Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-29 / 280. szám
Még a cégtábla is Párizsból jött Égy orvos pékséget nyit Napokon belül megkezdődhet a próbaüzemelés Tá- piószcntmártonban a Párizs Baget Kft. pékségében. A helyi tsz tulajdonában lévő, egykoron az iparosoknak otthont adó épületet dr. Kalmár Miklós, a fővárosban élő orvos és francia ismerőse vette bérbe, hogy elindítsa vállalkozását. Május óta tart az épület csinosítása, belső kialakítása, ahol a vállalkozás beruházását megelőzően az Aranyszarvas Tsz műanyagüzemének kihelyezett részlege működött. Kalmár doktor 1986-ban diplomázott. Sebész szeretett volna lenni, de mint le- hangoltan említette, ahhoz összeköttetés is kellett, s ezzel ő nem rendelkezett. Jelenleg a Plusz Kft. tudományos munkatársa. Az ötlet, a pékség alapítása azonban mindenképpen érdekes és figyelemre méltó. Elmondta, hogy évekig élt Franciaországban. Ott végezte a középiskolát, s járt egy rövid ideig Párizsban is orvosi egyetemre, amit végül is Budapesten fejezett be. Párizsi ismerősétől értesült arról, hogy több pékség is csődbe ment a francia fővárosban, s így találtak rá a Párizs Baget üzletre, amelynek teljes berendezését, a cégtáblával együtt, több mint 300 ezer frankért megvásárolták. Kalmár Miklós nem tagadta, jobban szeretett volna üzletet nyitni Budapesten, de a magas helyiségárak elrémisztették. Orvos nővérétől, aki Tápiószent- mártonban dolgozik, értesült a szövetkezet használaton kívüli épületéről. Azt megtekintette, s megállapodtak abban, hogy havi 25 ezer forintért, plusz az áfa, bérbe veszik azt. Egy, a Köjálnál működő szakcsoport tervei alapján azután sikerült is kivitelezni a pékséget a hozzá tartozó kiszolgálórészleggel. Dr. Kalmár nem tagadja, egy kicsit izgul, hiszen vállalkozóvá lépett elő, annak minden előnyét és hátrányát viselnie kell, társával együtt. Alapos piackutatást végeztek, s ebből kitűnt, hogy a kilós és a francia kenyérre, továbbá a péksüa tojásimportot A belföldi tojáspiacon kialakult feszültség enyhítésére az agrárpiaci rendtartást koordináló bizottság úgy döntött, hogy támogatja, a tojás importját. A be- ho7,atalra december 31-ig nyílik lehetőség verseny- és szektorsemleges módon. Az importengedély-kérelmek, az érvényben lévő rendelkezéseknek megfelelően folyamatosan nyújthatók be a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának engedélyezési főosztályára. Az .importengedély-kérelemmel egyidejűleg az állategészségügyi behozatali engedélykérelmet is be kell adni a Földművelési Minisztérium állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrzési főosztályára. teményekre van igény. Konkurenciától különösebben nem kell tartaniuk, hiszen a kenyeret jobbára Nagykátáról, Tápiószőlős- ről kapta eddig a nagyközség. Induláskor napi ötmázsá- nyi termék készítését tervezik, s azután majd néhány hónap múltán kiderül, hogy érdemes-e még rátenni egy lapáttal. Akkor már a szomszédos településekre is szállítanának árut, azzal a Peugeot furgonnal, amit szintén a franciáktól vettek meg. (Yimula Károly felvétele) Szó esett a személyzetről is. Elmondta, hogy egy ügyes budapesti pék s egy péksegéd készíti a kenyereket, s rajtuk kívül reggel hattól délután kettőig el árusítónő szolgálja ki a ve vöket friss kenyérrel és süteménnyel. S ezen van a hangsúly. Eleddig szállított kenyeret kényszerültek fogyasztani a tápiószentmár ton iák. Aztán, ha a bolt, a vállalkozás elindul, a jövő év márciusától már két műszakban termelhet a Párizs Baget Kft. (syóesi) A korpa drágább, mint a búza MONOPÓLIUMOK ÁRFELHAJTÓ EREJE (Folytatás az 1. oldalról.) hatja az adott ipari szerkezetet. A Monopoly Csoport tagjai azt szeretnék, ha segítő partnerként lépnének fed a kormány mellett és nem kételkedne senki jó szándékukban. A képviselők elmondották. hogy nem hiányolják ugyan úgy Istenigazából a volt gazdasági rendőrség hajdani tevékenységét, de az sem normális dolog, hogy — ennek megszűntével — senki ne gyakoroljon ellenőrzést a gazdaság felett. A gazdasági és az adminisztratív monopóliumok legújabban a malom- és sütőipar területén próbálnak előnyöket szerezni a privatizációs folyamatban, és továbbra is megmaradnának a nagy megyei ma-' mutvállalatok, csak éppenséggel más név alatt. Szauter Rudolf szerint külön kéne privatizálni a meglévő malmokat és lehetőséget kell teremteni arra. hogy 10-15 százalék erejéig érvényesüljenek a dolgozói részvények, de a privatizációba bekapcsolódhatnának a tsz-ek, a volt malomtulajdonosok, sőt érdeklődést mutat az osztrák és. a német tőke is. A Monopoly Csoport szerint nincs szükség megyei szintű vállalatokra a gabonaiparban és nagyon kell ügyelni az itt folyó privatizációra, mert már most jelentkeztek olyan csoportok, amelyek bagóért hajlandóak lennének megvásárolni a volt megyei vállalatokat, így pedig újból csak a magyar gazdaság lenne szegényebb néhány millióval. Egészséges versenytárgyaláson kell eldőljön ezeknek a sorsa és tulajdonlása. A Monopoly Csoport azt is nehezményezi, hogy valódi megtorlásoknak vannak kitéve azok az állampolgárok, akik bejelentést tesznek az általuk tapasztalt visszaélésekről, és ezt arra vezetik vissza, hogy a szakszervezet erősen kötődik a gazdasági bürokráciához, nem létezik valós érdekvédelem és ennek következtében gyakorlatilag védtelenek az állampolgári jogukkal élő alkalmazottak. Pedig jó lenne egységesen fellépni mindenféle gazdasági visszaéléssel szemben, be kéne zárni a kiskapukat és olyan törvényeket kell alkotni, amelyek alapján reális áron értékesítik az állami tulajdonban lévő vállalatokat és gyárakat. Papp János Együtt November 27-én a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma, az Autonóm Szakszervezetek Országos Koordinációja, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége és a Szolidaritás Szak- szervezet Munkásszövetsp- ge levélben kérte meg a Munkástanácsok Országos Szövetségét, hogy csatlakozzon, és közösen egyeztetett véleménnyel vegyen részt a kormánnyal folytatandó tárgyalásokon. A Munkástanácsok Országos Szövetsége tegnap a késő esti órákban írásban csatlakozott a felhíváshoz. VILLANÓFÉNY ÉLT... Kínzó, keserves kérdések. Vajon mi a része a romló életkörülményeknek? Az idegek fokozott terhelésének? Kit-mit lehet okolni azért, hogy szemben a korábbi csökkenéssel, most növekszik az egy éven alul meghalt kisdedeknek a száma? A körzeti orvosok, a szakorvosok ugyan sokféle részmagyarázattal tudnak szolgálni erre a tragikus tényre, a részekből azonban nem kerekedik ki a teljes kép. Vannak ma még homályban maradó tényezők, ám a homály így azzal egyenlő, hogy további pici íejfákra írják rá a szörnyű szövegel: élt 1 hónapot, hatot, tízet... A megyében mindig is az országosnál magasabb volt az egy éven aluli meghaltaknak az ezer élve- szülöttre vetített aránya, száma. Ami azért is nyomatékos figyelmeztetés, mert az országos adattal sincs okunk elégedettnek lenni. A nyolcvanas évek végén például Franciaországban. Hollandiában feleannyi, Finnországban egyharmadnyi kisded fejezte be alig megkezdett életét egyéves kora előtt, mint amennyi Magyarországon. Halasztott meg még sorra sem került teendők serege néz ránk ax ilyen összehasonlításokból. Rengeteg a tegnapból cipelt adósság, s akkor es a meghökkentő, az eddigi csökkenést felváltó növekedés! Aránya ugyan nem hatalmas — oda juttat vissza bennünket, ahol 1988-ban voltunk ilyen tekintetben —, de int is meg elkeserít is, hiszen minden halál lelki-idegi teher, de az élt még egy évet sem maga a tragédia. Szülőnek, a tágabb családnak, a közösségnek egyaránt az. Nincsen nagyobb veszteség, mint az élet, hiszen a javak pótolhatók, az élet azonban megismételhetetlen, az újabb szülött önmaga, de nem pótlója a létbe csak belekóstolt kisdednek, aki élt... egy évet sem. <M> KENEK VAN IGAZA Állítások a Rozmaringról pro és kontra Nem revizor és nem rendőr az újságíró. Ezért, ha olyan témába botlik, amelyben két állítás állt egymással szemben, nehéz állást foglalnia. Különösen nehéz akkor, ha adott esetben a helyi politika, a mikrogazdaság, a személyes ambíciók és ellenszenvek egyszerre jelennek meg, és azok oly kibogozhatatlan kuszaságban „állnak össze”, amelynek megértésére, átlátására a kívülálló — jelesül a zsurnaliszta — csak reménytelen kísérletet tehet. Ilyenkor a szakmai tisztesség azt kívánja, hogy egymás mellett, kommentár nélkül közöljük az egymásnak ellentmondó állításokat. így járunk most el. Kemény Csaba, a solymári Rozmaring Tsz munkástanácsának elnöke levelet juttatott el szerkesztőségünkbe. Ebben keményen ostorozza a szövetkezet elnökét, Murvai Lászlót. Elsősorban a gazdálkodásban elkövetett „hibáit” hányja a szemére. Részleteket közlünk a levélből, és mindjárt mellette közreadjuk a tsz-elnök véleményét, állításait. „A Rozmaring Termelő- szövetkezet elnöke az úgynevezett szövetkezeti demokrácia alapelveivel élesen ellentétben egyszemélyi vezetést valósított meg a tsz-ben, attól n pillanattól kezdve, hogy Pest megye nagyasszonya, Cservenkáné a megyei pártbizottság osztályvezetői székéből a Rozmaring Tsz elnöki székébe pottyantotta.” — Sosem tagadtam, hogy hol dolgoztam korábban. Viszont — ellentétben az áskálódókkal — haladtam a korral, megértettem az idők szavát. „A tsz adósságai majd 500 millió forintot tettek ki 1991 elejére, a kétes követeléseink megközelítették a 350 millió forintot. A felsoroltakkal szemben áll papíron 872 millió 522 ezer forint vagyon. (Ráadásul 1990 végén — mint ez jóval később kiderült — több fontos és értékes létesítményünkre az elnök a vezetőség megkérdezése nélkül jelzálogjogot adott át az egyik fő hitelezőnknek, a Budapest Banknak.)” — A valóság az, hogy kevesebb mint 200 millió forint tartozásunk van. Ezzel szemben áll 150 millió forint követelésünk. A jelzálog igaz, de ez a pénzügyi, gazdasági életben egy elfogadott, természetes formula. „ ... a tulajdonos tsz-ta- gok, áthelyezve a kft.-kbe, ott kiszolgáltatott alkalmazottak lesznek. A káef- tésítés következtében egyre nagyobb lesz a munka- nélküliség; korlátozódnak a tsz alaptevékenységének, a mezőgazdasági termelésnek közvetlen belső vagyoni forrásai. ... a kft.-k szervezését a tagság megkérdezése nélkül végezték, közgyűlési határozat nélkül!” — Ez egy ostoba beállítás. Néhány ember teljesen szemben áll a szövetkezet összes dolgozójával. Nem értették meg a gazdálkodás új koncepcióját. A korábbi önálló elszámolású egységeket alakítottuk át kft.-kké. Reálisan értékeltük a vagyonukat, és készpénzt adtunk nekik. Mellesleg ebből származott a veszteség — mert a készpént hitelekből fedeztük. Mivel a korábbi önálló elszámolású egységek minden tartozását és követelését átvállalta a tsz, így ugyanezek az egységek immár kft.-kké átalakulva, tiszta lappal indulhattak. — Ingatlant nem adtunk át a kft.-knek. A tsz-tagok tulajdona is megmaradt, vagy szövetkezeti vagyonként, vagy üzletrész formájában. Végső soron privatizáltunk. A tulajdonosok elméletileg osztalékot kapnak majd, de erre most nincs lehetőség. A szövetkezet maga, egy központi apparátussal, vagyonkezelő szervezetként, holdingként működik tovább. — Ezek az új szervezeti formák természetesen nem felelnek meg néhány rosszakarónk őskommunista elképzeléseinek. Hivatkoznak a munkanélküliségre. Az igaz, hogy a tsz-tagok egynegyede, egyötöde kiesett a munkavállalók köréből. De mindenkinek meghagytuk a tsz-tagságát, és munka- vállalási engedélyt adtunk nekik. Ennél humánusabb eljárás — a jelen körülmények között — nem lehetséges. Egyébként az itt Lévő 1500 emberből nem tudnak tízet mutatni, aki ax áskálódókkal egyetért. „ ,.. alig több mint két év alatt 146 763 négyzet- méter földet adott el a vezetés 22 és fél millió forintért, és apportként tőkés vállalkozásba vitt 128 087 négyzetmétert, 91 és fél millió forint értékben. Ezt az ellenőrző bizottság rendkívül alacsony értéknek, földjeink elkótyavetyélésének tartotta!” — A földeket felértékeltettük. Ennyi volt a* ára... „A Merlikont ... a tsz vezetése mint valami Patyomkin-falut mutogatta Gorbacsovtól kezdve az akkori kormány tagjain keresztül Cserven- kánéig és sleppjéig. Ez a rongyrázás mai forintértékben számolva több száz millió forint veszteségbe került termelőszövetkezetünknek." — Az az elképzelés, tudományos téma — vagyis a növényi szövettenyésztés és -szaporítás —, ami életre hívta a Merlikon Gt.-t, szerintem jó volt. Azért lett belőle mégis kudarc, mert nem tudtuk megfelelően menedzselni. Adonyi Sztancs János
