Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-19 / 271. szám

I. ÉVFOLYAM, 245. SZÄM 1991. NOVEMBER 19.. KEDD DUNAJÁJ ^avia S/.KME.NUKEl-SZIGEX • CSEPEL-SZIGKT MIKLÓS • DUNAKESZI • föl • GÖD • RÁCKEVE • SZIGETSZENI­Régiókban gondolkodni Ki egyiknek előny, a másiknak hátrány Nem minden arany, ami fénylik — az önállóságnak is vannak árnyoldalai. A települések a rendszervál­tozás után a maguk urai lettek, ámde új, addig is­meretlen terheket cipelnek. Nem tartoznak sehová, ön­maguk döntenek ügyeik­ben, csakhogy' kiderült: az igen, avagy a nem kimon­dását hatalmas felelősség kiséri. S bár jól megy a gépezet, de csendesedett az önállóság öröme, s erősöd­tek a hétköznapi küzdel­mek. 1jeliet csatlakozni Az általános képhez hoz­zátartozik, hogy sok a baj és kevés a pénz, így' hát újabban az értelmes szö­vetségek létrejöttét sürge­tik az önkormányzatok. Különösen igaz ez a fővá­ros közvetlen szomszédsá­gában, az agglomerációs körben működőkre, lévén többségük kísértetiesen ha­sonló problémával küszkö­dik — de csekély ered­ménnyel. Ezt felismerve kezdeményezték e telepü­lések polgármesterei az együttműködést. — Nem új keletű az összefogás készségének ki­nyilvánítása — mondja Luttenberger Gusztáv, Du- naharaszti polgármestere —, az első lépést akkor tettük egymás felé, amikor a fő­város a közlekedési vitel­díjak emelésekor — tavaly — igen kemény hozzájáru­lást követelt az agglomerá­ciós települések önkor­mányzataitól. Ezek az ösz- szegek nagyobbak lettek volna, mint az adott köz­ség éves költségvetése, úgyhogy határozottan nyil­vánvalóvá lett: a főváros­sal való jó szomszédságnak buktatói vannak. De lehet folytatni a sort, gondol­junk csak a környezet- és természetvédelemre, a víz- és csatornaellátás, vagy a hulladékok ártalmatlanítá­sának feszítő problémáira: igen sok ütközőpont adódik a fővárossal. ugyanakkor ezek megoldására egyma- gunk kevesek vagyunk. A közös célok érvényesí­tését, az azonos érdekek megfogalmazását a Fővá- roskörayéka Agglomerációs önkormányzatok Társulása hivatott megvalósítani. A társulás elődje a tavaly decemberben életre hívott konzultatív tanács, jelenle­gi formája azonban feltét­lenül több garanciát ad­hat az érdekérvényesítésre, hiszen a fakultatív társu­lást érdekvédelmi szövet­ség váltotta fel. Az októ­beri megalakulást követően a csatlakozásról most ese­dékes az önkormányzatok képviselő-tesületeiíiek dön­tése. S mivel az alapsza­bály értelmében az agglo­meráción kívül eső önkor­mányzatoknak is lehetősé­gük nyílik a csatlakozásra, mindenütt megfontolható a téma. Fonná Un ló eltek — Mi még nem túzlük napirendre a kérdést — tá­jékoztat Kulin Imre. To­rnáz polgármestere —, ugy'anis előzetesen a jogi-, etikai-, igazgatási bizott­ságnak kell kialakítania állásfoglalását. Nekem az a meglátásom, hogy nemcsak fontosak, de szükségesek is az értelmes célok alapján létrejövő és a közös érde­kek által motivált szövet­ségeit, de többségükben csak formálódnak az elvek. Pomáz is többfelé elköte­lezhetné magát, legalább négy érdekszövetségnek is tagja lehetne, egyelőre azonban nem tisztázódtak, hogy mit is szeretnének. Csak a csatlakozás tényé­ért ugyanis nem érdemes a létszámot szaporítani, ak­kor hasznos a tagságot vál­lalni, ha ténylegesen és Nagymaros-Visegrád Tájrendezési tervek Néhány nap eltéréssel két és fél éve annak, hogy a bős—nagymarosi víz­lépcső marosi és visegrádi erőművének építését leállí­tották. Ezzel egy időben DÓN AT AJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Kovács Munkatárs: Fogadónap: óráig T. István. 0 Vasvári Éva. 0 minden hétfőn 12—16 a szerkesztőségben. Cí­münk: Bp. Vin., Snmogyí Béla u. 6. Pf.: 311. ír. vz.: 1446. Telefon: 138-4761, 136- 4067. 8 kezdték meg az érdekeltek sürgetni a tájrendezéssel kapcsolatos intézkedéseket. A kormánybiztosi hiva­tal és több minisztérium által kiírt Visegrád—Nagy­maros térsége tájrendezési és folyamszabályozási terv- pályázatának nemrég tör­tént meg az elbírálása. A beérkezett pályaműveket november 22-én mutatják be a közönségnek Nagyma­roson. A községi művelő­dési házba várnak minden­kit, aki érdeklődik, véle­ményt szeretne mondani és segíteni tudja az ügyet. A nagymarosi bemutató után december 3-án Viseg- rádon rendezik meg a táj- rendezési ter,-?k kiállítá­sát. cselekvőén részt veszünk a munkában. Nos tehát, még nyitott a kapu, adott a le­hetőség, egy azonban bizo­nyos: régiókban kell gon­dolkodnunk, mert a ha­sonló gondok és közös fel­adatok összekötnek. Nyil­ván a különböző területi egységeken másként nyo­masztanak és sújtanak bi­zonyos körülmények, ami az egyiknek hátrányt, a másiknak előnyt jelent. Partneri viszony De visszatérve az agglo­merációs településekre, e régióban valóban sürgető az azonos fellépés, csak közös platformról s az erő­ket összeadva lehet ellen­állni a főváros előnytelen következményeket kiváltó törekvései ellen. Budapest önkormányzata már java­solt egy együttműködési társulást az agglomerációs településekkel, de ez utób­biak számára elfogadhatat­lan feltételekkel. Manapság pedig éppen ebben rejlik a lényeg: a szaporodó érdek- különbségek áthidalásában az egyenlő esélyek és erő­viszonyok megteremtése a feleknek. Vagyis a főváros­nak, s a megyei települé­seknek. V». E. Állami ház, saját lakás Nem is olyan könnyű eset — Mi az előnyösebb? Ha eladják az állami la­kásokat, vagy ha megtart­ják? Dr. Hajas Istvánnak, a dunakeszi polgármesteri hivatal jegyzőjének a na­pirend tárgyalásakor tettem fel a kérdést, mire végig­sorolta a dolog előnyeit és hátrányait. — Ha értékesítjük a há­zakat — mondta —, akkor nem tudunk azokkal gaz­dálkodni, a megüresedő lakásokat ismét kiutalni. Ha megtartjuk, költeni kell rájuk, minden évben ter­vezni a felújításra szánt összegekét. A rendelkezések szerint egyébként az öt­évesnél még nem régebbi lakások nem értékesíthe­tők. A többit viszont el kell adnunk, ha a lakók kérik, s mi nem tudjuk megindokolni, hogy miért tartanánk meg. érték 40 százaléka, melyet nem kel) egy összegben ki­fizetni. A teljes összeg tíz százalékának átutalása után 25 év a részletfizetési kedvezmény, kamat- és il­letékmentesen. A Duna-parti lakótelep Barátság út 13. sz. épületé­ben például az első emele­ten 1 millió 380 ezer forint értéke van a kétszobás, összkomfortos lakásnak. A második emeleti 2 és fél­szobás 861 ezer forintot ér. Ehhez képest a tizedik emeleti két és fél szobásért teljes áron 1 millió 711 ez­ret kell fizetni. gésben hozta szóba egy képviselő, mondván: A job­bak értékét magasabbra taksálták, a gyengébbelíét alacsonyabbra. Ezzel a módszerrel azokat lehet sújtani, akik megbecsül­ték a bérelt otthont, és ál­doztak rá, míg aki nem köl­tött, most jobban jár. Kovács László másokkal vitázva fejtette ki, hogy ő nem szociális szempontokat néz, hanem az igazságérze­te szólal meg, amikor het­ven éve még lóistállónak épült, mai lakásokra kell gondolnia. Ezért mérsékel­né az árukat. A pró és kontra érvek után szavazás következett és határozat. Ezek szerint mindenütt maradnak az eredeti árak. Még a Hunya­di utcai épületek lakásai is 1 millió 120 ezer forintba kerülnek. Bár, egy felszó­laló szerint, azok semmivel sincsenek jobb állapotban, mint a Varsói utcabeliek, de erre meg az volt az el­lenvetés, hogy 15—16 éve épültek. EGYKORI ISTÁLLÓK ELADÓ KÖLTSÉGEK Az úgynevezett elidege­nítési akciók kezdetén még viszonylag olcsón vál­hattak öröklakássá az álla­mi bérlemények. A vételár 15 százalékát fizették a la­kók. Igaz, később a fenn­tartási költségeket néhol aránytalanul nagymérték­ben növelték meg az elha­nyagolt épületgépészeti be­rendezések javításával já­ró kiadások. A Duna bal partján le­vő városban most a nagy házgyári építkezések korá­ból való házak kerültek sorra. Ezenkívül eladnak olyan régi, nem éppen jó állapotban levő, s nem komfortos lakásokat a régi Alag területén, melyek ko­rábban, lehet annak talán hat-hét évtizede is, erede­tileg istállóként szolgáltak. A vételár most a forgalmi A vita nem ezek miatt a házak miatt bontakozott ki a testület tagjai között. Inkább az olcsóbb kategó­riájú lakásokat szerették volna az állapotuk miatt néhányan még olcsóbbá tenni, itt is érvényesítve szociálpolitikai szemléle­tet. Hiszen a lakók egy ré­sze kis keresetű, idős, ám­bár a dolgot az nehezíti, hogy laknak itt még évti­zedek óta nem mozduló, te­hetősebbek is. A Varsói ut­ca 19/b. épület egyszobás házai például csak 451 ezer forint átlagos forgalmi ér­tékűek. Az Attila utcában félmillió fölött állapították meg az összeget, de akadt itt egy lakás 187 ezer 160 forintért is. — Ezekért sok a negyven százalék — vélte a vitázók együk csoportja, alacso­nyabb vételárat javasolva. Más inkább segélyezést, ár- kiegészítést tartott volna jónak, de az árcsökken­tést nem ajánlotta. Egyébként is bonyolult a kategorizálás, a lakások mi­nősége szerint. Ezt a ház­gyári lakásokkal összefüg­AKI NEM VESZ — Számoljon utána —• ajánlotta a jegyző úr. A 464 ezer negyven százalékának a 10 százalékát kell most kifizetni. — Ks aki még erre sem lesz képes? — Ott lakik tovább, mint bérlő. Sok az idős ember. Az is lehet, hogy család­tag, esetleg unoka veszi meg. Az eladott lakások árá­ból származó bevétel csak a lakásfelújításra, -fej­lesztésre fordítható. Ha a lakók bérlők maradnak, a város költ a renoválások­ra. Nem is olyan könnyű eset ez. Kovács T. István Laktanyából gyógyintézet Csodaszerek nélkül A megváltó csodaszert még nem találták fel. Sok ember várja, hogy felfedezzék koránk réme, a rákbetegség el­lenszerét, zésre. Figyelnek minden biztató hírre, kczdeményc­A Magyar Rákellenes Li­ga sem tud mindent meg­oldó cselekedetre vállal­kozni. Legfeljebb időben, sokoldalúan gyógyítani, utókezelni. Ehhez is jobb feltételek kellenek a mai­nál. Például egy központi intézet, melynek reménye ez év tavaszán csillant fel, amikor a szovjet katonák elhagyták a szentendrei laktanyájukat. Kormány- döntés rangsorolta, hogy milyen célra adhatók át az épületek. Így született meg­oldás a város polgármeste­ri hivatalával, önkormány­zatával arra, hogy a szük­séges, európai színvonalú intézet itt jönne létre. Hol tartanak a megvaló­sítással — kérdeztük elő­ször a városházán Tegzes Lászlótól, a városfejlesztési és -működtetési iroda veze­tőjétől. A mérnök úr arra emlé­kezett, amit az év első fe­lében már elmondtak a vá­ros vezetői. Az intézmény- alapítás helyi feltétele a környezetvédelmi előírások teljesítése. A szennyvíz- tisztító telep mai technoló­giája ezt nem teszi lehető­vé. Űj, modern, zárt meg­oldást kell alkalmazni, egy kilométeres védőtávolsá­gon. Ezt kötötték ki Szent­endre gazdái, amit a liga magára vállalt. Ezzel kap­csolatban készíttetik a ta­nulmányterveket. Vele ösz- szefüggésben módosítani kell majd Szentendre álta­lános rendezési tervét. Fülöp Judit városi főépí­tész lelkes híve annak, hogy egyszer itt nyithatja majd meg kapuit a Nemzeti Egészségmegőrző és Rák - ellenes Központ. Sorra véve az előnyöket, hosszú listát tart már számon, gondo­latban. Először is: A vá­rosnak, ezen túl a Duna­kanyar jobb partján fekvő településeknek nincs se­hol kórháza. A létesít­ménnyel hosszabb távon ez is megoldódhatna. Má­sodszor a környéknek vég­re lenne egy modern szennyvíztisztító telepe, re­habilitálnák a tönkre tett laktanyakörnyéket, védet­té tennék a Duna-partot, még sportolásra alkalmas terület is kialakulhatna. Az a kérdés, milyen álla­potban maradt most a lak­tanya területe és környéke — bocsátkozunk találgatá­sokba, a nem éppen jó ér­tesülések alapján. — A Rákellenes Liga mi­nimális felmérése megtör­tént. Annyi bizonyos, hogy veszélyes robbanóanyag nem maradt a területen. Más kérdés, hogy komo­lyabb kutatás még nem volt, azt ezután kell majd elvégezni. A végleges bir­tokbavétel előtt még kell történnie az Állami Népegészségügyi és Tiszti- orvosi Szolgálat egészség­ügy! hatásvizsgálatának. A részletes rendezési terv el­készítése a liga feladata lesz, de ezt környezetvédel­mi hatásvizsgálatnak kell megelőznie. Még egy fontos feltétel­ről értesülünk. Az ivóvíz védelme különös gondossá­got követel az ilyen intéz­mény közelében. Ezért a terveket a Közép-Duna- völgyi és Vízügyi Igazgató­sággal is egyeztetni kell. A megelőzés célját szol­gálja majd a Rákszűrő Központ, melynek megálla­pításai ismeretében gyor­san segítséget kaphat a kezdeti tünetektől szenve­dő beteg. A lézercentrum­ban az állapottól függő ke­zelést adják meg. A har­madik lépcsőbe a sokolda­lú ellátás, a tanácsadás tartozik egészen az étkezés kialakításáig, a műtét utá­ni gyógyításig, az új élet megtanulásáig. Dr. Podmaniczky Erzsé­bet, a liga főtitkára az ép­pen aktuális tennivalókról tájékoztat. Mint mondja, a laktanyának még mindig két gazdája van, nem szü­letett meg a szovjet—ma­gyar végleges egyezség. A tárgyalások lassan halad­nak, ha van kivel tárgyal­ni. Ettől függetlenül ma­gyar részről most úgy dön­töttek, hogy végleg birtok­ba veszik az épületeket, s a végén majd rendezik az anyagi különbségeket. — Az ön becslése szerint mikor fogadhatják az első beteget? — A jövő év szeptembe­rében szeretnénk megnyit­ni a kardiológiát és meg­kezdeni a szűrővizsgálato­kat. Ezt követné az oktató és tudományos központ, valamint a rehabilitáció épülete. Igaz is. Érrendszeri be­tegségek szűrését, kezelé­sét is említették a nyáron. Szentendrén arra is számí­tanak, hogy sok munkaal­kalmat teremtenek a köz­pont létrehozásával. — Később, hosszabb tá­von tervezve, legalább hat­száz embert. — Én még többről hal­lottam. Arról, az egyelőre még távolabbi időkben beszél­getünk majd — közölte dr. Podmaniczky Erzsébet fő­titkár. K. T. I.

Next

/
Thumbnails
Contents