Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-27 / 278. szám
Margó CSŐ KÖTI , Furcsa, de már-már megszokottá tett szótárakból szemelgetnek némely közszereplők. A jogi doktor honatya például úgy vélekedik, „a nép... erkölcsileg, szellemileg csö- kött...” Néhány szó s mégis mennyi kérdés! Ha „a” nép, akkor beletartozónak kell lennie a képviselő úrnak is, azaz szintén erkölcsileg, szellemileg csökönnek ... Ha viszont nem tartozik bele „a" népbe, akkor vajon hová tartozik, miféle emeltyűk segítségével magasodott a nép fölé, miként szerezte a kérlelhetetlen ítész pozícióját? Továbbá: létezik-e, létezhet-e en bloc erkölcsileg, szellemileg csökött nép?! S ha, feltételezve, de meg nem engedve, létezik az ilyen nép, akkor hol és kikből verbuválódik majd az a csapat, amely „felemeli” e szégyenteljes állapotból a népet? S végül, de korántsem kifogyva a lehetséges kérdésekből, tudja-e az országgyűlési képviselő, milyen állapotra, helyzetre, azaz szövegek milyen helyi értékére hasz- nálja/kínálja fel a magyar nyelv a csökött melléknevet? Kéretlen bírák mekkora serege tülekedik a pulpituson! Hiszen csupán egy az említett személy e bírák csapatából, egyre több a társa. A megye aktív keresőinek az egyharma- da a szellemi foglalkozású. Lehet persze szellemileg csökötten is szellemi foglalkozást ellátni, ám tíz és tízezrek esetében lehetséges ez? S mert nem lehetséges, illendő-e hamisan minősíteni azokat, akik pedagógusként, mérnökként, ügyviteli alkalmazottként avagy éppen fogászként évek, évtizedek óta teszik a dolgukat? Megkerülhetetlen az a kérdés is, vajon a fizikai foglalkozásűek eleve kirekesztődnének a szellemi fejlődésből? Nincs abban helye például a megye ipari szakmunkásainak, akik az összes ipari fizikai foglalkozású negyven százalékát teszik ki? Miféle képtelen logika kívánja csököttnek, azaz satnyának, c senevésznek, fejlődésében visszamara- dottnak minősíteni azokat. akik — akár mint „a” nép, akár mint egy- egy társadalmi réteg, foglalkozási csoport stb. tagjai — fő teherhordozói az ország minden gondjának, azok voltak, ma is azok és holnap is azok lesznek?! Űj szellemi szereposztás makacs és egyre erőszakosabb, durvább stílushoz és eszköztárhoz folyamodó prófétáival van dolgunk. Elképesztő módon magukat értelmiséginek tartó emberek azok, akik a „csökött” népen belül is kiválasztják céltáblának az értelmiséget, melyet azután kolla- boránsnak, korosztályok szellemi megnyomorí- tójának (pedagógusok!), az értékek elherdálóinak neveznek. Vagy éppen bárminek, ami a prófétáknak az eszébe jut. A társadalmat k i oktatók, „a” népet minősíthetetlen módon minősítők érdekes módon éppen azoknak a soraiból kerülnek ki, akiket ez a csökött nép emelt ki az ismeretlenségből, bízott rájuk képviseletet, azaz szolgálatot, ám aligha kér ítészi buzgalmukból. Sok-sok évtizede beletartozik hazánkban a politikai divatok körébe a szellemi tőke lebecsülése, az értelmiség pocskondiá- zása. Ezzel együtt vagy még inkább ennek ellenére emberek százezrei és milliói vélték szükségesnek a tanulást, a szakismeretek megszerzését. A napjainkban zajló új szellemi szereposztás nagyon is régi forgatókönyvre hagyatkozik/támaszkodik. Minél izgatottabban forgatják ezt a szerepkönyvet a magukat prófétának feltolók, annál biztosabb, hogy a szellemi, erkölcsi csököttség vádja visszaszáll a vádlókra, a népgyalázó népbarátokra. Mészáros Ottó Szabadlábon — a börtönről Fehér Ferenc, lapunk munkatársa, ceglédi fiók- szerkesztöségünk vezetője második könyvével rukkolt elő. December 2-án, heuőn délután fél ötkor a ceglédi városi könyvtárban mutatja be Szabadlábon című kötetét, amely a börtönéletről szól. Dr. Költői Ádám, az ELTE docense beszél a műről, amelyből Kovács István színművész ad elő részleteket. A szerző a helyszínen dedikálja könyvét. WULFF EDE IS 'CSODÁI KOZNÁC * : Jubileumi premier Rövid hírben mär elmondtuk, hogy fennállásának 100. évfordulóját ünnepli a Fővárosi Nagycirkusz, azt azonban még nem mondtuk el, hogy a díszelőadás méltó volt az ünnepséghez. A műfaj legjelesebb képviselői léptek a poTondra. Maga Wulff Ede, a brüsszeli világkiállításról Budapestre szállított bádog- építmény első igazgatója is csodálkozva tapasztalta volna, hogy mekkorát változott a világ 1991 végére. Ragyogott a rivalda, elegánsam szépek voltak a hölgyeik, disztingváltak az urak és a művészek nagyon kitettek magukért. Ez nem is csoda, hiszen önmagukat is ünnepelték egy kicsit. A ligeti cirkuszban a gyermekkort idézték fel, amikor bohócok kacagtatták meg a most már unokáik kezét szorongató nagypapák, és a levegő tornászainak a mutatványa sem lehetett semmivel sem alábbvaíóbb, mint a maiaké. Az eseményt méltóképpen ünnepelte meg a közönség is, mert annyi tapsot kaptak az állatidomárok, a bűvészek és az akror baták, hogy ennél többet már nem is kaphat artista. Legjobban viszont a kislányok és a kisfiúk érezték magukat, akik szájtát- va figyelték a mutatványokat, és idős korúikban majd sokszor fogják elmondani, ők abban a privilégiumban részesültek, hogy jelen lehettek a Fővárosi Nagycirkusz születésének századik évfordulóján. Ábel Ädj mór békét Dubrovnikot — régi nevén Raguzát — ostromolják, bombatalálatok érik. A világörökség egy darabja pusztul, az a város, amely a második világháborút is sértetlenül vészelte át. Az már kevésbé ismert, hogy Európában a legrégebbi (1317) óta folyamatosan működő ferences patika múzeumában megtalálható a Szent László királyunk alkarcsontját őrző trébelt ezüst ereklyetartó. A ka- tedrális golyó- és tűzálló üvegfallal védett kincstárában pedig Szent István királyunk állkapcsa és egy zápfoga, meg Szent László lábszárcsontja — igaz, felirat nélkül. A dominikánus templom és kolostor kincstárában viszont nemrég még felirat adta tudtuí: az alma formájú ereklyetartó Szent István királyunk koponyadarabkáját őrzi. Ezeket az ereklyéket Nagy Lajos király adományozta a Visegrádi szerződés (1358) értelmében a Magyar Szent Koronához tartozó Raguzai Köztársaságnak kegyessége, jóindulata jeleként.. A fegyverek által fenyegetett Dubrovnikban tehát pótolhatatlan, s számunkra eszmei értéket képviselő magyar ereklyék is veszélyben vannak, s nem utolsó sorban emberi életek. Segítségért kellene kiáltani, de hangom elveszne az ágyúdörgésben, az ellentétes érdekek zsivajában. Csak fohászkodni tudok: Istenem, adj már békét azoknak a szegény embereknek! S reménykedem, hogy az esztelen, értelmetlen öldöklésnek, rombolásnak vége szakad! Dr. Ludwig Károly Gödöllő A padlóra kerültem 1989. május 18-án baleset ért. Az Országos Traumatológiai Intézetben négyórás műtéttel csavarozták össze a térdem. Egy évig táppénzen voltam, majd megindították a leszázalé- kolásom, ez meg is történt 1990. március 13-án. A térdízület mozgása nem javult. Huszonöt éve gyomorbeteg vagyok — amit a gyógyszerek „erősítettek” —, 97 százalékos munkaképesség-csökkenést állapítottak meg. A térdízület mozgása további orvosi kezelések, gyógyfürdői ellátás során sem javult. 1991. szeptember 27-én beidéztek Nagykőrösre, az I. fokú orvosi bizottság elé. Határozatukat október 14-én kaptam kézhez: „Munkaképesség-csökkenés 50 százalék; rehabiIKSciés vélemény: sok ál- 'Iá$t, :járást nem igénylő, nem nehéz fizikai munka. Rehabilitációja érdekében keresse fel a lakóhelye szerint illetékes polgármesteri hivatal rehabilitációs bizottságát. Amennyiben nem tudnak rehabilitált munkakört biztosítani, úgy rendszeres szociális járadékra jogosult”. Ezzel a döntéssel padlóra kerültem. Huszonnyolc évet dolgoztam a mezőgazdaságban, balesetem előtt a havi keresetem — nem az irodában! — tizennégyezer forint volt. Még nem számoltam ki, ma mennyi lehetne. Ha tudnék, ma is becsülettel megdolgoznék a többért! Az öt-hatezer forint a megélhetéshez kevés. De ez is szociális segély, mert a rokkantsági nyugdíjamat az említett határozattal megszüntették! Ma, amikor sikk leszázalékoltként dolgozni, s elvenni a helyet a tényleg tehetetlenektől, a betegektől. Gyanítom, több sorstársam jár „ebben a cipőben”, így hát nem ártana jobban körüljárni ezt a kérdést, s a joghézagot megszüntetni! Koncsik János Tápiószecső Szerkesztői üzeEtetek Forgó László, Vác. A közelmúltban megküldött, ám még 1988 szeptemberében papírra vetett levelének aktualitása ma sem vitatható. Azonban a kendőzetlen, őszinte gondolátok, mondatok — melyek való- sághűek — nem alkalmasak arra, hogy a „szomszédi viszonyt ápoljuk”. S ráadásul többet árthatnak az érintetteknek, mint amennyit használnának! N. N. Lényegében jogi kér- elésre kér választ, ám sem nevét, sem lakcímét nem hajlandó elárulni. Csak az érthetetlen, milyen megfontolás alapján rejtőzik a dupla „N** mögé? Ezzel az erővel az Anonymus jelzést is használhatta volna. Ettől a megjegyzéstől függetlenül keresse válaszunkat úgy két hét múlva a Jogi tanácsok című rovatunkban. ■ Jogi tanácsoké— Az öröklési szerződés • Feleségemmel együtt kisnyugdíjasok vagyunk, ezért megélhetési gon Jókkal küzdünk, de ami még nagyobb probléma, betegségünk miatt rendszeres ápolásra is szorulunk. Fiunk külföldön él, nem tud gondoskodni rólunk, ő tanácsolta, hogy kiissünk valakivel eltartási szerződést, aki halálunk után öröklakásunkat örökölhetné. Milyen jogszabályok vonatkoznak az öröklési szerződésre. milyen formában köthetjük meg érvényesen? — kérdezi egy gödöllői olvasónk. Az öröklési szerződésről a polgári törvénykönyv rendelkezik. A házastársaknak ugyanabba az okiratba foglalt öröklési szerződése érvényes, ha mint örökhagyók kötnek harmadik személlyel szerződést. A házastársak, mint örökhagyók az öröklési szerződésben arra kötelezhetik magukat, hogy a velük szerződő felet tartás vagy életjáradék ellenében - örökösükké teszik. Olvasónknak és feleségének tehát meg kell állapodnia a szerződő féllel azokban a szolgáltatásokban, amelyeket az öröklési szerződésbe szükséges foglalni. Részletesen és pontosan meg kell. határozni a szerződő fél tartási kötelezettségeit (mint gondozás, gyógyíttatás, étkeztetés, lakás rezsijének viselése, eltemettetés stb.) aminek költségeit az eltartónak kell viselnie. Az öröklési szerződésben meg kell jelölni az öröklakás ingatlannyilvántartási adatait (tulajdoni lapszám, helyrajzi szám, pontos cím, a lakás komfortfokozata, alapterülete, szobaszáma) is. Az öröklési szerződésre, érvényességére az írásbeli végrendeletre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Eszerint az öröklési szerződés érvényességének feltétele, hogy a szerződésből keltének helye és ideje kitűnjön, ,azt az örökhagyó két tanú együttes jelenlétében írják alá, vagy aláírásukat két tanú előtt magukénak ismerjék el, és ezt a tényt a tanúk — s minőségük feltüntetésével — aláírják. Több különálló lapból álló öröklési szerződést ■— ugyancsak az írásbeli végrendelet szabályai szerint — sorszámozással szükséges ellátni, és a feleknek, valamint a tanúknak alá kell írniuk. A tanúknak a szerződő felek személyazonosságának igazolására alkalmasnak és érdektelennek kell lenniük. Az örökhagyók azzal a vagyonukkal, amelyet öröklési szerződéssel lekötöttek, sem élők között, sem halál esetére nem rendelkezhetnek. Az öröklési szerződéssel lekötött ingatlanra — az örökhagyóval szerződő fél javára — az ingatlannyil- vántartásbkn elidegenítési és terhelési tilalmat kell bejegyezni. Az öröklési szerződéshez hatósági jóváhagyás nem szükséges, a szerződés a polgári jog szabályai szerint, a felek egyező akarat- nyilvánításával, az előbbiekben ismertetett kötelező alakiság betartása mellett — érvényesen létrejön. Dr. Fogarassy Gabriella 'AÁM » Boltjaink soha nincsenek távol ÖntőlT^ Cegléd, Kossuth F. u. 6. Cegléd, Vadász u. 4. Cegléd, Pesti út 67. Cegléd, Ipartelepi u. 1 Cegléd, Körösi út 61. Abony, Piactér Abony, Ceglédi út 10. Nagykáta, Petőfi S.u.lt. Tápiószele, Juhász L. tér 1. Törtei, Kossuth L u. 10. Tápióbicske, Rákóczi út 61. Tápiószecső, Dózsa Gy. u. 25, Tápiógyörgye.Ady E. u. 54. Farmos, Jászberényi út 667, Jászkarajenő, Néphadsereg u. 61. Tápiószentmárton, Kossuth út 13, Aranygallér Rt. 2700 Cegléd, Kossuth Ferenc U. 6.--------A&Múfiuifi Rr.-toamfteK+asfYeeetc------Hi rdetéseink a Pest Megyei Hírlapban, a Pest Megyei Extrában és a Szuperinfóban jelennek meg. Aranygallér CL qf
