Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-02 / 257. szám

Mágneskártya — diákigazolvány helyett gEaMgrefcTaanHagBEaaBEaEBMMBBaaMMBMMWMBBamBBa^tfrftreifrmi 'iinnran w~ iibwmiíiwp—^ Mindenki másképp csinálná Azt írja a Művelődési Közlöny idei 13. száma: „A tanulókat, hallgatókat, va­lamint a sorkatonákat és a polgári szolgálatot teljesítő személyeket megillető ked­vezmények igénybevételé­hez szükséges diákigazol­vány az időközben megje­lent jogszabályok miatt módosításra szorul... A célnak megfelelő új igazol­vány-nyomtatvány forga- lombahozatalára . . . csak fokozatosan, felmenő rend­szerben az 1992/93. tanév­ben az iskolák első osztá­lyával kezdődően kerülhet sor." ® Ezek szerint lesz új diákigazolvány? — kérdez­tük Szabó Lajostól, a Mű­velődési Minisztérium tan- ügyigazgatási főosztályának főmunkatársától. — Igen, s különbözni fog a régitől. Q Milyen lesz, miért más? — Például nem lesz rajta személyi szám, a tanulókat nevük és édesanyjuk neve alapján azonosítják. Szere­pel majd az igazolványon az iskola körbélyegzője is. A személyi szám kiiktatá­sán túl az is indokolja a változtatást, hogy a diák- igazolvány a tanulói jogvi­szonyt egyedül igazoló ok­irat lett. Még az új sze­mélyi igazolványból is ki­kerül az iskola megjelölé­se, akár a munkahelyé. A harmadik ok, hogy kibő­vült a közlekedési kedvez­mények köre, melyeket a diákigazolvánnyal lehet igénybe venni, s ehhez is változtatni kell az iraton. Meg egyébként is: csúf volt a régi, szép igazolványt szeretnénk a tanulók kezé­be adni. # Azaz drágábbat? — Remélhetően nem. Je­lenleg ingyenes az igazol­vány, s bár az újnak elő­állítása többe is kerülhet, szeretnénk, ha ingyenes maradna. Ha nem így len­ne, akkor is legfeljebb né­hány tíz forint terhelné a tanulót, de a mai világ­ban . .. Szóval, a miniszté­riumban mindenki amellett van — s erre jő az esély —, hogy őrizzük meg az ingyenességet. ® Hol tart most az ügy? — Tudható már, hogy az új igazolványok sorszámo­zottak lesznek, megelőzen­dő a visszaéléseket. De mint említettem, dönteni kell még az ingyenességről, az új igazolványok forgal­mazási módjáról, nyilván­tartási rendszeréről. És fel kell vennünk a kapcsola­tot a biztosítótársaságok­kal is. Eddig az Állami Biz­tosító monopolhelyzetben volt, e cég adta ki és for­galmazta az igazolványo­kat. Most viszont tekintet­tel kell már lennünk arra, hogy az iskolák a legked­vezőbb biztosítást ajánlóval kívánnak kapcsolatot te­remteni Igv dönteni kell arról is, hogy a tanulói bal­esetbiztosítás szerepeljén-e az iraton. Van a diákigazolványok megújításával kapcsolatban más elképzelés is, mint a még formálódó művelődési minisztériumi. — Mi üzleti alapon sze­retnénk kiadni budapes­ti diákigazolványokat — mondja a BÖX, azaz a Bu­dapesti Önkormányzatok Középiskolai Szövetségének ügyvivője. Mórocz János. — Ez elsősorban ifjúsági biztosítási és hitelkártya lenne. ® Hogyan képzelik? — Tárgyalunk a bankok­kal, a biztosítótársaságok­kal» amelyek érdekeltek a középiskolás fiatalok meg­közelítésében és szeretnénk olyan szolgáltatócégeket is bevonni, mint a diákokat is étkeztető McDonalds vagv a Junior. 9 Miért? — Mert a gyerekeknek is kényelmesebb és bizton­ságosabb lenne, ha kész­pénz helyett csak egy mág­neskártyát \ hordanának magukkal. Ez szolgálna az utazási kedvezmények, a biztosítás, a közétkeztetés, netán a diákbank szolgálta­tásainak igénybevételekor, vagy például sporteszközök, taneszközök, papír- és író­szerek vásárlásakor igazo­lásul. 9 Hogyan fizetnének ezekért a diákok? — Még vitás, milyen tí­pusú lenne a kártya. Ha a nyugati hitelkártyákhoz ha­sonló, akkor a szolgáltatók­nál is számítógépes pénz­tárnak kell lennie, így je­lölhető a kártyán a tanuló tartozása. Az ilyen diákiga­zolvány borsosabb árú, a kártya maga körülbelül 200 forint. De az érintett cégek összeadhatnák ezt a pénzt, azért, hogy reklámjuk meg­jelenjen a kártyán, s akkor a diáknak nem kerülne egy fillérjébe sem. ® S ha nem nyugati tí­pusú? — A másik verzió ol­csóbb, Magyarországon is ismert. Ezzel a diák úgy fizetne, mint a benzinku­taknál bevezetett Duna Bank hitelkártyával, azaz a gép kiírná a kártya ada­tait a szolgáltató számára. Az a változat csak 100—120 forintba kerül. <9 Csakhogy a mágnes- kártyán nincs fénykép . .. — Nem is lenne fényké­pes igazolvány, a kártya tartalmazhat személyazono­sító kódot. ® Akkor hogyan igazol­ja vele magát a tanuló mondjuk a villamoson, ha ezt használja BKV-bérlet- ként? — Nem tudom, megfo­gott . . . Mondtuk úgy, hogy a középiskolásoknak már van személyazonossági iga­zolványuk, és ennek, meg a diákigazolványnak a száma, az adata összehozható, el­lenőrizhető. % Nem tart attól, hogy elterjednének a diákigazol­vány-lopások, mint a hi­telkártyáké? — Lehetséges. De a diák- igazolvány ugyanúgy le­tiltható lenne, mint a hitel­kártya ... V. G. P. Európa után Amerika Eieraná Európa teljes jogú tag­jává kell válnunk minden szempontból. Fel kell ké­szülnünk, információkra van szükségünk — mondta Katona Tamás külügymi­niszter „Az ezerarcú vilá­gunk” könyvsorozat „Euró­pa” kötetének sajtóbe­mutatóján. A gyönyörű fo­tókkal és térképekkel il­lusztrált négykötetes soro­zat a világ 180 országát mutatja be. A kötet szerzői a német televíziózás, rádió­zás és a sajtó neves szakírói, akik éveket töltöttek el az általuk ismertetett orszá­gokban. Az Európát bemutató kö­tetet a Duna Könyvkiadó Kft. jelentette meg 16 ezer példányban. A közel 500 ol­dalas könyv 645 képet és 52 térképet tartalmaz. A kö­vetkező kötet jövőre az amerikai földrész felfede­zésének 500. évfordulójára jelenik meg. ISKOLA AZ ŐSZIBARACK UTCÁBAN Fűre lépni szabad Ezelőtt négy esztendővel, amikor átadták az épületet, a friss, patyolatfehér falakat, és a kopáran kongó zsibon­gót szemlélve, még senki sem tudhatta, sikerülhet-e ezt az iskolát átvarázsolni. Hogy milyenné? Arról talán csak az igazgatónőnek, Simán Máriának lehettek elképzelései. És hogy mivel is büszkél­kedhet mára Budaörs IV. sz. általánosa, vagy ahogy a helybéliek mondják, az Őszibarack utcai? Hát először is: hatalmas abla­kokkal, tágas termekkel, minden osztályban színes televízióval, iskolarádióval, olyan dallamcsengővel, amelytől nem rémülnek meg a nebulók. Meg IBM számítógépekkel, csudás, két részre osztható torna- csarnokkal, nyírt pázsitos, fajátékokkal fölszerelt ud­varral, ahol igenis szabad a fűre lépni meg, urambo- csá, bukfencezni. És a mindenütt jelen lévő, ízlé­ses dekorációkkal. A temér­dek virágdíszről nem is be­szélve. A hozzá való száraz anyagot a gyerekek maguk gyűjtik. A makramékom­pozíciókból pedig még az igazgatói irodába is jut. Apró lelemények összessége jelenti az esztétikus kör­nyezetet, mint például az is: üveg mögött mutatkoz­nak a különféle szemlélte­tő térképek, rajzok. Így nem szakadnak el, és so­káig bemutathatják Ameri­ka fölfedezését, vagy takar­hatnak például japán pa­pírkivágásokat. Ami miatt azonban még­iscsak más, a hagyomá­nyostól csakugyan eltérő ez az iskola, az a tematikájá­ban mutatkozik. A 425 kis­diák fele testnevelés tagoza­tos, mindennapi tornaórá­val és állandó délutáni edzésekkel. A gyerekek egynegyede nyelvszakos, harmadiktól intenzív kép­zést kapnak. Viszont vala­mennyiük számára kötelező Miként mozognak ezek a rejtett mechanizmusok az idegrendszerben? A véletlen adta az ötletet? Kinézték maguknak a célpontot? A sandák bá­torsága fűtötte őket? A kockázatmen­tesség vonzott? A kicsiség kínálta fel az alkalmat? Drámák és komédiák színtere ez. Játékterem. Az automaták zakatolása. A fémpénzek csengése. Harsogó fél mondatok. Torokból fel­bukkanó röhögések. Csoportok. Cso­portvezérek. Csoportok alvezérei. Ve­zérek. Mikrovilág. „Nyitva délután kettőtől este tízig.” Találkozó- és tár­salkodóhely. Barátságok, haragok. Sziszegő indulatok és hideg közöny. Nagy balhé soha. Ott a teremfelügye­lő. Harminc év fölötti, a város volt hí­ressége, bokszoló, kedvenc szava „hé­zag", a végén kérdőjellel. Bárkitől kérdezte bármikor, még egyszer sem felelték azt neki, hogy lenne. „Sem­mi, semmi..." rebegték a „hézag?"- ra. és csend lett. Ezt törte meg, ezt a megszokott rit­must a Kicsi felbukkanása. Ki nevez­te el? Nem volt nagy mutatvány az elnevezés. Vékonyka, mélynövésű le­gényke. Honnét jött, kicsoda? Itt nincs, káderezés. Ha van pénze, ját­szik, ha nincsen, bámul. A Kicsi leg­többször bámult, Valaki cigit kért tő­le. „Én nem ..felelte. ,,Hülye”, mondta neki az, aki tarhálni akart. LAPSZÉLRE ÍRT ELETEK Kicsi „De miért?”, nyílt tágra a Kicsi szeme, így kezdődött. így? Ezzel? Másnap (vagy két, öt nappal később?) már lökdösték. Nézett értetlenül, tiszta te­kintettel, mint akivel rossz tréfát űz­nek. Látszott rajta, nem érti, tényleg nem érti, miért csinálják ezt vele. Miért próbálják meg elgáncsolni, miért vágnak könyökkel bele az olda­lába?! Egy késő délután futnia kel­lett. Látta, amikor kilépett, négyen in­dulnak feléje. Értette, mire megy a dolog. Futni kezdett. Kövek repültek utána. Röhögés veszett bele a sötétbe. Állt egy fatörzs takarásában, zihált a tüdeje, a levegőt kapkodva azt hajto­gatta, „de miért, de miért?” Akkor néhány napig nem látták. Nem ért rá? Félt? Ilyesmivel itt nem törődnek. Mással sem nagyon. Itt fur­csa hierarchiák alakulnak ki, aki szá- molatlanul tudja átváltani a bankókat fémhúszasokra, az menő. Aki úgy ke­resgéli a két-három tallérját, az nem menő. Aki a játékidő fele alatt lesze­di a gépeket a képernyőről a lézerra­kétákkal, az menő, aki öt perc alatt nem tud hullahegyet csinálni, az nem menő. Egyszerű rangsorok. A Kicsi azzal piszkálta őket, hogy elképesztően ügyes volt? Lehet. Legtöbbször nem­csak tarolt, hanem új játékot is nyert, övé volt a következő menet is. Az egyik ilyen alkalommal félretolta Zá­rni, az alvezér. „Na de ..." mondta a Kicsi. Nem felháborodottan. Nem fél­ve. Nem méltatlankodva. Tárgysze­rűen, „Te szemét!” Ez volt Zumi vá­lasza. S egy irtózatos pofon. Rettene­teseket tudott adni, ismerték, hajaj, ezért lett Zumi a neve. A Kicsi szá­ján kiserkedt a vér, vagy az ajka vagy a fogínye repedt fel. Zsebkendőt szorított rá. nem szólt semmit, ki­ment. Napokig nem látták. Jött azután. Nem egyedül. Egy to­rony jött vele. Mint Michael London vagy inkább Rambo ... Zumi rosszat sejtelt, igyekezett eltűnni a maga véd­nökei között, a toronyszerű pasi azon­ban egy pillanat alatt előtte állt. „Te pofoztad meg az öcsémet?” Zumi he­begett. „Én ... én izé...” A torony megemelte a kezét, Zumi lehunyt szemmel várta az ütést. Helyette azt hallotta, „térdelj le szépen”. Nem akarta, de megtette. Nem mert felnéz­ni. Hallotta, röhögnek a többiek. Ilyen szemetek! Röhögnek. Ronda szemetek. Mészáros Ottó tantárgy az egészségneve­lés. Megkezdik ennek okta­tását már a legkisebbeknél. A hatévesek még az alap­vető higiéniai tudnivalók­kal kezdik, nyolcadikban már mindent tudnak a dro­gok, az alkohol és a do­hányzás ártalmairól. De megtanulnak varrni, sze­relni és főzni is — utóbbit az egészséges táplálkozás­ra szoktatás jegyében. Ké­szülhetnek az iskola úgy­nevezett technikatermé­ben még kötények is, amelyeket az alkalmi kuk­ták viselnek, ha tűzhely mellé állnak, és sütnek például piskótát vagy meggyest. Hozzá csokiön- tetet készítenek, mellyel megkínálják az éhes láto­gatókat meg a számukra kedves tanárokat. Ezért láttunk később körbejáró utunkon jó néhány tanári asztalra készített tányér­kát sütivel. Az iskola egészségneve­lési programjának kidolgo­zója dr. Szabó Mária, a len szál oktató, aki néha nehezen küzdi le nikotin­éhségét, az utcára lép ki füstölögni. A kollégái sze­rint bizony nem sokáig, úgyis leszoktatják káros szenvedélyéről — vallják. A szertárak gazdagon fölszereltek, szemléltető­anyag akad bőven, az egyik helyiség polcain olajsütő, konyhai robotgép, megany- nyi korszerű segéderő — s jókora dobozokban apró magok, fűfélék. A gyere­kek ugyanis csalánt szed­nek, szárítják. aszalják, szakszerűen szortírozzák a különféle bogyókat. Így készülnek azután a csalán­teák, a pitypangméz és más ritka csemegék. Hogy mit is lehetne még hirtelenjé­ben elmesélni erről a fur­csa iskoláról? Azt, hogy a Zsámbéki Tanítóképző gya­korlóiskolájaként itt képezik a jövő katedrásait? Vagy esetleg azt, az idén június­ban végzettek valameny- nyiét, mind az ötvenöt nyolcadikost felvették a megpályázott középiskolá­ba? Netán még azt, itt nincs kötelező sorakozó, sorbaállás és porosz emlé­kű dresszúra órakezdéskor? Ezek talán nem is any­Szalavári Béla önként vállalkozik a mosogatásra A cím fölötti képen: Bakos Gáborné, Szilvi néni igazsá­gosan oszt kóstolót a kis szakácsoknak (Erdősi Agnes felvételei) Pest Megyei Tisztiorvosi Szolgálat főorvosnője. Ö is gyakori vendége az őszi­barack utcaiaknak. Munka­társai úgyszintén el-eljön- nek, ha valamelyik évfo­lyam óráján egészség ta- tárgy következik. Lett lé­gyen bárki is az iskola vendége, a bejáratnál öles betűk hirdetik: az iskola nem dohányzó — a gyere­kek persze sosem voltak azok, itt azonban a 38 ta­nár sem gyújthat rá. Nem is akarnak, sehol egy csikk, de hamutál sem. Az egyet­nyira érdekes elmesélni- valók ahhoz képest, hogy a IV. sz. általános diákjai lassan kinövik a tanter­meket. A tetőteret ezért ha­marosan beépítik, felköl - töznek a nyelvi laborok, kell a hely, nagyon sokan szeretnének ide járni. Csak-- hogy a hófehér falakat nem lehet oly egyszerűen szé.i jel tolni. Fekete Ildikó i.7»n w §

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents