Pest Megyei Hírlap, 1991. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-17 / 295. szám

I. ÉVFOLYAM, 2C9. SZÁM 1991. DECEMBER 17., KEDD BUDA-VIDEKI BUDAÖRS • EKD • SZAZHALOMBATTA BAGY • TÖRÖKBÁLINT • PILISCSABA • NAGYKOVÁCSI • BUDAJENÖ I PILISVÖRÖSVAR • BUDAKESZI • paty e zsambek e solymár • PERBAL • TÖK • TINNYE • ÜRÖM Aki as előnyökről is szól Kettős szorításban a képviselő Jávor Károlyt a térségben „a zsámbéki képviselőnek” szokták nevezni a települések polgármesterei. Pedig hát Pest megye 9-es számú választókerülete országgyűlési képviselőjének területéhez a Zsámbéki-medencén túl hozzátartozik még Budaörs, Törökbálint, Sóskút és Tár­nok is. összesen kilenc település mai keletű gondja és terve. Vajon hogyan látja a képviselő önmaga egyéves működését — hiszen korábban nem töltött be képvise­lői funkciót —, és milyennek értékeli a településeken élőkkel való kapcsolatát? — Az egyéves működé­semnek legnagyobb tapasz­talata, de méginkább ered­ménye — mondja Jávor Károly —, hogy talán si­került beletanulnom abba, ami a képviselők egyik leg­fontosabb feladata: ez pe­dig a törvényalkotás. Ne­künk tanulni kellett a rend­szerváltással adódó felada­tokat is, mert bizony az ál­lampolgárok igényei ezer módon nyilvánulnak meg. Mederbe tereli — Hogyan éli meg a kép­viselő úr, ha mondjuk Bia- torbágyon az utcán megszó­lítják és azt kérdezik: „Mondjad csak, te, Karcsi, miért is szavaztad meg, miért is szavaztátok meg azt a törvényt?’’ — Hát igen, előfordulhat Ilyen. De miután én egyéni képviselő vagyok, igen nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy megteremtsem annak á lehetőségét, és elmond­hassam, az egyes esetekben miért szavaztam így, vagy úgy. Tulajdonképpen őröm­mel veszem ezeket a kér­déseket, hiszen mindig is fontosnak tartottam, hogy adjunk módot a vitára: le­gyen az egy MO-ás autó­pályával kapcsolatos, pél­dául Törökbálint esetében, vagy a bevásárlóközpont esete, amely a budaörsie­ket érinti. Ugyanis a la­kosság széles rétegeit érin­tő témák nyilvános meg­vitatásánál szembesülnek egymással a felek. Akinek kérdése van, rögtön felte­heti, és a megfelelő hely­ről azonnal megkapja a vá­laszt. Viszont, ha ennek nem teremtjük meg a le­hetőségét, akkor a válasz­tópolgárokban a megvála­szolatlan kérdések feszült­séget teremtenek. Saját ta­pasztalatom, hogy ezeket a feszültségeket nagyon jó mederbe lehet terelni, és oldani is lehet adott eset­ben — hogyha például olyan fórumokat hozunk létre, ahol ez a „kérdezz felelek” játék kialakulhat. Jól jár az állampolgár, és például az MO-ás autópálya vitája esetében jól jár egy tervezőintézet, egy beruhá­zó vállalat is. — Gyakorta keveredik vitába a választóival? — Inkább elébe megyek a vitának, mert miután én Is érzem a gondjaikat, már tudom is, hogy mit akar­nak kérdezni. Akár a fo­gadóóráimon, akár egy-egy közmeghallgatáson, vagy falugyűlésen lehetőséget te­remtek arra, hogy a jelen­létem is kiprovokálja a kérdéseket. — Soltan vallják, hogy manapság az országgyűlési képviselő kettős szorítás­ban él: a kormányzati ér­dekek nem mindig talál­kozhatnak az önkormány­zati érdekekkel. — Ilyen szituáció több­ször is előfordul. Adott esetben én, mint a válasz­tókerület egyéni képviselő­je szembesülök a kormány­zati elképzelésekkel. Az ese­tek egy részében viszont azt próbálom elérni, hogy a kormányzati elképzelé­sek változzanak meg oly módon, hogy az jobban szolgálja a lakosság érde­keit. Párbeszédei folytat Km Jf tycmap — Volt már olyan gond­ja, egy adott település ér­dekeit nem tudta érvénye­síteni a parlamentben? — Egy konkrét telepü­léssel kapcsolatosan ilyen problémám nem volt, de az például előfordult, hogy az „egyes állami tulajdonok önkormányzati tulajdonba adása” című törvényjavas­lat keretében én az önkor­mányzatok oldalán állva, a szavazásommal a települé­sek érdekeit próbáltam képviselni. A másik pél­dám: amikor az MO-ás gyű­rű kapcsán volt egy kor­mányzati elképzelés, ami ellen az önkormányzatok jelentős része tiltakozott. Ekkor én megpróbáltam meggyőzni az önkormány­zatokat, hogy erre a beru­házásra szüksége van az országnak. El is mondtam, hogy például az én életem­ben az első olyan beavat­kozás az ország közleke­déshálózatába, ami nagyon régóta várat magára. Az MO-ás körgyűrű például jól mutatta, hogy egy teljes mértékben és jogosan fel­bosszantott önkormányzat, illetőleg az állampolgárok jelentős csoportja hogyan helyezkedik szembe a kor­mányzat jó elképzelésével. Az állampolgárok azért is voltak felháborodva, mert őket kezdetben nem tájé­koztatták tisztességesen ar­ról, hogy kik, hogyan, mi­lyen módon fognak épít­kezni, és rájuk nézve mi­lyen előnyöket jelent. Min­denki csak a hátrányokról, a kiszolgáltatottságról be­szélt. Ügy érzem, okos szó­val meg lehetett győzni az embereket. Csak úgy érhet célt 'a képviselő is, ha pár­beszédet tud folytatni a vá­lasztóival, és én mint fő­állású képviselő — ezen munkálkodom. Tele van a naptára — Sok idejét elveszi a képviselői munka? — Van három gyerme­kem, ők éppen abban a korban vannak, amikor a legtöbb odafigyelést igénye­lik. Ha csak a fogadóórái­mat, a parlamenti üléseket, a bizottsági üléseket felso­rolom, már tele van a nap­táram. Akkor még nem szóltam a települések ön- kormányzataival való kap­csolattartásról, a falugyű­lésekről, a különböző egy­letekről, és öntevékeny cso­portosulásokról. De miután a képviselői munkát vál­laltam — azt erőm szerint végeznem kell. Deák Attila JUBILEUM ELŐTT Példaértékű pályakép Manapság hajlamosak va­gyunk elfeledkezni azok­ról, akik nem a gazdaság­ban, vagy a politikában hallatják hangjukat, hanem a kultúra területén munkál­kodnak — szép csendesen. Néhány hónap múlva — 1992 tavaszán — ünnepük majd Budaörsön Szakály Mátyás karnagyi jubileu­mát. Gyönyörű életút, pél­daértékű szakmai pályafu­tás az övé. De vajon ho­gyan is kezdődött? Az indulásról, a pálya­kezdés nehézségeiről egy alkalommal így vallott ő maga: „1935-től vezetek kórusokat, mind a mai na­pig. 1935-től 1939-ig férfi­kart, a kitelepítések után a templomi kórust, ’49-ben gyermekkórust, ezt ez év végéig egyfolytában vezet­tem, 1952-től 1981-ig volt vegyeskórusom, huszonhat éve vezettem a biatorbágyi férfikart, tizenöt éve a tö­rökbálintit. Itt Budaörsön néhány éve megalakult egy hagyományőrző népdalkó­rusom, a Lyra elnevezésű — a még élő hagyományo­kat kutatjuk föl és építjük repertoárunkba. A Sapszon Ferenc vezette budaörsi vegyes kórusnak pedig szó­lamvezetője vagyok.” Szakály Mátyást majd mindenki ismeri Budaör­sön. Talán csak az „új te­lepiek”, a magas panelhá­zakban lakók közül van egy-két „tősgyökeres pes­ti”, aki nem találkozott ve­le. A budaörsiek viszont tudják, hogy a zene és az emberekkel való foglalko­zás szeretetét a szülői ház­ból hozta magával. Édes­apja Budaörsön a falu mindenes kultúrosa volt: iskolaigazgató, népművelő, és a zene napszámosa. Va­lószínű a fiatal Szakály Mátyás zeneszeretete éppen ezért is a kórusok felé irá­nyult. Valaha a gimná­ziumban R ajeczky Benjá­min volt az énektanára. „Kívüle is kiváló karvezető­ket ismertem meg. Egyszer a képzőben, ötödéves voltam, a tanárom kiállított — em­lékezik —, hogy én vezé­nyeljem a következő éne­ket. Nem is volt más vá­gyam!” A Nemzeti Zenedében orgona-zeneszerzés szakon tanul, de ezt megszakította a háború — nem is fejez­hette be. 1945 után a Pe­dagógiai Főiskolán tanul először karvezetést. Majd a Népművelési Intézetben, egy kétéves karvezetői tan­folyamon képezi magát. Budaörsön, túl a nyug­díjkorhatáron is tanított; éneket az általános iskolá­ban — az Esze Tamás ut­caiban, a Béke tériben, a Rózsa utcaiban, a gimná­ziumban is. Amikor nyug­díjba ment, küldöttséggel mentek hozzá a gyerekek: menjen vissza tanítani... Még a szülői munkaközös­ségtől is megkeresték ... Ezért alakított meg egy gyermekkórust, hogy ne kelljen egészen megválnia a gyerekektől. A felnőttkórusok, akikkel valaha is dolgozott, mind munkakórusok voltak. Ez meghatározott mindent, a repertoárt is: csakis nagyon dallamos műveket tanul­tak. Viszonylag könnyű da­lokat, népszerű operarész­leteket, romantikusokat. A műkedvelő énekesek csakis a maguk örömére dalolnak, az éneklés öröméért járnak a kórusba. Hosszú és nehéz próbákat nem lehet tarta­ni nekik, a kottát egyálta­lán nem ismerik, megtaní­tani nincs idő, meg nem is volna hozzá türelmük, és hangszer nélkül nem lehet kottaolvasást, tanítani, lg; marad a hallás után vall tanítás. A kórustagok zö me idős ember, többen i vallják: régebben — úg; húsz-harminc évvel ezelőt — ez volt szinte az egyet len szórakozási lehetőség Először az esti iskolák, az után a tévé, ma meg a: örökös túlmunka vonja e az embereket. Az asszo­nyok a gyerekek körű vannak, a férfiak meg vál­lalkoznak. Azelőtt a kórus­tagság nemcsak éneklési jelentett, hanem kilépést r a zárt közösségből, utazást ha csak a szomszéd faluig is — világlátást. Pedig más hallgatni a zenét, és más résztvevőjének lenni. A kórusmozgalom mostanában hullámvölgyben van. Szakály Mátyás fejében is megfordult olykor, hogy egy igényesebb kórussal is jó volna dolgozni. De ő sohasem tudta volna el­hagyni azokat az embere­ket, akiket egyenként is nagyon a szívébe zárt: mindegyik kórustaghoz ba­ráti szálak fűzik. Mint hírlik, a kórustagok már készülődnek a jubi­leumra, az ötvenötödikre, de addig is még számtalan szép délutánt, estét szeret­nének együtt eltölteni. ü. A. Mindenkit várnak Ünnep a segítőházban A budaörsi Tizenéves Tanácsadó, vagy népsze­rűbb nevén a TIN-TA, a Lévai utca 34.-ben az ünne­pek előtt és alatt is kinyit­ja kapuit, és várja a magá­nyos fiatalokat, a támoga­tásra szorulókat. Már december 18-án ün­nepi díszbe öltöztetik a se­gítőházat, és 17 órától meg­lepetésekkel várják a fia­talok karácsonyára érkező­ket. Természetesen lesz me­leg tea, sütemény, zsíros kenyér is. December 25-én és 26-án 16 órától a magányosok néhány kellemes órát el­tölthetnek a házban: az ünnepi hangulaton kívül szintén lesznek örömteli meglepetések. A TIN-TA szervezői már készülnek az újévköszön­tőre is. Mint azt megtud­tuk, január 1-jén 16 órától megrendezik a „Jövőterve­zés” című közösségi össze­jövetelt. Mindenki jöhet öt­letekkel, és elmondhatja, ho-gy milyennek tervezi az 1992-es esztendőt. Vagy arról is számot adhatnak a fiatalok, hogy valójában miért is nem tudnak ter­vezni. Természetesen az ünnepi nyitva tartás alatt folyamatosan működnek a TIN-TA azon segélyszol­gáltatásai, amelyek iránt ebben az esztendőben igen­csak megnőtt az érdeklődés. — <1 — Megnyílt a Pára üzletközpont Érden megnyílt a Pára üzletközpont. Parkvárosban az M7-cs út közelében 2400 négy­zetméteres fedett kirakodópiac, valamint a mellette levő üzleUiázban 17 bolt, ijlctve butik nyitotta meg kapuját a karácsonyi bevásárlók hada előtt. Van itt többek között sportbolt, cipőboit, műszaki bolt, és minden bizonnyal ez a bevásár­lóközpont ki fogja elégíteni a városrészből ide járó vásárlók igényét (Hancsovszki János felvéiele) A gyermekek javára Jótékony kézilabdakupa helyszíne lesz december 27-én, 14 órai kezdettel a százhalombattai városi sza­badidőközpont. Az Ercsi Kinizsi NB Il-es, a DKSK NB I B-s, a Tököl NB Il-es és a DKSK Szenior csapatok lesznek a mérkőzések rész­vevői. A belépőjegyek 100 fo­rintért válthatók majd meg. A bevétel teljes összegét a városban működő Szülök Fóruma egyesület által fel­karolt, egészségkárosult gyermekeknek ajánlják föl. A rendezvény szervezője a DKSK vezetősége, és tag­sága, akik a meccseket kö­vetően tombolasorsolást is terveznek. S ünnepélyesen kívánják átadni a Szülők Fóruma képviselőinek az összegyűlt bevételt. —jisz-­B UDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Deák Attila. • Munkatársak: J. Szabó Irén és Pachner Edit. • Fogadónap minden Lét- Ión 14—17 óráig a szerkesz­tőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi B. u. 4. Pf.: Ml, ír. sz.: 144«. Telefon: 138-1741. 138-4047.

Next

/
Thumbnails
Contents