Pest Megyei Hírlap, 1991. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-18 / 296. szám
MEG SEM ÁLLTAK SZLOVÉNIÁIG Dubrovnik sebei Már a dubrovniki- kikötőben, rögtön a partra lépéskor látszik, hogy Dubrovnik súlyos ostromot élt át, történelme során talán most szenvedett a legtöbbet a harcoktól. Eddig még mindig ki tudta magát vonni a „felszabadító" hadseregek pusztítása alól, most ellenben az épületek, szállodáik és sétányok őrziik a december elején lezajlott harcok szomorú nyomait. A kikötőben a vízből félig kilátszik a kiégett és elsüllyedt Ad- rialik hajó, megrongálódott és a lángok nyomait mutatja a kikötőparancsnokság épülete, a hűtőház és több más épület szintén romokban hever. A Du'orovnikba érkező tudósítóknak csak a város egy-c'iy részét tudják megmutatni, a megszállt és szintén romos északi és külvárosi negyedekbe nem lehet bejutni, de a látniva'ó így is sokat elárul a kíméletlen pusztításról. A Babin Kuk szállodaegyüttes Lo- pud szigetén már a múlté, több épület javíthatatlan u! megrongálódott. A legnagyobb kár a Tirena és a Plakir Szállodát érte. A Prezident, a Minceta és az Ariosi Szállodának inkább csak a homlokzata károsodod. s betört minden ablaküveg. A szállodák használható részében Konavli félszigetről érkezett menekülteket szállásoltak el. Mintegy hatezer ilyen .szállodavendég” van, körülbelül még egyszer eny- nvien rokonoknál és ismerősöknél húzódnak meg. A városban jelenleg mintegy negyvenötezren élnek, ami azt jelenti, hogy 25 ezren elmenekültek. A legtöbben Dalmáciába menteik, de sokan meg sem álltak .Szlovéniáig, s számosán külföldre mentek. A városban időnként felfelt unnék a horvát nemzeti gárda és a horvát belügyminisztérium alakulatai, fegyvertelenül. A kikötő zárlatának feloldása óta az ellátás jó, de a villany- és vízellátás még mindig szünetel. Az ostrom idején, az első menekültkonvoj elszállításáig az idősek, a csecsemők és az asszonyok a pincékben minden ellátás és szolgáltatás nélkül tengődtek, sok nő svábbogarak társaságában szült, nem tudták megfürdetni az újszülötteket, a csecsemőket eláször a mentőhajón tudták csak tisztába tenni. Dubrovni.kban a víz ma is nagy kincs, hajóval szállítják a városba az ivóvizet is, a kutók nagy része használhatatlan, a vízvezeték helyreállítása egyelőre csak álom. Az óváros érdekelte leginkább az újságírókat. A Stradunon, a híres főutcán egyetlen ház ablakai sem épek, az ajtókról is hiányzik az üveg. Egy gránát éppen a Sponza-palota tetejét rongálta meg: az épületben jelenleg levéltár van, pótolhatatlan dokumentumokat őriznek itt. Az Orland-oszlop és a Szent Balázs-templom között egy gránát megrongálta az egyik épületet, de a székes- egyházon nagyobb kár szerencsére nem látszik. Az egykori Maria királyné utca egyik reneszánsz palotája teljesen kiégett, ugyanebben az utcában súlyosan megrongálódott a pravoszláv templom. A Stradun végén még két épület romos: a nyári játékok igazgatóságának otthont adó ház, valamint még egy középkori palota. Nem messze innen a Ferenc-rendiek egyik kolostora épen maradt, de a másik kolostorépület teteje és homlokzata golyónyomokat őriz. A hónap elején sokat lehetett olvasni az úgynevezett Dubrovnik Köztársaságról — a hadsereg nagy publicitást adott a mintegy száz cavtati polgár kezdeményezésének. Ők a Dubrovnik múltjához tartozó egykori autonómiát akarták visszaállítani, természetesen jómódot és biztonságot ígérve a polgároknak, hasonlóképpen, minit azt Szerbiában a szocialisták tették egy évvel ezelőtt. Egy Crna Gora-i idegenforgalmi szakember válaszol a Dubrovnik Köztársaság tervével kapcsolatos újságírói kérdésre?: ebből nem lesz semmi — .mondta a fiatal montenegrói férfi. Dubrovniket nem lehet elszakítani Horvátországtól. Amikor azt kérdik tőle, hogy ő nem gondolt-e menekülésre, így válaszól: a „horvá- tok sem engedik el a hatvanévesnél fiatalabb férfiakat. de különben sem mennék. pedig módom lenne rá, hiszen vittek menekülteket Hercegovinába. Nem megyek, Crna Gorában azonnal beöltöztetné- nek mundérba, s jöhetnék vissza Dubrovnik a'.á, hógy lőjek a városra. Inkább nem” — mondta a fiatalember. A veszély a város felől még nem múlt el, a hadsereg szinte teljesen körülzárta a körzetet, az UNESCO pedig csak annyit tehet, hogy a dalmát tengerpart ékességét. Dubrovnikot a világörökség listájáról átteszi arra a listára, amely a világörökség veszélyeztetett objektumait sorolja fel. Walkó György Dubrovnik Na ne! AZ OK Nagy ..gond,, közös „teher a költségvetés idei, a tervezettnél jóval nagyobb. 100 milliárd forint' feletti hiánya. Bizonyára hagy vita lesz majd annak idején, a zárszámadás tárgyalásakor az Országgyűlésben, mi hogyan történt, miért úgy és miért nem másképpen. Nem ezt a vitát megelőzendő, hanem a már most érzékelhető tanulságot rögzítendő írom le: a költségvetési hiányt elsősorban és döntő mértékben a számítottnál sokkal kisebb bevételek okozták zák. Ami nem váratlan, nem véletlen. Annak idején, az 1991; évi költségvetés vitájakor szóvá tettük lapunkban: az erőteljesen csökkenő termelés, a forgalmazás sok ágának a visszaesése kétségessé teszi a költségvetés bevételeinek egy jelentős részét. A gépipar belföldi értékesítésének 35 százalékos apadása, a könnyűipar hazai eladásainak egynegyeddel való lesóványodása a tavalyihoz mérten, igazolták a kétséget. Nincs tehát semmi váratlan a mai helyzetben, azaz már erre rámondható lenne a na ne. Hallani azonban olyan elképzelésekről, amelyekre már tényleg ki kell mondani, na ne! A tera vezett fogyasztási adó emelések például az üzemanyagok esetében szinte teljes bizonyossággal további forgalomcsökkenést okoznak! A várt adótöbblet tehát a kisebb forgalom miatt nem kerül be az állampénztárba, ahogyan más területeken úgyszintén ez lesz a többletterhek következménye. A kétség régi, a nagy forgalom kis haszon, avagy a kis forgalom nagy haszon dilemmáját régen eldöntötte a tapasztalat az előbbi javára. Nehezen érthető tehát a forgalmazást bénító adóterhek növelése akkor, amikor erre az útra rácáfolt az idei év. (m) Borostyán helyett más kincsek A türingiai Jónás völgyét robbanások rázzák meg. Különleges alakulat próbálja felnyitni a második világháború vége táján kivájt alagútrendszer egyik, a háború végén berobbantott bejáratát. Buchenwal- di foglyokkal próbálták berendezni Hitler pótbunkerét, arra az esetre, ha menekülnie kellene Berlinből. A pótbunkert Hitler sohasem használta. A pótbun- ker Borisz Jelcin orosz elnök minapi bonni látogatása után került az érdeklődés homlokterébe. Jelcin titokzatoskodva jelentette ki, hogy tudja — ám nem mondja meg —, hol van elrejtve a borostyánszoba, amelyet a művészet iránt kevéssé érdeklődő, ámde kiváló katona I. Frigyes Vilmos ajándékozott Nagy Péternek. A műremeket, egy szobát, csupa borostyánból,. német katonák bontották le Leningrad ostromakor a város környéki Carszkoje Szeióban, a Ka- talin-kastélyban, és szállították Königsbergbe (a mai Kalinyingrádba). A ládáknak itt veszett nyomuk. Eddig legalább 100 „biztos” nyomon indultak el neves kutatók és amatőr szerencsevadászok — mindhiába. A borostyánosládák keresése közben azonban A SZOBI ÁFÉSZ magánvállalkozókat keres a következő egységeinek bérleti rendszerben történő iimmkeíésérs 1992. február 1-jétől: 5. sz. 43. sz. 14. sz. ABC-áruház, Szob, Árpád u. 45. Tüzép-telep, Verőce, Kültelek vas-műszaki és ruházati kisáruház, Vámosmikola, Kossuth u. 4. 20. sz. bisztró, Nagybörzsöny, Hunyadi tér 1. 1992. március 1-jétől: 42. sz. ABC-áruház, Börzsönyliget (idényjellegű) 16. sz. bisztró. Börzsönyliget (idényjellegű). A tájékoztató adatok leírása és a pályázati feltételek átvehetők január 15-étől az áfész vállalkozási osztályán. A pályázatok benyújtásának határideje: január 20-a. előkerültek egyéb kincsek. Feltételezve, hogy a nácik Németországgal nem ellenséges országokba menekítették ki kincseiket, ha erre volt idejük, a nyomozók lülM-ben eljutottak Isztambulba. Egy poros raktárban 28 ládát találtak, s mivel általában 28-ban adják meg a borostyánszoba részeit rejtő ládák számát is, a kincskeresők máris kezüket dörzsölték. Nagy volt a csalódottságuk, mert a ládákból először náci propagandaanyag került elő, zászlók és értéktelen képek. Igaz, az utolsó négy láda borostyánbányának bizonyult: megtalálták a legteljesebb és elveszettnek hitt porosz borostyángyűj- temériyt, reliefeket, mozaikképeket borostyánból, borostyánskatulyákat. Halállal végződött egy müncheni diák kutatása. 1903-ban ereszkedett le az ausztriai Toeplitz tavának mélyére, mivel mindenki azt rebesgette: a tó mélyén a nácik rablóit kincsei rejtőznek, köztük a Katalin- kastély éke. A diák talált is ládát, ám amikor felnyitotta, hamisított brit papírbankók csaptak az arcába. A müncheni megfulladt. A toeplitzi tó mélyén heverő ládákba több millió „értékű” „brit fontot" gyömöszöltek, Georg Stein amatőr történész a Hamburg melletti Stellából szerencsésebb volt, ám a nagy borostyánfogás neki sem sikerült. Stein a königsbergi kastélyban látta a borostyánszobát, s magánnyomozása közben eljutott Reckling- hausenbe, az ottani ikon- múzeumi». Ládák itt is voltak, de a borostyánszoba helyett a pszkov-pecso- rai kolostorból ellopott ikonok, arany és ezüst kegytárgyak, nemeskő- és gyöng-yberakású főpapi ruhák kerültek elő. A britek a rablóit holmi értékét akkor, 1972-ben, 160 millió márkára becsülték. A borostyánszoba értéke felbecsülhetetlen. S miközben már filmet is akarnak forgatni a borostyánszoba történetéről, újabb szemtai nú jelentkezett. Egy 61 éves, nevét el nem áruló úriember állítja Geralból, hogy a kincs a Balti-tenger mélyén hever. * Sarkadi Kovács Ferenc
