Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-08 / 236. szám
I. ÉVFOLYAM, 210. SZÄM 1991. OKTÓBER 8., KEDD BUDA.VIDEKI BUDAÖRS • EKU • SZAZUALUMBA.'TA • PILIS V OKOS V AR • BUDAKESZI • BIATOR- BAGY • TO BÖK BÁLI NI • PIL1SCSABA • PATY • ZSAMBÉK • SOLYMÁR • TÁRNOK I • NAGYKOVÁCSI • BUDAJENO • PERBAL • TÖK • TINNYE • (ÍROM Kötődés az anyanyelvhez A malmok már eltűntek Napbarnított, markáns arcú bácsi szól a kapuját nyitó Ilavelka József képviselőnek szlovákul. O magyarul válaszol. Gyanakszom, talán nem szabad értenem valamit? Dehogy! — mosolyog a képviselő. Ő nem tudhatja, hogy maga nem beszéli a nyelvünket. Itthon is milliószor előfordul, hogy a lányaimmal Bzlovákul kezdünk beszélgetni, aztán magyarul folytatjuk. , Pilisszentkereszt az ötvenes évekig színtiszta szlovák falu volt, a 60-as években kezdődött a nyitás, elsősorban a vegyes házasságok révén. A falu eredeti neve: Mlynky, maimocskát jelent. Valamikor sok vízimalom állt a gyors folyású hegyi patakok mellett. Aztán a malmok sorra eltűntek, s a falu a templomról kapta új nevét, melyet a szent keresztnek szenteltek. — Minket — szerencsére — mindig elkerültek a történelmi viharok. Itt soha senki nem akarta visszaszorítani vagy tiltani az anyanyelvi oktatást. Hittant is mindig tanítottak, nem is a templomban, hanem az iskolában — mondja Havelka József. — Nálunk igen erős a valláshoz és az anyanyelvhez való kötődés. A gyerekek már az óvodában tanulják a szlovák nyelvet, az általános iskola felső tagozatában egyes tantárgyakat szlovákul tanulnak. Hogy mennyire igaz, amit a falu korábbi elszigeteltségéről mondott, bizonyítja például, hogy ő maga egy szót sem tud oroszul, mert hetedikes volt már, amikor a hatvanas évek közepe táján ez a nyelv itt is tantárgy lett. Harminc év után újra váltani kall. Az orosz helyett angol és német nyelvet javasolnak, bár a polgármester szívesebben hal- lana francia szót. — Tulajdonképpen van is alapja, mert azt a Xí. szá. zad körül- épült» kolostort, amit a falu mellett tártak fel, ciszterciták alapították, ők pedig állítólag Francia- országból érkeztek; Erről a papunk többet tudna mondani. • Havelka József lakásának ablakából egészen Budapestig ellátni, ha szép az idő. Gyönyörű a táj. Igazi, turistaparadicsom lehetne ez a falu. Dobogókő hét kilométer, de innen is indulnak turistautak; ha félig vissza is temették, látni valamit a cisztercita kolostorból (a kőtárat a plébánia udvarán lehet megtekinteni), ahol — az alapítólevél másolatának kiegészítő megjegyzése szerint — Gertrudis királyné nyugszik. — A környező falvakhoz hasonlóan itt is elég sok a víkendház. Mennyire vonzza ez a betörőket? Van-e a faluban önvédelmi csoport? — Pilisszentkereszt alapjában véve egy csöndes, nyugodt kis falu, kevés a betörés. Ennek ellenére messze elsőnek mi alakítottunk önvédelmi csoportot, még tavaly. Nagy volt az érdeklődés, az alakulóülésen negyvenen jelentkeztek. Kezdetben kétórán- ként tudtuk váltani az éjszakai ügyeletet, de ahogy csökkent az érdeklődés, egyre nehezebb volt beosztani a járőrözést. Végül, amikor már csak öten maradtunk, megszüntettük a csoportot. Most alakul újra. Kocsiba ülünk, végiggu- ! rulunk a falun. A képviselő úr, mint egy hivatásos ide- - genvezető, mutatja meg a nevezetességeket, a templomot, az oktatási központot, a készülő szállodát. A pataknál, ahol sajnos már : nincs egyetlen vízimalom sem, említi, hogy a falunak régen milyen finom kristálytiszta ivóvize volt. — Az Arany-forrásból kaptuk a vizet. Sajnos később a Duna vizét vezették fel, ami korántsem olyan jó ízű. Visszakanyarodunk az épülő új, háromcsillagos szálloda elé. Bár az árait még nem ismerem, úgy sejtem, nem kifejezetten kispénzű, bakancsos turisták zsebéhez méretezik. Remélem, rájuk is gondol majd valaki, említem aggályaimat Havelka Józsefnek. — Itt nagyon vendégszerető légkör uralkodik. Ünnepeken, búcsúkkor mindig megtelik a falu vendégekkel, szinte nincs olyan ház, ahol ne szállásolnának el rokonokat, ismerősöket, barátokat. Pachner Edit Megóvták a zongorát a szélfúreszeléstől Fésűn lehet muzsikálni? De még mennyire hogy lehet! Emlékezzünk csak a gyerekkorunkra. Más sem kellett hozzá, csak egy fésű a rátett cigarettapapírral, s máris kész volt az isteni pofagyalu. Két fedővel cintányérozni is lehetett hozzá, a dob meg fölfordított fazék volt, azon vertük a macskazenéhez a taktust. Az ilyesfajta macskazenekar rémétől félve — persze félig tréfásan, félig komolyan — évtizedek óta nagyjából ezen siránkoznak az állami zeneiskolák tanárai. Millió aggasztó anyagi és fenntartási gondjuk közepette, amely a zeneiskolákat sújtja, az is nyomasztó, hogy kevés az iskolákban a hangszer, s ami van, az is ócska, felújításra vagy cserére szorul. A hangszerekkel tavaly még kellően ellátott érdi zeneiskola négyszáz diákja ha ezentúl nem is szorul fésűre, meg fedőre, azért ettől a tanévtől mindenképpen harmadával kevesebb hangszeren játszhat, mint a múlt évben. A megcsappanás oka, hogy az érdi zeneiskolából kivált a pilisvörösvári és a solymári tagozat, s a távozók vitték magukkal a hangszereket. Ilyesfajta válásnál ugyan hogy lehet igazságosan osztozkodni? Milyen arányban vigyék szét az egyébként állami tulajdonban, de az önkormányzat kezelésében lévő nagybecsű és igencsak borsos árú hangszerpark darabjait, a zongorákat, a hegedűket és a többit. A kérdés korántsem költői, hiszen ma már Budakeszi Márai munkássága A budakeszi Erkel Ferenc Művelődési Központban a korábbi években hasztalanul próbálkoztak olyan irodalmi-történelmi értékek bemutatásával, amelyek kevésbé voltak ismertek, vagy netán nem feleltek meg a „hatalom” ízlésének. Most viszont a bőség zavarában úgy érzik, sok helyen nem válogatnak a „kínálkozó” lehetőségekben és a kevésbé igényes műsorok is helyét kapnak. Dicsérendő, ha egy település — ha átmenetileg is, de — dacol az érdeklődés hiányával és megmarad eredeti célkitűzése mellett: színvonalas, maradandó értékekkel nevelni, szórakoztatni. A budakesziek mindezek szellemében október Iáén, 19 órakor egy különlegesnek ígérkező esten ismerkedhetnek meg az itthon sokáig betiltott Márai Sándor munkásságával. Az „Egy polgár vallomásai” címet viselő előadást Udvaros Béla rendező mutatja be, közreműködik Márai Enikő, az író unokahúga és Szokolay Ottó, a Nemzeti Színház tagja. egy viseltes zongora is százezreket érhet, a jobb márkájú pianínó ára is a százezer felé ballag, egy kitűnő oboa vagy fuvola pedig háromszázezret is megér. Az osztozkodás gordiuszi csomóját egy huszárvágással szelte nem is két-, hanem háromfelé az érintett települések három polgár- mestere. Miután hajszálpontosan úgysem lehetett volna igazságosan szétosztani a vagyont — elvégre a zongorákat sem lehet háromfelé fűrészelni holmi képmutatóan ostoba igazságosság jegyében — helyette egyszerűen megegyeztek, hogy Pilisvörös- vár és Solymár azokat az érdi hangszereket kapja, amelyek a legutóbbi leltárkor éppen náluk voltak, amelyeket amúgy is az ottani gyerekek használtak. Ez a fajta salamoni osztozkodás persze azzal járt, hogy az érdi zeneiskola most kissé kifosztva érzi magát, bár gyakorlatilag nem erről van szó. Az ott tanító huszonöt zenetanárban mégis sajgó nyomot hagyott a kényszerű válás és az osztozkodás. Megrövidítve érzik magukat. Henkelné Czenner Katalin, az ottani zeneiskola igazgatója ugyan elfogadja a hármas polgármesteri egyezkedés és megállapodás nyomán született döntést, de valójában hiányoznak neki az átpasszolt hangszerek. Most ismét ugyanúgy hiánycikk Érden a zongora, a vonósok és a fúvósok, mint korábban hosszú évekig. Ha ágytól-asztaltól szépen válik a házaspár, még a legméltányosabb osztozkodás nyomán is, ugye hogy marad egy kis tüske? — kk — j Százhalom ba t tai Lakossági találkozó Lakossági találkozót tartanak október 10-én Százhalombattán dr. Kovács László országgyűlési, Bárányt Pálné és dr. Nagypataki Gyula települési MDF-es képviselők, valamint a párt által támogatott Ho- dur Jenő települési képviselő. Egyesztendős tevékenységükről számolnak majd be a találkozón, s válaszolnak a lakosság kérdéseire. Mindenki jól járt Cserebere Még nyáron kezdődött. Azóta egyre bővült, gyarapodott, terebélyesedett Százhalombattán, a „cserebere szolgálat”. Mivel úgy tűnt, a kezdeményezéssel BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Deák Attila. 9 Munkatársak: J. Szabó Irén és Pachner Edit. © Fogadónap minden hétfőn 14—17 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi B. u. 6. Pf.: 311. ír. sz,; 1446. Telefon: 138-4761, 138-4867. mindenki jól járt, most már ügyeletet tartanak a szervezők, minden kedden és pénteken, a művelődési központ egyik termében. Ide várják azokat a holmikat, ruhákat, játékokat amit már kinőttek, vagy meguntak egyesek. Másoknak ugyanis ugyanezen darabok használhatóak lehetnek. Bővíteni is szeretnék a csereberére felkínált választékot a szervezők. Ügy vélik, műszaki cikkek iránt szintén lenne érdeklődés, csak ezt is el kéne kezdeni. Továbbra is várják az érdeklődőket mindenféle ajánlattal, használati -eszközökkel. A falu múltjából A falu gazdái között fel nem osztott különböző rendeltetésű földeket a közbirtokosság kezelte. Ezek közül különös jelentőségű volt a legelőtársulat, mely- lyel csaknem minden magyar faluban találkozhattunk. Ezt egy tagban szakították ki a földdel rendelkező jobbágyok számára. Nem osztották fel, hanem az egykori jobbágyteleknek megfelelően legelőrészeket állapítottak meg belőle. Ebből mindenki szántóföldje nagysága szerint részesült, és ennek megfelelő mennyiségű állatot hajthatott ki legeltetni. Az egykori zsellérek, a későbbi szegényparasztok így elestek a legeltetés lehetőségétől. illetve helyenként magas bért kellett azért fizetniük. A társulat tagjai a legelő fenntartására, a kutak tisztítására, különösen pedig a pásztorok bérére bizonyos évenkénti pénzösszeget adtak össze. Ebből fizették az öreggazdát, akit később elnöknek mondtak, továbbá a legelő-, illetve pusztagazdákat, akik a legeltetés rendjére közvetlenül felügyeltek. Emellett még pénztárost és a legelő nagyságának megfelelően háromévenként több bizottsági tagot választottak. A legelőtársulat az év végén a legalkalmasabbnak ígérkező jelentkezőkből választotta ki a pásztorokat, akik fizetésükön kívül minden jószág után meghatározott természetbeni járandóságot kaptak a tulajdonosoktól. Az erdőbirtokosság végső formája ugyancsak a jobbágyfelszabadítás után alakult ki, amikor a földesúri és a paraszti erdőket elkülönítették egymástól. Az utóbbiakat is egyben tartották, mert ezt az állam is szorgalmazta, hiszen ahol szétosztásuk megtörtént, az csakhamar az erdők teljes pusztulásához vezetett. A részesedés arányát a földbirtoknak megfelelően osztották fel, amit később attól függetlenül is lehetett adni-venni. Az ilyen erdőjog a kitermelés hasznában való részesedése, illetve ennek megfelelő természetbeni juttatást biztosított a tulajdonosnak. Az erdőbirtokosság élén az elnök, korábban erdőbíró állott, aki a gazdák segítségével, de mindig a többség határozata alapján döntött a kitermelésről, az újratelepítésről, a különböző hozzájárulások mennyiségéről. Munkájukat az állam, az erdőigazgatási szervek ellenőrizték s irányították. (Deák) Vidéki nyugalom Egyedül álldogálok a pilisvörösvári főtér buszmegállójában. Tekintetem élvezi a szabad teret, nem botlik pár méter után szürke falakba. Szelíden alkonyodik. Az ég kékjébe lila árnyak úsznak, a felhők alja szürkévé szomorodik. Távol erdő borította hegyek vonulata, közelebb barátságos, földszintes házak, föléjük magasodó fákkal, lombjukat az élénkülő szél finoman borzolja. Ez még hamisítatlan vidéki nyugalom, gondolnám, és mélyet lélegeznék az erdők felől érkező ózondús levegőből, ha nem előttem kúszna el a 10-es út — durván kettévágva a falut — rajta rohanó autókkal, kamionokkal, motorkerékpárokkal. Sokszor egész konvojok dübörögnek tova. Nehogy véletlenül egy órácskára is honvágyam legyen, „biztosítják” számomra finom, kipufogógázzal telített, hamisítatlan pesti levegőt! (pachner) Püisverösván labdarúgók A megyei I. osztályban játszó pilisvörösvári labdarúgócsapat az eddigi őszi fordulókban megérezte a korábbi gólgyáros Turpisz hiányát. A jelen hálózörgető ugyanis abbahagyta a játékot. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az első hat meccs után negatív volt a gárda gólkülönbsége: 5-7. Egyben bebizonyosodott az a tétel: jó az ifi a háznál. Stocker, az ifjúsági bajnokcsapat felnőttekhez előrelépett gólkirálya szerezte az egyenlítő találatot a Nagykáta ellenében. Az ifiknél szerencsére nincs gólínség. Ök 21-szer vették be a kaput, csupán egyszer zörgették meg hálójukat. A rekordgyőzelmet még a nyitányon aratták, 6-0-ra verték a Nagykőröst. A középcsatár Horváth jeleskedik elsősorban, 8 góllal iratkozott fel. Emellett Szép és Pfeiffer játékát emelte ki Steckl János, az ificsapat edzője. Szauer kapuját, mint a korábbi 21-1 mutatja, nagyon nehéz bevenni. Serdülőcsapatuk a Buda—Szentendre összevont körzetben játszik, s ők sem maradnak adósak a háló- zörgetéssel. A Biatorbágyot 8-1-re, a jóképességű szentendrei csapatot pedig 5-2- re verték. Velencei és Fazekas nevét jegyeztük fel. Mint a felsoroltak is mutatják, sok tehetséges fiatal van a vörösvári együttesben. R. L.
