Pest Megyei Hírlap, 1991. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-14 / 293. szám
Színházi levél Korunk hőse, Placsek Százötven évvel ezelőtt Mihail Lermontov regénye, a Korunk hőse, Pecsorin személyében olyan embert állított a mű központjába, aki a társadalomban nem találta a helyét, elveszettnek, feleslegesnek érezte magát. Képességeit, adottságait, eszméit nem érvényesíthette. A korabeli orosz irodalomban, Puskintól Tolsztojig, sóik ilyen felesleges embert ismerhettünk meg. Pecsorin egy típus megfogalmazása volt, a korszak jellemző figurája. Fehér Klára aligha tör Lermontov vagy Puskin babérjaira. Az sem valószínű, hogy amikor Ez az ország eladó című vígjátékát írta, Pecsorin és Anyegin jártak volna az eszében. Különös módon mégis van valami köze e vígjáték hőseinek «z orosz hősökhöz. Mégpedig oly módon, hogy Fehér Klára figurái egyáltalán nem elveszett emberek, s épp ezáltal lesznek korunk hősei. Korunk (a mai kis Magyarország életének) hősei ugyanis azok, akik szempillantás alatt megtalálják a helyüket, remek szimattal ráéreznek arra, ami éppen a legjobb — anyagi, társadalmi, esetleg politikai — érvényesüléssel kecsegtet. Képességeikét korlátlanul és gátlástalanul kifuttathatják, ennek csak saját adottságaik lehetnek a korlátái. így válik korunk hősévé az Ez az ország eladó dörzsölt, élelmes, mindenből és mindenkiből hasznot húzó, mindenkin átgázoló, a kőből is pénzt facsaró üzletembere, Placsek úr (Pet- rik József sokévi szünet után e figurában játszik ismét színpadon). Placsek elve: semmi sem elég jó és semmi sem elég rossz, ha pénzről van szó. Olyan mai kizsákmányoló, aki műveletlen, buta, pitiáner ugyan, de a pénzcsinálás módozataiban mégis zseniális. Csakhogy a zseniknek is van gyönge oldaluk. Pla- cseknél ez az emberismeret. Nem fedezi fel egy csó- ringer kis tanárban a villámgyors tanulás és a még gyorsabban kialakuló teljes gátlástalanság képességeit és adottságait, így aztán Ekés tanár úr (Üjvári Zoltán meglepően színes alakításában) egy, szempillantás alatt -a .fejére nő Placsek úrnak. Eldönti, hogy gazember lesz — s úgy is tesz. Nagyobb gazember lesz, mint Placsek, a Placsekek, mert rendelkezik valamivel, ami föléjük emeli: ő még intelligens is. Az intelligens nepper pedig sokkalta veszélyesebb, mint a bunkó. Nem kellett messzire mennie Fehér Klárának, ha darabjához modelleket keresett. A Józsefvárosi Színház körüli, . legfeljebb egy kilométer átmérőjű körben, a Kálvária téren, a Baross utcában, a Dió- szeghy Sámuel utcában, a Dankó utcában, legalább ötven Placsek és ugyanannyi Ékes működik. Csak szét kell néznie a környéken (vagy bármely más környéken szép fővárosunkban). Mintha ők sétálnának be esténként a színpadra, s onnan mennének reggel seftelni, „kaszálni”, valutázni, lányokat futtatni. Jó helyen került színre az Ez az ország eladó. Otthon van itt. Takács István Európa filmhét a Művész moziban A legfrissebb filmtermésből származó, az idei cannes-i fesztiválon is különböző díjakkal jutalmazott filmekből — francia, lengyel, dán, olasz, görög, spanyol, magyar rendezők munkáiból — kezd exkluzív vetítéssorozatot december 14-én délután öt órakor a budapesti Művész mozi, a VI., Teréz körút 30. szám alatt. Az Európa filmhét célja, hogy a művészfilmek iránt érdeklődő közönséggel megismertesse azokat az alkotásokat, melyek a modern, mai európai ember helyét vizsgálják a kor bonyolult, olykor áttekinthetetlen viszonyai közepette. Hangvételükben, formai megoldásaikban, dramaturgiájukban is eredeti, nem a mozisablonokat ismételgető filmek ezek. Krzysztof Kieslowski, Leopold Huber, Jean-Luc Godard, Gonzálo Suárez, Jacques Rivette, Jacques Tati, Theo Angelopoulos, Jacques Deray, Jaromir Jires, Coline Serreau, Lars von Trier, Francesca Ar- chibugi, Janisch Attila filmjeit csak egyszeri vetítési joggal mutathatják be. A filmekhez hangalámon- dást alkalmaznak. Naponta két alkotást mutatnak be, 8 és 20 órai kezdettel Kivétel a megnyitó napja; ekkor Konrád György be vezető "előadása után Kieslowski idén Cannes-ban a filmújságírók nemzetközi szövetsége díját elnyert, s a legjobb női alakítás dí ját is kiérdemlő filmje, a Veronika kettős élete kerül bemutatásra. (t) Visegrád a Dunakanyar új karmestere? A palota játékok maradnak, de a gazda változik Jövő nyártól más a gazdája a visegrádi palotajátékak- nak. Eddig a szentendrei Pest Megyei Művelődési Központ és a Közép-Duna Vidéki Intéző Bizottság osztozott rajta, közösen fizették a rendezvény költségeit. Ám ez a történelmi kalandozásnak és idegenforgalmi látványosságnak sem utolsó kétnapos esemény alighogy meghonosodott Visegrádon, továbbélése máris veszélybe került. Miért? Mert egyik anyagi támogatója, a megyei művelődési központ megszűnt. Jó ideig kétséges volt, ki vagy mi veszt át helyette a palotajátékokat, és ki vagy mi fizeti a költségeit. Most végre új gazdára talált a rendezvénysorozat. A visegrádi önkormányzat nemrég úgy döntött, nem engedi, hogy a palotajátékok és a Toldi-választás hagyományai elhaljanak, ezért a jövő évtől magára vállalta a rendezést és az azzal járó költségek egy részét. A polgármester, Had- liázy Sándor szerint azért határoztak így, mert véteknek tartották volna, ha a Dunakanyar évtizedek óta amúgy is szegényes kulturális. sport- és idegenforgalmi eseményei a palotajátékok kiesésével még szegényebbé váljanak. A korábbi másik fenntartóba Közép-Duna Vidéki Intéző Bizottság további anyagi támogatását a visegrádi önkormányzat pályázat kiírásával próbálta megszerezni. A nyertes a régi támogató lett, és szerencsére továbbra sem zárkózik el az anyagiak nyújtásától. Bár a Közép-Duna Vidéki Intéző Bizottság hivatalosan csak a jövő évi állami költségvetés elosztása után, vagyis 1992 tavaszán dönt. fenntartja-e az eddigi mecenatúrát, azonban most az a véleménye, hogy jövőre is marad mint a játékokat pénzelő egyik intézmény. A visegrádi önkormányzat számára az is fogas kérdés volt, hogy a megszűnt Pest Megyei Művelődési Központ helyett képes lesz-e teljes mértékben pótolni a rendezéshez szükséges hiányzó másik ötven- százaléknyi pénzt. A visegrádi Önkormányzat oly módon teremti elő a hiányzó összeget, hogy megelőlegezi a belépti díjakat. Talpig páncélban a visegrádi Szent György lovagrend egyik harcosa. Neki édes mindegy, ki rendezi és ki fizeti a palotajátékokat. A lényeg, hogy továbbra is legyen, mint eddig Mindezekből kitűnik, megnyugtató módon rendeződni látszik a palotajátékok jövője. A visegrádi polgármester azonban nem éri be azzal, hogy változatlan formában viszi színre a szokott showműsort. Ennél többet szeretne, például azt, hogy az eddig csak hellyel- közzel korhű várjátéki fegyvereket és öltözéket valóban korhűvé tegyék. Ebben a helyi múzeum ígért segítséget. Azt is tervezik, hogy a Toldi-válasz- tást esetleg a Salamon-toronyba teszik át. Ezenkívül — főként komolyzenei programokkal — többhetesre szeretnék bővíteni a palotajátékok most csak kétnapos sorozatát. A komolyzenei programcsomagot egyelőre az önkormányzati testületen nem sikerült keresztülvinnie a polgár- mesternek. Mint mondta, ebben ő a hibás, mert nem kellően készítette elő a tervet, és érvei sem voltak meggyőzőek a képviselők előtt. Ez sajnos azt jelenti, hogy a nézők jövő nyáron ismét csak a palotajátékokat kapják, igaz, némileg finomított változatban. A komolyzenei programok csak leghamarabb 1993 nyarán lesznek jelen a Visegrádi nyár eseményei között, ám, hogy - akkorra igen, ez szinte teljesen bizonyos, fűzte hozzá Had- házy Sándor. A megyei művelődési központ megszűnése és annak következményei máris megváltoztatták á Dunakanyar közművelődési és idegenforgalmi arculatát. Nemcsak azzal, hogy Szentendre eddig kissé nyomasztó túlsúlya némileg csökkent, hanem azzal is, hogy ezzel párhuzamosan Visegrád kibontakozófélben van. Melyik város lesz ezentúl a Dunakanyar karmestere? A települések egészséges vetélkedése, amely az erő- és pénzviszonyok átrendeződése nyomán indult meg, minden bizonnyal ezentúl is serkentőleg hat majd az övezet szellemi, idegenforgalmi és gazdasági életére. Ilyesfajta serkentőszer az is, hogy a visegrádi önkormányzat mostani nyertes tájrendezési pályázataiból egyetlen komplex programot dolgoztat ki, amely a táj- és természetvédelem, az ökológia, a folyamszabályozás, a településrendezés, az építészet, a közlekedés, a közművesítés és az idegenforgalom együttes szempontjai alapján kívánja fejleszteni a Dunakanyar egyik gyöngyét, Visegrádot. Kocsis Klára SZOMBATI KRIMI — Meg kell próbálnunk — mondta Robert, és a feleségére, Barbarára nézett. — Itt az alkalom, a villa üres, a számkombinációt ismerjük, sőt azt is tudjuk, hogy kábé kétmillió van benne. És adómentes pénz, tehát a rendőrségnek sem jelentheti az eltűnését. Barbara nagybácsijáról volt szó, Donald Kandier milliomosról. Állítólag az egész vagyont Barbara örökli majd. ö azonban már most szeretett volna könnyen élni, kényelemben — és a .férje nélkül. Voltaképpen a pénz feléért biztos el is vált volna tőle. De mi lesz, ha nem akar majd osztozkodni? Eltűnődve nézte az urát. — Na mi van? — kérdezte Robert gyanakvóan. — Meggondoltad a dolgot? — Nem. — Akkor ma éjjel.- — Aztán gondolatban hozzátette: ha nem sikerül, holnap már hazajön a titkára is, azzal az átkozott doberman kutyával. És akkor már senki sem juthat be a házba. Lement a pincébe, és elővette az elrejtett pisztolyt. Barbara nem tudta, hogy már fegyvert is szerzett. Aztán nem sokkal éjfél Után átsurrant á pázsiton, körülnézett, s minthogy tisztának talált mindent, kifeszífette a Zsalu- gátért, és lyukat vágott az ablakon. Kinyitotta á teraszajtót. Eszébe jutott egy korábbi beszélgetés Kandier és a titkára között. „Nem gondolja, hogy kockázatos ennyi pénzt itthon tartani? Ha ellopják, nem szólhat a rendőrségen, mert nem tett adóbevallást az üzletről.” Az öreg csak mosolygott. „Ez a páncél ellenáll minden betörőnek. A számkombinációt. meg csak ön ismeri, rajtam kívül.” Amikor elutazott, azt mondta: „Itt vannak az új kombinációk.” És egy papírlapra írta a titkot. Nem vette észre, hogy a számúk nyoma az alatta lévő lapon