Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-05 / 259. szám

I. ÉVFOLYAM, 233. SZÄM 1991. NOVEMBER 5., KEDD BUDA-YIDEKI BUDAÖRS 9 BHD • SZAZHALOMBA . TA 9 PILISVOKOSVAR 9 BUDAKESZI 9 BIATOR- BAG Y • TÖRÖKBÁLINT • PILISCSABA 9 PATY 9 ZSAMBÉK 0 SOLYMÁR 9 TÁRNOK • NAGYKOVÁCSI 9 BUDAJENO ® PERBAL • TOK 9 TINNYE 9 OROM Segít aki kipróbálta Tudatlan drogosok Megszeppent fiatal, tizenöt-tizenhat éves lányka lép be az ajtón. Félénken néz körül, dzsekijét fázósan húzza össze, biztató szót vár, hogy maradhasson. Leültetik, jó forró teával, zsíros kenyérrel kínálják ... A lány bátor­talan, csak sokára kerül le róla a dzseki, aztán hirtelen zokogásban tör ki. Az általa elmondott történet nem új­ságba való, ami számára borzalmas tehertétel, az egy szóval így jellemezhető: drogos! Étellel ér fel a jé szó Kicsi otthon nagy szive Budaörsön, a Tizenéves Tanácsadóban már műkö­dik a drogambulancia. A névtelen drogosok amerikai szervezete mintájára Mile- tic.s Marcell, a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola másod­éves hallgatója foglalkozik a betévedt fiatalokkal. tm A MÚLTÉ — Milyen terápiát alkal­maznak az önként segítsé­gért fordulókkal? — kér­deztem Miletics Marcellt. — Semmiféle terápiát nem alkalmazunk — mond­ja —, hanem elsősorban ta­nácsadást és felvilágosítást adunk. Mi a megelőzést tartjuk fontosnak. Azt ta­pasztalni, hogy a fiatalok alig-alig tudnak valamit a kábítószerek káros hatásá- rótl. — Sokan azt mondják, Így hívják fel még jobban a figyelmet a kábítószer­re ... — Ez a szemlélet már a múlté. Korábban évtizede­kig ez ügyben struccpoliti­kát folytatott az állam és az egészségügy. A droggal Hosszú sor áll a pilis­szántói busz Árpád hídi megállójában. Hétvége van, ingázók és iskolások helyett most szatyrokkal, kosa­rakkal felszerelkezett, ker­ti munkához öltözött telek- tulajdonosok készülnek Pi­lis környéki „birtokaikra”. Míg a buszra várnak, po­litikáról, az előző napi tévé­műsorról, áremelésről be­szélgetnek: — Már így is olyan drága a buszjegy és most még fel akarják emelni! Mit szól hozzá? — Mit szólnék?! Kifizet­jük, mit tehetünk egyebet? — nevet a beszélgetőtárs. (Furcsán hat a nevetése, inkább vidám, mint kese­rű. Talán érdekelt a Vo­lánnál?) — Aztán itt van az adó BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Deák Attila. © Munkatársak: J. Szabó Irén és Pachaier Edit. @ Fogadónap minden hét­főn 14—17 óráig a szerkesz­tőségben. Címünk: Bp. VÍZI., Somogyi B. u. 6, Pf.: Ml. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-4761, 138-4067. kapcsolatban hírzárlat volt, még tudományos értékű publikációk sem jelenhet­tek meg. Közben pedig tu­datlanságuk okán sorra hal­tak meg az ártatlan fiata­lok. Mi nem a „hivatal” szerepét kívánjuk betölteni. Azt szeretnénk tudatosíta­ni, hogy átérezzék eseten­ként a támogatásra szo­rulók, hogy saját magukkal szemben milyen nagy bűnt követnek el. Tudatosuljon bennük, hogy amit használ­nak, fogyasztanak, annak milyen káros következmé­nye van. — Azt szokták mondani, csak az tudja igazán át­érezni az alkoholisták, a kábítószeresek helyzetét, aki maga is próbálta. Maga személy szerint kipróbálta már? — Igen ... VÁLLALJA ÖNMAGÁT — Hogyhogy nem ta­gadja? — Semmi értelme nem lenne... Én hosszabb ideig éltem Hollandiában — amely köztudottan a drogo­sok hazája —, és megta­is, amit az önkormányzat kivetett. Fizethetjük a drá­ga közlekedést, a magas adót, azért, mert egész éle­tünkben keményen dolgoz­tunk, és megengedhettük magunknak, hogy vegyünk egy kis telket. — Így van. Miért nekünk kell adózni, miért nem azok adóznak, akik kacsa­lábon forgó palotákat épí­tettek? Fizessenek a gaz­dagok! — Amikor bementem az önkormányzathoz, azzal „vigasztaltak”, hogy örül­jek, mert nekem csak 100 forintot kell fizetnem a há­zam négyzetméteréért, míg a luxusvillák tulajdonosai­nak 300-at. Ezt is igazság­talannak tartom. Ök miért nem fizetnek többet? — Ez a szorgalmas mun­ka jutalma! Ha elittuk volna a fizetésünket, most nem kéne adót fizetnünk. Az jár jól, aki a kocsmá­ba viszi a pénzét. — Azt mondják, hogy ne­kik az ital árába építik be az adót. ök sem ússzák meg! Mire a busz bekanyaro­dik az állomásra, meg­egyeznek abban, hogy sen­kinek sem jó. Kellően fel­paprikázott hangulatban mehetnek kapálni. (Pachnner) nultam, hogy a következ­mények sohasem az egyén­től függetlenek. Az ember vállalja önmagát, különö­sen, ha másokon is akar segíteni. — Magyarországon meny­nyire tájékozottak a fiata­lok a drogtémában? — Szomorúak a tapasz­talataink: borzalmas a nai­vitás, az álszemérmes ha- zudozás. Éppen ezért hatá­roztuk el Paulinyi Tamás­sal, hogy könyvet írunk a témáról. Ez egy szociográ­fia lesz, a könyv lektorálá­sára dr. Takács Józsefet, a hazai drogtudomány kiváló tudósát szeretnénk meg­nyerni. IRODALMI KÖR — Azt szokták mondani, hogy az önökéhez hasonló szervezetek akkor dolgoz­nak jól, ha nincs páciens. — Annak csak örülni tu­dunk. Amikor nincsenek drogosok, addig irodalmi kört szervezek. Olyan hát­rányos helyzetű fiatalokkal szeretném megismertetni az irodalmat, akik eddig „csak” elfordultak attól. Megszeretni az irodalmat, annyit is jelent, mint az életet igényelni. Ahogy Pilisvörösvárról Csobánka felé autózunk, néhány kilométernyire egy magányos farmra bukka­nunk. Lovak a karám­ban, senki és semmi nem zavarja a nyugalmu­kat. A lovász, Faragó Ist­ván barátságosan fogad bennünket, bemutatja a lo­vakat, de sajnálattal közli, hogy lovagolni nem lehet. Ezek fogatlovak, ő és a fő­nöke, a farm gazdája — Fekete László mezőgazda- sági mérnök — járják ve­lük a versenyeket. Ahhoz képest, hogy nem olyan rég indult a vállalkozás, szép eredményeket értek el, ál­talában ötödik-hatodik he­lyen szoktak végezni. Kivé­tel persze akad, mint a legutóbbi Üllőn rendezett országos bajnoki döntő, ahol tizenkettedikek lettek. Az öt vemhes kanca és a kiscsikók kint sütkéreznek az őszi napfényben, a há­rom fogatló és a két új li­picai az istállóban hűsöl. A lipicai páros egyelőre ta­nulóidejét tölti, kemény alapkiképzést kap. Fekete László és Faragó István hasonló gyermekko­ri élményekről mesél. Mindkettőjük családjában Amióta kirobbant a deb­receni szociális otthon kö­rüli botrány, azóta min­denütt gyanakodva fogad­ják az újságírókat, amikor az idős emberek napközi otthona felöl érdeklődik. Mindezt csak azért írtuk le, mert Kovács Erika nyílt szívvel ajánlotta fel segít­séget Budaörsön az idősek napközi otthonában. A hi­vatalos elnevezés nem fedi teljesen a valóságot, mert egy tulajdonképpeni gondo­zási központról van szó, amelynek tevékenységi kö­re nem szorítkozik csupán az intézmény falai közé. — Az alkalmazottak megfelelő szakképesítéssel rendelkeznek, de túl ezen, nagyon fontosnak tartom az idős emberekhez való vi­szonyulásukat. Meleg em­beri szavaikkal és munká­jukkal azon fáradoznak, hogy megkönnyítsék ezek­nek az embereknek a hét­köznapjait — kezdte a be­szélgetést Kovács Erika. Az épületben rend és tisztaság, látszik, hogy nem az ismeretlen látogató ked­véért sikálták tisztára a szobákat. A családokban is él a városban az idős em­berek iránti tisztelet és gondoskodás. Ezen nincs mit csodálkozni, mert a te­lepülés íratlan törvényei még élnek, de az élet sok­szor teremt olyan helyzete­ket is, amikor magára ma­rad az ember, és mások gondoskodására van bízva. Az elesettek és a munká­ban megfáradt és magukra maradt embertársainkról viszont kötelessége gondon- kodnia a társadalomnak. Sokan megkérdőjelezik ezt a szervezett gondoskodási for­mát, de áz élet azt bizonyí­totta. hogy az idősek való­ban igénylik a velük való törődést. tartottak lovakat, egyikük számára sem jelent gondot a lovak gondozása, képzé­se és a lovaglás tudomá­nya. Fekete László 1980-ban vette meg a farm területét, 1986-ban készült el a lakó­ház és az istálló. Eldugott­— Húsz-huszonkét ember jár hozzánk — folytatja az intézmény vezetője. — Szá­muk változik, és nekünk fi­gyelembe kell vennünk az egyéni óhajokat is, mert ahány ember, annyiféle. Egyesek csak ebédet kérnek, mások viszont nálunk ét­keznek napi háromszor. Hetente többször is el­mondhatják panaszaikat az orvosnak, és bármikor ké­szen állnak a gyors segít­ségre az intézmény szak­képzett alkalmazottai is. Az emberek jól érzik magukat, étkezés után megvitatják az élet apró-cseprő dolgait, emlékeznek a régmúltra. Az idősek életeleme a társaság és a közösségi életforma. Ezen nincs miért csodál­kozni, mert a magánynál és az egyedüllétnél semmi sem szomorúbb az életben. Azt is megtudtuk, hogy szerencsére még nem ve­szett ki teljesen az embe­rekből a szolidaritás. Az egyre nehezebb életkörül­mények közepette is szép Lezárult a megyei női kézilabda-bajnokság első félideje. Az Északi csoport­ban a 12 pontos Váci DSE mögött a 8 pontos Isaszeg, Tököl és az Érd sorakozik. Az 1977. évben alakult ér­di gárda alapító tagjai kö­zül néhányan még most is játszanak. Sorukban Czir- ják Erzsébet, Csidáné Do­bó Katalin, Krolné Keszler Klára, Töreki Anna, Tát­nak hitte a helyet, de a di­vat magyar diktátorai, hogy, hogy nem felfedezték, azóta ide járnak divatfotókat ké­szíteni. Milyen igazuk van! A divat állandóan változik, a ló azonban örök divat marad. P. E. számmal vannak olyanok, akik erejükhöz mérten se­gítenek. Adományokból szaporították nemrég a be­rendezési tárgyakat, ame­lyeknek eredményeként ké­nyelmesebb körülményeket tudnak biztosítani a közös foglalkozásokon. Időnként ruhaneműt is kapnak kü­lönböző társadalmi szerve­zetek jóvoltából, de örven­denek minden kis és nagy adománynak, mert azt tart­ják, hogy nem az ajándék nagysága szabja meg an­nak értékét, hanem az ado­mányozó szeretete és gon­doskodása. Az elmúlt esztendők ta­pasztalata alapján már most megkezdték a kará­csony előkészítését. Nagyon remélik, hogy az idén is lesz mit a fenyőfa alá ten­ni, mert nincs annál na­gyobb öröm, mint amikor azt tapasztalják, mások­nak tudnak szép perceket szerezni az idősek otthoná­ban. rainé, Oláhné Balogh Tün­de. A Százhalombattáról ér­kezett Hegedűs Mariann, Keszler Józsefné és Dus- nokiné erősíti meg a csapa­tot. Az együttesnek 3 éve nincs hivatalos edzője, jól­lehet a kollektíva megérde­melne egy szakképzett irá­nyítót. így a játékosok ön­tevékenyen gyakorolnak. Az elmúlt év nyaráig a Haskó házaspár, azóta pedig Cson­ka Gyula az együttes min­denese. Az utánpótlás kezd ki­bontakozni, társadalmi munkában Balog Tünde ta­nárnő készíti fel a fiata­lokat. Az érdi ifjúsági csa­pat a felnőttekhez hasonló­an negyedik lett ősszel, fél tucat pontot gyűjtve. Itt is a Vác vezeti á sort a Tököl és Erdőkertes előtt. R. L. ■ÜT M OZIHH Tököl; Dózsa: November 9-10-én este 6 órakor: Lánglovagok (szín. mb. am. kát.), 11-én este 6 órakor: Hegylakó visszatér (szín. mb. am. fant. kai.). (Erdősi Agnes felvétele) Kontra — re kontra Ki mit (nem) fizet? D. A. Farm a vörösvári határban Semmi sem zavarja a nyugalmat Papp János Vége a félidőnek Negyedik az Érd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents