Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-06 / 260. szám

A Hadtörténetiben a vándorkiállítás Emberiesség a háborúban Emberiesség a háború­ban címmel nyílt vándor- kiállítás a - Hadtörténeti Múzeumban. Anyagát a Vöröskereszt nemzetközi bizottsága állította össze, s már Európa számos orszá­gában bemutatta. A kiállítás célja, hogy A béke és a kiengeszte- lődés keresésén fáradoz­nak a taizéi (Burgundia) ökumenikus közösséghez tartozók, amelynek tagjai több mint 20 országból to- borzódtak, s katolikusok meg különböző protestáns egyházakhoz tartoznak. A közösséget Roger testvér még 1940-ben alapította, s a több mint öt évtized alatt Taizé egy olyan találkozó- hellyé vált, ahová az egész világról fiatalok tízezrei za­rándokolnak szüntelenül. A 1956 tankönyveinkben címmel középiskolások ré­szére meghirdetett országos pályázatán I. díjat, 20 000 Ft-ot nyert Zubreczki Ju­dit, a budapesti Teleld Blanka Gimnázium tanuló­ja, II. díjat, 15 000 Ft-ot nyert Medgyesi Konstantin makói diák, III. díjat, 10 000 Ft-ot nyert Palkó Zoltán, a szentlőrinci kísér­leti gimnázium tanulója. Nyilatkozott Hankiss Ele­mér a Nap-kelte vezetői­vel folytatott legfrissebb tárgyalásairól — olvastuk a lapok hírei között. Eszerint az év végéig változatlanul sugározzák az információs műsort; s januártól lehe­tővé válik, hogy a Nap Tv — mint azelőtt — saját vállalkozásban használja az állami televízió frekven­ciáit. Erről azonban még nincs döntés, akkor sem. ha Hankiss elnök úr sze­rint e megoldás jó lenne, hiszen a nézők továbbra is láthatnák a kitűnő műsort. © Mit szólnak a hírhez a Nap-kelte szerkesztőségé­ben? — faggattuk Székely Ferenc főszerkesztőt. — Korrekt a nyilatkozat, de nem több egy nyilatko­zatnál. Mi néhány napon belül szeretnénk kézhez kapni Hankiss elnök úr írásos döntését arról, hogy tudatosítsák: az embereket a fegyveres konfliktusok idején is tisztelni és kímél­ni kell. E humanitárius magatartást nemzetközi egyezmények írják elő. Ezek betartására hívják fel a figyelmet a bemutatott tablók, felvételek, doku­mentumok. minden héten megrende­zett földrészek közötti talál­kozók 35-70 nemzet fiait gyűjtik össze. Egyes nyári találkozókon pedig hatezer­re is emelkedik a résztve­vők száma. Taizé és a kelet-európai keresztények kapcsolatai 30 év óta szüntelenül fejlőd­tek. Roger testvér 1983-ban járt először Budapesten. 1989-ben pedig egy kelet— nyugati találkozóra tizenöt­ezer fiatalt gyűjtött össze Pécsett, amely végül a bu­Az 1991. november 2-án, középiskolásak részére Bu­dapesten megtartott „Örök­ségünk — 1956” c. országos vetélkedőn a Lakitelek Alapítvány értékes tárgy- jutalmait, I. díjat nyert Medgyesi Konstantin ma­kói diák, II. díjat nyert Dúlna Melinda kerepestar- csai diák, III. díjat nyert Zubreczki Judit, a budapesti Teleki Blanka Gimnázium tanulója. milyen keretek között foly­tathatjuk a munkát. © önöket kielégítené, ha ismét vállalkozhatná­nak? — Lényeges tisztázni a kereteket. Persze a mun­kánkban nincs jelentősége annak: vállalkozásban vagy megbízatásként folytatjuk... Nem az anyagi háttér, a gazdasági megoldás a lénye­ges, hanem az, hogy a so­kak által kedvelt műsor fennmaradhasson... © Mégis: ki finanszíroz­ná? — Erre sincs még kész terv. Csak annyi sejthető, hogy új keretek jönnek majd létre, ám ezeknek nem látjuk még a körvo­nalait. © És milyen a hangulat a szerkesztőségben? — Bizakodó. Senki nem gondolja, hogy ne lenne életképes a Nap Tv. A né­zők is támogatnak minket, ez derül ki a hozzánk ér­kezett leveleikből. V. G. P. Pilsudski halotti maszkja Százmillió zloty ért kelt el vasárnap egy varsói aukción Józef Pilsudski marsall, egykori lengyel államfő ha­lotti maszkja. A történelmi értékű maszkot a lengyel televízió kettes csatornája vette meg, hogy megmarad­hasson a társadalom tulaj­donában. A tévé most gyűj­tést rendez, hogy ki tudja fizetni a százmilliót, és kör­kérdéssel kívánja eldöntet­ni, hol találjanak méltó helyet az ereklyének. dapesti Bazilikában zárult egy közös imával. A Taizéi Közösség által szervezett ifjúsági találko­zót az idén — december 30. és január 4. között — Budapesten rendezik, s Európa minden országából várhatóan több tízezer fia­tal érkezik a fővárosba. A résztvevőket budapesti egy­házközségek és családok fogadják. A találkozó szer­vezésének előkészületeit már megkezdték a lelkész: hivatalban és parókiákon, a főváros kerületeiben és 50 km-es körzetében. Tai- zéból még szeptember kö­zepén testvérek és fiata­lok egy csoportja már meg is érkezett Budapestre. Na­ponta 13 órakor mindenki számára közös imádságra gyűlnek össze a Belvárosi Templomban. (V. kér. Már­cius 15. tér). Esténként a szervezők Budapest külön­böző templomaiba látogat­nak el, s ezeken az összejö­veteleken — amelyek de­cember végéig tartanak fő- városszerte — nemcsak a közös imádságra nyílik al­kalom, hanem kapcsolat- felvételre olyan családok­kal, akik befogadják a fia­talokat. A több tízezer fiatal el­szállásolása egyszerű kö­rülmények között történik, és akik szívesen befogad­nának résztvevőket, kap­csolatba léphetnek a legkö­zelebbi egyházközséggel vagy a találkozó központi irodájával (Bp. 1126. Nagy Jenő u. 5. Tel.: 201-1122). A Taizéi Közösség kizáró­lag saiát munkájából él, s a találkozó minden költsé­ge a részt vevő fiatalokra hárul. n. Minden négy és tizenöt év közötti gyerek rajzát szí­vesen látják a Szivárvány ’92 pályázaton. A Gyermek­alkotók Galériája azzal a céllal hirdeti meg legújabb akcióját, hogy bemutassa a legifjabb nemzedék érdek­lődési körét, ízlését, fogé­konyságát. Másrészt ha­tárainkon túlról nemzet­közi összehasonlításokkal is mérhetővé válik így, hol van ifjú művészeink helye a nagyvilág hasonló korú alkotói között. A versenykiírás szerint 1992. március 31-ig fogad­Jövök a rubinért! A közelmúltban a Sem­melweis Orvostudományi Egyetem dísztermében dip­lomaosztó ünnepségre ke­rült sor. A jelenlévőik, sok­sok ősz-fehér hajú hölgy és férfi: orvosok, fogorvo­sok, gyógyszerészek, s ter­mészetesen a hozzátarto­zók. A megjelenteket dr. Réthelyi Miklós, az egye­tem rektora köszöntötte. Azokat az ötven-hatvan- hatvanöt-hetven éves or­vosi-gyógyszerészi gyakor­latukat ünneplőket — meg­emlékezve azokról is, akik már nem lehetnek velünk... Ezt követően a diplomák ünnepélyes átadására ke­rült sor. Elsőnek a rubin- diplomát vehették át, majd a vas- és az aranydiplomá­sok következtek, a 65, illet­ve 50 éves praxisuk alap­ján. Az ünnepségen gratulál­hattam a vasdiplomás dr. Uhr Győzőnek, aki egyút­tal 91. születésnapját is ün­nepelte. Hosszú időn át dolgozott Pest megyében, évtizedeken át Veresegyhá­zon és Márianosztrán. Ké­sőbb Balassagyarmat váro­si főorvosa lett, majd Ko­márom megye egészség- ügyi osztályának vezetője, főorvosa volt, mielőtt jóval hetvenéves kora felett nyugdíjba ment. Megkér­deztem tőle, mit üzen „ha­za, Veresegyházra’’? — Csak annyit: szerettei gondolok mindenkire, aki megtartott emlékezetében! S ha megérem, három év múlva jövök a rubinért!... Fazekas Mátyás Veresegyház Csuk dekoratív Jómagam nem tudok egyetérteni azzal a gya­korlattal, hogy a parla­menti döntéseknél olykor 150-180 vagy még kevesebb szavazatokkal születnek törvények. Akkor, amikor a Magyar Köztársaság par­lamenti képviselő-testületé­be 385 képviselőt válasz­tottunk. Ennek értelmében az lenne a reális, ha a 385-höz arányosan vennék figyelembe a szavazatok százalékát. Tudom, mint mindenre, erre is van ma­gyarázat, de a nép 385 kép­viselőt választott a parla­mentbe ... nak el pályamunkákat, minden jelentkezőtől leg­alább két alkotást várnak. Tetszőleges anyag és tech­nika alkalmazásával keret nélkül várják a műve­ket. Festészeti és grafikai technikákat (szén, kréta és pasztell munkákat) csak fixálva fogadnak el. Batik és egyéb textilfestést, kis­plasztikákat, kerámiát, réz­domborítást, tűzzománcot, komputer- és videoartot egyaránt szívesen látnak. A pályázat témája kötet­len. Szeretnék, ha az alko­Például ennyien kellene hogy szavazzanak az Expo ügyében is. Egészen biztos vagyok abban, hogy közü­lük sokan mindent elkö­vetnének azért, hogy ha­zánkban legyen világkiállí­tás. Én is azt mondom, hogy legyen — valamikor kétezer után! Mert meglá­tásom szerint a 86-os meg­rendezés annyit érne a munkásságnak, mint vak embernek a szemüveg. De­koratív jellegű volna. Sztruhár Gyula Vác ★ Mi tagadás, a hasonlat ■értő. A megállapítás pe­dig ott sántít: Magyaror­szágnak a világkiállítás rendezési jogát nem két­ezerre, hanem 1996-ra ad­ták meg. Ebben a döntés­ben a halasztás joga, „amikor nekünk tetszik, éppen megfelelő”, nem foglaltatik benne! Vagy most, vagy „soha”! Mert az üzleti életben — s a vi­lágkiállítás is üzlet! — a szószegést még véletle­nül sem díjazzák. Csak a következményeket visel­hetjük, mint az az egy­szeri ember, akire csak úgy emlékeztek, „kabát­lopási ügye volt”. Azt már nem nézték, tőle loptak, vagy ő lopott... S hogy a háromszázezer prognosztizált munkanél­külinek jól jönne-e a vi­lágkiállítás, mint munka- alkalom, azt nehéz el­dönteni egy képviselő­testületben, ahol a képvi­selőség díjai — munkából kiesett idők, maga a kén- viselőség ténye — az át­lagfizetés többszörösét hozzák a konyhára!... Hy©flnják a goanEso? Sokan megfordulnak Pá­rnáz főterén, a Szabadság téren. Itt a hetipiac, innen lehet a legjobban megkö­zelíteni a község egyetlen általános iskoláját, a Gyer­mek- és Ifjúságvédő Inté­zetet, de a katolikus és a görögkeleti szerb templo­mot is. Az erre járók isme­rik egymást, ám az utóbbi időben mind több és több az új arc. S azonos az út­irány is: a játékterem, amely nem is olyan régen nyűt meg. A sötét helyiségben vil- lódznak a flipperek lámpái, pörögnek a golyók, a gye­rekek — köztük néha fel­nőttek is! — önfeledten nyomják a gombot. A sa­rokban italokat, szeszt is árusítanak. Nincs olyan napszak, amikor a fiatalo­kat ne hajtaná a játékszen­tások bemutatnák a be­küldő hazáját, tájait, érté­keit, szépségét. A szülői ház, a család életét, örömeit, gondjait, a gyermek iskolá­ját, saját magát, barátait, társait, kedvenc szórakozá­sát, a felnőttek életét ott­hon és a munkában, a népi szokásokat, hagyományokat és sok minden mást. A pá­lyázatra ezeken kívül be­küldhetők — az eredeti cí­mének feltüntetésével — a kedvenc irodalmi vagy ze­nei művek illusztrációi is. A pályamunkákat a ver­senyzők az iskolák, intéz­mények, szervezetek útján küldhetik majd el a Gyer­mekalkotások Galériájá­nak. Fődíjak, korosztálydí­jak, valamint arany, ezüst és bronz diplomák várnak az ifjú alkotókra és a leg­eredményesebb iskolákra. Az értékelt művek bel- és külföldön egyaránt kiállí­tótermekbe kerülnek, kata­lógusban is szerepelnek. vedély. Sokan tanítási idő alatt, az óralátogatás he­lyett vannak itt Olykor késő estig is. Ismereteim szerint jog­szabály rögzíti, hogy az in­tézményektől — iskola, templom — milyen távol­ságra működhetnek játék­termek. Nem lenne haszon­talan ezt a problémát kö­zelebbről, kissé tüzeteseb­ben megvizsgálni. Balogh Gyula Pomáz He legyen helye! Egyre értetlenebbül né­zem a mostanában zajló eseményeket. Pedig még mindig úgy érzem, hogy nyolcvanadik életévem kü­szöbén sem jutottam el a teljes elbutuláshoz. Mégis úgy érzem, sok mindent nem értek, amit nemcsak nekem, hanem mindnyá­junknak érteni kellene. Például az előítéleteket. Ezekkel meggyűlt a ba­jom (bajunk?). Mert vol­tak mellveregető, magas beosztású kommunisták, akik pozíciójukat kihasz­nálták, vagyonra tettek szert, magyarán szólva: csaltak, loptak. S voltak kommunisták, akiknek ke­zéhez semmi sem tapadt, szerény lakásban laktak, nem volt nyaralójuk, autó­juk. S mégis egy kalap alá vesszük őket! A két típust különvá­lasztanám, s azt mondom: azoknak, akik a pártállam­ban pozíciójuklcal vissza­élve harácsoltak, meggaz­dagodtak. ne legyen helyük a demokráciában. Ne tölt­hessenek be vezető pozíciót sem a gazdaságban, sem a politikában! De ugyanezt kellene tenni a velük azo­nos mentalitású, de volt pártonkívüliekkel is. Tehát elengedhetetlenül szüksé­gesnek tartom a politikai vagy gazdasági pályára lé­pők tüzes kontrollját. A választópolgárok pedig százszor tegyék mérlegre jelöltjeiket — egy-egy po­zícióra —, hogy ne csalód­janak. Akkor, amikor a de­mokratikusnak indult ha­talom önkénnyé válhat. Hi­szen már kétezer évvel ez­előtt is arra figyelmezte­tett Crassus Marcus Lici- nius ókori római állam­férfi: „Ahol önkény ural­kodik, ott a becsület, az ár­tatlanság inén csekély tá­maszra lel.” Egyiid Lajos Vác Szerkesztőül üzenetek Solymosi László levelezőnk­nek Dunakeszire. Hogy meg­szűnik vagy sem a helyi újság, a Keszi Valóság, arról szer­kesztőségünk vajmi keveset tud. Minden bizonnyal a tár­gyilagos hangvételű újság ér­dekli az embereket. S hogy Dunakeszi sportját sem árta­na egy sportújság keretében havonként közreadni? Ez attól függ, van-e erre a feladatra pénzes vállalkozó, s lesz-e elég előfizető. Míg mindez ki­derül, szerény javaslatunk mindössze annyi: kísérje fi­gyelemmel a Pest Megyei Hírlapot, mely, mint a város életéről szóló írásokban mi sem nélkülözzük az objekti­vitást. Csak nem havonta egyszer, hanem nap mint nap. Egy pártonkívülinek. Mind­az, amit a kiskunlacházai szo- borvásárláshoz kapcsolódó gyűjtési akcióról elmondott, igen érdekes. Mindössze egy szépséghibája van a dolognak: észrevétele mellé nem adta ne­vét. Még olyan megkötéssel sem, hogy a leírtakat közöl­jük, de nevét tartsuk titokban, így aztán a névtelen levélnek nem tud helyet adni szerkesz­tőségünk. A FIATALOK BEFOGADÁSRA VARNAK Mi is az a 'T' * •• •• ^ Q I aizei Közösség r Lakitelek Alapítvány A pályázat díjazottjai Bizakodnak a Nap Tv-nél Sejthetők az új keretek Képző- és iparművészet Szivárvány gyermekeknek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents