Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-30 / 281. szám

INTERJÚ BALSAIISTVÁNNAL Nem hiszem, hogy szégyenkeznem kellene Szerdán este a ceglédi városháza dísztermében dr. Ré­ti Mikié- országgyűlési képviselő tartott beszámolót, amely telt házat vonzott. Majd dr. Balsai István igaz­ságügyi miniszter és dr Petrik János, a Jászkiskun-Szol- nnk, Nögrád. és Pest megye Köztársasági Megbízott Hi­vatala vezetője előadása hangzott el. Az igazságügyi miniszter interjút adott lapunknak a csaknem három­órás rendezvény után. — Voltaképpen a múlt év május 2-től számíthat­juk a jogállamiság idősza­kát. Jó néhány an egyelőre ezt vitatják, bírálják. Ün miként fogadja a kételke­dést? — Megmondom őszintén, attól én ezt még jogállam­nak tartom, hogy a minisz­terelnökkel, köztársasági elnökkel, Alkotmánybíró­sággal, egyes miniszterek­kel kapcsolatos kritikák és bírálatok hangzanak el. Tudomásul kell venni, hogy ez így van a de­mokráciákban. Ebben a pozícióban elég sok nyu­gati országban megfordul­tam, ahol lényegében ugyanez a televízióból, rá­dióból, újságokból áradó hang. Nem is a bírálat té­nye. annak jogossága a gond. Hanem a tudatos ferdítés, ami a jogállam­hoz és az abban működő intézményeikhez méltatlan. Mi ezt kifogásoljuk és nem a kritikát; a néha becsü­letsértő vagy rágalmazó kijelentéseket. Ezeket tu­domásul kell venni. Kü­lönben is egyre indulato­sabb a kor. így vállaltuk, és nem számítottunk arra, hogy minket dicsérni fog­nak. — Az igazságtételi tör­vény körüli viharok nem­igen szelídülnek. Többek szerint nemcsak az elmúlt rendszer főbűnösének fele- lősségrevonása kezdődik el, hanem elindíthatja a fel­jelentések lavináját. Utób­bi maga alá temetbeti-e a nemzetet? — Nem osztom ezt a vé­leményt. Tizennyolc évi ügyvédi gyakorlat után mondom, hogy a magyar ember nem nagyon sze­ret tanúskodni, bíróságra járni — hacsak nem a sa­ját bajáról van szó. Inkább elfordul; egy közlekedési balesetnél nem jelentkezik. Ismerjük a jelenséget. Per­sze ez más. Valaki tízezer feljelentést próbált, elhi­tetni, amiből semmi nem igaz. Egyébként is a vár­ható igazságszolgáltatási eljárások szűrői nem te­szik lehetővé szomszédok, haragosok alaptalan felje­lentéseit. Nem szeretek saccolni; nem foglalkozha­tom jóslásokkal Megszám­lálható — különben is ref­lektorfényben levő — ügyek feldolgozásáról lehet be­szélni. — Nemrég Dénes János a parlamentben akasztást emlegetett. A napokban a tévében leforgatott Kónya —Pető esten afféle lincs- hangulat vibrált a levegő­ben. Kalodába zárhatók-e az érthető és jogos indula­tok, érzelmek? — Igen. A leggarantál­tabb a büntetőeljárás. A vádlottat — ha egyáltalán azzá válik — számtalan intézkedés: (ártatlanság vélelme, bizonyítottság igénye és sorolhatnám) vé­di. Mindez kordában tart­ja a dolgokat. Ami a lincs- hangulatot illeti, én ezt nem éreztem, amikor meg­néztem a vitaestet. Két­ségtelen volt egy túlfű­töttség. Dénes János fel­szólalásáról pedig annyit: bent tartózkodtam az ülés­teremben. Őszintén szólva, amit utólag a kijelentésé­ből kiérzek, azt akkor én nem éreztem. Visszapillan­tásként azt mondta, hogy arra akkor kellett volna gondolni.. . valami ilyes­féle szövegkörnyezetben hangzott el a kijelentése. Azt hiszem, hogy ő inkább a szokásos heves, indulatos stílusában adta elő a vé­leményét; nem követelés­ként és akasztásra való buzdításként. Az más kér­dés, hogy az azonnali reak­ciók ugye, ezt már ekképp adják tovább. Egy biztos: nem félek feljelentésára­dattól, sem attól, hogy olyan társadalmi közhan­gulat alakul ki, amely a néptől idegén. Jól tudjuk, milyen méltósággal viselt el ez a nemzet sakkal na­gyobb megpróbáltatásokat. Miért ne bírná elviselni a jogállam garantált eljárá­sainak lehetőségét. A meg­szilárdított és legitimált igazságszolgáltatásnak ez nem fog gondot okozni. — A Szonda—Ipsas Mé­dia. Vélemény- és Piacku­tató Intézet szeptemberi közvélemény-kutatása sze­rint. a kormánytagok nép­szerűségi listáján ön az előkelő hetedik helyen vég­zett. Mivel érte el a si­kert? A későbbiekben ho­gyan képes megfelelni en­nek a mércének? — Az eredményt bizto­san a munkatársaimnak köszönhetem; s annak a szimpátiának, ami a par­lamenti — elsősorban MDF — frakció részéről meg­nyilvánul. Azt gondolom, hogy az én parlamenti re­putációm a koalícióban megfelelő. Talán képes va­gyok elérni azt, amit eset­leg a minisztertársaim na­gyobb munkaterhük — vagy más ok miatt — a frakcióval nem tudtak megbeszélni. Ugyanakkor sokat köszönhetek gya­korló jogász éveimnek is. Még egyszer hangsúlyo­zom, igen kitűnő appará­tus, szakembergárda áll mögöttem, és élvezem a miniszterelnök úr bizal­mát. Ezek a tényezők, ame­lyek — bár sokan követe­lik a tárcát maguknak — a helyzetem nem rontják, nem gyengítik. Rengeteg a munka, amit csak felelős­séggel szabad csinálni. Nem hiszem, hogy szégyen­keznem kellene. Fehér Ferenc Munkatársunk az elmúlt hét csütörtökjén megjelent, „Be­teggé tesz a gyógyszervásár­lás” című írásában, a gyógy­szerrendelés új szabályozá­sával kapcsolatos aggályai­nak adott hangot. Erre rea­gált alábbi levelében dr. Surján László népjóléti mi­niszter. Papp Jánosnak a lap no­vember 21-i számában „Be­teggé tesz a gyógyszervá­sárlás?” című cikkét elol­vasva először is örömöm­nek szeretnék kifejezést adni, hogy a lap a témával foglalkozott. A cikk végé­vel kapcsolatban azonban nekem mint újságolvasó­nak és mint rendeletalkotó miniszternek is támadt egy sanda gyanúm. A többéves romániai ta­pasztalat bevetítése mai magyar valóságunkba ta­lán önmagában is egy kis sandaság. De hát ezt az újságíró maga is elismeri. Miről is van szó? A társa­dalombiztosítási kiadások egyre nagyobb terhet je­lentenek, nem az állam­nak, nem a társadalombiz­tosításnak, hanem magá­nak a lakosságnak. Ezeket a terheket akkor, de csak akkor szabad vállalni, il­letve lesz hajlandó a la­kosság vállalni, ha tudja, hogy a társadalombiztosí­tás befolyó jövedelmét, amit végeredményben ő fizet meg, arra és csak ar­ra a célra használják, ami­re szánva van; tehát az egészségügyi kiadásokra, beteggé lett embertársunk megsegítésére, illetve a másik ágazatban termé­szetszerűleg a nyugdíjellá­tásokra. A társadalombiztosítási szabályok szigorú ftiegtar- tása tehát nem egy intéz­ménynek. még kevésbé egy minisztériumnak az érde­ke, nem is az államhata­lom érdeke, hanem elsőd­legesen a befizetők, vagyis a magyar munkavállalók és munkaadók érdeke. Ép­pen ezért látszik szüksé­gesnek az Országgyűlés ál­tal remélhetőleg rövidesen IS MINISZTER MEGNYUGTAT A gyógyítást mindenképpen biztosítják elfogadott törvényterveze­tünknek a társadalombiz­tosítási önkormányzat föl­állítására vonatkozó tétele. Ha az előírások követ­kezetes megtartásával erről a célszerű felhasználásról az önkormányzat révén mindenki meggyőződhet, akkor növekszik a bizalom az egész rendszer iránt, és talán ki is álakul az a tu- lojdonosi szemlélet, amely jelenleg sajnos nagyon hiányzik a társadalombiz­tosítás háza táján. A reformok, megszorító intézkedések, az ellátást javító próbálkozások azon­ban eddig sem, és amíg a kormányprogram szellemé­ben tudunk tevékenyked­ni, ezután sem fognak olyan megszorításokat ered­ményezni, amelyek kifeje­zetten a betegek kárát okoznák. Az egy orvos ál­tal maximálisan felírható gyógyszermennyiség pedig — mint ahogy a cikkíró nagyon helyesen utal rá — ilyen korlátozó rendelkezés lenne. Az orvosokat ellen­őrzéssel, a szakmai, etilkai szabályok következetes meg­követelésével rá kell venni arra, hogy ne segédkezze­nek a rendszerrel való visszaélésben, de olyan szabályokat semmilyen kö­rülmények között nem en­gedhetünk meg, amelyek az amúgy is nagyon rossz egészségi állapot további romlására vezetnének. i Ebben az esetben akár az általános adóterheik, akár a társadalombiztosítási járu­lék növekedése árán is, de a gyógyítást mindenkép­pen biztosítani kell. Nem várható el azonban a la­kosságtól, hogy ennek az anyagi terheit magára vál­lalja, ha azt látja, hogy tö­megesen veszik igénybe a társadalombiztosítási szol­gáltatást olyanok, akik en­nek terheiíhez semmikép­pen nem járulnak hozzá, és itt bizony — a cikkben foglaltakkal egyetértve — én is utalok a nyugati ha­társzélen történő gyógy­szervásárlások problemati­kájára. Mindezek alapján szeret­ném megnyugtatni mind a cikkírót — aki továbbra is . bízik az un. gyógyszerren­delet humánus voltában —, mind a cikk nyomán eset­leg elbizonytalankodókat, hogy olyan fajta megszorí­tásra, amelyre az utolsó bekezdés utal, semmilyen körülmények között ne szá­mítsanak. Vannak országok — én legalábbis egy ilyet tüdők —, ahol az egészség- ügyi ellátást életkorhoz is kötötték és bizonyos élet­kor fölött azt korlátozták. Szerencsére már ezt is múlt időben mondhatjuk, de ennek a rémképnek a fölemlítése, azt hiszem, hogy fölösleges aggoda­lomkeltés. Nagyon helyesen állapí­totta meg a szerző, hogy Magyarországon túlzott és szakmailag sokszor helyte­len a lakosság gyógyszer- fogyasztása. Ezen változ­tatni az egészségügyi szer- ■ vek önmagukban nem tud­nak, vagy legalábbis csak nagyon nagy adminisztra­tív terheik árán. Rendkívül lényeges, hogy megnyerjük az ügyhöz a sajtónak a té­ma iránt érdeklődő képvi­selőit, hogy segítsenek a helyes gyógyszerelési szo­kások kialakításában, illet­ve a helytelen elvetésében. A Pest Megyei Hírlap ez irányú igyekezetében min­dig készséges partnert ta­lálhat a Népjóléti Minisz­tériumban. Ennek reményében köszönti a szerkesztőséget és a lap olvasóit: L Dr. Surján László A HÉT HÍRE ESE&YEK Lezajlott a fővárosban az országos szakképzési fó­rum. © Kiosztották az Ipar a Környezetért Alapít­vány idei nyerteseinek a díjakat. © Kétnapos korjr ferencia témája volt tatai helyszínnel az amerikai pénzügyi szemlélet. ® Budapest adott otthont annak a háromnapos konferenciának, amely a kelet-európai árutőzsdék helyzetét tekintette át. 9 Debrecen fo- gadta a Re-Plastic elnevezésű környezetvédelmi ta­nácskozás résztvevőit. © Szolnokon kalocsai népmű­vészek alkotásaiból nyílt kiállítás. © A hét híre az is, hogy a Kaposvári Agrártudományi Egyetemen ta­nácskozást rendeznek „Agrárgazdaságunk esélyei az Európai Gazdasági Közösségben” címmel. baj van a kellő árualapok­kal —, avagy arra, hogy a jelenlegi szőlőtermés (és bormennyiség) eladhatatla- -nul sok, egyszerűen nin­csen ennyire szükség. Csak éppen miként érti majd meg ezt a gazda, aki éppen most kapja vissza a saját vagy szülei ültetvényét? A megyében a szőlőterületnek a hatvan százaléka már ma is a kistermelők kezén van, de ki lesz az, aki meg­mondja a régi/új tulajdono­soknak, nem kell a termés, foglalkozzanak mással? Nehéz a belátás, de elke­rülhetetlen: egy más áruvi­lágba átlépni áldozatokkal jár. A hazai agrárgazdaság­ban például az ún. szállí­tási minőségromlások (ami­kor az áru törődik, elveszti frissességét stb.). ötször^ nyolcszor akkorák, mint a. gazdasági közösség orszá­gaiban. Egyetlen részelem ez abból a bonyolult felté­telrendszerből, amelynek fokozatosan majd eleget kell tennie a hazai terme­lőknek. A szakképzés, a technikai-technológiai fej­lesztés olyan bonyolult új hálózatát kell kialakítani, amelv szakít a költségekre csekély figyelmet fordító tömegtermeléssel, amely célszerű munkamegosztást hoz létre a gazdák alakitotr ta szövetkezetek és a fokor zatosan kialakuló farmer- gazdaságok között. Kemény versenyfeltéte­lek diktálnak termelőknek és értékesítőknek, aminek fejében persze elérhető a tisztes jövedelem, valamint a hosszabb távú értékesíté- si biztonság. Mindkettőre nagy szüksége van az át­formálódó hazai agrárgaz­daságnak, ám tudni kell; először a kiállt próba, és csak azután a fizetség ... Az esélyek nem rosszak, hiszen a, magyar mezőgaz­daságnak nagyok a hagyó* mányai a külpiaci értékesí­tésben. Ezeknek a feltá­masztása, az új követelmé­nyek meg- és elismerése, á kettő ötvözése az, ami reá­lissá teszi az esélyt: az év­tized végére a magyar ag­rárgazdaság szervesen be­épül abba a hatalmas piacba, amelyet Európának neveznek. Mészáros Ottó KcttÓS jóslat, mert mind az illetékes minisztérium, mind a földművelő ember azt tartja, régen nem látott nehéz esztendő lesz a jövő év a mezőgazdaság számá­ra. A várható nehézségeket az okozza, hogy nem csu­pán n tulajdonlásban men­nek végbe alapvető válto­zások, hanem ezzel együtt a termelési szerkezetben is megkezdődik a döntő át­alakulás. Ez utóbbira egyetlen utalás: nem mu­tatkozik reális igény akko­ra kalászos-vetésterületre, mint amekkorán a legutób­bi években termeltek ha­zánkban a gazdaságok. Á megállapítás azonban csak bizonyos megszorításokkal érvényes, érzékeltetve, mi­lyen bonyolult akadály­rendszereken kell átjutnia az agrárgazdaságnak. A megszorítások egyike: ki­váló minőségű kenyérgabo­nára van fizetőképes keres­let, a takarmánygabona esetében viszont nem ez a helyzet. Ugyanakkor a ku­korica vetésterülete még növekedhet is ... Eddig alig ismert köve­telményekkel, minőségi előírásokkal kell megis­merkednie azoknak a gaz­dáknak, termelői közössé­geknek, akik, amelyek ki­kívánkoznak arra a csábí­tóan nagy piacra; Ma ugyanis erősen tartja ma­gát az a szemlélet, amely­nek a hívei szerint amit megtermeltünk, azt el kell adni. Valójában azonban arról van szó, hogy azt kell termelni, ami eladha­tó! Nagy különbség? Ha­talmas. A hazai agrárgaz­daságnak sokkal kisebb állami támogatással kell helytállnia a gazdasági kö­zösség piacán, mint a tag­országok mezőgazdasági termelőinek. Most már megbízható számítások szólnak arról, hogy- az idén az agrárgaz­dasági kivitel egy és ne­gyed milliárd dollár bevé­telt hoz a nemzetgazdaság­nak. Ezen belül azonban az évek óta rejtve maradt feszültségek egyre éleseb­ben megmutatkoznak. Elég itt a húskivitel ellentmon­dásaira utalni — például a vágóbaromfi felvásárlásá­nak 33 százalékos vissza­esése miatt visszatérően ŰJ CSOMÓPONT A 6-OSQN. A 6-os számú fő köz­lekedési úton új cso­mópont építését kezd­te me? a Magyar Aszfalt Rt. Százhalombattára történő ki- és behajtást fogja majd könnyebbé, balesetmentessé tenni az új útkereszteződés. Ha elkészül, akkor Százha­lombattára három, viszonylag jól kiépített csomóponton juthatnak be az autósok. /"ancsovszki János fölvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents