Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-11 / 264. szám

A kínálat meghaladja a keresletet Karácsonyváró regösök Úszó aréna egy hétig Cserkészparadicsom (Folytatás az 1. oldalról) A kulturált viadalról a rendezők cseles módon a Tomkins komolyzenei ének* együttes felléptetésével is gondoskodtak. Nyilván az* zal a sanda szándékkal hív­ták meg a vitára Tomkin- sékat, mert ugyan ki merne a másikkal adtateremtet- tézni vagy nyakkendő- markolászásig merészkedni Palestrina vagy Lassus ne­mes hangzatai közepette. Az esti események előtti várakozásteli percekben kértem a hajó gazdasszo­nyát, László Zsuzsa me­nedzsert, a Magyar Prog­ramiroda munkatársát, összegezze tapasztalatait. — Bár sokan eljöttek, de fájlaljuk, hogy éppen azok maradtak távol, akikre a legjobban számítottunk. Nem láttuk itt sem a mér­tékadó pártok hivatalos képviselőit — elsősorban az SZDSZ-re és a Fideszre vártunk —, sem a parla­menti képviselőket. Persze lehet, hogy inkognitóban, maszek látogatóként azért idehozta őket a kíváncsi­ság ... Mindössze egyszer, a Fidesz egyik vezetője képviselte pártját az egyik vitánkon. Ez meglépő ‘ kö- vetkezleiésekhez vezetett minkét. A Fidesz .-képvise­lője ugyanis azt mondta, hogy náluk pártfegyelem van, s ha a pártjak. akár igennel, akár nemmel sza­vaz, a tagságnak követnie kell a pártja döntését. Le­het, hogy a többi párt is ilyen megfontolásokból ma­radt távol hivatalosan? —Kik állnak az E.vpo- hajó mögött? — Nyilván az igennél szavazók, tehát a vállalko­zók különféle országos szer­vezetei, a kamarák jó ré­sze, az idegenforgalom és a közlekedési vállalatok szin­te teljes egészében, akár­csak a legnagyobb színhá­zak és a zenei intézmények. Aligha véletlen, hogy a Madách és a Nemzeti Szín­ház sok segítséget adott a hajó berendezéséhez. Tá­mogatónk volt még az épí­tészszakma és a könnyű­ipar, mindkettő megrende­léseket, új beruházásokat remél az Expótól. — Ahogy szavaiból kive­szem, ön egyértelműen a pártolók Icözé tartozik. Mi­vel érveltek az ellenzők? — Főleg azzal, hogy a világkiállítás ötlete még a pártállamban született, s ezért átgondolatlan, ráfize téses lesz ez is, akárcsak a többi elrontott, régi nagy­beruházás. Lehurrogták a Déli összekötő vasúti híd mellett építendő új híd ter­vét, mondván, nincs rá pénz. Holott oszt rá k gazda sági szakemberek szerint, ha egy új beruházáshoz a teljes összeg húsz százaléka együtt van, már megtérül a befektetés. A világkiállítás­hoz ennyi összejött. Ráadá­sul égetően szükség lenne egy új Duna-hídra. nem­csak a közlekedési gondok enyhítése miatt, hanem mert a régiek katasztrofáli­san elöregedtek. Magyar szakemberek szerint pél­dául két év múlva le kell zárni a Szabadság hidat, annyira veszélyessé válik. Akárhogy döntünk is majd a népszavazáson — remé­lem, mégis lesz ilyen de­cemberben —, egy biztos: tanulnunk kéne a nullen níum példájából. Az sem volt fölösleges, az sem voll kidobott pénz. K. K. Országos cserkésztalálko­zót rendeztek a hétvégén Szigethalmon. A vasárnap befejeződött eseményen csaknem háromszáz fiatal vett részt, egyharmaduk Pest megyéből érkezett. Az összejövetelnek a Regösta­lálkozó címet adták, ezzel is utalva céljára: még az ünnep előtt megtanították minden egyes cserkészcsa­pat egy-egy képviselőjét ar­ra, hogyan tegyék meghitté, bensőségessé a karácsony estét. A regös!alá!hozóról hazatérve csapatuk tagjai­nak továbbadják az ott hal­lottakat, megtanítják őket a karácsony széppé varázso- lásának művészetére. Ml teheti meghitté ez ünnepet? Természetesen el­sősorban a szeretet, amely az embereket ezen a na­pon összefűzi. De legalább ennyire fontosak a kísérd kellékek; a szép ének és a kedves díszek. A regösta- lálkozó három napján eze­ket tanulgatták a fiatalok. Volt ott népi és regös­ének, karácsonyi dalok, és a ma már sajnos egyre rit­kább kántál ástanítás. Aki alcart, a táncházi körbe állt be. Aki a kézügyességét akarta próbára tenni, az a gyöngyfűzés, fafaragás, mézeskalács- és karácsony­fadísz-készítés vagy az ugyancsak elfeledett sza­loncukorfőzés és -készítés közül válogathatott tetszé­se szerint; akár mindegyik­be belekóstolva. Szorgoskö- dósukat a helyi Aranykéz kézműves kör is segítette. (Erdősi Ágnes felvételei) EG YRE_ SZOROSABB A KA PCSOLA T A gazdákhoz visszatérő földek Erdélyben Erdélyben megelevene­dett a múlt. Az elsőként még 1844-ben megalakult Erdélyi Gazdasági Egyesü­letet 1990-ben utódtestvére, a Romániai Magyar Gaz­dák Egyesülete követte. Ér­dekvédelmi szervezet ez a javából — tudtuk meg Máthé Lászlótól, az RMGE titkárától. A végzettségét tekintve agrármérnök egy olyan szervezet élén tevé­kenykedik, amelynek cél­ja, hogy a hosszú évtizedek után újra földhöz jutó pa­rasztság megtalálja számí­tását a földművelésben és állattenyésztésben. Ismeretlen az aranykorona Véget ért egy korszak. Megszűnt a szocialista, kol­hoz típusú mezőgazdaság, hogy átadja helyét a ma­gán- és az új, nyugati min­tára szerveződő szövetke­zeti tulajdonnak. Természe­tesen felvetődik a kérdés, hogy ha nem váltak be a közös gazdaságok, akkor majd a magántulajdon ké­pes lesz-e rövid idő alatt látványos eredményeket produkálni. Másrészt kik kapják meg a földet és melyiket, hiszen Erdély­ben a mai napig sincs a földnek minősített értéke, tehát ott ismeretlen az aranykorona szerinti nyil­vántartás. Elhangzott, hogy az RMGE támogatja a nyu­gati típusú munkásszövet­kezetek megalakítását. En­nek csirái már nyomon kö­vethetők, különösen a fel­dolgozó szektorban. Egyéni gazdálkodók ötven-száz, míg a munkaszövetkezetek félezer hektáron is meg­valósíthatják elképzelései­ket, ha erre adottak a le­hetőségeik. Annyi bizo­nyosra vehető, hogy a nagybirtokokat nem adják vissza. Erdélyben is gond, de Románia-szerte az, hogy még mindig nem született meg az új földtörvény, amely szabályozná a tulaj­donviszonyokat. Viszont már folynak a földmérések, s december 31-re megala­kulnak a földosztó bizott­ságok. Az RMGE titkára el­mondta, náluk is nehézsé­geket okoz, hogy a föld­igénylők között sok az idős, magatehetetlen ember, akikben jószerivel már csak a nosztalgia él a föld­művelés iránt. Az alakuló, születendő földtörvény ér­telmében magángazdáknak 10 hektárig adnak vissza földet, s ebben egy hektár­nyit erdő formájában igényelhetnek. Amire áldozni kell Máthé László szólt arról is. hogy változatlanul lé­teznek a gépállomások, amelyeknek a 95 százaléka még állami tulajdonban vám, de már alakulnak ezen a területen is a keres­kedelmi társulások. Aki­nek nincs gépparkja, ter­melési eszköze, az kényte­len igénybe venni ez utób­biak szolgáltatásait, ame­lyek igen drágák. Marad tehát a hagyományos— ka­pával, ekével, kaszával —- földművelés, amelynek ért­hetően szerény a gazdasági haszna. A tehetősebbek már vesznek kisgépeket, traktorokat. Ezeknek az ára magyar pénzben 350 ezer forint körüli. Nagy választék azonbam nincs, csak román, gyártmányú gépek kaphatók. is Szavalt használva, szal­más gabonából önellátó ez a társaság. Az ez évi ter­més minőségileg gyengére sikeredett. Ráadásul még október elején is közel 20 hektárnyi árpa, illetve bú­za várta, hogy learassák! Nincs pénz a legalapve­tőbb, a föld termőképessé­gét javító anyagokra, köz­tük a műtrágyára, s mint megjegyezte, mielőbb el kell dönteni azt, hogy ele­gendőek lesznek-e a 20 mázsás hektáronkénti ho­zamok hagyományos ter­mesztéssel, vagy pedig 50 mázsányit kívánnak beta­karítani, de arra áldozni kell. Szerencsére a vető­mag rendelkezésükre áll az őszi munkákhoz. Az állattenyésztésben jó­val biztatóbbak a kilátá­sok. Ebben a térségben már három évszázada nagy hagyományai vannak a szarvasmarha-tenyésztés­nek. A Maros és az Olt fel­ső szakasza, valamint a Küküllök és a Nyárid vi­Drágulnak a tejtermékek Január elsejétől várha­tóan mintegy 10 százalék­kal megdrágulnak a tej- és tejtermékek, miután meg­szűnik központi ártámoga­tásuk — közölték az MTI érdeklődésére a Földmű­velésügyi Minisztérium­ban. A közgazdasági főosztály illetékese szerint azonban még nem lehet tudni, hogy a tejipar mekkora áreme­lést tud majd érvényesíte­ni, mert a kínálat jelenleg is meghaladja a keresletet. Annyi azonban bizonyos, hogy a tejnél literenként 2,50, a vajnál és az étkezé­olw si tehéntúrónál kilónként 57, illetve 18,80 forintos tá­mogatás megszűnésével kell számolni. A legrászorultab­bak ugyanakkor várhatóan 1992-ben is szociális tejje­gyet kapnak, hogy megvá­sárolhassák az alapvető élelmiszereket. Január elsejétől a tervek szerint már nem maximál­ják 20,40 forintban a fehér kenyér árát. Ennek az in­tézkedésnek azonban alig­ha lesz árfelhajtó hatása, ugyanis a sütőipar már ma is alig küld ilyen kenyerét a boltokba. Csak lesz Csömörön csatorna Szennyvíztó a falu alatt A szennyvízelvezetés szempontjából Pest megye, az el* maradottak közé tartozik. Elmondható ez annak ellené­re, hogy évek óta folyamatos a lakosság puinpolása: fi­zess be ennyit, vagy annyit, és majd lesa csatornád, tel»- fonod, gázod. F.tv volt, hogy építsünk együtt közműve­ket. Építettünk is. hol több. hol kevesebb sikerrel, s ifi*» ez valamennyi effajta beruházásra. A múlt szemléletét, a mi­nap egy polgármester esz­telennek és etikátlannak nevezte. Ugyanez a polgár- mester jelenleg azon mun­kálkodik, hogy falujában épüljön csatorna. Hogyan képzelheti, ha nem a régi, beidegződött módon? Erre a kérdésre akkor adta meg a választ, amikor rutinsze­rűen afelől érdeklődtem, mennyi a lakossági hozzá­járulás ma egy csatornahá­lózat kiépítésénél. — Ezt nem kellett volna kérdeznie. Hiszen jelenleg még mi sem tudjuk. Ügy dékének mezőgazdaságában foglal el jelentős helyet a tehéntartás. Ezeken a vi­dékeken a nevezetes sie- mentáli szarvasmarha vált a legjelentősebb húzóága­zattá. A mai napig adott irántuk a külpiaci, főleg olasz és török érdeklődés. Őrzi rangját a cukorrépa­termesztés is, hiszen már a múlt század végén mű­ködött Maros megyében két cukorgyár. Szobi szörp Maros megyében Az RMGE egyre szoro­sabb kapcsolatokat épít a Mezőgazdasági Termelők Pest Megyei Területi Szö­vetségével. Gyakoriak a szakembercserék. Több Ma­ros megyei agronómus, ag­rárértelmiségi kereshette fel Pest megye mezőgaz­dasági nagyüzemeit. Ered­ményes tárgyalások folynak a kereskedelmi együttmű­ködés mielőbbi elindításá­ra. Remény van arra, hogy a Szobi Szörp Rt. termékei is jelen lesznek az erdélyi üzletek polcain. Máthé László a beszélge­tés végén utalt arra, hogy a közeledő helyhatósági vá­lasztásokon az RMGE szí­neiben indulók is szeretné­nek eredményesen szere­pelni. Annál is inkább, mivel a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének eled­dig már közel hetven köz­ségben vannak szervezete5 s a tagok száma emelkedik Gyócsi László vélem, minden közmű épí­tésénél nagy visszatartó erő, hogy ezzel kezdik; fi­zessetek, polgártársak. Mi ügy képzeljük, hogy csak a munka oroszlánrészének el­készülte után kérünk pénzt. Akkor is csak részletekben, mert a lakosságot már nem lehet tovább terhelni. A hi­vatalnak lehetőségeihez mérten meg kell előlegez­nie a költségeket, s az em­berek részletekben, tíz év alatt majd valahogy vissza­fizetik. Hangsúlyozom, ez még csak terv —, hallhat­tam Bátovszky György pol­gármestertől. . S a falu, ahol elkészültek a szennyvízelvezetés tanul­mány- és kiviteli tervei, Csömör. Az a Csömör, amelyről néhány évvel ez­előtt azt írtuk, szennyvíz­tavon úszik. Olyan sokan engedték az udvarukon le­vő kutakba a szennyvizet, hogy az minden települést felülmúlt. Akkor tehetetlen volt a tanácsi vezetés, a büntetések sem vezettek eredményre. A helyzet ma sem jobb, mint mondta a polgármester, hiszen szem­léletbeli változásra volna szükség. Amíg az emberek nem érzik a felelősségüket. s nem vigyáznak meglevő értékeikre, a kutakra és a vízkészletekre, addig nem várható gyökeres változás. Csömörön a tervek ké­szek. A település teljes csatornázása, úgy tűnik, három évig is eltarthat. Az első ütemben az önálló tisz­títókat kell megépíteni, az­után a gerincvezetéket, majd a bekötésekre kerül sor. A beruházás a jelenle­gi számítások szerint 450 millióba kerül. A testület kért állami céltámogatást, és mint mondták, ezért fo­hászkodnak, mert csak úgy tudják a nagy munkát el­végezni. á. m.

Next

/
Thumbnails
Contents