Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-07 / 235. szám
ETTŐL NEM LEHET ELVONNI• Szüret a hegyen, a színpadon Az egyik szemem sírt, a mátsik nevetett az első októberi hétvégén Bagón. Nevetett az egyik, mert páratlan élményben volt részem: ingáztam a szőlőhegy és a művelődési ház között. A szőlőben szüleim szüreteltek, a kultúrházban vendég volt egész Magyarország, a hagyományőrző együttesek 13. országos találkozóját rendezték színpadán. Miért szomorkodtam? Azért, mert rádöbbentem, hogy a falusi munkától végérvényesen elváltak azok a kulturális hagyományok, melyeket már csak a pódiumon láthatunk. Nem dalol már senki sem a szőlőhegyen, nem mennek oda köszönteni a «züretelőket a cigányzenészek, nem öntik puttonyba a fürtöket, sem kádba, hanem műanyag zsákba, amit aztán elzárnak a Lada csomagtartójába. Ha valami nem változik, maholnap szőlő sem lesz a szőlőhegyen. Hát veletek, táncos lábú, dalos kedvű lánykák és legények, asszonyok és emberek, veletek mi lesz? Megszakad a lánc e szerencsétlen számnál: tizenhár- mas? Az első nap délelőtt-' jén felborult a program. Többen lemondták a szereplést Régi barátom, akit nem véletlenül hívnak Por- törőnek, mert ahol táncolni kezd, ott a legtisztábban tartott padló is porzik, arra gyanakszik, hogy egyre kevesebb csoport bírja pénzzel. Tízezrekbe kerül a busz, míg az ország egyik sarkából a közepébe, Bagra ér; drága a népviselet, költségesek a kellékek, és a munkáját is ott kell hagynia az embernek, ha meg akarja mutatni, hogy mit örökölt művészetben apjától, anyjától. Es ez a' munka meg is várja az embert! Szüretelne már Horváth Mihály is. Tudja: ha elkezdődik a szüret, hamar fogy a szőlő. Lecsapnak az emberseregélyek. Mit tölt akkor a kulacsába? Szerencsére csak jöttek a vendégek, tapasztalhatják a szíveslátást. A ..színpadpróbán” még a szürke hétköznapi viseletben egyenesítették ki görnyedt tagjaikat a Békés megyéből érkező szereplők, majd lassan kimérték a kört, összekul- csolódtak a kezek, és énekelni kezdtek. Egy óra múlva már a legszebb ruhában virágzott ki művészetük. Előtte azonban megnyitotta a találkozót Jamrik László bagi polgármester. Arról beszélt, hogy a régi hagyományokat nálunk különösen a mezőgazdaságban dolgozók őrizték meg. Vikar Béla már a múlt század közepén megállapította, hogv népköltészeti alkotást csak a szegényparasztság őriz. Móricz Zsigmond is azt írta. módos gazdához nem is illett az, hogy énekeljen vagy mesét mondjon. Széthúzták a függönyt, és a bagi népi együttes műsora kezdődött elsőként. Nem udvariatlanságból, hanem azért, hogy utána tudjanak segíteni a vendégeknek a helyi szereplők. A „Mikor a menyasszonyt fektetni viszik” című előadásukból nem hiányoztak a további ismerősök: Tóth Sándnrné, Balázs Jánosné, akiknek az énekük csodás, és Skuczi László, aki tán4 v/frrfnu cával feledhetetlen. A szünetben beszélgettem Tóth Jánossal, akinek a felesége ugyancsak régi tagja a Muharay-együttesnek. Elmondta: hiába fáradt munka után élete párja, alig várja, hogy ebbe a közösségbe mehessen. Ettől nem lehet elvonni... Reméljük, hogy azzal sem, ami még nem volt: a találkozó legjobbjainak ma már jutalom sem jár. Én "még nem akarom elhinni, hogy sötét felhők tornyosulnak a hagyományőrzők előtt. Állítólag már nem is igen hívnak rheg magyar együttest külföldre, mert nem remélhetnek viszonzást: itthon alig rendeznek nívós fesztiválokat. Talán nem is az égből várhat megújulást ez a mozgalom, hanem a falvak talpra állásától, a falusi közösségek éledésétől. Lehet, hogy ezzel együtt ismét benépesednek majd a szőlőhegyek is? A homok, a levelek, a levegő illata olyan, mint régen. A nap is úgy nyugszik le a Tatár- ülés mögött. Balázs Gusztáv A zenészek szívesen muzsikálnak egy-ket hallgatónak is a kultúrterem udvarán (A szerző felvétele) Több iskolába jelmikezhetnek egy lapon Megszűnik a nulladik hely A nyolcadik osztályba járó. diákok meg a szüleik már ilyentájt, ősszel törhetik a fejüket a hogyan topábbon, azon, melyik középfokú oktatási intézménybe jelentkezzen a gyerek. Ami a jelentkezések technikai részét illeti, any-' nyi változás történt a korábbi évekhez képest, hogy a felvételi lapon az úgynevezett nulladik hely — ahol speciális, tagozatos osztályokat lehetett megnevezni — az idén megszűnt. Egyfajta jelentkezési lap lesz, amelyen elvileg akárhány iskolát meg lehet jelölni. A felvételi kérelmeket az általános iskolák február lö-ig — a bizonyítványosztás után — továbbítják a középfokú oktatási intézményekhez, tehát a felvételinél a félévi értesítő eredményei is számítanak. Kivételt csupán a két tannyelvű gimnáziumok és művészeti szakközépiskolák jelentenek, amelyekbe már ősszel elküldik a felvételi lapokat. A Művelődési és Közoktatási Minisztériumból kapott információ szerint a változtatás azért szükséges, mert előfordult, hogy volt olyan gyerek, aki októbertől decemberig mást sem csinált, csak felvételizett. A zűrzavart növelte, hogy volt, akit egyszerre több iskolába is felvettek. Az új jelentkezési mód egyébként az állami és egyházi iskolákra is kötelező lesz. A szakemberek véleménye egyébként az, hogy bár tetszőleges számú iskolát lehet megjelölni a felvételi lapon, a gyakorlat az, hogy elegendő hármat-négyet kiválasztani és felsorolni. Az idén még várhatóan nagy tülekedés lesz a helyekért, hiszen a demográfiai csúcs még tart, s a helyzetet bonyolítja, hogy az iparban és a mezőgazdaságban a struktúraváltás következtében a szakmunkásképzőknél és a szakközépiskoláknál gondot jelenthet a gyakorlati hely biztosítása. Sokszor a pályaválasztó fiatalok és a szülök sincsenek mindig tisztában azzal, hogy ténylegesen milyen szakmákat tanulhatnak, s a. gimnáziumokban és a szak- középiskolákban milyen szakok léteznek. Nekik jelenthet segítséget az Iskola- és Szakmakereső című pályaválasztási tanácsadó. Mivel az ígéretek szerint a könyv már október első hetében kapható lesz, elegendő gondolkodási idő . jut majd a megfelelőnek látszó iskola kiválasztására. A tanácsadó megyei, illetve fővárosi bontásban tartalmazza a középfokú iskolákat, s az ott oktatott szakokat, szakmákat. A kiadvány vidéken a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat üzleteiben, míg Budapesten a nagyobb könyvesboltokban lesz kapható.- Természetesen arra is számítani lehet, hogy a jövő év még tartalmaz meglepetéseket is. Az új rendelkezések értelmében ugyanis az iskolák — a fenntartó önkormányzatok egyetértésével — maguk határozhatják meg azt, hogy a könyvben is szereplő jegyzékben található szakmákból melyiket veszik fel új szakként a jövő tanévben. Ez a pályaválasztási időszak végéig némi bizonytalanságot is jelent, hiszen februárig még újabb szakokat, szakmákat is indithatnak az iskolák, illetve dönthetnek úgy is, hogy egyes szakokon, szakmákban nem indítanak képzést a gyakorlati oktatási háttér hiánya miatt. H. É. ■ Színházi levél A hulla férje Elég hátborzongató cím egy színdarabnak. Olyannak is volt szánva. 1851- ben írta Jókai Mór; még az évben be is mutatta a Nemzeti Színház (természetesen a régi, az első Nemzeti, mely a mái Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán, a svéd irodaház helyén állott). Nem tudom, mekkora feltűnést keltett annak idején. Az 1851 — 52-es évadban körülbelül negyven(!) bemutató volt a színházban; közülük négy vagy öt hasonlóan hátborzongató mű. Jókai Igazodott a kor igényeihez; ha rémdráma, vadromantika kell, azt is tudja, nem rosz- szabbul, mint az e műfajban importált francia vagy német szerzők. Voltak persze magyar elődök is e téren. Vörösmarty például, aki Vérnász címmel írt bonyodalmas és véres rémdrámát már 1833- ban. Vagy még korábbról — 1818-ból — Kisfaludy Károly Stibor vajdája. És Margó I N G ATA G La donne e mobile... A Rigolettá harmadik felvonásának világhírűvé lett áriáját, még inkább annak kezdősorát (Az asszony ingatag) és méltatlankodó iskolaigazgató szavai idéztetik fel bennem. Egy éven belül harmadszor fut neki a megmérettetésnek! Tavaly, még a tanácsi rendszerben kapott megerősítést tisztében a tantesületi voksolást követően. Az önkarmányzai választások után a képviselő-testület első dolgai közé tartozott a tantestületi voksolás, az önkormányzati testületi megerősítés megejtése, azaz a korábbi aktus megismétlése. Most meg az a verdikt, hegy pályázat kell, s mert az alkotmánybírósági döntés után a tantestületnek ilyen tekintetben nem sok joga maradt, majd az önkormányzat dönti el teljes egészében, ki keli neki az iskola elén. A méltatlankodó igazgató történetesen nő, aminek aligha lenne szabad szerepet játszania a harmadszori megmérettetésben, ám sejthető, mégis van része benne. A településen ugyanis nincsen nő a képviselő- testületben, amint más intézmények élén sem, az óvodát és az iskolát kivéve. A helyzet maga nem kivételes. A megyében sok településen futnak neki másodszori, harmadszori iskolavezetői választásoknak, mert... S erre a mertre sokféle a felelet, az indokok között természetesen vannak méltánylásra érdemesek, s olyanok is, amelyekről messziről kiabál a kitaláció, az eröltetettség. Az viszont bizonyos, hogy ezekkel az ismételt választásokkal bizonytalankodás lopakodott be az iskolák falai közé. Ila ugyanis a néhány hónapja megadott, határozott idejű kinevezésre azt lehet mondani, hogy nem érvényes, akkor mi a biztosítéka az immár legújabb kinevezés érvényességének? Az igazgatók ingatag helyzetét elsőnek a tantestület érzi meg. a szakmai munka helyét más foglalja el, s ez a más akaratlanul is a gyerekeket rövidíti meg azzal, hogy elvonja a figyelmet, az erőket a mindennapos oktatást nevelési feladatokról. Érdekes, további elemzésre érdemes tapasztalat, hogy Francesco Maria Piave szövege az asszony ingatagságáról valahol ott rejtezhet a döntést hozók fejében. Mind a pályázatok, mind a kinevezések elemzése ugyanis azt mutatja, hamarabb és egyértelműbb döntés születik a férfiak, mint a nők esetében. Még olyan helyzetben is, amikor az igazgatón kívül a tantestület valamennyi tagja nő ... A politikában, a közéletben, így a képviselő-testületekben is (az Országgyűlésben nem kevésbe!) a nők tényleges társadalmi arányának csupán a töredéke a lányok, asszonyok részvétele, s akkor most következnének az intézmények...?! Miért? Miféle rossz beidegződések, előítéletek hatnak itt? A megye alsófokú oktatásának hálózatában a több, mint százezer gyermeket döntően nők (arányuk 84 százalék!) tanítják. Vajon ilyen arány mellett jó-e, helyes-e, a gyermekekben megfelelő mintákat teremtő-e az, ha a túlnyomóan nőkből álló tantestületeket férfiak kormányozzák? Vajon miféle mércék érvényesülhetnek a férfiak javára, s a nők hátrányára? S mert a helyzet bonyolult, azt sem hallgatom el, hogy némely esetben maga a tantestület óhajt férfit vezetőként... A tekintélyelvűség régi nyavalyája társadalmunknak, ám félő, éppen ez kerülhet előtérbe némely területen akkor, amikor pontosan a fordítottjáról, a tanszabadság nemes eszményéről, a tantestületi alkotóműhelyek önállóságáról van szó. Egy lépes erre, egy arra? Hát persze, ha az asszony ingatag ... de ö az ingatag?! Mészáros Ottó Katona Józseftől A borzasztó torony, vagyis a gonosz talált gyermek, 1812- ből. Meg az ifjú Petőfi 1845 —46-ból való drámája, a Tigris és hiéna. Jókai melodrámának nevezi a művét. Ma ezt úgy mondanánk: érzelmes, sőt érzelgős, bonyolult mesé- jű, szélsőséges indulatokkal teli, romantikus szenvedélyű figurákat mozgató, hátborzongató momentumokat tartalmazó színpadi mű. Mint ahogyan a felsorolt drámák is ilyesfélék voltak. A krimi és a thriller (megremegtető, borzongást keltő történet) keveredik benne valami naiv áiatlansággal és könnyes érzelgősséggel. A mese viszonylag egyszerű. Egy gonosz természetű márki megmérgezi ifjú feleségét, hogy új szerelmét nőül vehesse. A nej azonban nem hal meg, hanem hozzámegy fiatal rajongójához. A márki elveszi szerelmét, aki nem más, mint halálra gyötört első feleségének gyermeke — tehát saját lánya. E bonyodalmakba többen belehalnak — ami, ha jobban belegondolunk, nem is csoda. A hulla férje most a Budapesti Kamaraszínház évadnyitó bemutatója. Érdekes előadás. Főleg azért, mert egy rég elfeledett műfajt ismertet meg velünk, s bebizonyítja: nem is volt ez olyan elviselhetetlen színpadi termék. De még inkább azért érdekes, mert a rendező, Csizmadia Tibor, és a színészek java (Egri Kati, Derzsi János, Tyll Attila, Kránitz Lajos, a még főiskolás Létay Dóra, Kölgyesi György) egy picike távolságtartással viszik színre ezt a történetet. Nem perszifiálják a vad- romantikát; épp csak any- nyit csúsztatnak, annyi túlzást engednék meg, ameny- nyitől idézőjelbe kerül a stílus, a történet. Talán furcsa ezt a jelzőt alkalmazni az előadásra: elegáns munka. De valóban az, mert elegánsan interpretál valamit, s egyben annak a mai „olvasatát”. Lehetne harsány karikatúra és lehetne giccses drámázás. Szerencsére egyik sem; kellemes, stílusos, szórakoztató este. Takács István
