Pest Megyei Hírlap, 1991. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-03 / 283. szám

JÁTÉKKÖNYVET ÉRT A TANÁR BÁCSI A lovagkirály birodalmában Bene Mihályról, a gödöllői Erkel-iskola tanáráról nem könnyű írni. Amikor lakásán felkerestem, pedagógusi aprómunkát végzett: órára készült az 1848 49-es szabadságharc történetéből. Szerénysé­ge már-már zavarba ejtő akkor is, ha cikket hoz városi szerkesztőségünkbe. Néhány napja új kö­tetére hívta fel a figyelmemet, de úgy, mint sze­mérmes lány a szerelmére. Amíg nem adta a ke­zembe a könyvet, nem is tudtam, miről írta. MORVAJ_ ÚR KÉTSÉGBEESÉSEI A morcos Mesamorv Közel a negyvenhez — szavai szerint harmincas éveinek végéhez — ez a második megjelent kötete. Az elsőt 1980-ban adták ki az aszódi Petőfi Múzeum Múzeumi füzetek című so­rozatában. Ezer példány­ban. És még ezzel sem volt szerencséje, ennyi sem jut­hatott el az olvasókhoz. Az Adatok Verseg történeté­hez című munkája — ez a cím is őt jellemzi — nem tetszett az akkori — ez pe­dig az én kifejezésem — hatalmasságoknak. A ta­nácsrendszer harmincadik évfordulójának idején Be­ne Mihály ugyanis azt ír­ta: „A voluntarista, dogmatikus Rákosi-vezetés 1950-ben a szovjet példát másolva létrehozta a ta­nácsrendszert, figyelmen kívül hagyva azt, hogy tör­ténelmi-társadalmi fejlő­désünk másfajta lehetősé­geket is felkínált.” OLVASATLAN OLVASÓKÖNYV Talán nem véletlen, hogy a tanár úr jobban kedveli a középkort; s hogy abban a magyart, azt bizonyítja a Tankönyvkiadó Vállalat gondozásában megjelent A lovagkirály birodalmában című játékkönyve. De ne szaladjunk ennyi­re előre a szerző életében! A betiltással kopogtató nyolcvanas évek króniká­jához tartozik, hogy össze­gyűjtötte Verseg és Kartal földrajzi neveit. Majdnem elkészült a Fejezetek Kar­tal történelméből című munkájával. Ahogy mond­ja: nem sokat kellene már kutatni hozzá, de nem tud­ja, kiadnák-e. Készített egyszer történelmi olva­sókönyvet is ötödikeseknek, ám anyagiak híján a Tan- könyvkiadó nem jelentet­te meg. Javasolták, pró­bálkozzon a Móránál, csak hát Bene Mihály nem ki­lincselő típus. A történelem bizonyosan azon tárgyak közé tartozik, melyeket nem lehet nem szeretve tanítani. A mű­veltté válás útján minden­kiben megérik a felismerés: a történelem az élet tanító- mestere. A tárgy szeretete vezethette ahhoz, hogy 1983-ban fóliarendszert dolgozzon ki az ötödikes történelemtanításhoz írás­vetítőre. „Megyei szintű ésszerűsítésként” fogadták el. Egy korábbi újításával diasorozatot készített ugyancsak ötödikeseknek. Napjainkban tanárképző főiskolások is tanulnak ná­la. BŰVÖS NÉGYZETBEN Bene Mihálynak otthon is vannak gyerekei. Fia kedvteléséből merített ötle­tet A lovagkirály birodal­mában című könyvéhez. A kamaszok kedvelt olvas­mányai a játékkönyvek, melyekben a fantasztikus kalandokat különböző fej­törők színesítik. Ezek szó­rakoztatnak, de meg lehet­ne próbálni tanítani is eb­ben a formában, gondolta. Az ötlet megvalósult, meg­jelent a százharminc olda­las kötet számos ábrával, rajzzal. „A történelem tanítása- tanulása napjainkban nem is olyan könnyű feladat. A szerző arra vállalkozott, hogy játékos feladatmeg­oldás keretében érteti meg a történelem jelenségeit 10—14 éves gyerekekkel. Eh­hez a magyar 14, századot választotta ki, amely kör mozgalmas eseményekben ugyancsak bővelkedik...” Ezt olvashatjuk a könyv hátsó borítólapján aján­lásként. „Játék közben ebben a sokszínű században élsz, egy öt falut birtokló földes­úr fiaként vágsz neki a ka­landoknak” — írja beveze­tőjében a szerző, majd így folytatja: „Célod a felemel­kedés: minél több földre, minél nagyobb méltóságra, azzal együtt: hatalomra te­gyél szert. Játszol, de játék közben valóságos tények­kel, eseményekkel, szoká­sokkal ismerkedsz meg.” S hogy ki a címadó lo­vagkirály? Ez az első kér­dés, amire a válasz egy bű­vös négyzetben bújt el. SOROZAT LEHETNE A könyv sokkal több is­meretet ad a korról, mint amennyit az iskolai tan­anyag tartalmaz. Vajon mi lehetne az akadálya annak, hogy korábbi és későbbi századokról is megjelenjen ilyen kiadvány? Bizonyára a pénz. A kiadó egyelőre csak ezt tudta vállalni, még ha igen borsos áron, száz­negyven forintért is. Ezért maradt el a sorozatcím: Játsszunk történelmet! Pe­dig be jó is lenne történel­met játszani, sorozatot ol­vasni ... A Peregrinus Könyves­bolt és az Eurodata Számí­tógépes Kft. mindenesetre az első kötetben is lát fan­táziát. Pályázatot hirdetett az olvasóknak számítógépes játékprogram készítésére a könvv-ből, december 5-i be­küldési határidővel. A cím: Peregrinus Könyvesbolt, 1027 Budapest. Bem raknart 54—55. Telefon: 115-5803. Balázs Gusztáv Egy nemzet azonosság- tudatának mindenféle építménynél fontosabb kö­tőanyagai a szellemi kivá­lóságai, nagy emberei. Tolsztoj nélkül ugyan mi lenne Oroszország, He­mingway nélkül Ameri­ka, Beethoven nélkül Bécs, Bonn? És mi lenne Pe­tőfi nélkül Magyarország? Mert Petőfi a kenyér, az ima. Petőfi az anyaföld és az anyaöl. Mindez azért ötlött az eszembe, mert úgy látszik, a kazánként menetrend­szerűen felfűlő nagyrédei Petőfi-kereső most me­gint rá akar tenni nem is egy. hanem egyenesen 2 lapáttal. Erről tanúskodik szerkesztőségünkhöz írott legutóbbi levele, amelyben újból nekiront kedvencé­nek, a Magyar Tudomá­nyos Akadémiának, Demszky főpolgármester­nek és — miként írja — a megyei politikai körök bizonyos képviselőinek, akik szerinte továbbra is gáncsoskodnak Petőfi vélt csontjainak azonosításá­ban. Morvái úrnak főként az fáj most, hogy a fent em­lítettek akadályozzák a Petőfi-rokonok Kerepesi úti temetőben nyugvó — úgymond — csontmintái­nak kihantolását. avégett, hogy az amerikai hadsereg, az FBI antropológusaiból és amerikai törvényszéki szakértőkből álló — me­gint csak úgymond — ma­gas szintű tudományos bi­zottság összevethesse azo­kat a vélt Petőfi-csontok- kal. Morvái úr leveléből ki­tűnik, régi szellemi nyíl­lövések elmérgesedett se­beit hordozza magában, régi miazmák máig ha­tó elégedetlenségei és két­ségei fűtik megint azt a nagyrédei Megamorv ka­zánt. Igaz, erről a kazánról azóta bizony leszerelték a légnyomásmérőt, leszerelték a hőfokmérőt, és a karban­tartók is megfogyatkozni látszanak idehaza. Morvái úr mégis pontokba fog­lalt kérdéseket intéz a két év óta ellenszegülő MTA-hoz meg a főpolgár­mesterhez, miért nem en­gedélyezik, miért akadá­lyozzák a családtagok sír­jának felbontását. Akárhogyan is dől el a csata a viaskodó felek kö­zött, akármi is lesz a Morvai-féle morcoskodás eredménye, egy biztos: tőlem senki nem veheti el Petőfit. Nemcsak azért, mert szavai, versei, esz­meisége. sőt emberi ma­gatartása eggyé vált a véremmel, a csontjaimmal, hanem mert azoknak vi­szont nem vált eggyé sem a vérükkel, sem a csont­jaikkal, akik bármilyen módon szeretnék őt lerán­gatni az olimposzi magas­latról. Ugyanis ha évekig szüntelenül és büntetlenül azzal gyanúsítgathatják Petőfit, hogy Juliskáiét, a feleségek feleségét feled­ve úi asszony oldalán há­zasságtörő hedonistaként, sőt bigámistaként vigad­va Szibériában élte 1c a vesztes magyar szabadság- harc és forradalom után az életét, az olyan lenne, mintha Tolsztojt német spionná, Hemingwayt pe­dig FBI-besúgóvá szeret­né valaki átminősíttetni. Beethoveosől nem is szól­va, aki nyilván Farkas Fe­renc néven írta volna alá a IX. szimfóniáját. Petőfi, ezért kérlek, ne gyere ha­za. Maradj inkább tovább­ra is idehaza, miként ed­dig is idehaza voltál az igazi magyarok szívében. — kk — NIT 91 Az Országos Széchényi Könyvtárban hétfőn meg­nyílt a NIT 91 (New In­formation Technology) kon­ferencia, amelyet az .Egye­sült Államok kormány- szerveinek anyagi támoga­tásával évente más és más országban rendeznek meg. A háromnapos nemzetközi konferencia célja, hogy a könyvtárak és információs intézmények szakemberei a különféle technológiák legújabb eredményeit meg­ismerjék, és tapasztalatai­kat kicseréljék. A NIT 91- en előadások hangzanak el az információs rendszerek­ről és szolgáltatásokról, az adatbázis-építésről, az in­tegrált könyvtári rendsze­rekről és az optikai adat­hordozókról. A hírre kezdett visszafelé peregni a film. A Jocó öngyilkos lett. Nem tudod? Hát az a kis köpcös, olyan negyven körüli volt. Ja, az a baju­szos? Dehogy! Az a bajuszos a múlt hónapban halt meg, régen eltemet­ték, és nem öngyilkos lett, hanem rák vitte el. Májrák. Ivott? Lehet. És ez a Jocó? Nem, nem hiszem. A Pista bácsi nem tűrte volna el. Azon az osztályon rend van. Talán már csak ott van rend. Mióta volt itt ez a ... Jocó? Három éve, öt? Nem tu­dom. Én sem. Elég régen. Na ugyan már, akkor mit mondjak én a ma­gam tizenegy évével?! Ma most nem rólad van szó, hanem a Jocóról. Jó fej volt. Ismerted? No, csak úgy. Volt vele egy közös munka. Ha em­lékeztek rá, a ká-kettes fejlesztés. Aha. Rémlik valami. Ugyan már! Hiszen csinos prémiumot nyaltatok fel érte, nem? De! Akkor még ad­tak valami pénzt ebben a lepra­fészekben. No, miért lenne lepra­fészek? Na ne mondd már! Hát mi van most itt pénzben? Nem érről van szó. Hanem a Jocóról. Negyven körül miért tesz ilyet az ember? Miért? miért? Ezer oka lehet rá. Gyógyíthatatlan beteg. Otthagyta a felesége, a szeretője, lopott, sikkasz­tott, betört... Ugyan, hülyeség. Ne­ked minden ilyesmi hülyeség. Igen­is, kiborulhat ilyen miatt az em­ber. Te nem. Persze, te nem. Mert Lapszélre írt életek TITOK te vagy a nagy nyugalom szobra, mi?! Nem is kapkodom a nyugtáto­kat, mint te! Vesszetek már össze! Tisztára lököttek vagytok. Meghal egy ember, és akkor ti egymásnak estek. Nincs jobb dolgotok?! Meg­hal, meghal... mindenki meghal egyszer. Na, ez nagy bölcsesség volt. Tőlem ennyi telik. Nofene, el­kapott egy öszinteségi roham? Nyu­godjatok már! Én azt hallottam, hogy ennek a Jocónak volt valami csúnya ügye az előző helyén. Kicsi­nálták. A Pista bácsi mentette dí. hozzánk, valamikor tanította az egyetemen, tudta, hogy szuperfej. Szuperfej? Hol vannak manapság a szuperfejek? És miben? Neked persze mindenki hülye. Nem tűnik fel, hogy csak te vagy az egyetlen okos? Már megint! Marakodni, azt igen. Mi lenne, ha egyszer szó nél­kül hagynátok azt, amit a másik mond? Hja uraim, ahhoz ismerni kellene a tolerancia fogalmát. No, megszólalt a lelki patyolat. Ha eny- nyire belátó vagy, akkor miért nem karoltad fel ezt a Jocót? Ne ízetlen- kedjetek már egy halottal! Joga volt meghalni, ha úgy gondolta, elege van. Mindenkinek a saját joga... Na azért ezt nem írom alá! Van közös felelősség is, meg egyéni fe­lelősség is. És a Tibor mit mond? Ö ott mindent tud az osztályon. A Ti­bor? Tényleg, a Tibor! Süsükék, a Tibi legalább öt hónapja nincsen már itt. Micsoda?! Ahogy mondom. Ennyit azért illene tudnotok. El­ment nyugdíjba. Tényleg? Tényleg. Honnét tudod? Tőlem kérdezte meg a Kati, a Pista bácsi titkárnője, mit vegyenek neki ajándékba. Tőled? Tőlem, képzeld. Tudták, hogy telek­szomszédok vagyunk. Voltunk. Mert a Tibi tavaly eladta a telket. Beszállt valami káeftébe, kellett neki a pénz. No akkor megkérdez­hetnéd a Katit erről a ... Jocóról. Legalább a nevét megjegyezhetnéd már Jocó. Jól van, ne kekeckedj! A szegénynek már úgyis mindegy. Kampec, kampec. És mit csinált? Gyógyszert vett be? A, dehogy. Hanem? Nem tudom. Gyógyszer­rel nem, az biztos. Miért biztos? Mert azt mondták, csúnyán nézett ki, amikor megtalálták. Mondták? Ki mondta? A tervtárban futottam össze a Bajzák Karcsival, ö. És? Mást nem mondott? Nem. Eléggé letört volt. A Karcsi? Persze. Azt mondta, szerették, marha rendes fa­zon volt. Mészáros Ottó »»ÜT«? 'ff/murc­Az Aranygallér Rt. szeretné, ha nemcsak kenyerei és péksüteményei tennék ünnepivé karácsonyi asztalát. Gyűjtse össze legalább 4 különböző témájú hirdetésünket, és december 20-ig névvel és címmel ellátott borítékban küldje el nekünk, vagy dobja be a boltjainkban elhelyezett gyűjtőládákba. A december 22-i sorsolás fődíja egy 50.000 Ft értékű aranylánc, II. és III. díja pedig egy 25.000 Ft-os és egy- 10.000 Ft-os betétkönyv. Aranygallér Rt. 2700 Cegléd, Kossuth Ferenc u. 6. Keressen minket minden nap HOGY JO NAPJA LEGYEN AKANUSjAUÉR. RT. ÉEáYZREK e^YEBBte. Hirdetéseink a Pest Megyei Hírlapban, a Pest Megyei Extrában és a Szuperinfóban jelennek meg. Aranygallér Sf

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents