Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-04 / 258. szám

KOPJAFA A REPÜLŐTÉR MELLETT ZÁLOGIDŐ-FELEZÉS Mementó Tokölen A honvédség díszzászló­aljának tisztelgésével és a Himnusz hangjaival kezdő­dött az a koszorúzás! ün­nepség, amelyet a tököli volt szovjet repülőtér mel­lett állított kopjafánál ren­deztek. A kopjafát, még 1388-ban a helyi MDF-szer- vezet állíttatta Maiéter Pál 56-os honvédelmi miniszter emlékére, akit — Für Lajos honvédelmi miniszter sza­vaival — „...itt, ezen a helyen, 1956. november 3- án este hit-szegő, csalárd módon tőrbe csaltak ésle­tartóztattak .. A tököli eseményen a kormány, a honvédség és a pártok, valamint a helyi önkormányzat képviselői vettek részt. A nemzeti szí­nű szalaggal átkötött há­romméteres kopjafánál ko­szorút helyezett el a kor­mányfő, Antall József ne­vében Für Lajos honvédel­mi miniszter. A tököli ön- kormányzat nevében Hoff­mann Pál polgármester és Pletscher József alpolgár­mester koszorúzott. Elhe­lyezte az emlékezés és a kegyelet virágait Maiéter Pál özvegye és rokonsága is. Tökölön Malcter Pál kopja­fáját elleptek a hála és a megemlékezés virágai (Hancsovszki János fel­vétele) Für Lajos honvédelmi miniszter beszédében egye­bek között kijelentette: „Az utóbbi évszázadok során nem volt olyan év­százada ennek a népnek, amikor ne kellett volna esetenként fegyverrel a kezében felkelnie, hogy visszaszerezze állami fiig­Emléktábla-avatás A „magyar Bastille" falánál Az 1356-os forradalom és szabadságharc mártírjai­nak emléket állító már­ványtáblát lepleztek le va­sárnap Budapesten, a Fő utcai Katonai Bíróság épü­letének falán. A Nagy Imre miniszterelnök és mártír­társai, s velük együtt a le­vert forradalmat követő megtorlások valamennyi áldozata emléke előtt tisz­telgő koszorúzási ünnepsé­gen beszédet mondott An­tall József kormányfő, Mécs Imre (SZDSZ) és Fo­dor Gábor (Fidesz) ország­gyűlési képviselő. A magyar kormány 1956 örökségének folytatója és megvalósítója, hangoztatta a miniszterelnök a meg­emlékezés kettős jelentősé­gére emlékeztetve az egy­begyűlteket. A kegyeletes ünnepség alkalmat ad fel­eleveníteni ’56 forradalmi eseményeit, másfelől annak kapcsán, hogy az akkori el­lenzék jeles képviselői 1989-ben első ízben hozhat­ták el a megemlékezés vi­rágait a megtorlások szim­bólumává vált „magyar Bastille” falához, a mosta­ni megemlékezés lehetősé­get kínál a sorsfordító el­múlt két. esztendő eredmé­nyeinek összegzésére is. A kormányfő visszautasí­totta az eredményeket leki­csinylő vélekedéseket, em­lékeztetve arra, hogy ’56 parancsát követve érvénye­sítették Magyarországon a szólásszabadságot, a sajtó- szabadságot, a parlamentá­ris kormányzást, a Varsói Szerződésből, a KGST-ből és egyéb gazdasági kizsák­mányoló szervezetekből való kilépést, a szovjet csapatok kivonását. 1956 egy független, szu­verén Magyarországot, többpártrendszerű parla­mentáris demokráciát, jog­államot és szociális piac- gazdaságot jelent. A kor­mány ezt a programot hajt­ja végre, s biztos abban, hogy Magyarország eljut Európába, együttműködést alakít ki az Észak-atlanti Tanáccssal, s biztosítékokat szerez arra, hogy déli hatá­rainál se packázhassanak az országgal. Ennek kap­csán — a barcsi incidensre utalva — a kormányfő kö­zölte: „megfelelő időben meglesznek arra a bizo­nyítékaink — és megvan­nak —, hogy kik tettek és mit. Nem ok nélkül- vol­tunk Barcson, s nem ok nélkül mértünk fel min­dent. Az is ’56 öröksége: szilárd, független Magyar- ország, és megbékélés a szomszédos népekkel, akiie­ken együttműködést aka­runk.” A kormányfő részletesen szólt a forradalom mártír­halált halt miniszterelnö­kének, Nagy Imrének törté­nelmi fordulatokban gaz­dag életútjáról, hangoztat­ván: mártírok ellenében sem történetírás, sem poli­tizálás nem lehetséges. Nagy Imre életével fizetett, mert hű maradt 56-ban el­vállalt kötelezettségéhez. Életművének nagy értéke, erkölcsi példázata, hogy élete árán is vállalta azt a sorsot, amelyet az önkény forradalmi szerepvállalása miatt rá kiszabott. Ezzel véglegesen helyet kapott a nemzet emlékezetében, a magyar történeti mitológiá­ban. A nemzeti egységet meg­rendítő erővel megjelenítő forradalom emlékét felidéz­ve, o mának szóló tanulsá­gát elemezve a kormányfő leszögezte: igenis kell tör­ténelmi igazságtétel. A jog- államiság keretein belül, a politikai erkölcs és a jogál­lam parancsa szerint bi­zony el kell számolni a tet­tekkel. Egy nemzet lehet nagylelkű, de igazságtételre van szükség ahhoz, hogyne legyenek össze mos hatók az igazi bűnösökkel azok. akik apróbb hibákkal tették dol­gukat — s legyen végre nyugság. Az igazságtétel azonban csak törvényesen történhet, mert sem a nép, sem a világ nem bocsátaná meg ha másképp cseleked­nénk — mondta a kor­mányfő tapsvihar közepet­te. getlenségét, megteremtse mindazt, amit a korszerű Európa zavartalan körül­mények közt tudott magá­nak megteremteni. 1956- ban Nagy Imre és a köréje tömörült politikusok, kato­nák, a nemzet szíve dobba­nására együtt emelték fel újra a nemzeti független­ség és a korszerű politikai, gazdasági és társadalmi be­rendezkedés gondolatának zászlaját. Mindez azért tör­ténhetett, mert az előző évek kegyetlen kommunista diktatúrája szét akart zúz­ni mindent ebben az or­szágban, amit ez a nép és nemzet magának alkotott. Szétzúzták a gazdaságot, szétzúzták annak fontos alapelemét, a tulajdonrend­szert, szétzúzták a társadal­mat és nem csak úgy, hogy kihúzták a különböző tár­sadalmi csoportok alól a gazdasági bázist, hanem úgy is. hogy rendőri és igazgatási akciókkal állan­dó üldöztetésnek és zakla­tásnak tették ki a társadal­mat. Szétzúzták a politikai berendezkedést, azt a de­mokráciát, amit történelme során, a 45 utáni években úgvahogy létrehozott az or­szág. Szétzúzták a több­pártrendszert, szétzúzták a parlamentet, a pártokat, szétzúzták a közigazgatást és az önkormányzatot a leg­alsó szintig. Szétzúzták a kultúra hagyományos in­tézményeit, egész rendsze­rét és különösképpen ideo­lógiai diktatúrával át akar­ták alakítani annak belső tartalmát az oktatásban, a tudományban és a művé­szetben egyaránt. Szét akartak tehát zúzni min­dent, ami a történelmi fo­lyamatosságot jelentette. És végül el akarták venni, ami a legfontosabb, a nemzeti önérzetet. Ha a banknak szabad, akkor nekünk is A Lapokban olvasható hirdetmény: ,,A Bizományi Áruház Vállalat zálogköl­csön osztálya értesíti T. Ügyfeleit, hogy 1991 októ­berétől az elzálogosított té­telek érvényességé hárovn hónapra módosul.” Szikora Belőné zálogosz­tály-vezetőt kérdeztük: Mi áll a hirdetmény hátteré­ben ? — Ugyanazt tudom mondani, amit az ügyfe­leinknek, hogy hat hónap­ról három hónapra csök­kentettük a zálogba adott tételekre a hitel időtarta­mát. Ezenkívül megtartjuk a korábbi piusz egy hóna­pos türelmi időt. Tehát mostantól a négy hónap alatt ki nem váltott tétele­ket értékesítjük. • Mégis: miért módosí­tottak? Így nagyobb hasznot remélnek? — Mi sem saját tőkével dolgozunk, az Országos Ke­reskedelmi és Hitelbanktói kapjuk a pénzt, amit a zá­logtárgyakért továbbadunk hitelbe. A .bankok is három hónapra hiteleznek, így mi sem tarthattuk a korábbi zálogidőt. 9 Nem számítanak fel­háborodásra? — Nem, hiszen a rendel­kezés nem -érinti a koráb­ban beadott tárgyakat, csak az október 1. utániakat. Amit korábban vettünk át zálogba, arra az eredeti zá­logjegy vonatkozik, az ab­ban foglalt határidő az ér­vényes. 9 Lesz-e, várható-« for­gat omcsökkenés ? — Előfordulhat, sőt több mint valószínű. Az a ta­pasztalatunk, hogy az em­berek már eddig is megfon­tolták, milyen adósságba verjék magukat. 9 Milyenbe verték? — A forgalmunk eddig évente 3,5-4 milliárd forint volt, most valószínűleg ki­sebb lesz majd. A ki nem váltolt tételek aránya, tehát az értékesítés azonban a fenti összeg 2 százalékát sem érte el, 1,5 körül ala­kult. Lehetséges, hogy most ez az arány emelkedik majd valamelyest. Bár ez sem valószínű, mert több­nyire ragaszkodnak a már megvásárolt, megszerzett tárgyakhoz, s egyre nehe­zebben jutnak újakhoz... v. G. r. Egy világcég a sorban Kulcsszerepben az Adria Szerényen beállt a sorba a francia olajcég, az ELF, sok más társához hasonlóan ő is benzinku- takkal kezdi magyarországi bemutatkozását. Ezt tudtuk meg a világ élvonalához tartozó vállalat európai igazgatójától, Michel Konc úrtól, akivel a budapesti Gellert Szállóban adott fogadáson első­ként beszélhettünk hazánkat érintő beruházási el­képzeléseikről. nem üzleti megbeszélés. Ugyanis a jugoszláv válság rendkívül súlyos gazdasági helyzethez vezethet. • Köszöntőjében a je­len levő vendégeknek —• köztük a Pest és Komárom megyei közgyűlések elnö­keinek — elmondta, szeret­nének egyéb beruházások­ban is részt venni hazánk­ban. Megtudhatnánk ezek­ről valamit? — Mindenekelőtt a már Csehszlovákiával elkezdett kapcsolat mintájára Ma­gyarországgal is szeretnénk megállapodást kötni az Ad- ria-távvezeték bővítése után vegyes hasznosításra. A magyar hatmillió tonnás igény mellett északi szom­szédunknak több mint ti­zenegymillió tonnára van szüksége, s ez háromszoro­sa a jelenlegi vezeték ka­pacitásának — válaszolta a benzinkutakért felelős igaz­gató, Michel Ronc. Az ELF meghívottal kö­zött három híresség, mint például a Máltai Szeretet­szolgálattól ismert Kozma atya és a francia nagykö­vetség gazdasági szakembe­re és egy magyarul kitű­nően beszélő francia úr, Georges de Lentulay, aki at EREG rövidítésű cég élén megbízást kapott az ELF- től, segítse a világcég ma­gyarországi belépőjét. Lentulay úr maga is élen jár a két ország közti kö­zös vállalat létrehozásával. A „GALL+HUN” eddig is igyekezett munkahelyet te­remteni, s most a benzin­kutak lehetséges helyét ke­resi. Kft.-jük magyar része kapja a gyakorlati felada­tokat, s már konkrét elkép­zelésekkel is rendelkeznek, de erről részleteket, éppen az üzlet sikere érdekében, nem szeretnének idő elöti kiteregetni. így meg kell elégednünk magával a ténnyel, hogy a várva vári tőke újabb képviselője ko­pogtat. Dudás Zoltán Az a pár nap, az a tizen­két nap megmutatta a vi­lágnak, hogy itt egy olyan népe él Európának, ame­lyik szabadságra vágyik, amely szabad akar lenni és amelyik a saját akarata szerint kívánja az országot berendezni. Megmutatta a világnak, hogy ezt a min­den módon megszégyenített nemzetet nem lehet tartó­san diktatúra alatt tartani. K. K. A Chinoinnal kötött üzle­ti kapcsolatuk mellett, ahol jelentős részt vásároltak fel, eltörpül az a néhány benzinkút, amit elsőként Pest és Komárom megyék­ben szándékoznak létesíte­ni. A valóság ennél mégis messzebbre mutat, ami ki­derül Rone úr nyilatkoza­tából. — A külföldi tőke be­áramlása sokat jelent ma AZ ÁR ELLEN ÚSZVA TÁ VIA Tőkeszegény nemzetgazdaságunkban helye van minden befektethető forintnak. A tőkehiány nem friss jellemző. Még csak nem is a tervgazdálkodás időszakához köthető gond. Sokkal régebbi. A két világháború közötti húsz évben a vezető nyugat­európai országok egy lőre számított beruházásai hatvan százalékkal növekedtek, ugyanakkor Ma­gyarországon mindössze háromszázalékos volt az emelkedés. Az akkori tempókülönbség — az ir­datlanul nagy, mert hússzoros eltérés — hatásait, következményeit és maradványait máig sem volt képes kiheverni a magyar gazdaság. Veszedelmes távlatvesztés tehát a mai fejleszté­si gondokat a jelenre és a közelmúltra szűkíteni. Sok a jele ennek a veszedelemnek. A megyében a gazdasági szervezetek egy része jelentős össze­geket fektet be holnapjába. A gond azonban ott van, hogy ha a hírlapíró átlagot számít tapaszta­latai alapján, akkor rájön, zavaróan csekély, 2,6- 2,8 millió forintos összeg jön ki. Amiért ugye egy szerény méretű üzlethelyiséget sem lehet magvá­sárolni. Ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy a gazdasági szervezetek egy része nem fektet be egy fillért sem. míg más gazdálkodók olykor erejük határáig mennek el. Így jön ki az az említett, át­lag. Ott lelhető távlat, ahol a holnapra egy fillért sem áldoznak? Avagy nem is a távlatnak a hívei, hanem a minél gyorsabban elérhető haszonnak hódolói ezek a cégek? Az év első felében a gaz­dálkodó szervezetek 118,6 milliárd forintot for­dítottak beruházásokra. Ami több, mint tavaly volt, csak éppen folyó áron több... Az infláció itt is vámol. Gyanítom, vámol más is. Az a szem­lélet szed keserves vámot, amely távlatot téveszt, csak jelent ismer, holnapot nem. <M) Magyarországnak, s ha eh­hez kölcsönös előnyök alap­ján partnerekre találunk, a többi már magától megy. Csakhogy az ilyen szerző­dések csak egy működőké­pes országban képesek ki­bontakozni, amihez alapve­tő a biztonságos energiael­látás. • Vajon számíthatttnk-e ilyen háttérre a Nyugatról? Mit gondol erről az olaj­nagyiparos? — Nem vagyok nyers­olajszakember, erre külön képzett munkatársaink vannak, ezért csak a sze­mélyes véleményemet hall­gassa meg. A szovjetunió- beli nehézségek ellenére hosszú távon mégiscsak biztosított országuk olajel­látása. De nem jelenti, hogy ne volna szükség al­ternatív megoldásokra. Eb­ben szeretnénk partnereik lenni, hogy ne kerüljön teljes kiszolgáltatott hely­zetbe egyetlen ország se. — A függőség megszün­tetése azért is fontos, mert iyy nyomást lehet gyako­rolni az árakra. Erre alkal­mas volna az Adria-kőolaj- vezeték, amely a polgárhá­ború miatt pillanatnyilag problematikus, mégis azt mondom, hosszú távra ez lesz a megoldás. Az oroszok ugyanis elveszítik monopol­helyzetüket a keleti pia­con, és kénytelenek lesz­nek engedni az áraikból. • Itt tehát szó sincs va­lamiféle segélyakcióról, ez a lépés egyenes érdeke a Nyugatnak s az ELF cég­nek is.. ,?l — Az Adria-vezetéknek kulcsszerepe van, s ha Ju­goszláviáról beszélgetünk ezekben a napokban, az nem öncélú politizálás, ha-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents