Pest Megyei Hírlap, 1991. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-21 / 299. szám

IGAZI ÍNYESME5TER A BERCELI BÖLLER Hosszú Itááy&fs' hajnalán Deres, havas téli hétvégeken pirakadatkor arra neszei­nek fel a meleg dunnák, puha párnák között szundító falusiak, hogy kétségbeesett malacsivitás töri meg a csendet. Ezek a hosszú kések hajnalai vidéken. Nagy bajuszé, életvidám böllérek kelnek útra. Ceglédbercelen, ebben a hagyományokat őrző községben nem mentek még feledésbe a régi sváb szokások. Kassakürti Mátyás har­minckét esztendős fiatal­ember. Telente jó néhány disznót átsegít a túlvilágra. A család, a barátok, a szomszédok hívják. Hét közben a MÁV-nál dolgo­zik a fővárosban, magasan képzett szakemberként. Na­gyon a kezére áll a böllér- kedés, gyerekkorában sza­kács szeretett volna lenni. Azóta is mindent megtesz a jó falatokért. Tizenhét évesen szúrta le az első rö- fit, s azóta önállóan dolgo­zik. Egy virtigli böllérrel járt, attól szerezte a tudo­mányát, öt órakor már talpon van. összekészíti a szúró- szerszámot, a húsdarájót, a hurkatöltőt, a gázpörkölőt meg a fehér vászonkötényt. Rendszerint hat órára hív­ják. A gazda pálinkával, forró borosteával kínálja a férfinépet, hogy legyen bá­torságuk. Közös erővel ki­hozzák a vonakodó jószá­got az ólból, begyakorolt mozdulattal szorítják a földre. Mire elhangzik az utolsó visítás, már dől a tálba a meleg vér. Vannak házak, ahol hagymával megsütik,- máshol savanyú­májat csinálnak a tíz óra körül tálalt reggelire. A szúrás, pörzsölés megy sötétben is. Mire ezzel vé­geznek, feljön a nap. Kam­póra akasztják a sertést, úgy hasítják ketté. A hoz­závaló alkalmatosságot minden háznál megtalálni. A belet maga mossa, és az asszonyok tisztítják tovább. Farigcsál magának egy fa­kést, és a vékonybelet azzal adjusztálja. A háziasszony vagy a gazda közben elsorolja, mi­ből, hogyan, mennyit sze­retnének, és a trancsírozás ennek megfelelően folyta­tódik. Szalonnát, sonkát, kolbászba való húst asze­rint hagynak. Eldöntik, hogy karajra vagy orjára kell-e hasítani. Mostanában a karaj a kedvesebb, jól megfér a hűtőládában. Az alsókonyhában vagy az ud­varra tett katlannál lehet a zsírt sütni. Az üstre az abalé miatt is szükség van, abban főzik a hurkába való fejhúsokat, a tüdőt, májat, szívet, vesét, a sajthoz kel­lő füleket, bőröket, véres húsokat. Előbb a kolbászkarikák kacskaringóznak elő a gép­ből. Sót, borsot, paprikát, köménymagot, fokhagymát ízlés szerint kevernek a masszába. Néhány deci borral megszentelik. A há­ziak kóstolgatják, sava, borsa meglegyen. A fehér hurka mellett igen kedvelt a zsemlekockákkal, majo­ránnával készített véres, meg a májas is. A sajtot — helye válogatja — darált vagy csíkokra vágott hús­ból állítja össze. (A felcsí- kozott sokkal gusztuso­sabb.) Az abalében a saj­tot megkövesztik. Utána le­préselik. A hurkát is meg- abálják. A töltési sorrend: a májast követi a rizses, utoljára marad a véres. Amíg a férfiak a hurká­val, kolbásszal, sajttal bí­belődnek. addig az asszo­nyok kisütik a zsírt, elmo­sogatnak. A műveletek so­rát a hússózás zárja le. Só­zódézsát vagy -teknőt hasz­nálnak. A sonkát, csülköt, tokaszalonnát, kocsonya­húst jól besózzák, három­négy hétig állni hagyják. Utána fokhagymás, fűsze­res páclével leöntik, majd folytatódik a sózás, össze­sen öt-hat hétig áll sóban. Ha kiszedték, hagyják le­csöpögni, megszikkadni, s csak akkor megy a füstre. A kolbász akkorra már fönn lóg a padláson. Az a legjobb, ha fagyos, hideg a tél. a szalonnát is jól ki­szívja. Az igazsághoz tarto­zik, hogy a hűtőládák vi­szik a prímet. Régen este tartották a nagy torokat. A szobát ki­pakolták, csak az asztalok, székek maradtak. Vacsorá­ra szállingóztak a vendé­gek. Ha nagy volt a rokon­ság, húszán,, huszonötén is összejöttek. Volt, ahol azért vágtak egyszerre két hízót, mert az egviket a helyszí­nen felfalták, meg kóstolót is illett adni mindenkinek. Finom, gőzölgő orjaleves vezette be az étkek sorát, hosszúmetélttel, majd a töl­tött káposzta, sült hús. hur­ka, kolbász, sütemény tar­tozott a vacsorához, és ter­mészetesen ió borocska. Elő­került egy harmonikás, előbb nótára gyújtottak, majd odahagyva asztalt, széket, táncra kerekedtek, és ropták egészen hajnalig. Ceglédbercelen még ma is számon tartják egymást az emberek. Kassakürtiék háza a Tórét utcában való­ban a rétre rúg ki. Van egy húszliteres bogrács, amit nyaranta többször elővesz­nek. Kinn a ház előtt, a gveoen főzi a pörköltet, ha­lászlét. A környékbeli szomszédok, barátok, roko­nok hozzák a széket, a tá- nvért, evőeszközt, itókát. Ez a dolgos nép tudja még, mi az életöröm. Tamasi Tamás OLDALAK Én olyan boldog tudok lenni, amikor okos embe­rekkel találkozom. Nekem az életben úgyszólván sem­mi sem sikerült, okos em­berekkel azonban mindig találkoztam. Ügy botlom bele a nagy eszű emberek­be, mint más a Rákóczi úton a kutyagumiba, vagy egy terebélyescbb köpésbe. A minap egy kerepestar- csai képviselőbe botlottam bele. Azt mondta, olyan atyáskodó mosollyal, mint aki többször is megjárta a hadak útját: nem jól írtok ti rólunk. Rögtön vettem egy nagy levegőt, hogyhogy nem jól írunk... de nem engedett szóhoz jutni. Foly­tatta: — Elmondom, hogy kell ezt ma csinálni. Kijössz te, vagy valaki más... az ilyen meg el szokott gyen­gíteni, hogy kimehetek én is, hát persze, elég hülye vagyok, de nem teljesen re­ménytelen, ha ők szépen elmondják, akkor talán össze tudom kaparni azt a cikket... — Kijöttök, és megkérdezitek az egyik ol­dalt, és leírjátok. — Ez az egyik oldal — mutatta, két kezét fejmagasságból pár­huzamosan lefele mozgat­va. — Megismételte: ez az egyik oldal. — Aztán el­mentek a másik oldalhoz. — Tett egy fél fordulatot, ott is megrajzolta a leve­gőbe a párhuzamost. És így írjátok le. De nem ám kommentálni, kiemelni, szerkeszteni, mondatokba beletúrni. Csak leírni. Az egyik oldalt. A másik ol­dalt. Az olvasó majd el­döntheti, kinek van igaza. AKASZTÁS Attól is nagyon el tudok gyengülni, hogy a nép nem kiskorú, az olvasó nem os­toba. Én egy olvasó vagyok. Ezek szerint nem is ostoba. Mégsem tudom eldönteni. A múltkor azt mondta pél­dául az a kedves független képviselő, hogy Marosánt föl kéne akasztani. Azon­nal replikázott egy eszdé- eszes, parlamentben ilyet nem illik. így igaz, helye­seltem, a parlament még­sem városszéli kocsma, ahol szabadon büföghet az ember. Akadt viszont új­ságíró, aki elment a kép­viselőhöz, megkérdezni, ho­gyan is gondolta ezt az akasztást. A honatya hig­gadt mértéktartással vála­szolt: — Marosánt teljesen mellékesen, súlytalanul em­lítettem, mint ahogy való­ban nincs is súlya. Egy szerencsétlen, vén senki, aki világéletében is az volt. Hát van annak jelentősége, ha most fölakasztják — mondjuk — azt a nyolc- vanvalahány éves, Ameri­kából hazahozott, maga alá csináló Finta csendőrt? — Nincs jelentősége. Marosán is azt nyilatkozta, őt már nem izgatja. Engem viszont az izgat, valóban névtelen senki volt ez a Marosán vi­lágéletében? Egy névtelen senkit miért lenne oly fon­tos fölakasztani? Engem Marosán tenorja gondolkoztak el. Egész éle­tében daiárdista volt. Többször olvastam, hogy kellemes tenorján szépen énekelt. Egy szép tenor minden énekkarban érték. Akire szólót lehet bízni, akihez a többiek igazodhat­nak. A dalárdában éppen ezért biztosan volt neve ... TOROKMETSZÉS Hagyjón, hogy nem tu­dom eldönteni, ki neves, ki névtelen. Nagyobb baj, hogy a képviselő utolsó vá­laszán sem tudok eligazod­ni. A kérdés: — A lelke mélyén visszahozná a ha­lálbüntetést? — A válasz: — A börtönrendszer világ­viszonylatban nem váltotta be a hozzá fűzött reménye­ket. Magyarországon sem. A lecsukott csirkefogók az átképzés nvomán diplomás csirkefogókként szabadul­nak. Véleményem szerint a társadalomban a közösség joga előbbrevaló a bűnözők és csirkefogók érdekeinél. iiiiiiiimiiiitiimmiiimmiumumimitiiiiiiiiiiinmuitmiimmiiiiiittiiHimimiimiiiiuiimti VALÓSÁGCSEREPEK llllllllllimilllllllllllllllllllMIUllllllitlIlllllllllllllllllllllllllllllllltlIlitlllMIIIIIIIIUllllllillllllllll ■' . VADÁSZBOMBÁZÓK A MÚZEUMBAN. A Közlekedési Múzeum a Repülés Baráti Körrel kö­zösen a karácsonyi szü­netre amolyan igazi közönscgcsalogató programmal kedveskedik a látogatóknak. A Városligetben lévő múzeumban megnyílt a VI. nemzetközi műanyag repülőgépma- keíí-kiállítás. A vitrinekben a MIG-ek, az F—104-esek, a Dakoták, a vadászok, a va­dászbombázók, és felsorolni is nehéz a mai. a közelmúlt, valamint a 40-es évek harci repülőgépeinek műanyagból összeragasztott kicsinyített másait. Mindenesetre a nem­rég még hadititoknak számító, félelmetes fegyverzetű gépek most békésen mutatják magukat a vitrinekben. (Hanesovszlii János felvétele) A K0BMÁN7 GESZTUSA A MÁBIANOSZTBAI ÁTADÁS Egy évszázad után újra a pálosok Márianosztra nevét hall­ván, bizonyára valameny- nyiünknek az jut eszébe: van ott valami börtönféle. A napjainkban fegyháznak és börtönnek használt épü­letet még Nagy Lajos épí­tette 1352-ben. A vastag falak azóta sok mindent megéltek, átvészelték a tö­rökök pusztítását is, míg­nem Esterházy Imre her­cegprímás 1729-ben fel­szentelte, és a kolostor a pálos rendieké lett. Aztán, mint köztudott, 11. József ténykedései igencsak bele­Ezért, ha tökéletlen eszkö­zökkel is, de meg kell gá­tolni az utóbbi elterjedését. Fogalmam sincs, hogyan hozható vissza valami a lé­lek mélyén. Mi van akkor, ha a lélek mélyén vissza van hozva? Tudhatok én, egy másik ember arról egyáltalán ? Vannak jogá­szi személyek, akik helyén­valónak tartják a halál- büntetést. Más jogászi sze­mélyek viszont nem. Igen hosszú dolgozatokat olvas­tam a tárgykörben, mind­egyik szerzője meglehetős logikával érvelt. Mégsem tudom eldönteni, melyik oldalnak van igaza. Több­ször éreztem úgy, hogy mind a kettőnek. Ilyen nincs, mondta a képviselő. Vagy az egyik oldalnak van igaza, vagy a másik­nak. avatkoztak országunk ak­kori közigazgatásába. A rendek szétoszlatásával okozott károkhoz tartozott az is: a pálosoknak is menni kellett. Államkincstári tulajdon­ba került hát a mária- nosztrai templom és kolos­tor, 1898 óta nem használ­ták egyházi célra. Most azonban a Magyar Köztársaság kormánya — az Igazságügyi Miniszté­rium javaslata alapján hozzájárult ahhoz, hogy az épület egyes részeit a ma­gyarországi pálos rend tu­lajdonába adja. Mintegy hatszáz négyzetméternyi te­rületrészt kap meg ingye­nesen gesztusként a rend. Ingatlan-adásvételi szer­ződéssel kerül a birtokuk­ba a templom, a Nagy La- jos-terem, a kerengő, a gyón tató terem, és néhány helyiség, melyet most még tmk-műhelynek és raktár­nak használnak a büntetés­végrehajtási intézetben. A rabok mindennapjait ez a változás semmikép­pen sem fogja befolyásol­ni. Fegyházi őrizetben 362-en, börtön fokozatú büntetésben 102-en élnek ott, 48-an pedig jogerős ítéletre várnak. Az átalakí­tás után úgy a rendháznak, mint az intézetnek külön bejárata lesz, a nyilvánva­ló biztonsági intézkedése­ket nem hagyhatják figyel­men kívül. Az Igazságügy­minisztérium nem tervezi az intézmény teljes átadá­sát, csak a felsorolt helyi­ségeket adja egyházi keze­lésbe. Természetesen azzal a kéréssel bocsátják ren­delkezésére az első magyar alapítású férfi szerzetes- rend 17 beköltöző páteré­nek, hogy az elítéltek hit­életéhez nyújtsanak tá­maszt a későbbiekben, és segítsenek a rabok lelki gondozásában. A volt egyházi ingatla­nokkal foglalkozó törvény kitér arra: kultúrateremtő munkát végeztek az egy­házak. Nemcsak hitéleti, kulturális, oktatási-nevelé­si, egészségügyi és szociális teendőket láttak el, hanem fontos társadalmi szerepet is betöltötték. Bár Márianosztra nem tartozik a törvény hatálya alá, hiszen már 100 éve ál­lami tulajdonban áll, de a kormány és az igazságügyi tárca nem zárkózik el attól, hogy a lehetőségek szerint bárki megkaphassa a vi­gasztalás lehetőségét. December 23-án dr. Bot­sai István igazságügy-mi­niszter és P. Máté Péter, a pálos rend tartományfőnö­ke írja alá ünnepélyes kül­sőségek között Márianoszt- rán az átadási-átvételi szerződést. — fi — Gyógyszerré nyilvánítják a Ceiiadamot Vajon mit szólna az az asszony, akinek néhány he­te elmetszették a torkát? Az történt, hogy élettársa hazajött a börtönből, ahol gyilkosságért letöltött ti­zennégy évet. Néhány hét­re rá. szóváltás közben el­metszette az asszony torkát, aki a helyszínen azonnal meghalt. Nékem sajnos arra sincs magyarázatom, hogy ezek­nek a hétpröbás gazembe­reknek. kéj- és apagyilko­soknak mindig akad élet- társuk. miközben más sze­líd. s/ohd emberek hiába ücsörögnek hétvégeken a magányosok klubjában, párra mégsem lelnek. Kör Pál Egy esztendő múlva gyógyszerré nyilváníthatják a Ceiiadamot. A tudomány képviselői feltételt is szab­nak: a citosztatikumok ká­ros mellékhatásainak eny­hítésére, s a pozitív moz­zanatok erősítésére hasz­nálják egy ideig. Az is tisz­tázódott, hogy ez a szer ki­tűnően alkalmazható az érrendszeri megbetegedések megelőzésére, az ilyen jel­legű panaszok enyhítésér«, az idős kori problémák el­viselhetővé tételére. A* utóbbiakra annál is inkább, mert a közérzetet is javítja, növelve természetesen az ellenálló képességet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents