Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-11 / 264. szám
I. ÉVFOLYAM, 238. SZÁM 1901. NOVEMBER 11., HÉTFŐ D U MAJAJ SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZIG El • DUNAKESZI MIKLÓS • FŰT • GÖD • RÁCKEVE • SZIGETSZENT* A donorok gyakran elmaradnak Példa azért akad Szép új irodát kapott Molnár Sándorné, a Vöröskereszt dunakeszi szervezetének titkára. Hangulatosak lennének a régi helyről áthozott bútorok is, de a pamlagokat mint rendszeresen, most is csomagok foglalják el. Ezúttal az öregek napja ajándékai, amiket személyre szólóan adnak át azoknak, akiket csak a társadalom nevében lepnek meg apró figyelmességekkel. Szemlélődni és az irodájának örvendezni különben sem érne rá a titkár, akinek a viszonyok következtében alaposan megszaporodott a dolga. Legközelebb november 21-én lesz az a nagy akció, melynek a sikeréért már most minden követ meg kell mozgatni. Nem olyan egyszerű dolog ám véradó napot rendezni, mint régebben. — Mivel magyarázható a csökkenés? — Régebben kezdődött folyamat eredménye. Már akkor indult, amikor megszigorították a munkaidő kihasználását. Ez sok szem- pontból érthető. No de az is tény. hogy a véradás jelentőségét, társadalmi szükségességét nem lehet összehasonlítani azzal, mint ha valaki labdarúgóedzésre kór munkaidő-kedvezményt. A folytatást most a munkanélküliség jelenti. Aki elvesztette az állását, az vért sem ad. Talán indulatból teszi, mindent és mindenkit okolva ezért. Talán még az egészségügy számára is oly fontos és nemes törekvéseivel is szemben áll. Úgy gondolhatja, elvették a munkámat, miért adjak én ezeknek még vért is? Ámbár tudván tudja, ha lecsillapodik, hogy nem a munkaadónak, hanem általában a bajba jutott embernek adna vért. Minden aggasztó jel ellenére bíznak a dunakeszi vöröskeresztesek abban, hogy november 21-ig sikert érnek el a meggyőző szó erejével. Hiszen a szándék tiszta, a kezdeményezés közérdekű. Gondolni is rossz arra, hogy a közöny leapaszthatja a hazai vérkészletet, hogy alkalomadtán nem tudnak segíteni a bajbajutottakon. Reggel 8—16 óráig várják a József Attila Művelődési Központba a jó szándékú embereket. Hirdeti az akciót hangosko- csi és plakát, beírják az isÖnerőből szépet Napjainkban a lakásépítés intenzitása a megyénkben is erőteljesen mérséklődött. Az állami lakásépíDUNATAJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Kovát» T. István. • Munkatárs: Vasvári Éva. 0 Fogadónap; minden hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: 311. ír. sz.; 1446. Telefon: 136-4761, 138- 4067. 3 MkJvK! * (Deák Attila felvétele) tés szinte megszűnt, és a lakosság fizetőképtelenségére utal az a tény is, hogy kisebb alapterületű lakások épülnek. A Dunatáj térségében is megszaporodtak a tetőtér-beépítések, hiszen sok helyen csak ilyenformán juthat otthonhoz az újabb generáció. Az építészek — a pénzeszközök hiánya folytán — féltik a települések „arculatát”, de még inkább a csúf építészeti megoldások elburjánzásától tartanak. Szerencsére vannak jó példák is: Szi- getszentmiklóson egy magánerőből épülő ház a célszerűségről és gondosságról tanúskodik. kolások üzenőfüzetébe, hogy tudjanak róla a családban. Segély így és segély másként. A Vöröskereszt szerepe és dolga mind több és jelentősebb. Ügy is mond hatjuk, a körülmények miatt jócskán módosult. Tételenként növekedtek a háztartási költségek, nem nőttek arányosan a bérek. Ennek következtében mind többen jönnek az irodára segélyért, ruháért. Sőt, még bútort is igényelnek. — Bútort? Kik? — Vagy azok, akiknek a régi tönkrement, vagy most házasodó fiatalok, akik albérletben kezdik el ső közös éveiket. Ruhát kérnek a kisgyereknek, s most nagy szerencsénk, hogy a fóti gyermekvárostól egy egész teherautóra valót kaptunk. Van, akinek mosógépre, centrifugára lenne szüksége, mint ma már elemi háztartási eszközre. Örömmel fogadjuk a csekket kérő látogatókat, akik a megyei szervezet számlájára fizethetik be adományaikat. Ennek arányában utalnak vissza nekünk, a helybeliek támogatására. — Kik adtak eddig pénzbeli támogatást Dunakeszin? •- Még nem sokan. Kovács László pékmester lemondott a két gyermeke után járó családi pótlékról, rászoruló iskolások javára. Ezt az 5 ezer 140 forintot minden hónapban más-más család kapja meg. Az iskola dönti el, melyik tanulójuk szorul rá a legjobban. Kovács Barna, a Transzfer Kft. ügyvezető igazgatója egyhavi fizetését adta át hasonló célra. Követendő példák. Bár csak ne lenne szükség a követésükre. Ezt sajnos, nem állíthatjuk. Kovács T. István Több is* más is A tudás próbája Generációk nőttek fel, melyeknek mára már középkorúvá lett polgárai szemlesütve, a szavakat keresgélve, bátortalanul elegyednek szóba külföldivel, ha egyáltalán beszélni mernek: pedig tanultak nyelveket. Mindebből világosan kitűnik, hogy évtizedekig baj volt a tanítás és a tanulás módszerével, csakhogy az igazi változtatásra nem volt semmiféle kényszer. Ma már más a helyzet. Amióta az úti cél Európa lett. s beláttuk, hogy nyelvtudás nélkül Hegyeshalomnál messzebb nem juthatunk, megváltozott a szemlélet: nemcsak gazdagodott a nyelvi kurzusok kínálata, de minőségében is más lett. S hasonlóképpen, az iskolák is másként súlyozzák a nyelvet; a legtöbb tanintézetben azt keresik, hogyan lehetne a tananyagot bővíteni, milyen módszerekkel lehet színessé és vonzóvá tenni. Különösen a kisdiákok körében kell megtalálni a játékos formát, hiszen az első élmények évekre meghatározzák a gyerek hozzáállását. MEGSZÓLALNI Halásztelken, a művelődési központ általános iskolájában is vannak jó kezdeményezések. Feketéné Dobos Mária angolnyelvtanárnő szei'int, ha sikerül a kezdet kezdetén kedvet csinálni a tanuláshoz, nyert ügye van a pedagógusnak. — Minthogy ennek az életkornak a játék a sajátossága — magyarázza a tanárnő —, a nyelvtanítás során is alkalmazni kell a játékos elemeket. Mi például rendszeresen szituációs helyzeteket kreálunk, párokat alakítunk, s mintegy megmintázzuk az élet által produkált szerepeket. Ennek két okból is jelentős hatása van, egyrészt fejlődik a gyerekek beszédkészsége, másrészt levetkőzik gátlásaikat, s adott esetben bátran megszólalnak. A diákok kis csoportja — Kása Judit, Szakács Dorottya, Hajdú János, Vasz- kó Zoé és Tarcsi Ádám — megerősítik a tanár nénit. Egyikük sem ijedne meg, ha az utcán angolul kellene valakit útbaigazítani — többségük már el tudná magyarázni, merre az a jobbra, s hol van az a balra ... _ — Ügy gondoltam — magyarázza a tanárnő —, hogy a hagyományteremtésnek szintén lehet hatása a nyelvtanulásban. Mi most angol és amerikai mintára, a mi farsangunkhoz hasonlóan megszervezzük a Guy Fawkes elnevezésű mulatságot, amelyen remélhetőleg igazi jó kedv lesz. A SZÓTÁR: KÉVÉS Álarcos felvonulást, filmvetítést — a Pink Floyd The Wall című produkcióját mutatjuk be —, könyvvásárt s tűzijátékot ígérünk. Sokan talán csak egyetlennek tekintik a művelődési központ programjai között, én azonban tudom, a gyerekeknek több is, és más is: készülnek rá, várják, s bizonyára sokáig emlékeznek majd rá. S mindeközben a nyelvtanulás a legfontosabb. Dunaharaszti Körösi Csorna Sándor Általános Iskolájában Bálint Károly né, német szakos tanárnő szintén meggyőződéssel állítja: időben kell megkedveltetni gyermekeinkkel a nyelvet, s ehhez bizony kevés a szótár és a füzet. — Nálunk nemzetiségi osztályok is működnek —■ tájékoztat a tanárnő —, s ezekben nagyobbak a lehetőségek, hiszen negyedik osztálytól már heti hat órában tanuljuk a nyelvet. De a többi csoportban is megpróbálunk többet adni, mint amit és ahogyan a tankönyv előír, s alkalmazzuk a legkülönbözőbb eszközöket. A Goethe Intézeten keresztül például értékes anyagokat kaptunk Münchenből: magnókazettákat és teszteket, nyelvvizsgára előkészítő és készségfejlesztő leckéket — a kolléganőmmel most válogatjuk a küldeményeket. De én magam is felvettem videóra a tv által vetített Alles Gutes nyelvleckét, amelyet kiválóan használtunk a gyerekekkel. BIZTATÓ KEZDET A kezdetek biztatóak. Tálán eljön az idő, amikor anyanyelvűnkön kívül — méltóképpen egy európai polgárhoz —, más népek nyelvén is megszólalunk. Amikor a közeledésnek, a kapcsolatteremtésnek, mások megismerésének és magunk megismertetésének legkézenfekvőbb eszközét használjuk: a beszédet. Va. É. Orvosi ügyelet Dunakeszi körzet. Dunakeszi, Fő út 75—81. Tel.: 41-902. É = éjszaka. N = nappal. November 11. Hétfő. É. dr. Fürstner László. N. dr. Németh Ágnes. 12. É. dr. Papp György. N. dr. Torda- sl Éva. 13. É. dr. Zalay Bálint. N. dr. Zalay Bálint. 14. É. dr. Tornyi András. N. dr. Fürstner László. 15. É. dr. Fűzi József. N. dr. Varga Eszter. 16. É—N. dr. Gógucz Attila. 17. É—N. dr. Sárossy Tibor. Gyermekorvosi ügyelet: Szombat, vasárnap 8—12-ig. Fogorvosi ügyelet: Dunakeszi. Barátság u. 29. Tel.: 41-285. Szombat 8—12-ig. Pomázi körzet. Pomáz, Kossuth u. 21. Tel.: 25-472. November 11. Hétfő. dr. Gál Katalin. 12. dr. Tóth Irén. 13. dr. Gál Katalin. 14. dr. Peskó János. 15. dr. Sulyok András. 16. dr. Sulyok András, dr. Varga Margit. 17. dr. Sulyok András, dr. Varga Margit. Szentendrei körzet. Szentendre. Bükköspart 27. Tel.: 27-650. November 11. Hétfő, dr. Nagy István. 12. dr. Baracska József. 13. dr. Antal József. 14. dr. Kiss László. 15. dr. Katona Gyula. 16. dr, Rétai Gábor, dr. Katona Gyula. 17. dr. Rétai Gábor. Tahitótfalu körzete. Tahi. tótfalu, Ifjúság u. 5. Tel.: 27-030. November 11. Hétfő. dr. Dezső István. 12. dr. Kiss András. 13. dr. Dezső István. 14. dr. Kiss András. 15. dr. Vrszán Albert. 16, dr. Vrszán Albert. 17. dr. Vrszán Albert. A tetten ért tolvajnő Szájába rejtette az ezreseket Másmilyennek képzeltem. A tolvajnő, aki férfiakat megszégyenítő ügyességgel, igazi profi módra mászik be éjszakára nyitva hagyott ablakon, vagy álkulccsal jut be idegen lakásokba, hogy azután kereket oldjon a zsákmánnyal, még kislánynak tűnik. A személyi igazolványa szerint 26 esztendős, de legalább 10 évet letagadhatna. Olyan sovány, hogy az ember azt hinné, a szél is elfújja. A Szentendrei Rendőrkapitányságon találkoztam B. Erzsivel, aki előzetes letartóztatásban van. Szentendréin kapták el, itt egy lakás tulajdonosa tetten érte, és átadta a rendőröknek. Ez esetben történetesen álkulcsot használt, és 16 ezer forintot emelt el. Ebből 8 ezret megtaláltak a zsebében, ám a másik 8 ezer meglepő helyről került elő. Amikor bevitték Erzsikét a rendőrségre, konokul hallgatott, a száját sem nyitotta ki. Ám egy idő után feltűnt, hogy egyik pofazacskója kissé teltebb a másiknál. Ott találták meg nyálas gombóccá gyúrva a többi ezrest! — Hogyan is volt ez, Erzsiké? — próbáltam szóra bírni a történtekkel kapcsolatban. — Én nem loptam azt a pénzt, hanem a hapsimtóJ kaptam, ö majd igazol engem, ha kijön a kórházból. A nevét azért nem mondtam meg senkinek, mert én sem tudom, de majd előkerül. — És hogy jutott abba az idegen lakásba? — Ügy, hogy beengedtek. Bekopogtattam, és mondtam, hogy fázok, meg rosz- szul érzem magam. Erre behívtak. Italt és gyógyszert adtaik. Azután mégis rám hívták a rendőröket. — Miért akarta mégis lenyelni az ezreseket? — Az már az én dolgom. Ha úgy akarom, megeszem a pénzemet. — Es az a rétikul, amit Visegrádon lopott? — Nyitva volt az ablak, hát bemásztam, mert fáztam. A rétikul az asztalon volt, az a csaj, aki ott aludt, felébredt és kiabálni kezdett. Ijedtemben azt sem tudtam, mit csinálok, hát felkaptam azt a holmit, mielőtt kiugrottam az ablakon. — Mivel foglalkozik egyébként? — Otthon vagyok az anyukámmal. Segélyt kapunk attól a hivataltól, ami azelőtt a tanács volt. Beteges vagyok. — A fogdában nem fázik? — Kértem még egy paplant, és adtak. Tudják, hogy ha nem jól bánnak velem, akkor benyelek. — Ez mit jelent? — Szöget, ilyesmit nyelek. Mindig hozzá lehet jutni valamihez. — A paplanon kívül nem volt más kívánsága? — Kértem, hogy értesítsék az anyukámat, mi van velem. Szóltak neki, de még nem jött el hozzám látogatóba. — Vajon miért? — Messze van ez a dutyi. Legutóbb Esztergomban ültem, ott legalább látogattak. Ga. J.