Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-07 / 261. szám

I. ÉVFOTjY AM, 335. SZÁM 1991. NOVEMBER 7., CSÜTÖRTÖK D U NAJAJ SZEN TEN DREI-SZIG El CSEPEL-SZ1GE1 « DUNAKESZI MIKLÓS • TÓI • GOD RÁCKEVE • SZIGETSZENT« Az új nevek nem szerepelnek a listán Csökken a jó szakemberek száma Vegyük masí Szentendre példáját — ajánlja mondandó­ja bizonyítékául Szűcs Ferenc. Az Építő Fa- és Építő­ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége megyei, avagy területi titkára a külföldiek munkavállalásáról beszél. — Szóval két szálloda épül a városban. Mindket­tőt kft. építi. Mármost az ügyvezető igazgató bemegy a munkaerő-szolgálati iro­dához és közli, hogy kelle­ne ötven építőmunkás. Ha azt válaszolják, hogy nincs, akkor erről igazolást kér, aminek alapján behívhat ugyanennyi külföldi mun­kaerőt, esetleg Kárpátaljá­ról. SEGELY A SEGÉLYHEZ DUNATÁJ HÍRLAP Vezető műink atár s: Kovács T. István. 9 Munkatárs: Vasvári Éva. <9 Fogadónap: minden hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőséiben. Cí­münk: Bp. VIII.t Somogyi Béla u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-4761, 138- 4067, 8 lembe véve, ebben a térség­ben az előbbieknél jóval súlyosabb a helyzet. NEVEK A LISTÁN — Itt kezdődik a mi sze­repünk. Mert ilyenkor azt kell mondanunk: Tisztel­jük az ügyvezető igazgató urat, de ha nincs építő- munkás Szentendrén, egész biztosan talál szakembert Pomázon, és egyáltalán Pest megyében, örülök an­nak — folytatja Szűcs Fe­renc, hogy a mi vélemé­nyünk ugyanúgy szerepet játszott a velünk hasonló­képpen gondolkodókéval abban, hogy a parlament megszigorította a külföldi munkavállalók alkalmazá­sát. Mert amíg a mieink munkanélküli-segélyre kényszerülnék, addig nem tudjuk helyeselni az ide­gen munkaerő behívását. Szűcs Ferencet- megért­hetjük annak ismeretében, hogy az idei év harmadik negyedében, vagyis az ok­tóber 20-án lezárt statisz­tika szerint 19 ezer 270 munkanélkülit tartottak számon Pest megyében. Kö­zülük 16 ezer 699 főnek fi­zettek segélyt. A legkritiku- sabb.nak ugyan Gödöllő tér­sége bizonyult, ahol 2 ezer 89-en várták ez idő szerint a munkalehetőséget. Nem volt azonban könnyű a helyzet Szentendrén és vonzáskörzetében sem, ahol ennél kisebb volt az arány, de a 707 munkanélküli mindegyike mögött család­tagokat kell látnunk. Du­nakeszin 813-ra emelkedett az állástalanok száma, míg Ráckevén 1 ezer 599-en ke­resik helyüket a munka vi­lágában. A városoktól szá­mított távolságot, a közle­kedési viszonyokat figye­Nem tudjuk, melyik iparágban milyen mérté­kű a bajbajutottakkal ki­alakult szolidaritás. Azt sem, hogy van-e ilyen, de az építőmunkások nemes hagyományai már feléled­tek. Az ÉFÉDOSZSZ 1990. január 1-jén létrehozta a szakmai Munkanélkülie­kért Alapítványt. Az an­nak rendje, módja szerint cégbíróságon bejegyzett alapító okirat, működési szabályzat és kuratórium szolgál alapul arra, hogy a munkanélkülivé váló szak- szervezeti tag járadékát a minimálbér 10 százalékával minden hónapban ki­egészítsék. Feltétele az egyéves tagsági viszony, pá­lyakezdőknél egy iskolai év eltöltése. Ötszáznyolcvan forinttal indultak, most ha­vi 700 forintnál tartanak. Nem sok pénz ez — mond­hatja bárki, s ennél szíve­sen adnának többet, ha vol­na miből, de még ennyit sem könnyű összegyűjteni. — Hogy sikerült megol­dani? — kérdezem a tit­kárt, aki a vállalatok or­szágos listájáról próbálja kiböngészni a megyében működő, tíznél több cég listáját. — Az a szakszervezeti tag jut hozzá ehhez a se­gítséghez — válaszolja —, akinek a vállalati szakszer­vezeti bizottsága befizet­te az alapba a havi rendes hozzájárulását. Ezt pedig befizetik, mert tudják: Ami ma az egyik szaktársnak jutott osztály­részül, holnap másnak okozhat fejtörést. Nemcsak cégek fizettek, hanem sze­mélyek is. Dr. Nagy Sán­dor, az MSZOSZ elnöke 5 ezer forinttal szerepel a listán. Öt követi Somogyi Gyula, a szakmai szakszer­vezet vezetője. W. P. Mül­ler néven került bejegy­zésre annak a német ven­dégnek a neve, aki a Sza­bad Szakszervezetek Nem­zetközi Szövetsége német szervezetének képviseleté­ben előadóként járt itt egy tanfolyam alkalmából. Be­szélgetés közben hallott az alapról, benyúlt a zsebébe és fizetett. Az Építők Mú­zeuma számlájáról 1 millió 153 ezer forint került át az alapítványba. — Volt ilyen, hogy Épí­tők Múzeuma? — Csak lett volna vala­mikor. A Sándor-palotát akarták átalakítani a vál­lalatok hozzájárulásával. A tervét ejtették, a pénzt át­adták. Havonta kétmillió forintot fizet ki a szakszer­vezetünk ilyen kiegészítés­re. Ebből a megyében jelen­leg 107 tagunk részesül. Le­het, hogy ennél több építő- munkás vesztette el a .mun­kahelyét, de róluk azért nem tudunk, mert esetleg más iparágban dolgoznak, más szakszervezethez tar­toznak. Sokrétű gondjaink közé tartozik, hogy nem tudjuk ellenőrizni, ki a valódi munkanélküli, ki él vissza ezzel a formával, közben más jövedelemhez jutva. A cégek évközi megszűnése csökkenti a segélyalapot. Nem tudjuk nyomon követ­ni a vállalatok átalakulá­sát. Az új nevek nem sze­repelnek listáinkon. FOGYATKOZÓ EPITOK — Igyekszünk csatlakoz­ni a számítógépes nyilván­tartás rendszeréhez. Köz­vetlen kapcsolatba kerülve a munkaerő-gazdálkodás­sal igyekszünk beilleszked­ni abba az együttműködési láncolatba, amely próbálja gyorsítani az emberek el­helyezkedését — közölte végül a megyetitkár. Végül még arról beszél­gettünk, hogy kevés az építkezés, zsugorodik a szakma létszáma. Sok jó szakemberből lesz valami más, ami éppen lehet, s közben elszürkülnek a ta­pasztalatok. K. T. I. Szabály, veszély, erkölci Modellértékű panaszok Nem irigylem a Dunakeszi útvonalain közlekedőket. Az alagi és az ófalui oldalt összekötő vasúti átjáró hid renoválása most egyébként is megnehezítette a gépko­csik áthaladását. Korábban a Kossuth utca és környéke aszfaltozása tette lassúbbá és veszélyesebbé a forgalmat. Ezek azonban átmeneti állapotok, melyek egyszer véget érnek. Ennél több szót érdemelnek a tartós, szinte már állandósult körülmények és veszélyek. Talán ezért be­szélnek róluk többen, több fórumon és egyre türelmet­lenebbül. Ráadásul nem csak a maguk érdekében. A legutóbbi közmeghall­gatáson először Horváth István dunakeszi lakos be­szélt arról, amit minden Gödöllő felől érkező autós tapasztalhat. A városháza épülete mellett torkollik be a Bajcsy-Zsilinszky út a városon áthaladó 2-es fő­útvonalba. Ott viszont már olyan nagy a forgalom, hogy jobbra, de különösen balra fordulni nagyon sok várakozás után lehet. Még a régi, rutinos kocsiveze­tők szerint sem veszélyte­len. lesz rá — mondják —, s ettől válik a városon átha­ladó utas bizonytalanná. Kora reggel Eles sarok Párbeszéd alakult ki er­ről a gyűlésen, ahol dr. Ha­jas István jegyző felsorolta, hányszor írtak, hogyan ér­veltek annak érdekében, hogy az illetékes szakható­ság szereljen fel itt közle­kedési lámpát. Szüntelenül elutasították a kérelmet, bár vigasztaló az, hogy egy távolabbi, remélhetőleg né­hány év múltán megvaló­suló l.erv keretében külön­ben úgyis átépítenék az egész útvonalat. Ez min­denképpen indokolt. Veszélyforrás ugyanis több található a vasúti híd és a 2-es út közötti szaka­szon. Ott van például az a nevezetes éles sarok, vagyis az útvonalba kiszögellő épület, ami előtt már a gyalogjárónak sem jutott hely. A háztól beláthatat­lan az útkanyar, s ráadá­sul nem minden vezető óvatos. Ott van a Bajcsy- Zsilinszky út. Szent István utca kereszteződése, a ma­ga bonyolultságával. Jó lenne tudnunk azt, amiről nem esett itt szó. Évente hányszor és milyen súlyos balesetek fordulnak elő ezeken a csomópontokon? Ha egy sem, akkor az olyan csoda, aminek csak örülhe­tünk, de ez nem ad okot a megoldás halogatására. Mint hallható volt a tájé­koztatás, ezen a környéken radikális útreformokra ke­rül sor, kiváltják az éles sarkot is. A kérdés csak az, hogy mikor. Amikor pénz Akad még Dunakeszin más közlekedéssel, más szóval közlekedési bizton­sággal és morállal kapcso­latos panasz is, amire azt mondhatnánk: városi bel- ügy, tehát írjon róla a he­lyi lap. Mondhatjuk viszont azt is: tipikus jelenségről van szó, ezek úgynevezett modellértékűek. Közlekedéssel, köztiszta­sággal közlekedési morállal összefüggő véleménycsokor készülhetne azokból a pa­naszokból, melyek egy ré­szét semmiféle hatóság sem tudja megoldani. Inkább a közös érdekek kölcsönös felismerése és tiszteletben tartása vezethetne el a megoldáshoz. Mert, mint mondjak, például a magas panelépületekből kialakul Barátság úti lakótelepei élők: számos autós vészes gyorsasággal száguldozd, ott is, ahol pillanatonkénl kerülhet gyermek az út­testre. Elég lenne a 40 ki­lométeres átlag, hogy méj akkor is gyorsan foghasss meg pilótája a kocsit. Var ugyan éppen elég tiltó táb­la, de azt kevesen tartják tiszteletben. Van elég par- kóló, mégis mindenki a la­kása előtt szeret parkolni elfoglalva a járdafelületet mert így rálát a kocsijára Ennek következménye, hogy kora reggeli indítás­kor azok szeméből is kive­rik az álmot, akik későn feküdtek, még pihennének, New nevelhetők ? Ezek bizony a modern életforma szükségtelen vadhajtásai. íratlan szabá­lyokat kellene betartani, mert az írottak betartásá­hoz soha sem lehet elég rendőrt, ellenőrt alkalmaz­ni. Mondják, hogy az em­ber felnőttkorában már nem. nevelhető. Mégis meg kellene ezt próbálnunk, Egymással és önmagunkkal, Nem csak Dunakeszin. Kovács T. István Wrábel Sándor tárlata Önmaga törvényei szerint November 17-ig tekint­hető meg a Pomázon élő festőművész, Wrábel Sán­dor tárlata a Csepel Galé­riában. Wrábel Sándor képei szürrealizmust sugároznak. Nem is annyira a szürrea­lista stílus jegyében szület­tek alkotásai, sokkal in­kább az iszonyattá, a meg­torlássá nőtt sötét, szürrea- lisztikus időt örökíti meg, mint a maga idejében ha­sonló közösségi sorsot átél­ve Goya és Vörösmarty Mihály. Wrábel Sándor képein összegez. Jézus, Don Quijote és a magyar 1956 ötvöződik és aüiterál az ál­tala megfestett R adnóti- emlékművel. Remekül megfestett puskalángja a világ botrányaként látható, a vadállati szintre süllyedt Ilyen meg olyan színfoltok Megy a vita a helyért a szentendrei IIÉV-végállo- máson. A virágárusok — állítólag — eltakarítják maguk után a szemetüket, mégsem nézik jó szemmel őket, hivatkozva az idegen­forgalomra. Igen ám, de ha a ncnikék elvonulnak, meg­jelenik egy másik színfolt; a csövesek. Ki fogja végre eldönteni, hogy kik várják a turistákat a/, állomáson? (Erdősi Ágnes felvételei) ember ördögi valóságaként, Egy biztos, Wrábel Sándor az igazságot, csak az igaz­ságot festette, ezért vállalt üldöztetést. Jellemző, hogy művészetét Dél-Ameriká- ban és Itáliában ismerték el — Milánóban kapott aranyérmet 1966-ban —, itthon erősen mellőzték, ügyész zaklatta. Megma­radt önmaga törvényeinél, bizalmat csak saját lelkiis­meretének szavazott. Nem érte el az élet kellemes idill - je — mert szolidáris lett és maradt a nemzet drámájá­val, mely a nehéz, de vál­lalt igazságot jelentette életében. Ű ezt az igazságot festi ma is, amikor a Pilis madarait jeleníti, amikor a Szentendre—Pomáz közötti Kőhegy színköltészetét ra­gad ja meg, amikor — Csanádi Imre szavait kölcsönözve — az Erdei vadak, égi mada­rak társaságát fogadja el. Így önarcképének környe­zete is hű kutyája, felületei sasokkal telítődnek, lova­kat figyelt a pomázi határ­ban. Újabb képein látható némi oldódás, hiszen erre már » történelem is enge­délyt ad. L. M. , : - * -i

Next

/
Thumbnails
Contents