Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-08 / 262. szám
T. ÉVFOLYAM, 236. SZÁM 1991. NOVEMBER 8., PÉNTEK BUDA.VIDEKI BUDAÖRS • erd • SZÁZ II ALOMBA TT A • PILISVÖROSV AR • BUDAKESZI • BIATOR- BAGS • TÖRÖKBÁLINT • PILISCS ABA • PATT O ZSAMBEK O SOLYMÁR • TÁRNOK • NAGYKOVÁCSI 0 BUDAJENÖ • PERBAL • TOK • TINNYE • ÖRÖM Munkavállalói kulturális alap létesül Vita a könyvtárakról Fejlesztés az erdőben nem leheti A természetvédők Közismert gond és örökség, hogy a Zsámbéki-medence települései nagyobb részben Budakeszin keresztül kapcsolódnak a fővároshoz. Zsámbék, Tök, Perbál, Budaje- nő, Telki, illetve Páty népessége most mégis Budakeszi lakosaival együtt aggódik. Az Ml, M7, MO autópályák budaörsi, törökbálinti csomópont térségében megindult területfejlesztés, az MO autópálya Budaörsig történő kiépítése kihat Budakeszi déli, délnyugati területeire. A Buda vidéken számos jól funkcionáló ipari nagyüzem működött évtizedekig. Most ezek sorra csődbe mennek, privatizálják őket, külföldi részvénytársaságba olvadnak. Pedig sokáig ezek az Üzemek nemcsak munkát adtak a települések lakóinak, hanem egyben hozzájárultak az itt élők művelődéséhez is. Néhány helyen Jól felszerelt könyvtár, művelődési ház működött az ipari nagyvállalatok támogatásával. Ügy tűnik, mindezen értékek most veszélybe kerültek. Áldozatul esik-e több szakszervezeti fenntartású művelődési intézmény a támogatók hiányának? Az érintettek mindenesetre a nemzeti kulturális intézményhálózat egy részének, és nem posztsztálinista maradványoknak tekintik magukat. Ezen intézményeknek az Idén Pest megyében is több millió jutott az állami költségvetésből, o jövő évben viszont már nem kapnak állami hozzájárulást. Egy korábbi megállapodás szerint a szakmaközi fenntartásban működő művelődési házon a szakszervezetek nem osztozkodnának. Az MSZOSZ éppen ezért arra hivatkozik, hogy a szakszervezetek közül egyedül csak a szövetség visel a művelődési házakkal és könyvtárakkal összefüggő költségeket. Igaz, a Szak- szervezetek Együttműködési Fóruma (SZÉF) és a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) felajánlotta már anyagi támogatását. A helyzetet a tulajdon- viszonyok teszik bonyolulttá. Az intézmények közül ugyanis több a megyei szakszervezetek tulajdonában levő ingatlanokban működik. Így az ingatlanok eladása a lábuk alól húzza ki a talajt. Budaörsi névsor A kosárra dobást gyakorolja a három budaörsi fiatal. A labdával: Tímár Gergely — Tessék a mi nevünket is felírni — unszoltak a budaörsi gyerekek. Akkor még nem fejeződött be a megyei kosárlabda mi- nibajnoki forduló, s nem tisztázódott, hányadik helyen végeznek a helyiek. Amikor eldőlt, hogy mindkét budaörsi általános iskolás csapat egyaránt az élen végzett, készséggel tettünk eleget a kérésnek. Pontosabban maguk a fiúk írták fel a névsort. Lukács József, Berthold Péter, Szabó András, Ban- csők Miklós, Laczkó Péter, Urbán Zsolt, Gacsal Balázs, Csontos Balázs, Mustafa Ali, Kovács Márton, Tímár Gergely, Le- hoczki Géza, Leblanc Béla. Néhányan tréfásan a mister szócskát is odabiggyesztették nevük mellé. A budaörsi 2. Számú Általános Iskola VI./D osztályosai közül vannak a legtöbben, s van, aki már három, illetve négy éve eljegyezte magát a kosara- zással. A régebbiek közé tartozik Bancsők és Gacsal, a másik csoportba Urbán és Berthold. A lányok is megszerezték az első helyet. A mostani siker azonban nem teszi elbizakodottá őket, hiszen a budaörsi erőpróba csak egy forduló volt, s az őszi valamint tavaszi folytatáson is bizonyítani kell majd. A kosarazás mellett más sportágnak is hódolnak az 5—6. osztályos lányok, elsősorban az atlétikának Saját sportágukban heti három edzésen vesznek részt, s mint hallottuk, a sportolás nem megy a tanulás rovására. Valamennyiüknek jó a tanulmányi eredményük. Stifft Nándor testnevelő tanar a kosarasok edzője. (Reitler) A KKDSZ megvétózta az MSZOSZ-nek a művelődési házak és könyvtárak egy részének felszámolására tett intézkedéseit. Ennek az MSZOSZ alelnöke helyt is adott. A KKDSZ és a Szak- szervezeti és Munkahelyi Művelődési Intézmények Egyesülete pedig megígérte, hogy a finanszírozásban való részvételre vonatkozóan szándéknyilatkozatot szerez a megfelelő tárcáktól, a szakszervezetektől és az önkormányzatoktól. A két említett szervezet javaslatot tett a munkavállalói kulturális alap létrehozására. A tervezet szerint a munkavállalói és munkahelyi művelődést szolgáló intézmények épületei, épületrészei és felszerelései az alaphoz kerülnének. A működtetési költségekhez továbbra is hozzájárulna az állam, ezenkívül a szak- szervezetek, az érdekelt ön- kormányzatok, bel- és külföldi gazdálkodók stb. Bársony András tájékoztatása szerint az MSZOSZ a továbbiakban nem kívánja a művelődést finanszírozni. Csak a szakszervezeti feladatok ellátását támogatják. A könyvtárakat felajánlják ingyen az önkormányzatoknak. Az MSZOSZ képviselője az állam és az ön- kormányzatok közötti tulajdoni vitát látja az egyik fő gondnak az alap létrejöttét illetően. Az említett harmincöt szakmaközi intézmény kisebbik fele ugyanis eddig állami tulajdoni épületben működött. D. A. A területfejlesztés felértékeli, de még inkább veszélyezteti a térség tájvédelmi szempontjából exponált területeit. Régebben a természetbarátok arra hivatkoztak, hogy Budakeszi természeti adottságait elsősorban idegenforgalmi-turisztikai válalkozások miatt kell óvni. Ma már a laikusok számára is egyértelmű, hogy a Budakeszit körülvevő erdők „egészségügyi sávot” jelentenek nemcsak a nagyközség és a környező települések, hanem a főváros lakói számára is. Most úgy tűnik, a budakeszi ön- kormányzat általános rendezési terve és annak felül- vizsgálási programja csak részben tud eleget tenni a környezetvédelmi elvárásoknak. A rendezési tervről szervezett falufórumon egy környezetvédő, bár higgadtan, de nagyon szenvedélyes szavakkal ecsetelte, hogy mindenfajta „erdőt romboló” megoldás az életünkbe kerülhet. Mások is elmondták, hogy már most is „betegek” a Budakeszit övező erdő fái, és ki tudja, hogy egy betontámfal közé beszorított autópálya-elágazás milyen pusztításokra képes az erdő fái között. Közismert, hogy az elmúlt évszázadok erdőpusztításai után az utóbbi harminc év az eddig legsúlyosabb veszteséget okozta hazánk erdeiben. Sok helyen az erdők száraz sztyeppévé változtak, de ezzel együtt az egész ország érzékeny- nyé vált az aszályra. Most a Heves Megyei Környezet- védők Szövetsége mindenkit csatlakozásra hív fel a javaslatához, már vannak olyan hírek, hogy a buda- kesziek csatlakozni kívánnak, mert ők is féltik a környező erdőt. •Sötétben Leszállt az est! Sötétkék bársony borít mindent: a faluvégi utcát, a szántóföldeket, a házakat és a buszmegállót. A vaksi utas tető alá húzódhat a szemerkélő eső elől, nappali világosságnál még a menetrendet is elolvashatná (majdnem összkomfort!) —- ide még nem jutottak el a szenvedélyes menetrendgyűjtők —, de ilyenkor este hiába meresztgeti a szemét. Mégis nyugodtan várakozik, mert a menetrendet ugyan nem látja, de azt mondták neki, hogy egy busznak még jönnie kell. Nem jött. De hát ezek a buszok ugye ... Esik az eső, sötét van, hátha később indult el, óvatosan kell vezetnie. Nem szabad feladni a reményt. Egyszer csak, nem messze a buszmegállótól, a túlsó oldal egyik háza elől autó indul el. Lassan gördül el a megálló mellett, tesz egy kis kört, visz- szafordul és megáll a várakozó előtt. A vezető kinyitja az autó felé eső ajtaját és kiszól: — Ne haragudjon, hogy megzavarom, nem akarom zaklatni, de ha esetleg buszra vár, tudnia kell, hogy ma már nem jön több. Csak holnap reggel. Nem is hagyja, hogy az összefagyott várakozó megrémüljön a váratlan bejelentéstől, folytatja: — Ha nem sértem meg, levinném a másik buszmegállóhoz, a távolságihoz, az fél óra múlva érkezik. Amikor a másik, felzaklatva a hírtől, beszáll az autóba, szabadkozva hozzáteszi: — Én magam is buszsofőr vagyok — ma éppen szabadnapos —, azért ismerem a menetrendet. Mintha az utas tenne neki szívességet azzal, hogy hajlandó magát eivitetni a másik megállóhoz. Erről persze szó sincs, ellenkezőleg. Nagyon hálás, amiért megúszott egy hosszú, éjszakai gvalog- lást. Ezt az alkalmat is megragadja, hogy köszönetét mondjon! Pachncr Edit Valójában mit is akarnak ezek a környezetvédők? — kérdezhetik azok, akik a „technikai forradalom” megváltó, mindent megoldó szerepét találják egyedüli üdvözítő megoldásnak. Nos, a környezet- védők csak azt szeretnék, hogy az erdőket vegyék ki a privatizáció hatálya alól. (Milyen érdekes: a budakeszi falufórumon is elhangzott egy ilyen mondat!) Készüljön hosszú távú terv a magyarországi erdők rekonstrukciójára. A Mátra területét nyilvánítsák szigorúan védett természeti és üdülőterületnek, kizárva belőle, minden ipari létesítményt. A Bükki Nemzeti Parkkal szemben elkövetett bűnöket úgy tegyék jóvá, hogy az megfeleljen a nemzetközi követelményeknek. Törvény mondja ki a nyersfa exportjának tilalmát. A budakeszi természetbarátok és környezet- védők már csalt azért is szeretnének csatlakozni ehhez a felhíváshoz, mert úgy érzik, hogy például a jelenleg hatályos, 1961-ben elfogadott erdőtörvény felett réges-régen eljárt az idő. Hol voltak akkor még a Trabantok? — kérdezik a kesziek. Sokan viszont joggal féltik a meglévő erdőket a privatizációtól. Akik ma privát erdők után áhítoznak, azok úgy érvelnek, hogy miként a gazdaság egészében, úgy itt is elvárható, hogy a magán- tulajdon váljon meghatározóvá. Érvként még hozzáteszik, hogy a maszek az mindig is gondosabb gazda volt az államnál. Csak hót ez az érvelés egy kicsit sántít, és igazuk van azoknak, akik azt vallják, hogy az erdők jelentős részének, még inkább valamennyi erdőnek, továbbra is állami tulajdonban kell maradnia, mert csak így garantálható a biológiai, genetikai, természetvédelmi értékek megóvása. A budakeszi önkormányzat általános rendezési tervében is fontosnak tartja hangsúlyozni: valamennyi zónában alapszempont, hogy bárminemű fejlesztés, területfelhasználási változtatás csak a legszigorúbban vett környezetvédelmi követelmények betartásával, a táji környezet értékeinek megóvásával képzelhető el. További korlát a jelenleg még ismeretlen mezőgazda- sági struktúraváltás bizonytalansági tényezője. Ä táj- és természetvédelem alatt álló területeket — emeli ki az önkormányzat — gyakorlatilag a fejlesztési lehetőségek szempontjából kizárandó térségnek kell tekinteni. (Deák) Kertészkedoknek A pázsit gondozása A pihenőkert alapja a pázsit. A kert használata során ezt vesszük leginkább igénybe. Hogy sokáig szép maradjon, nem szabad magára hagyni akkor sem, amikor már nem vesszük igénybe. A pázsitnak sem mindegy, hogy milyen állapotban találja a hideg és főképpen a hó. Ha a fű hosszú, a hó lenyomja a földre, az összenyomott fű pedig tavaszig kirothad. Ennek elkerülése végett az első hó előtt le kell kaszálni vagy fűnyíróval lenyírni. Csakis a rövidre vágott, vagy kaszált pázsit telel át biztosan. A gyökerek szellőztetése céljából a kaszálás után vasgereblyével ajánlatos jól meggereblyézni. Ezzel a talaj levegőzését akadályozó mohokat is felszaggatjuk és eltávolítjuk. A régi gyep nagyon kizsarolja a talajt. Ez érthető, mivel a gondosan kezelt pázsitot évente többször kaszáljuk, kaszálás után pedig a füvet elhordjuk róla a felhasznált tápanyagokkal együtt. Ezt a tápanyagot rendszeresen pótolni kell. Szakszerű trágyázással szép, erőteljes, a nyári használatot jól bíró gyepet kaphatunk, a leromlott gyepet pedig szépen feljavíthatjuk. A szerves trágyázással — amely lehet istállótrágya, vagy a kaszálókból és egyéb hulladékból készült komposzt — a talaj szerkezetét javítjuk. A jó talajszerkezet a víztartó képesség, a tápanyagmegtartó képesség és a levegő megtartása szempontjából nagy jelentőségű. Az elhasznált tápanyagokat műtrágyázással pótoljuk. A szerves trágyát száraz, lehetőleg apróra tört alakban szórjuk ki, mert a nagy rögökbe, csomókba összeállt trágya tavaszra kipállasztja az alatta levő pázsitot és a gyep foltos lesz. Tavaszra a téli csapadék a tápanyagot és a kis trágyaszemcséket bemossa a talajba. A maradványokat gereblyézzük le a gyepről, és rakjuk vissza a kom- posztba tovább érlelni. A szerves trágya kiszórása után szórjuk meg a pázsitot műtrágyával is. Helytelen az a sokfelé elterjedt szokás, hogy csak nitrogént adnak a pázsitnak, mondván: ettől nő a gyep. Igaz, egy ideig nő, de a kálium- és foszforkészlete utánpótlás hiányában hamar kimerül, pedig a kálium a füvek levélképzéséhez szükséges, és fokozza a fagytűrő képességet, a foszfor pedig a gyökérfejlődést, a klorofil- képzést és a fehérjeképzést segíti elő. Célszerű tehát nitrogénből 10—12 dekát, szuperfoszfátból 6—7 dekát, kálisóból 2—3 dekát kiszórni négyzetméterenként, lehetőleg minél egyenletesebben elszórva. A pázsitra télire semmiféle takarást ne rakjunk, sőt a ráhullott lombot is rendszeresen söpörjük le róla. Széli László BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Deák Attila. O Munkatársak: J. Szabó írón és Pacimer Edit. © Fogadónap minden hétfőn 14—17 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi B. u. 6. Pf.: 311. ír. sz,: 144 Ö. Telefon: 138-4761, 138-4C67.
