Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-20 / 272. szám
MINDKÉT FÉL HASZNÁRA Ha vállalnák, volna állás Ha jól összeszámolom, akkor pontosan tíz tanító és tanár akad családomban a lemenők és felmenők soraiban. Ezt nem dicsekvésképpen írtam le, csak érzékeltetni szeretném, hogy nem vagyok pedagógusellenes, nem irigylem a hosszú nyári szünidőt, és magam is kevésnek tartom a pedagógusbéreket. Ez viszont nem azt .jelenti. hogy feltétlenül és vakon higgyek a pedagógusszakszervezet jeles képviselőinek, akik nemrég riasztó adatokat közöltek a pedagógus-munkanélküliségről és a várható újabb munkahelymegszűnések veszélyéről. Természetes dolognak tartom, hogy a nagy demográfiai hullám után változások következhetnek be az oktató-nevelő szférában is, ez pedig azt is jelentheti, hogy néhány iskolában nem tudnak majd minden tanítót vagy tanárt foglalkoztatni. Az észérvek sze- -rint elfogadom, hogy létezik pedagógus-munkanélküliség, azt is tudom, hogy meg kell becsülni a tanítókat és a tanárakat, szeretném, ha szerteágazó rokonságom tíz pedagógusa nem kerülne soha az utcára, azt Aíanuális és művészeti képzés - ........- '-----' S zembetűnő különbségek Még tavaly láttak hozzá az óvodás gyermekek manuális és művészeti képzéséhez Erdőkertesen, a művelődési házban. Így, egy esztendő távlatában már tapasztalatok és eredmények is vannak, ezekről beszélgettünk az ötlet szülőatyjával, a ház igazgatójával, Dániel Kornéllal. —• A képzést azért indítottuk, mert a kicsiknek, az 5-6 éveseknek erre nagy szükségük van. Azért, mert gyakorlatilag elszakadva élnek a természetes környezettől, egyfajta stresszben, görcsben. A szülők leterheltek, nehezen és keveset tudnak a gyerekekkel foglalkozni. Az Ady Endre Művelődési Ház erre á célra kapott támogatást, ötvenezer forintot a Művelődésügyi' Minisztériumtól, így a szülőknek semmit nem kell fizetniük, ingyen foglalkoznak csemetéjükkel. A szakemberek fontosnak tartják a gyerekek értékekre, értékrendekre való odafigyeltetését, valamint a természet szépségeire való figyelemfelkeltést. Ügy vélekednek, hogy a természettől és a mindennapi tárgyaktól elszakadva nevelkednek. Számukra idegenek a művészetek, a belső emberi értékek. Fontosnak tartják, hogy az óvodai és iskolai nevelés mellett, a tanórán kívül alakítsák elképzelésrendszerüket. — Számtalan területen dolgozunk a srácokkal, például mozgás-, beszédtechnika, a természet és az ember kapcsolata, önismereti szituációs játékok, ha csak a nagyobb témaköröket akarom említeni. Verseket tanulunk, azokat elemezzük, vagy bábozunk, színházművészettel és -történettel foglalkozunk. Sok manuális készségfejlesztő játékot játszunk. Azt hiszem, aki elhozza, vagy elhozta hozzánk a gyermekét, tapasztalhatta a változást — mondja Dániel Kornél. Erdőkertesen, két csoporttal foglalkoznak. A tavaly még óvodásokkal — akik mára már iskolába járnak — és a nagycsoportból azokkal, akiknek szülei felismerték a foglalkozás lényegét és időt szakítanak rá, hogy vigyék-hozzák az apróságokat. Egy csoportban 18-an vannak, s a tervek szerint a nyolcadik osztályig együtt maradnak. —árvái— azonban nem tudom elfogadni, hogy immár néhány ezerre tehető a pedagógus munkanélküliek száma. Tavasszal tessék elolvasni a meghirdetett üres tanári és tanítói állások többkötetes közlönyeit, de ha •ez sem elég, akkor tessék elmenni településről településre, és megdöbbenve fogják tapasztalni, hány ember tanít érettségivel csak azért, mert hiányzik a szakképzett pedagógus. A nálam okosabbak most azt fogják mondani, hogy a matematika szakos tanítson matematikát és ne legyen nevelőtanár. Mások pedig azt, hogy ők nem vállalják a tíz-húsz kilométeres ingázással együtt járó nehézségeket, ök inkább igénylik a munkanélküli-járadékot vagy havi segélyt. Ehhez joguk van. és senki nem szólja meg őket. Azt viszont jó lesz megjegyezni, hogy településeink oktatási intézményeiben érettségizett kislányok és fiatalemberek oktatják édes anyanyelvűnkre a lurkókat, ez pedig nem a legildomosabb állapot. Nem a pedagógusok ellen szólok, ezt bizonyítják régebbi írásaim is, amelyekben védtem a pedagógusok érdekeit, de nem tartom helyesnek, hogy a pedagógus-szakszervezet újból manipulál a számadatokkal, és riadalmat akar kelteni. Véleményem szerint jobban járna mindenki, ha a pedagógus-szakszervezet felmérné azokat a munkahelyeket, ahol érettségizettek tanítanak, és megpróbálná rávenni a jelenlegi munkanélkülieket, hogy vállalják át ideig-óráig ezeknek a feladatát. Jól járnának a gyerekek is, de jól a pedagógusok is. Papp János HATEZERRE KETTŐ-HÁROM Kevés a jeltolmács Hazánk lakosságának körülbelül 10 százaléka szenved valamilyen fokú — az enyhe nagyothallástól a si- ketségig terjedő — hallás- károsodásban. Az utóbbiak számára nyújtanak felbecsülhetetlen segítséget a jeltolmácsok, akik nemrég országos találkozót rendeztek. Az eszmecserén a tapasztalatok értékelése mellett a jeltolmácsok jogi ismeretekből is továbbképzést kaptak. Gondot okoz — mutatott rá Kovács Zsuzsanna, a Hallássérültek Országos Szövetségének hivatalvezető-helyettese —. hogy az országban élő közel hatezer siketre jelenleg megyénként csupán 2-3 jeltolmács jut. Munkájukra ugyanakkor az élet számos területén — a házasságkötéstől a válásig, a munkahelyi problémáktól a bírósági és rendőrségi ügyekig — szükség van. Éppen ezért fontos a szövetségnek az a kezdeményezés, melynek célja országos gondozóhálózat kiépítése. Ennek során a jövőben a jeltolmácsokat szociális munkára, a szociális munkásokat pedig jeliolmácsolásra is kiképeznék. Postabontás VÁRJUK LEVELEI K ET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 BiMHi Mi az a regössé«? Szigetszentmikjóson a Csepel Autó kultúrházában találkoztak november 11-én a regösök. Nem mindennapi eseményre került ekkor sor, hiszen bármely gyermek-, vágj' ifjúsági találkozónál nagyobb figyelmet érdemelt. A magj'ar cserkésztörténetben — a jelen volt idős vezetők szerint Is — a legnagyobb volt. De mi is az a regösség? Az első világháborút követő években a magyarság- tudat fenntartása, fejlesztése érdekében a cserkészek feladatukká nyilvánították a nép ének-, tánc, mese-, valamint tárgyi- mesterségi kultúrájának gyűjtését, közvetítését. A regösség tartás is! Merjünk magyarok lenni! — szólt az ifjúsághoz a harmincas években Teleki Pál. A regösség nemcsak mer magyar éneket, táncot, kézművességet tanulni és bemutatni, hanem vallja azt is, hogy ezt átélve „jó is magyarnak lenni!” Ma már egyértelmű, hogy belépőnk Európába nem az elszürkü- lés, nemzeti elsivárosodá- suruk, hanem értékeink feltárása, nemzeti kincseink európai közös értékké emelése lehet csak. Mindezt igazolja az Idei 17. cserkész világtalálkozó, a koreai jamboree sikere is. Karakteres nemzeti műsorukkal, sokoldalú kézműves bemutatókkal és persze a cserkészügyességekben való helytállásukkal a mindössze tizennégy cserkészfiú és -lány, köztük három Pest megyei — Bors Brigitta szigetszentmikló- si, Csizmazia Kenéz visegrádi és Nick Gábor pilisvü- rösvári — elnyerte az egyéni aranyérmet, és csoportjuk a Silla királynő koronája másolatát. Felkészítésük a pannonhalmi regöstáborban történt. A regösmunka előbb indult újra, mint maga a cserkészet. A táncház, a népdalkor, a kézműves körök közel két évtized előtti létrejötte, sikersorozata egy csendes nemzeti forradalomként hatott. Nagyon fontos, hagy ma új sereg indul visszafoglalni a népművészet tájait: a cserkészek, akik egykor ezt el is kezdték. Nem közömbös, hagy ők nemcsak az anyagi kultúrát, hanem a lelkit, a valláserkölcsi tartalmat is felvállalják. Ezért fontos, hogy a korábbi évek három tábora után a regösök a karácsony világához kötődve, most a téli népszokások felújításával foglalkoztak november 11-én, hétfőn. Munkájukat a Somogyváry Gyula cserkészcsapat, a Bíró Lajos diákkör, az Aranykéz kézműveskor Szigetszent- miklósról és a szigetszent- miklósi cserkészszülők, lelkes pedagógusok és olyan Ismert művészek készítették elő, s támogatták, mint Buday Ilona népdalénekes, Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző. Pest megj’ei mivoltát a ren- dezvénj-nek hangsúlyozza, hogy a Magyar Cserkész- szövetség mellett a megyei önkormányzat pályázatán nyert támogatás is segítette. Németh István cserkészparancsnok Hasznos lenne A honismeret, helytörténet — önismeret. Az önismeret — helytörténet továbbadása az utókornak kötelesség. Lelkes emberek ezt az alapelvet továbbviszik. Viszont a sajtó — köztük az Élet és Irodalom sem kivétel — mostohán bánik a honismerettel, helytörténettel. Holott az üzenet, melyet a közösségért tevékenykedő, legtöbbször önkéntesen dolgozó helytörténész továbbad — kitartó, gyűjtőmunkával —, a jövőben felhasználható. Hiteles tevékenység menti meg a múlt — a közelmúlt! — értékét, népi hagyományait. A gyűjtés, a feldolgozás is alkotás. Időigényes, fáradságos, ráadásul a jó értelemben vett megszállottság kell ahhoz, hogy valaki erre a munkára adja fejét. Hiszen éveken keresztül elnyomták, elhallgattatták a gyűjtőket. Azok di- csérgették, tüntették ki egymást, akik a „húsosfazék” körül ültek. Míg az igazi gyűjtőknek csak a tudat maradt, s a hit: munkájukkal a gazdagabb jövőt építik. Hasznos lenne, ha a figyelem a kutatást, a gyűjtést önkéntesen vállalók tábora felé fordulna. De vajon ki lesz a patrónusa ennek a néhány lelkes, honismeret-, helytörténetírónak, ebben a csak politikát művelő helvzetben? Hiszen nemcsak Kanyar József él ebben az országban meg Pest megyében Horváth Lajos helytörténész-történész, aki — akik — maguk köré gyűitik azt a néhány tagot, akik felvállalják a hon. az otthon minden múltbéli adalékát. Tárolva örömöt és gondot, papírra vetve a jövőnek! Ehhez az újra induló munkához a Pest Megvei Hírlap kulturált segítőkés?- séget nyújt. Példaértékű, ami a lapnál történik — hasznos lenne, ha mások ia hasonlóan cselekednének. Padányi Lajos Budakeszi Szabad rablás? Ügy látszik, hogy hetvenen tűd szellemi képességeim gyengülnek. Legalábbis erre mutat az október 31-i Napközben című műsor a Kossuth adón. Az OFOTÉRT illetékese arról beszélt: kedvezni akarván a nyugdíjasoknak, igazolványuk felmutatásával negyvenszázalékos kedvezményt ad. Mégpedig a sűrű fillér — ritka forint elv alapján. De mintha nemcsak a nyugdíjasok vehetnék igénybe? Rövid számtan: ha egy keret száz forint — bár annyi lenne! —, akkor a 40 százalékos engedmény alapján mindössze hatvan forintot kell fizetni. Ám a 40 forint és a 60 számaránya 66,67 százalék. Vagyis az eredeti eladási ár kétharmada. Hát ez dicséretes! Visszagondolok az 1968 körüli időikre, amikor három árkategória született: a hatósági ár (gjaifa, kenyér stb.), a maximált ár, amennyinél többet nem lehetett kérni — arra viszont, hogy kevesebbet kértek volna, nem ismerek precedenst! — és a szabad ár, amiben az került kifejezésre, hogy az idénycikkek magasabb árrése lehetőséget. adott a divatjamúlt árának leszállítására. Így keletkezhettek a nagy őszi, tavaszi vásárok, kiárusítások. Amikor persze tudtuk, mi a jótékonyság oka. Manapság a szabad árak idejét éljük, sokan teszünk egyenlőségjelet a szabad ár és a szabad rablás közé. S amikor árleszállítást emlegetnek, akkor eszünkbe jut, hogy oz üzletpolitika az említett divatszempontokon túl, raktározás, kamat s az úgynevezett erkölcsi kopás: nem éppen a nyugdíjasok helyzetét javítandó szívjóság! Tudom, az ipar és a kereskedelem az árrésből, a haszonból él meg. Az árucikk pedig érzéketlen arra, hogy akinek bojleré lyukadt ki vagy szemüvege tört le, az nagy jövedelmű tőkés-e vagy kuporgatá kisnyugdíjas. Legj'enek szemérmesebbek, az utóbbiakat ne kábítsák! Mert az üzletpolitikai szempontból elengedhetetlen árleszállítás nem a vállalat nyugdíjasokkal szembeni szív jósága! Fazekas Mátyás Veresegyház- A&mnr- tENft&EK + elvesek.-----H irdetéseink a Pest Megyei Hírlapban, a Pest Megyei Extrában és a Szuperinfóban jelennek meg. I Aranygallér
