rok, műtárgyak feltehetően még a helyükön voltak. Varga Kálmán (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents