Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-11 / 264. szám
1 ÉVFOLYAM, 238. SZÁM 1991. NOVEMBER 11., HÉTFŐ BUDA.VIDEK BUDAÖRS • EKD • SZAZHALOMB A .T A a PILIS VÖRÖS VAR 6 BUDAKESZI Q BIAI'OR- BÁGY • TÖRÖKBÁLINT • PILISCSABA 8 PATY 8 ZSAMBEK • SOLYMÁR 8 TÁRNOK 8 NAGYKOVÁCSI 8 BUDAJENÖ @ PERBAL 8 TÖK 8 TINNYE 8 ÜRÖM Alapítvány és ami mögötte van A megfelelő út Két esztendeje alakult meg Százhalombattán a Szülök Fóruma, azzal a céllal, hogy védje és érvényesítse a kiskorú gyermekeket nevelő szülők érdekeit. Ma már a Cégbíróság által bejegyzett egyesületi formában működik, oly módon, hogy különböző csoportokban próbálják megvalósítani elképzeléseiket. Szerettek volna létrehozni egy alapítványt is. Csakhogy nem gyűlt össze a megfelelő alaptőke. Hiába volt a kötelezettségi számlán pénz, az nem használható föl az alapítványhoz. Azután találkozott egy szándék, és egy jó célért szerveződő akarat. Baranyi Pálné, a város területi képviselője úgy döntött, egyéves tiszteletdíját felajánlja az alapítványnak. A miértre voltam kíváncsi, beszélgetéssünk elején. A százezer forintnak talán lenne helye a családban is, miért utaltatta az alapítványnak? — Nagyon örülök, hogy Ide került ez a pénz. Aki ismer, az nem lepődött meg a döntésemen — válaszolt. — Ügy éreztem, nem tettem, használtam még annyit, hogy a tiszteletdíjat a magaménak érez- hessem. Eszembe nem jutott, hogy nekem ezért, hogy képviselő vagyok, bármi járna. — Hogyan kapcsolódott be a politikába? — Felnőttek a gyerekek, S volt időm. Jobban odafigyeltem a környezetben azokra a változásokra, amik akkor kezdődtek. Az MDF szervezett egy összejövetelt, amire elmentem. STÜtt elhangzott egy mondat, ami nagyon megfogott. A lényege az volt, hogy az emberekben rejlő tartalékokkal kell számolni. Azután, itt- ott elmondtam a véleményemet. Lehet, hogy volt benne naivitás, de mindig őszinte igyekeztem lenni. Soha nem voltam híve az eszmegyártásnak. Az érdekelt, hogyan lehet segíteni, tenni valamit. így kapcsolódtam be a helyi MDF munkájába. Volt már sikerélményem is, amikor többször visszatértem egy szerintem fontos témára, s a kitartásnak köszönhetően megvalósulhatott. Tervbe vették a városban egy bevásárlóközpont megépítését. Ügy véltem, addig is, míg nem készül el, azon a területen meg lehetne oldani azt, hogy találkozzon a vásárló és eladó. Nem szükséges ehhez semmi különös. Felszórták azt a részt, s működik a piac. Igaz, ez talán nem jó kiíePontosítás A Pest Megyei Hírlap '„Budavidék” oldalán megjelent Iskolai lótérkép című cikk (1991. nov. 7.) utolsó előtti bekezdéséből egy sor kimaradt, így megváltozott a mondat értelme. Helyesen: „A tantestület tagjai óvatosak, féltik az állásukat, .a szülők féltik gyermeküket: ők eddig leginkább a lábukkal szavaztak. A hivatal illetékesei pedig máris valóságos vitustáncot járnak, pedig félnivalója csak annak lehet, aki érdemtelenül — vezetői rátermettség, vagy éppen megfelelő szakképzettség híján — került mostani beosztásába és bizonyította alkalmatlanságát jezés erre, a lényege ez. Olcsón lehet vásárolni, és az egyre növekvő szegényedést látva, tapasztalva könnyíthet valamit egyeseken ez is. Azt hiszem, nemcsak segély kell, de olyan hely is, ahol olcsón juthatnak az emberek különféle árukhoz. Eredménynek könyvelem el azt is, hogy két képviselőtársammal együtt beterjesztett javaslatunkat elfogadták. A kispénzű, egyedülálló nyugdíjasok a fűtési szezon idejére az energiaköltségek ellensúlyozásaként támogatást kaphatnak. Az egészségügyi és szociális, valamint a kereskedelmi ellátási érdekvédelmi bizottság tagja vagyok. Ez utóbbi az üzletnyitási engedélyekkel, javaslatokkal foglalkozik. Az egészségügyi pedig egy kicsit a hivatásom is, csecsemő- és gyermekgondozónő vagyok lassan húsz esztendeje. Nagyon szeretem a gyerekeket, közöttük minden nap hoz valami újat. — Milyen elképzelései vannak? Hogyan kíván mint képviselő megoldásokat találni a gondokra? — Ha hisz az ember valamiben, könnyebb megtalálni a kellő, megfelelő utat is, mely orvosolja azt, ami nehéznek tűnik. A szemléleten is változtatni kéne. Az ember hajlamos azt hinni, mindig valami nagyot kell elgondolni, s azt a célt elérni. Pedig az apró lépések ugyanoda vezethetnek, csak el kell kezdeni. Sok mindenhez pénz szükséges, de van, amihez nem Azt hiszem, Százhalombatta helyzete olyan, hogy itt hamarabb megvalósíthatóak a jószándékú célok. Ahogy, azt hiszem, az sem véletlen, hogy a Szülők Fóruma ebben a városban jött létre. Megvannak az intézmények, a jó ötletek, s a pénz is. Az emberek leikével törődni kell, igény van rá. Csak nehezebb, mert általában zárkózottak. De a tenniakarás, az őszinteség elvezethet az egyénhez. Nincsenek kétségeim, már tudom, mire vagyok képes, mennyit tehetek másokért. Jövőre felveszem a tiszteletdíjat. Azt sajátomnak érzem, mert nyújtottam valamit. J. Szabó Irén Ki tanítja a jövő iparosait? fi ^ fi fi Segítség nélkül Mivé lesz az ipar, ha nem lesznek iparosok? Az utánpótlás kérdése még csak fel sem vetődik az úgynevezett „magasabb” helyeken. Üzemek, gyárak esnek szét, helyettük kft.-k és részvénytársaságok alakulnak, ahol tanulóknak nincs helyük. A kisiparosok sem szívesen vállalnak ipari tanulót, ritka az olyan vállalkozó, mint Asztalos Istvánná pilisvörösvári varrónő, aki hajlandó betanítani egy-egy tanulni vágyó kislányt. — Nem azt kell nézni, hogy megéri-e, vagy sem! A mai feltételek mellett természetesen nem éri meg, de ki fogja folytatni a szakmát, ha senki sem hajlandó tanítani a fiatalokat? Asztalos Istvánná ma is szeretettel és hálával emlékszik vissza sárospataki mesterére, Balogh Jánosáéra, akit csak Emmi néniként emleget. Ö vezette be a varrás — utólag egyszerűnek tűnő — érdekes világába, amit egy konfekcióüzem tanműhelyében talán nem érzett volna át igazán. Mint szakképzett varrónő, Pesten helyezkedett el egy mérték utáni szabóságban. Kipróbálta az albérletet, a lakótelepi panellakást, de szíve mélyén mindig egy kertes házra vágyott, csakúgy, mint a férje, aki szintén Sárospatakról került a fővárosba. Pi- lisvörösváron találtak új otthonra; „a” kertes házra. Asztalos Istvánná egy ideig még Pestre járt dolgozni, de közben — 1988- ban — kiváltotta az ipart. Kezdetben csak másodállásban varrt otthon. Ahogy megismerték a környéken, szinte rögtön kérni kezdték, hogy fogadjon tanulót. Még azon az őszön vállalt három érettségizett lányt, és főállású vállalkozó lett. Persze itt sem kínálták tálcán a sikerélményt: — Hármuk közül csak Pletyka és valóság .Miért késik a gáz? Itt a tél, de még nincs meg az ígért gáz — panaszkodnak azok a pilisvörösváriak, akik abban reménykedtek, hogy október közepétől gázzal fűlhetnek. „Arról volt szó, hogy október 15-re a teljes gázhálózatot kiépítik! Nekünk megvan a csonkunk, mégsem tudjuk bevezetni a házba, mert nem szerelték fel a gázórát — mondta a napokban egy Templom téri lakos. — Most meg azt olvasom az egyik helyi újságban, hogy szerezzem be a tüzelőt, mert nem lesznek kész február előtt. Holott ismerek olyanokat, akiknek a Tigáz már felszerelte a gázórát, pedig ők is a második ütemhez tartoznak.” Szauter Rudolf országgyűlési képviselő is telefonált a szerkesztőségünkbe ebben az ügyben, bár öccse a gáztársolás intézőbizottságának tagja. Hogy ki miért értette félre a társulási szerződésben leírtakat, nem tudni. A tavaly október 18-án keltezett dokumentum szerint: „a gáztársulás II. ütemének befejezési határideje 1931. október 15. A műszaki átvétel után a társulás a Gázszolgáltató Vállalatnak (Tigáz) adja át üzemeltetésre a gázvezetéket.” Ebből világosan kiolvasható, hogy az eredeti határidő sem a házba való bevezetésre és az üzemeltetés megkezdésére vonatkozott. A késedelem okairól Grószné Krupp Erzsébetet, a gáztársulás intézőbizottságának elnökét kérdeztem. beszélgetésünkön az intézőbizottság több tagja is részt vett. Mint megtudtam, ez a gáztársulás Pilis- vörösváron már a második. Az első mögött ott állt a tanács, így lényegesen több segítséget kapott, ezzel együtt tévednek, akik azt állítják, hogy ők nem csúsztak az ígért határidővel. Az I-es ütemben Pilisvörösvár egyharmadát, mégpedig a belső, sűrűn lakott részeket látták el gázzal, ezért a második társulás a megmaradt kétharmadot vállalta. Hozzájuk kerültek a nagy telkes, ritkán lakott és „féloldalas” utcák, valamint azok a kis közök, melyek a rendelkezésükre bocsátott térképeken nem szerepeltek, ezekre később kellett kiegészítő terveket készíteni! A fenti körülmények mind a határidő- csúszást, mind az I-es ütemnél magasabb árat indokolják. Vállalt munkájuk 95 százalékát elvégezték. A gáz-. vezeték kiépítésének végső határideje november 30., ezután veszi át a Tigáz, hogy megadja a használatbavételi engedélyt és felszerelje a gázórákat. Még egy lényeges körülményt meg kell említenem. Az intézőbizottság tagjai, beleértve az elnököt is, kenyérkereső foglalkozásuk mellett délutánonként, esténként és hétvégeken bonyolítják ezt a kilencven- egynéhány millió forintos beruházást. Annak ellenére, hogy az önkormányzati hivatalban hetente háromszor ügyeletet tartanak, gyakran keresik fe! őket otthonukban, munkahelyükön, megállítják őket az utcán, magánéletüket szinte átitatta a gázügy. Persze leginkább személyes panaszokkal jönnek, mint ottjártamkor is. Személyes ügyekben tehát fel tudják keresni az illetékeseket, de alapvető információkat pletykaszinten terjesztenek. Nem csodálom, hogy az elnök asszony családja már hallani sem akar a gázról, ki sem szabad otthon ejteni ezt a szót. Ha jól emlékszem, „paradicsommal” helyettesítik! rác liner Edit Hogyan illesszük a bélést? Ezt is me? kell tanulni (Hancsovszki János felvétele) egy akart igazán varrónő lenni, ő vette komolyan a szakmát. Azóta már egyikük sem varr. Aki varrónőnek készült, jelmezkölcsönzőben helyezkedett el, de nem bírta két hónapnál tovább. Egyedi darabokat szeretett volna varrni, ott azonban ilyesmire nem volt lehetőség. Most az önkormányzati hivatalban dolgozik. Két évig nem vállalt tanulót, de idén szeptembertől újra van egy elsős tanítványa: — Csöndes, szorgalmas, tanulni vágyó kislány. Már megvarrt egyedül egy mellényt, ezen a héten béleli. — ön a szakmájában mester, de a pedagógiában — papíron — nem szerzett jártasságot. Hogyan fog hozzá a tanításhoz? Hogy építi fel a tantervet? — Az új tanulót először megismertetem a gépekkel, kioktatom a balesetvédelmi tudnivalókra és megmutatom az alapműveleteket. Először kis anyagokon gyakoroltatom vele a varrásfajtákat, aztán jönnek a nagyobb munkák. Év elején megkaptam a szakmunkásképző iskola tantervét, ahhoz igazodom. — Milyen támogatást, segítséget kap azért, mert tanulókat vállal? — Annyit, hogy havi ezer forintot leszámolhatok az éves jövedelmemből, viszont én fizetem az ösztöndíjat, a társadalombiztosítást és az ebédhozzájárulást, harmadikban ez már meghaladja az ezer forintot. — Az iskola milyen segítséget nyújt? Mennyire működnek együtt? Behívják például nevelői vagy szülői értekezletre? — A tanterven kívül gyakorlatilag semmilyet. Hiányolom is, nem ártott volna például, ha egyszer behívnak a tanműhelybe megmutatni, hogy ott mit tanulnak a gyerekek, legyen mihez igazodnom. — Ilyen körülmények között nem csoda, hogy kevesen vállalnak tanulót. Se szakmai segítés, se anyagi ösztönzés. Tervezi-e, hogy továbbra is vállalja a „mester” hálátlan szerepét, vagy a mostani tanulója az utolsó? — Ügy terveztem, hogy egy tanműhelyt építünk a házunk elé (fölé egy divatszalont), de lekéstem a Start-hitelt, már több, mint három éve, hogy kiváltottam az iparengedélyt. A meglevő műhelyben három tanulónál többet nem tudok foglalkoztatni. Szeretném úgy megoldani, hogy minden évfolyamból egy- egy gyereket taníthassak. Pachner Edit Százhabiühaita múll A helyi kisipart Százhalombattán 1-2 cipész, kádár, kovács, néhány kőműves képviselte. A kereskedelmet — néhány zsidó kiskereskedőn kívül a Hangya Szövetkezet bonyolította, mely 1908-ban megalakította a helyi Fogyasztási- Ertékesitö-Beszerzö Szövetkezetei 120 taggal. A szövetkezet hamarosan vendéglőt és vegyesboltot nyitott. A 20-as években alakult meg a tejszövetkezet felvásárlóhellyel együtt. A faluban posta, takarékpénztár és hitelszövetkezet is működött. A lakosság a második világháború végéig igen alacsony életszínvonalon élt, rossz volt a lakáshelyzet is. Egyre több család kényszerült a hegyoldalba vájt úgynevezett putrilakásokba. Elemi iskola 1822-től működött a faluban, de csak kevesen végezték el a hat osztályt. Ritkaságszámba ment, hogy valaki az érdi polgári iskolában folytatta tanulmányait. A művelődésre, szórakozásra vágyó ifjúság 1921- ben megalakította az Ifjúsági és Testedző Egyletet. Ezen belül működött leány- egylet, legényegylet, dalárda, varrókor, színjátszó kör. Az egylet 1933-ig egy roskatag parasztházban működött. Ekkor a falu fiataljai és öregjei összefogtak. megvásárolták a Mat- ta-féle gőzmalmot, lebontották és anyagából felépítették társadalmi munkában a kultűrházat, a mai óvárosi mozi épületét. A még élő öregek nagy szeretettel emlékeznek vissza ezekre az időkre, szivesen emlegetik a színjátszó kör előadásait, a próbákat, a szüreti mulatságokat. A népszínműveket maguk tanulták be — általában a tanító vagy a plébános vezetésével —, sokat próbáltak, maguk varrták a jelmezeket. Gyakran a környező falvakban is szerepeltek, s versenyeztek is egymással a különböző színjátszó körök. A II. világháború idején az élet megnehezült. — d — BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Deák Attila. O Munkatársak: J. Szabó Irén és Pachner Edit. ® Fogadónap minden hétfőn 14—17 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi B. u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-4761, 138-4W57.