is kivehető volt. Robert tehát csak arra ügyelt, hogy gyorsan ellopja ezt az alátétét. Grafitport hintett rá, és előtte álltak a számok!! Ismerte a ház minden részletét, gyorsan a dolgozószobához ért. Ekkor valami neszt hallott. Lélegzetét visz- száfojtva várt, de a zaj nem ismétlődött. Benyitott. A zseblámpát azonban csak akkor kapcsolta be, amikor már kitapogatta a páncélt. Kivette a papírt a zsebéből, és forgatni kezdte a kombinációs zárat. Aztán hőhullám csapta meg a pénz látványától. Nyugodtan pakolta a kö- tegeket, már a vége felé járt, amikor ismét hallotta az iménti zajt. Megfordult. A következő pillanatban azonban a mellén volt a doberman, és a szobát is villanyfény árasztotta el. A titkár állt az ajtóban. — Maga az?! — kiáltotta a jövevény. Robert, kihasználva a meglepetés okozta szünetet, a zsebében lévő pisztoly markolatát szorongatta. — Hívja vissza a dögöt! — nyögte kétségbeesetten. »T//////////////////.W//////////////////////////////////////V/W///////// C. Lemon: KOMBINÁCIÓ — Eszemben sincs — válaszolta a titkár, és megindult a telefon felé.’ Robert meghúzta a ravaszt. A zsebén át lőtt a kutyába, és az ernyedten fordult le róla. A titkár menekülni próbált. „Ha kijut, végem.” A betörő félémé!te a fegyvert, és célzott, lőtt. Letörölte az izzadságot az arcáról, és tudta, most azonnal el kell tűnni, hiszen a titkár meghalt, és ez már rablógyilkosság. Felkapta a pénzzel telt táskát, eloltotta a villanyt, és sietve távozott. — Sikerült? — kérdezte izgatottan az asszony, amint hazaért. Szó nélkül kinyitotta a táskát, és megmutatta a pénzt. — Otthon volt a titkár — mondta, és azt is látta, hogy Barbara összerezzent. — És a kutya is. Mindkettővel végeznem kellett. A asszony kerekre tágult szemmel nézte, és egyre sápadtabb lett az arca. — Meg kellett tennem. Megismert. — Hagyd abbal — Tenyerébe temette az arcát. — Te megölted őt! — Igen. Vagy ő, vagy én. Talán a börtönt kellett volna választanom?! Barbara a pénzt nézte, és motyogott. — Nekem ez a pénz nem kell. Ki akart rohanni a szobából, de Robert megfogta a ka-rját. — Nem mész sehová! Másnap éppen reggeliztek, amikor megszólalt az ajtócsengő. Robert nyitott ajtót. Kandier állt előtte. — Donald bácsi — sietett elé Barbara. — Mi van veled? Mi bajod? Kandier az első székbe rogyott. — Borzalmas. Alexandert meggyilkolták. Elmesélte, mit látott a dolgozószobában, de a pénzről nem tett említést. — És a rendőrség? Kire gyanakszanak? — Senkire. — És te? — Azok tehették, akik tudtak a pénzről. — Az üzletfeleid? Kandier, némán bólintott. Robert megkönnyebbült pillantást vetett a feleségére. Ez itt nem sejt semmit. Ebben a pillanatban remegő hangon megszólalt az asszony. — Tudnod kell: Robert ölte meg Alexandert. És a kutyát is. Dermesztő csend telepedett közéjük. — Mondd még egyszer — suttogta Kandier. Robert azonnal felugrott, az asszonyra támadt, az azonban rá sem hederített. — Igen, Robert tört be hozzád, kinyitotta a páncélt; és amikor Alexander meglepte... — Miért csinálod ezt velem?! — üvöltötte a férje! — Mit akarsz?! — Én megmondom ■— szólt Kandier. — Barbara szerette a titkáromat. És el akart szökni vele. Robert értetlenül nézett rájuk. — Ez igaz? Te el akartál...? — Igen — mondta közömbösen Barbara. Aztán fáradt léptekkel kiment a szobából, Kandier pedig a telefonhoz lépett. Az LPT Magazinból fordította S. r.
