Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-25 / 250. szám

ZAVAR VOLT' A RÁDIÓBAN?^ Azért fájjon Gombár Csaba feje A köztársasági megbízott francia tapasztalatai A jegyző legyen állami tisztviselő Szegény Gombár Csaba. Hiányzott ez neki? Nem elég áldozat önmagában, bogy elnöke lett a Ma­gyar Rádiónak? Hogy vállalta, innen is belc- csípjenek, onnan Is belecsípjenek, ahogy az már egy rendes darázsfészekben lenni szokott. Nagy áldozatoi hozott ő. Bizony, a kedves ol­vasó el sem tudja képzelni, milyen nagyot. Mert mily nehéz lehet azon a munkahelyen egyensúlyt teremteni, ahol az ellentétes érdekek mögött olyan arányban sorakoznak fel az emberek, amilyenben »0 áll szemben 10-zel. Ez persze csak egy példa, ami arra szolgál, hogy érzékeltessem, milyen nehéz is Gombár Csabának, Vajon a kedve« olvasó, hogyan viselkedne, ha mondjuk a Magyar Rádió elnöke lenne és megörököl­te volna úgy 90 százalék­ban a kicsit ávós, a kicsit kommunista, a kicsit kádá­r-ista, a kicsit kozmopolita szellemű társaságot és ezzel szemben ott lézengene az épületben az a tíz száza­lék, amelyik azt szeretné, hogy a Kárpát-medence magyarsága valami másfaj­ta szellemiséggel is megis­merkedjék? Ugye' milyen súlyos gondban lenne a kedves olvasó. Még szeren­Az MSZP álláspontja ■ " 1 ................ E xpóról, igazságtételi programról A Magyar Szocialista Párt álláspontja szerint a világkiállítás ügyében, a végső döntést az Ország­gyűlésnek, a kormánynak és a Fővárosi Közgyűlésnek együttesen kell meghoz­nia. Éppen ezért az MSZP ellenzi, hogy a mindenkép­pen pontos szakértői elem­zést kívánó kérdésben egv népszavazás mondja ki a végső szót — ismertették tegnap sajtótájékoztatón. Szekeres Imre, az MSZP ügyvezető alelnöke hang­súlyozta: az MSZP koráb­ban, még a Béccsel való közös megrendezés tervé­nek idején egyértelműen támogatta a. világkiállítás gondolatát, ám akkor is — miként a jelenlegi helyzet­ben — csak alapos szakmai előkészítés és mérlegelés után tartották elképzelhe­tőnek a végső döntés meg­hozatalát. Az Expo mellett egy má­sik témával, nevezetesen a Zétényi—Takács-féle tör­vényjavaslattal is foglal­koztak csütörtöki ülésükön az MSZP elnökségi tagjai. Az Országgyűlés által most tárgyalt törvénytervezet kapcsán úgy foglaltak ál­lást, hogy az valójában a figyelemelterelés eszköze, s az abban vázolt „igazság­tételi program” azt a szé­les körű társadalmi elége­detlenséget próbálja tom­pítani, amely azonban alap­vetően egészen más indo­kokra vezethető vissza. A Szocialista Párt ügyvezető alelnöke ennek kapcsán úgy vélekedett, hogy a kor­mányzat is a törvényja­vaslat mellé állt, és a kor­mánypártok propagandájá­nak is egyik fő elemévé lett az elszámolás, netán leszámolás, azaz a múlt rendszerben valamilyen tisztséget betöltött szemé­lyek felelősségre vonása. A párt elnöksége éppen ezért arra kéri a parlamenti frak­ciót, hogy az álláspontjuk szerint egyébként is alkot­mányellenes törvényjavas­latot ne szavazza meg. ★ Lapunk korábban foglal­kozott az igazságtételi prog­rammal, mégpedig neves szakemberek vitájának alapján, mely a Jogászok Klubjában hangzott el. A szakemberek álláspontja szerint a törvényjavaslat sem az alkotmánnyal, sem a nemzetközi joggal nem áll ellentétben. (A Szerk.) A törvény garantálja Él a végkielégítés Mostantól törvény ga­rantálja a végkielégítést abban az esetben, ha a dolgozó munkaviszonya a munkáltató felmondása, vagy jogutód nélküli meg­szüntetése következtében szűnik meg. A végkielégítésre jogo­sultság feltétele, hogy a munkaviszony a munkál­tatónál legalább három évet meghaladó időtartamú legyen. Ez esetben egy ha­vi, legalább öt év esetén két, legalább tíz év esetén három, legalább tizenöt év négy, legalább húsz év ese­tén pedig öt havi átlagke­reset illeti meg az elbocsá­tott dolgozót. (Mindez nem érinti a fe­gyelmi okokból elbocsátot­takat.) A végkielégítés mértéke három havi átlag- kereset összegével emelke­dik, ha a dolgozó munka- viszonya az öregségi nyug­díjjogosultság megszerzését megelőző öt évben szűnik meg. A végkielégítés alap­jául figyelembe veendő egy­havi átlagkereset a mini­málbér ötszörösét (jelenleg 35 ezer forintot) nem ha­ladhatja meg. Ezt a szabályozást októ»; bér 19-étől kell alkalmaz-v m. cse, hogy csak úgy játsza­dozunk az efféle gondola­tokkal, arányokkal, éppen csak bolondozunk. A vilá­gért se vesszük magunkat komolyan. Mert ha mi (mármint a kedves olvasó és én, abban a minőségünkben, mint a rádió vezetői, elnökei) ko­molyan vennénk magun­kat, mennyire nagyon fő­hetett volna a fejünk októ­ber 23-án, amikor a tün­tető tömeg átadta a 16 pontos követelését, és vár­ta, hogy beolvassák a hí­rekben ... Hát hiányozna ez nekünk? Azzal a 90 szá­zalékban kicsit ávós, kicsit kommunista, kicsit kádáris­ta, kicsit kozmopolita mun­katársakkal a háttérben be­olvastatni, hogy: „Követel­jük a Magyarország tönk­retételéért felelős politikai, gazdasági, szellemi vezetők felelősségre vonását", „Fe­leljenek tetteikért a kom­munista hatalom hirhedt tagjai, akik bizonyítottan gyilkosságokba n, népirtás­ban vettek részt!”, „Köve­teljük: a toldozott-j üldö­zött sztálini eredetű alkot­mány eltörlését és helyette új magyar alkotmányt!”, „Tisztítsuk meg az iskolá­kat a marxista-kommunis­ta szellemtől!”? De ami a legnagyobb gond, volt egy olyan pont is, amelyikben felelős, tár­gyilagos magyar sajtót kö­vetelt a tömeg: „Távozza­nak a diktatúra agitátorai a rádiótól, televíziótól, az újságoktól!” Ha ez az egész nemcsak egy játék lenne a kedves olvasó és köztem, hanem a valóság is így nézne ki, akkor október 23-án nagy zavar lett volna a rádióban, hogy beolvassák, vagy ne olvassák be a követelése­ket, és ha igen, akkor mit emeljenek ki belőlük. Ja, hogy tényleg zavar volt a rádióban!? Azért fájjon Gombár Csaba feje. Ö a Magyar Rádió elnöke. Adonyi Sztancs János Jó dolog köztársasági megbízottnak lenni ak­kor. amikor két hetet tölthet a/, ember Párizsban, de az már kevésbé irigylésre méltó, hogy a to­vábbképzést nem lehet turistaúlnak felfogni, éc reggel kilenctől este hat óráig csak a szakmabe­liek magyarázatait és előadásait kell hallgatnia aa embernek. Így .iárt dr. Skultéty Sándor címzetes államtit­kár. köztársasági megbízott is, aki három társá­val együtt a francia belügyminisztérium meghí­vottjaként két hetet töltött a fény városában, pon­tosabban a Lognes-i Oktatási Központban tanul­mányozta a francia prefektúrarendszer sajátos­ságait. □ Miért pont a francia közigazgatási gyakorlat­tal akartak megismerked­ni? — kérdeztük a köz- társasági megbízottat. — Egyszerű a magyará­zat. Ök hívtak meg, de en­nél is fontosabb, hogy mi magyarok rengeteg elemet vettünk át o francia köz­igazgatási modellből. Más­különben azt is tudni kell, hogy igen komoly múltra tekint vissza a francia pre- feklúrarendszer. amely Napóleon nevéhez fűződik. Az első héten elméleti képzést kaptunk, a máso­dikban pedig Chalons Sur Marne-ban ismerkedtünk a gyakorlati teendőkkel. Al­kalmunk volt közelebbről megismerkedni a négy me­gye tevékenységét irányí­tó prefektus ügyes-bajos hétköznapi dolgaival, kö­zéből tapasztalhattuk, hogy milyen a francia közigaz­gatási törvényességi mun­ka. Tanulmányoztuk a számvevőszék minden­re kiterjedő tevékenységét is, s megismerkedtünk a településfejlesztési elgon­dolásokkal és a helyi adó­zás kérdéseivel. □ Milyen tapasztalatokat szerzett? — Bármilyen furcsán w hangzik, de tény: Francia­országban sokkalta centra- lizáltabb a közigazgatás, mint nálunk, pedig itthon sokszor azt kifogásolják, hogy túl nagy a köztársasá­gi megbízott hatásköre. Az ottani prefektusnak pénzelosztó joga is van, de ő irányítja a csendőrséget, a rendőrséget, ellenőrzi a településfejlesztési prog­ramokat, sőt, még abban is ő dönt, hogy mikor és ki kezdheti el a szüretelést. AZ ÁR ELLEN ÚSZVA KÉNYSZER Vaskos kötet telne meg azzal a felsorolással, miféle kényszerek hatnak a magyar nemzetgaz­daságra, s azon belül természetesen a gazdálko­dókra. Kényszerek valóban vannak, hatásuk azon­ban ellentmondásos, s mert az, kétséges, valóban akkorák-e a kényszerek, mint amekkorának azo­kat általában illendő feltüntetni. Egyszerűbben fogalmazva: igaz lenne az állítás, ami szerint el- fogytak/nak a gazdálkodói tartalékok? Kérdezgetem az ipari üzemekben, miként ala­kult a termelés, s miiként a még fontosabb muta­tószám, az egy foglalkoztatottra vetített termék- kibocsátás. A válaszok, ami a számokat illeti, sok­félék — mert van, ahol a termelés egyharmadá- val csökkent, van, ahol csupán hat százalékkal — fellelhető azonban egy meghökkentően közös vonás bennük. Nevezetesen az, hogy a teljes ter­melés és az egy foglalkoztatottra jutó termelés egyaránt erőteljesen mérséklődött, azaz a felada­tokhoz mérten még mindig több az ember a gaz­dálkodóiknál, mint ami indokolt lenne. Akkor pe­dig mi a helyzet a szorító kényszerrel? Tavaly a megye ipara a termelés csökkenése mellett növelni tudta az egy foglalkoztatottra ju­tó termékkibocsátást. Az idén viszont az törté­nik, hogy miközben mérséklődik a termelés (az el­ső félévben 11.3 százalékkal), csökken a másik és lényegesebb mutatószám is, mert az egy foglal­koztatottra vetített termelés 8,3 százalékkal áll hát­rább a tavalyi színvonalnál. Ez utóbbi szám ugyan kevésbé rossz, mint az előbbi, de rossz! Jelzője azoknak a létszámtartalékoknak, amelyek még mindig ott lelhetők az ipari gazdálkodóknál. Kér­dés persze, a jelzést észleliSk-e ott, ahol kell! Behatóan tanulmányoz­tam a helyi adóknak a kérdését. El kell mondjam, hogy kimondottan vállal­kozásbarát. A francia tele­pülések önkormányzatai komolyan veszik a külön­böző adókedvezmények le­hetőségét. Szinte versenge­nek, hogy melyikük tud nagyobb kedvezményeket adni a termelőmunkát elő­segítő tőke számára. Tudni kell azt is, hogy Franciaországban a polgár­mesterek nemcsak önkor­mányzati érdekeket képvi­selnek, hanem, jói elhatá­rolt módon állami felada­tokat is ellátnak. De az utóbbi hatáskörükben vé­dettséget élveznek, ami je­lentősen megkönnyíti dön­téshozatalukat. □ Ön hasznosnak és jó­nak ítélte a tanulmány­utat. Hogyan tovább itt­hon? — Az önkormányzatok sok helyen még most ta­nulják a helyi törvényhozó és rendeletalkotó munkát. Ez rengeteg időt, olvasást és tanulást jelent a tör­vényhozás felgyorsult idő­szakában. Minden alkalma­zottól elvárom, hogy kiváló szakmai ismeretekkel ren­delkezzen. Időnként meg­beszéléseket tartunk, ahol igyekszünk egységes állás­pontot kialakítani a vita­tott kérdésekben. Negyed­évenként pedig tájékoztatót adunk ki az elmúlt három hónap olyan döntéseiről, amelyek nem feleltek meg törvényességi szempontból. Eredménynek tekintem, hogy nem alakult ki konf­liktushelyzet a képviselő­testületekkel és mindeddig elfogadták törvényességi észrevételeinket. Ez pedig nagy szó, mert az utolsó kilenc hónapban több ezer határozat született. □ A külső szemlélő néha azt tapasztalja, hogy el­lentéteik vannak a kép­viselő-testületek éa a jegyzők között. — Ez természetes, s együtt jár a testületek tenniaka- rásával. Mindenki gyorsan szeretne változtatni az el­múlt évtizedek rossz, be- idegződött gyakorlatán, ám a sietség néha hibás dön­téseket eredményez. Szilárd meggyőződése«», hogy jobb lenne, ha a jegyző állami tisztviselő lenne, mert jelenleg tény­leg ki van szolgáltatva sok esetben az önkormányzat képviselőinek. □ A törvényességi fel­ügyelet tevékenységűk egyik fontos része. Mi • véleménye, a hatósági jel­legű munkájukról? — Bevallom, ez még nem olyan színvonalú, mint a törvényességi munkánk. Voltak problémák az ön- kormányzatokkal is, de as állampolgárokkal is. Vi­szont tényként kell elfo­gadnia minden érdekelt­nek, hogy a hatósági mun­kát csak a törvények szel­lemében lehet megjavítani. Nagyobb toleranciára vaa szükség mindkét részről. A* állampolgár igényelje a felvilágosítást, a hivataH alkalmazott pedig segítse a vállalkozni akarót, a kis­nyugdíjast, az elesettet, egyszóval a magyar állam­polgárt — fejezte be a be­szélgetést az államtitkár. Papp János Ha elmaradt az értesítés A köztársasági megbí­zott hivatalának illetékese arra kérte lapunkat, kö­zöljük, hogy az idén még sort kerítenek kitünteté­sek átadására. Pest me­gyében eddig több mint 300 embernek ítéltek oda érmet és emléklapot, de nem sikerült mindenkit ér­tesíteni. A névsor közle­ményben megjelenik. Aki nem szerepel majd abban sem, de mint forradalmár részt vett az események­ben, kérik, jelentkezzen bármely olyan szervezet­nél — például Pofosz, Recski Szövetség —, ame­lyik 1956 szellemiségét ápolja. A késedelem oka, hogy az ide vonatkozó tör­vénytervezet beterjesztésé­től és elfogadásától számí­tott idő rendkívül rövid volt.

Next

/
Thumbnails
Contents