Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-09 / 263. szám

RITKA ALKALOM

■ Színházi levél

November 11-én született a Bánk bán költője

A széthulló világ

Volt egy öreg király. Volt néki három lánya. Elhatározta, hogy országát szétosztja lányai közt, mert már belefáradt az uralkodásba. A két idősebb áradozva hí- zelgett neki, a legkisebb csak azt mondta: úgy szereti. ahogy gyermeknek szülőatyját szeretnie kell. Az öreg király megharagudott, ezt a lányát kitagadta, az ő részét is a másik kettőnek adta. Azokhoz ment volna, hogy náluk éljen, de azok kilökték. Az öreg király belezavarodott a fájdalmába. Legkisebb lánya rátalált, oltalmába vette volna, de a két gonosz nővér elfogatta őket. A legkisebb lányt felakasztották. De ők maguk is elpusztultak, az öreg király pedig szomorúan ismerte fel: rosz- szul ítélte meg a gyerekeit, rosszul döntött. Így, lelkifurdalásoktól gyötörve hal meg ő is.

Mese ez a fenti történet? Az. És egyben Shakespeare nagy tragédiájának, a Lear királynak a lecsupaszított váza. Akkor tehát a Lear király mese? Is. Mese a mesebeli öreg királyról és három lányáról. Mese vagy monda; Shakespeare is a mondákból vette a történetet. De mint minden átvett történetét (talán csak vígjátéka, A windsori víg nők az egyetlen, amit nem valakitől „átvett"), ezt is teljesen átalakítja. Kibővíti. Feldúsítja. Általánosabb kérdésekkel súlyosítja. Egyszóval: színpadi művé, drámává formálja.

A Lear király, melyet valamikor 1605 és 1608 közt írt, az Erzsébet királynő halála utáni idők drámája Is. A kivégzett skót királynő, Stuart Mária fia kerül — I. Jakab néven — az angol trónra. Anglikán trónra — egy katolikus király. Átalakulnak a politikai erővonalak, új feszültségek keletkeznek a régiek helyett. A szilárdnak látszott világ — ahogy majd egy XX. századi magyar költő megfogalmazza — „széthull darabokra”. És a Lear király ennek a széthulló világnak a rajza. Mert igaz ugyan, hegy a drámában Lear maga mond le az uralkodásról —, azonban ez a váltás csak a felismerhető pontja a krízisnek. A hatalomért vetélkedő nővérek s a vagyonért verekedő főnemesi fiák és fattyak végképp bizonyossá teszik: a bomlás már Lear uralkodásának évei alatt megkezdődött. A hebehurgya, szűk- látókörű, rossz döntés csak azt véglegesíti, ami addig ideiglenesnek tűnt. Ami van, vagy azt lehetett hinni: van, az széthull darabokra. És ez az összeomlás elkerülhetetlenül maga alá temeti mindazokat, akik a régi világot képviselték: Leart, a lányait, a gonosz fattyú fiút, a gonosz vöt, a naivul királyhű főnemest, a kíméletlenül őszinte barátot, a talpnyaló udvaroncot. De létrejön-e a széthullt világ helyén egy épebb, teljesebb, egészebb? Kérdéses.

Lear tragédiájának tulajdonképpen egyetlen mély tanulsága van: az, hogy az öreg király felismeri döntése tragikus tévedéseit. Megigazolva, megtisztulva hal meg.

Ezt a Shakespeare-tragédiát nem túl gyakran játsszák. A Madách Színház most elővette, Kerényi Imre rendezésében, a címszerepben Huszti Péterrel. Nagyon látványos előadás. Götz Béla díszletei kitűnőek. Rátkai Erzsébet jelmezei dekoratívak. De Lear emberi nagysága s a széthulló világ tragikuma csak kevéssé jelenik meg. Több itt a mese, mint a dráma.

Takács István

A kétszáz éves Katona

Olyan volt az élete, mintha egy romantikus drámaíró kortársa írta volna meg — egy romantikus drámában.

A szülőhely: álmos-poros mezőváros. Kecskemét. A család: derék iparosember, idősb Katona József takácsmester. A gyermekkor: piarista gimnáziumi évék a szülővárosban s Pesten. Az ifjúkor: joghallgató Pesten. S közben az életre szóló élmény: kapcsolat a pesti magyar színészekkel, akik akkor épp a Hacker szálában játszottak, majd a Rondellában. Katona József, a húszesztendős jurátus, darabokat fordít és dolgoz át. Eredeti műveket is ír a német vadromantika drámaíróinak modorában. Színházi mindenes, dramaturg, titkár, sőt, játszik is, kis szerepeket. És beleszeret a társulat sztárjába, Déryné Széppataki Rózába. Persze reménytelenül, ahogy ez illik. A nagy lehetőség: pályázat eredeti magyar „históriai, hősi tárgyú” drámára. Megírja a Bánk bán első változatát, el is küldi az Erdélyi Múzeum pályázatára. Még abban az évben — 1815-ben — leteszi

az ügyvédi vizsgát. Átdolgozza a Bánk bánt, amelyet a pályázat három (!) év múlva közzétett értékelésén meg sem említenek. A munka: hazamegy Kecskemétre, városi alügyésznek, és elfelejti álmait, csak a magyar játékszín nyomorúságos és szomorú helyzetéről ír még egy tanulmányt. Régi darabjait játsszák itt- ott a vándortársulatok; Kecskeméten is. Főügyész lesz. 1830. április 16-án délután négy óra tájban, hivatalába menet, szívszél- hüdés következtében az utcán meghal. 1833. február 15.: Kassán az 1821-ben csak kinyomtatni engedélyezett Bánk bán ősbemutatója.

Mi más ez, ha nem egy

szabályos romantikus életút? Nagy álmok, nagy tettek, nagy bukások, tragikus vég, de az áhított beteljesülés nélkül. Megszületik a főmű, melyet színpadon sosem lát, elismerést érte sosem kap, holott bizonyára tudja: maradandót alkotott. Csoda, ha élete negyvenkettedik évében — mint a Kecskeméten elhelyezett emlékkő felirata tudtál adja — „Itt hasadt meg a szíve Kecskemét legnagyobb fiának”?

A kétszáz éves Katona Józsefre emlékezve most bizonyára sok írás felemlegeti majd érdemeit, a Bánk bánnak, nemzeti tragédiánknak jeles értékeit, s az utókort, mely olykor mintha vezekelni akart volna a Katona életében tanúsított közönyért. Lesznek koszorúk, emlékbeszédek, lesz ünnep és ünnepHangulatosabb, élettelibb kiállításon sohasem voltam még, mint tegnap, pénteken délután a monori Vigadó étterem nagytermében rendezett cigány festőké. öten mutatkoztak be a város közönségének alkotásaikkal: Oláh Mara, Oláh Jolán, Dilinkó Gábor és Orsós Teréz festőművészek és Földi Mária grafikus- művész. Csak hát a monori közönség nemigen hitt a plakátoknak. Még hogy Für Lajos honvédelmi miniszter lesz a díszvendég? Ez blöff.

De nem az volt. Idős Suha

lés. Nem érdemtelenül persze, hiszen Katona úgyszólván a semmiből teremtett egy remekművet, mely azóta sem szűnt mag remekmű lenni, s korokon át is képes volt sugározni a nemzeti érzést, a zsarnok- ellenes lázadást, haza és becsület szent fogalmait. Sötét időkben játszani is tilos volt. Sokszor csak keményen megcenzúrázva kerülhetett színre, s játszották úgy, hogy egyes jelenetei után tüntetés tört ki a színházban, hol osztrák, hol német, hol orosz „me- rániak” ellen.

Lesznek hát ünnepségek. Csak egyvalami nem lesz: Bánk bán-előadás. Egyetlen magyar színház sem tartja műsorán Katona egyetlen művét — így a Bánk bánt — sem. Megnyugodhat a kecskeméti sírban Katona József: az utókor sem sokkal figyelmesebb...

(takács)

Gyula és zenekara muzsikájára lépett be a honvédelmi miniszter és felesége is, akik az oldott hangulatban maguk is szemlátomást jól érezték magukat. Nem szokványos, hogy egy honvédelmi miniszter naiv festők kiállítására látogat. Für Lajos — mint elmondta — egy korábbi kiállításon ismerte meg Oláh Marát, a bemutatót követően egy éttermi beszélgetés során ígérte meg: ha hívják, szívesen megy egy legközelebbi kiállításra is. Szaván fogták — szavának állt.

A minisztert szaván fogták

Egy kórus, egy rádió

Magyarország szakmailag elismert egyik legkitűnőbb kórusa, a méltán világhírű Pécsi Nevelők Háza kamarakórusa ismét hallható a Magyar Rádióban. Az eseményre azért hívjuk fel a figyelmet, mert a kórus újabban ritkán lép fel idehaza. Népszerűségének jele, hogy csak az utóbbi fél évben öt ízben járt külföldi vendégszereplésen. Most végre itthon is újra koncertet ad. Csodálatos előadásmódjukat a Rádió 6-os stúdiójának élő közvetítésében, november 9-én, szombaton 16 óra 5 perces kezdettel a Bartók adón élvezhetjük. A Tillai Aurél vezette kórus egyebek közt Debussy, Poulenc chansonjait, valamint Brahms, Rossini műveit szólaltatja meg. A csaknem egyórás műsorban ritkán hallható és népszerű kórusművek — például Jesus Guridi Melankolikus dala és Vjc Nees Avignon hídja című sikerdarabja — is elhangzik. Tehát magnósok, vájtf. lek, komolyzene-kedvelők, a szombat délután a Bartók rádióé.

Hajdanvolt

Amerika

A távoli kontinens régi arculatát őrző festményekből nyílik kiállítás november 15-én 15 órakor a Néprajzi Múzeumban. A Sugár Géza festő képeit bemutató tárlat védnöke az USA budapesti nagykövetsége.

SZOMBATI

Columbo intett a pincérnek, visszaadta a ceruzáját, és kért egy sört.

— Néha ki kell az embernek kapcsolódnia, még ha ízolgálatban van is. ön még kér egyet?

Rafe rendelt még egy martinit.

— Azt hiszem, hogy ön tudna nekem segíteni, és én Is segítek magán. Rendben van?

Rafe bólintott. Columbo előhúzta a zsebéből a ceruzalámpát.

— ön is kapott ilyet?

_— Igen. — Rafe megmutatta Columbónak a maga lámpáját. Hosszú lánc végén egy csomó kulcs lógott le róla.

— Ezt az utcán találtam. Vagyis az egyik emberem találta. Korábban látott ehhez hasonló lámpát?

— Nem pontosan ilyet. Farley látta meg ezeket néhány évvel ezelőtt egy üzletben. Adott egyet nekem és egyet Mary Jane-nek.

— Így van. Ellenőriztem a gyártónál. Természetesen sok ilyenféle lámpa van. De ez itt, ezzel a fajta csipte- tővel, látja?

Columbo megtapintotta a csiptetőt. — Azonnal leállították a gyártást, mert tépte a zsebeket. Tud követni? ^

— Igen. Folytassa.

— Azt hiszem, hogy marad Miss Morton személye. Most már egészen biztos vagyok benne, számos körülmény erre utal. A lámpa. Az tény, hogy Miss Bell mindig elcsábította tőle a fiúkat. Ügy vélem, sok gyűlölet, fájdalom halmozódott fel benne . ..

— Columbo, el tudja ön képzelni, hogy micsoda szörnyű megpróbáltatás ez?

— Természetesen. Legyünk hát túl rajta. Nincs elég bizonyítékom, hogy őrizetbe vegyem. A kulcs egy tó vagy az óceán fenekén nyugszik. Ellenőriztük a kocsija csomagtartóját egyik nap, amikor dolgozott. Szép tiszta, de nem frissen takarított. Semmi sem volt benne. Vérfolt sem. — Columbo megrázkódott, szürcsölt a söréből. — Rövid ideig azt hittem, hogy az a chicagói fickó, LeLanne követte el.

— Ismerem ót.

— Ö is elég magas. Magasabb Miss Mortonnál. De nincs indítéka. És mi van a lámpával?

— Miért mondja el mindezt nekem?

— Szükségem van a segítségére.

— Segíteni akarok, Columbo.

— Jó, és most meséljen erről a hamis beismerésről...

COLUMBO NYOMOZ

'

Gyilkosság

karácsonyra

írta: Alfred íawrencc / fordította: Kirü Józsfif

A KÉP ÖSSZEÁLLT

Rafe elpirult. Ügy érezte magát, mint a gyerek, akit rajtakaptak egy veszélyes kópéságon.

— Én ... én nyomasztó hangulatban voltam. Kiraktam a karácsonyi ajándékokat, és úgy gondoltam, hogy megölöm magamat. Valójában ezt terveztem. Farley el akar költözni, meg ez a gyilkosság. Semmi életcélt nem láttam, amiért tovább csináljam. És akkor elfogott egy furcsa érzés. Nem gyanúsítottam Mary Jane-t. Arra gondoltam, hogy Farleynak van valami köze hozzá, olyan furcsán viselkedik. Akárhogy is van, gondoltam, ha beismerem a gyilkosságot, örökre a börtönbe jutok, mindenkiért. Nem törődöm azzal, hogy sohasem kerülök ki. Igazán. Ez nagyon nyomasztó, Columbo. És ha valaki, akkor én tényleg megcsinálhatom, és őket megmentem. Így alakult ki. Belebetegedtem.

— A helyzet az, hogy az ön barátnője követte el ezt a rettenetes bűncselekményt, Rafe. Nemcsak megölte, de ... le is lökte a testet a lépcsőkön. A gyilkosság után. Ez egy durva, szadista cselekmény.

— Szörnyű.

— Most elmesélem, hogy szerintem hogyan történt a gyilkosság. És azután azt. hogy mit kérek öntől.

Columbo mindent elmondott, amit tudott a bűncselekmény éjszakájáról, összerakta az adatokat, valamennyi darabkáját: a csavarkulcsot, a hátsó bejárathoz hajtást, a nyitva hagyott ajtót, és mindent, amit Chicagóban és Átlantában hallott. Úgy érezte, hogy Mary Jane már évek óta meg akart szabadulni Shirleytől, és attól a pillanattól tervezte a gyilkosságot, legalábbis a tudatalattijában, hogy állást ajánlott neki.

— Nem hiszem, hadnagy, hogy igaza van. Ügy gondolom, hogy értünk tette. Hármunkért. Ö szeretett bennünket, és mi is szerettük. Shirley betolakodó volt. Ebben nem hazudtam.

— Na, figyeljen! A szabványhelyzet: mindig elvesznek tőle valakit. Különösen, ha olyan személy veszi el, akit évek óta ismer. Nem akart ismét vesztes lenni. Ebben a helyzetben mit tesz?

— Farleynak van valami szerepe ebben?

— Nem tartom valószínűnek. Ö csak bement, hogy elvégezzen valami munkát.

— Az jó — Rafe mégis csalódottnak látszott. — Nem hiszem, hogy Farley bárkit is meg tudna sebezni. Bár ő azt hiszi magáról.

Columbo mosolygott.

— Ez nem olyan különös. Egy idő után már semmi lem furcsa. Érti, hogy mire gondolok?

— Ez egy ronda világ, Columbo. Mondja, hogyan segíthetek?

— ön sokat tud a ruhákról? Hogy milyen emberek milyen ruhát viselnek.

— Ez a szakmám.

— Nos, nem kell tudósnak lennie, hogy észrevegye, hogy én nem vagyok ebben jártas. — Columbo egy karlendítéssel gyűrött, topis ruházatára mutatott. — Van valami fogalma, hogy Miss Morton milyen ruhát viselt a gyilkosság éjszakáján?

— Borvörös színű ruhát hozzá illő kabáttal. Ébenfa és hamis gyémántgombokkal, a kabát hátsó részén övvel. Nagyon szép. Broughtonék árulták másfél évvel ezelőtt.

— Nem találtuk meg egyiket sem. Nagyon alapos nő.

— Egy jó végrehajtó, Columbo. — Rafe kiitta maradék italát.

— Sokat ivott már. Tud rám figyelni?

— Nem vagyok részeg.

— Oké! Nos. Ellenőriztük a ruhatisztítókat meg a környék szemeteseit, utcaseprőit is. Minden hiába. Megszabadult tőlük... — Columbo is megitta a sörét.

— Nos, itt van az, amit kérni akarok öntől.

És Columbo felvázolt egy egyszerű tervet, amellyel beismerésre kényszeríthetik Mary Jane-t.

(Következik: Házassági ajánlat)

19 * .- t, • v * V <*. >

•‘1