Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-31 / 255. szám

I. ÉVFOLYAM, 229. SZÄM 1991. OKTÓBER 31., CSÜTÖRTÖK D U K^JAJ t/ttiia SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET S DUNAKESZI • RÁCKEVE • SZIGETSZENT­MIKLÓS • FŐT • GÖD Őszi mérleg, nyári veszteség Privátnak sem lenne olcsóbb Korai lenne még azon gondolkodni, hogy a jövő esz­tendőben melyik strandon töltsem a hőség napjait. Egy­előre még az idei szezon mérlegét készítik a Dunamenti Regionális Vízműveknél. Ha az adatok még nem is tel­jesen pontosak, azt már biztosan tudják: sem a százszá­zalékos belépődíj-emelések, sem a szokásosnál egy hó­nappal későbben kezdett fürdőidény tíz nappal korábbi befejezése nem hozta meg a kívánt eredményt. A DMRV harmincmillió forinttal fizetett rá a stran­dok üzemeltetésére. Tavaly még 39 millió forint köz­ponti támogatást élveztek, az idén erre már nem gon­dolhattak. Ezek után szá­míthatunk újabb áremelé­sekre? Vagy nem nyitnak ki a termálfürdők sem Lepen- cén, sem Leányfalun, Gö­dön, Vácon, s talán még a szentendrei Papszigeten is zárva tartanak? PERDÖNTŐ ÁREMELÉS A helyzet kikényszerítet­te kérdésekre ma alig tud­na valaki pontos választ adni. A Közép-Duna-völgyi Intéző Bizottság ülésén is j csak latolgatták a lehetősé- | geket, miután Farkas Vin­ce igazgató előterjesztette a tájékoztatót. Kétségtelen, hogy a láto­gatottság viszonylagos : csökkenésének az is betud­ható, hogy sok volt a hű­vös, csapadékos nap, meg az is, hogy az idén keve­sebb turista járt a Duna mellékén. Ám az már szin­te majdnem biztos, ennél sokkal perdöntőbb volt az áremelés. Ennek a követ­kezménye 15 százalékkal kisebb vendégforgalom. Erre a legkonkrétabb ta­pasztalatot a leginkább érintett lepencei fürdőnél szereztek. A legkedveltebb Leányfalu volt, idén a leg­modernebbnek a gödi te­kinthető. bár az oda vezető utak még nem épültek ki rendesen. A vállalat képviselői ha­tározottan állást foglaltak amellett, hogv az ideihez hasonló feltételek közt nem vállal iák az üzemeltetést. Megoldást a privatizálás­ban lá+nának. Bárki, ha például az önkormánvzatok veszik is káz.be a strando­kat. elkerülhetetlen az ál­lam. az idegen forgalmi S7°rv“k költségvái'a'ása — jelentik ki. A miből, ho- pvon Irór-rTpcióré» ?|7r>T»V>í>rt PZ emUtottok sem tudnának egrkönnv^n válaszolni. ttera;!- a Pest Motrvei V’7- ik Pcfltnrr -ráfi Válla­lat tá’őiVoata+óiát emeli tik ki a mellékelt korreferá­tumok közül, akkor is el­gondolkodhatunk: ki vállal ma át ekkora terhet? A három, összesen 558 sze­mély befogadására alkal­mas medence mellett az idén nem nyitották meg a 16 személyes finn szaunát. A tervezett 2 millió 601 ezer forintos költséghez a helyi önkormányzat 1 mil­lió forinttal járult hozzá. A szezon árbevétele mind­össze 850 ezer forintra ala­kult, a végeredmény mínusz 751 ezer forint. Mármost — hangzik a végkövetkeztetés: a költsé­gek akkor is felmerülnek, ha az önkormányzatokhoz kerül az uszoda, a fürdő, akkor is, ha privát kézbe adják. No persze — gon­dolkodott el ezen Farkas Vince, attól függ, hogy működtetik, milyen egész­ségügyi vagy más feltételt hanyagolnak el. KINCS A FÖLDBEN A szabályok fölött pedig gondosan kell őrködni a bajok ' elkerülése végett. Mintha erre utalt volna dr. Kőhalmi Magdolna, nyo­matékosan felhíva rá a fi­gyelmet, hogy á lepencei strand vízminősége például nem megfelelő. Népjóléti intézményekről van szó — mondhatnánk. Itt tanulnak úszni az isko­lások, itt regenerálja egész­ségét a felnőtt, pihen az idős ember. Mint ahogy a jó közlekedés és a hírköz­lés más ágazatok működé­si feltételeit szolgálják, te­hát nem lehetnek direkt üzleti vállalkozások, ese­tünkben sem lehetne más­ról szó. Csakhogy ehhez hiányzik ma a biztos gaz­dasági háttér. Nemcsak be­ruházást, hanem a felújí­tást szolgáló pénz is. Ilyen körülmények között ma az sem érv, hogy gyógyhatá­sú vizeink kincset jelente­nek, külhoni vendégek csa­logatását szolgálhatnák. Mert először építkezni kel­lene, aztán kivárni az amortizációs időt most, az időzavarban. Mozi ■■■hí Dunakeszi: Rákóczi: Ok­tóber 31-én este 6 és 8 órakor: Lucky Luck (szín. mb. ném.—ol.—fr. western), november 1-jón este 6 és 8 órabor: Csupasz pisztoly (szín. mb. am. vígj.), 2—3- án este 6 és 8 árakor: Hud­son Hawk (szín. am. bűn. 8 “fetfirinn vígj.), 6-án este 6 és 8 óra­kor : Csupasz pisztoly 2 1/2 (szín. mb. am. vígj.). Szigetszentmiklós: Kos­suth: November 1-jén este 6 és 8 órakor: Ovizsaru (szín. mb. am. vígj.), 2—3- án este 6 és 8 órakor: Lu­cky Luck (szín. mb. ném.— ol.—fr. west.), 4—5-én es­te 6 és 8 órakor: Törvény­re törve (szín. mb. am. vígj.). Sakk-matt állapot ez. Mert, ha egy vállalat, mint tulajdonos, vagy üzemelte­tő odadobja a gyeplőt? Ha azt mondja, vigye, aki akarja, különben bezárja a kaput? Akkor új gazda hí­ján nemzeti értéket herdál el. Hiszen az állagmegóvás, a fenntartás költségei a bezárt kapuk mögött is megmaradnak. Különben az enyészet várna minden­re. KI LESZ A GAZDA? Mégiscsak az önkor­mányzatok lehetnének az igazi gazdák — vélték töb­ben. Nem annyira azok so­vány pénztárcái okán, ha­nem érdekeltségük és moz­gásterük miatt. Dr. Sághy Vilmos, a KDIB elnöke úgy véli: valamit a regio­nális testületnek is vállal­nia kell a terhekből. Már az is segítene, ha központi­lag rendeznék az üdülőhe­lyi adók és díjak körül ki­alakult ellentmondásokat. Szerinte jövőre még bizto­sítani kell a folyamatossá­got, bár feltehetőleg lesz­nek veszteségek. A kiveze­tő utat azonban meg lehet és meg is kell találni. A főidény ugyan elmúlt, de a téma időigényes, bo­nyolult volta miatt egész évben aktuális. K. T. I. A napokban összeakad- tam vele, és leesett az állam. De mielőtt bármit is mondanék, emlékezzünk csak. ki is volt ez a lány. Ételka egy magyar— orosz szakos, szlávos mű­veltségű pedagóguscsalád gyermeke. Karesztségben kapott nevét, az Etelkát annak idején még én mó­dosítottam gasztronómiai csengésűre, utalva ezzel a név viselőjének főzőcske­szenvedélyére, valamint a belőle áradó tűzhelymeleg­ségre. Hogy milyen is volt 5-8 évvel ezelőtt Ételka? Ha itt van, úgy is jó, ha nincs, úgy is jó szerep ju­tott neki abban a zabolát­lan, egyszersmind dekadens társaságban, amelynek minden tagja egyetemista volt, és amelynek többé- kevésbé állandó asztala ál­lott a Csillaghoz címzett, utóbb kocsmává züllött ét­teremben. Pénze alig volt, beosztóan élt. Egyesek szerint Ételka a legelőnyösebben beállva is csúnyának látszik a régi időkből maradt fényképei­men. Nem mintha ezeken a fotókon főszereplő volna, csak éppen rajta van. Kissé pufók arca, hosszú, nyer­ges orra, férfias szemöldö­ke, enyhén hajlott háta, pipettalábai, félig fújt lég­gömbhöz hasonlatos mellei mind úgy tűnnek fel, mint a testrészekről alkotott ak­tuális szépségideál ellen­párjai. Egyik ismerősöm szeret azzal szórakozni, hogy tologatja a tenyerét a fotókon, ö így szólt a Képek a könyviárban Rendkívüli hétköznapok ígéretes mostanában Főt kulturális életének átala­kulása és rezdülése. A köz­ségi könyvtárban például gyakran lehetünk kiállítás­látogatók. Ezen az őszön már több tárlatot láthat­tunk. A sort Vincze László festőművész bemutatkozá­sa nyitotta meg, a helyi népfőiskola rendezésében. Ezt követte a községben lakó három alkotó csopor­tos bemutatkozása. Róluk eddig kevesen tudták, mi­lyen komoly értékek te­remtői. Ivány Judit Iparművész textiljei a használhatóság és szépség egységét képvi­selték. nemes, természetes színeikkel, míves kivite­lükkel. Bizonyítékaként an­nak, hogy a képi kultúra tovább élése nem anakro­nizmus, ha azt az emberért valónak tekintjük, s a leg- lényegét értjük meg. Benkei István fafaragó használati és dísztárgyai természetesen illeszkedtek a textilekhez és alkottak vele esztétikai egységet. A megmunkálás igényessége, a tárgyak fórma- és arány- rendszere a készítő mester­ségbeli tudását bizonyítot­ta. Fodor Ákos a természet jelenségeit figyelte meg nagy hozzáértéssel és türe­lemmel téve láthatóvá azo­kat fotóin. Az ő optikáján keresztül nézve, a bábozó- dó hernyó és a hálóján függő pók látványa is a szépség élményével hat ránk. A hétköznapiban a rend­kívülit meglátni, csak ke­vesek képessége. A művesz rendelkezik ezzel. Lőrinc Vitus festőművész közel harminc éve él Fo­ton. Most mutatkozik be másodszorra szőkébb kör­nyezetében. Munkái bejár­ták a nagyvilágot. Kiállí­tott Franciaországtól Ja­pánig, Moszkvától Szófiáig. Tűzzománc képei a hozzá­értők szerint is műfajának legjobbjai közül valók. Ez a technika csábító, ha­táskeltő. Eszközeit sokan ismerik és használják ke­lendő portékák létrehozá­sára. Lőrincz Vitus képei minden ragyogásuk ellené­re sem hivalkodáik. Az anyag szépségét kiforrott, művészi kifejezőeszközei­vel, biztos kompozíciós éí rajzi tudással tartja egyen súlyban. Így a tündökli színek mellett a rend és < fegyelmezettség jellemzi ; képeit. Alkotásainak gon dolati magvát az emberi lét alapkérdései jelentik Sajátos, hangulatúak azok s munkái, melyeken a tűzzo máncot fafaragással egész! ‘ ti ki. A rusztikusán meg munkált felületek kont rasztosan emelik ki a két egyes részleteit, fokozzák í mű szuggesztivitását. Lőrincz Vitus madonna és kisjézusai emberarcúak mégis emelkedett hangula tot árasztanak. Talán meri időtlenek, időt állóak. M csak csodálni tudjuk őket A kiállítás november 2-ti még látható a község: könyvtárban. Tóth Erzsébet Lőrincz Vitus (középen a kép mellett) a kiállítás láto­gatói körében (Simon Attila felvétele) Szigethaimoft Kosarasrajt Egyre népszerűbb me­gyénkben a kosárlabda, egyre több helyen hódol­nak e sportágnak. Sziget- halmon az általános isko­lában most először ren­deztek úgynevezett dü­höngőtornát a minileány korcsoportban. Bár öt együttes nevezett, a Gyál nem jelent meg. Így is kitünően sikerült a sziget­halmi kosaras matiné. Az első helyért játszott találkozón a dunaharaszti Rákóczi Ferenc Általános Iskola A csapata (edző: Bartáné Nagy Csilla) vég­zett az élen, a szigethalmi A csapat előtt. (Tanár-edző: Demeter Béla). A mér­kőzést 46-17-re nyerték a harasztiak, a harmadik he­lyért : Szigethalom B— Dunaharaszti B 28-11, A bronzérmes csapat edzője Brassay Ágnes. Pontosítás Lapunk október 12-i szá­mában téves információ miatt pontatlanság for­dult elő. A tőke és munka a kapu előtt felcímű írá­sunk szereplője, dr. Követ Zsuzsa nem a Creditan­stalt budapesti képviselője, hanem a cég projektben szerződő 100 százalékos leányvállalatának, az Alag Liesing cégnek a budapes­ti képviselője. Olvasóinktól és dr. Kö­ves Zsuzsától elnézést ké­rünk. múltkor. „Hiába. Ételkábód nem lehet annyit takarni, hogy még felismerhető le­gyen — és szépnek is mu­tatkozzék.” Mint mindenki, annak idején Ételka is azon volt, hogy a többiekkel valami­lyen értéket ismertessen el magáról. Csúnyaságát ga- lamblelkűséggel, afféle jó- asszonykodással ellentéte­lezte ... De minek? Hiszen ezt nem értékelte senki. Legfeljebb a tojásrántot­tá it értékeltük, amivel iga­zán szívből kínálhatta a fiúkat. De a másik nemmel valahogy nem volt szeren­cséje. Krónikus pár-, illetve partnerhiányban szenve­dett. Időnként kissé tola­kodó ragaszkodása — fő­ként, hogy könnyen lenyelt arcpirító dolgokat is — él­celődésekre adott ökot. Egyszer kártyát vetettünk. Etelkának egymás után ki­jött két lap: egy kisdedet ábrázoló, és rögtön utána az Isten hatalmát jelölő. Valaki rávágta a jóslatot: szeplőtelen fogantatás. Az egyetem elvégzése után szétszéledt a csapat. Nem nagyon kísértem fi­gyelemmel, kinek hogy ala­kult a sorsa. Ételka pedig egyáltalán nem érdekelt. Sz.óval a napokban ösz- szeakadtam vele az egyik vidéki városunkban, és miint mondtam, leesett az állam. Ételka egy acélkék Mercedesből szállt ki, de valami olyan pazar elegan­ciával, olyan drága bunda- költeményben, hogy nem hittem a szememnek. Lehetetlen. Ez nem ő. Ki van zárva. Ez az a nő, aki­ről azt gondoltam, hogy életének javát vénkisasz- szonyként éli le egy taná­csi garzonban, s intim ma­gányát legfeljebb a papír­gyűjtő iskolások csengetése zavarja meg ... ? Bizony ő volt. És meg­örült nekem. Azonnal meg­hívott egy lakomára a vá­ros legelegánsabb éttermé­nek szeparéjába. Egyik ámulatból a másikba es­tem. A pincérek nagyságos asszonyozták, és olyan ter­mészetességgel használta a halkóst, ahogy én sose fogom ... Elmesélte: röviddel a végzésünk után megismer­kedett egy éltes korú, se fia, se borja madár- és kis- állatkalitka-készítő kisipa­rossal, akihez viharos gyor­sasággal hozzáment felesé­gül. „Nem fogod elhinni — mondta —: két évet a leg­teljesebb boldogságban él­tem vele. Külföldre jár­tunk, megkóstoltunk, meg­próbáltunk mindent. Ezt sem fogod elhinni, de ő még .férfi, volt a szónak az összes pozitív értelmében. Aztán beteg lett. Az orvos szerint nem á korának megfelelő módon élt. Túl­hajtotta a szervezetét. A férjem kevéssel a halála előtt azt mondta: tudom, hogy saját hattyúdalom ölt meg, de nem bántam meg semmit, örülök, hogy el­vettelek. Az üzleti ügyekét könnyű tovább vinnem, hi­szen mitől kezdve a férjem leesett a lábáról, én csinál­tam mindent... Nemsoká­ra 30 éves leszek, most már gyereket szeretnék. Ha ta­lálnék megfelelő férjet, akár hozzá is mennék ..." A lukulluszi lakoma ^ után belesüppedtem a Mercedes vezető melletti ülésébe, és Ételka elvitt a villájába, ahol a házvezető­nő jelenlétére már semmi szükség nem volt. Ételka a legjobb dezodorokat, a leg- márkásabb szappanokat és a bőrnek nagyon kellemes törülközőket használja. Most úgy higgadtan vé­gigolvasva az egészet, nem is tudom, hogyan lát­hattam én ezt az Ételkát csúnyának... Adonyi Sztancs János DUNATÄJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Kovács T. István. • Munkatárs: Vasvári Éva. $ Fogadónap: minden hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségiben. Cí­münk: Bp. Vili., Somogyi Béla u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: 1446, Telefon: 138-4761, 138- 4067.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents