Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-22 / 248. szám
NÉMA VOLT MINDEN TELEFON Egy Wartburg a vonat alatt Kritikus helyzetben olykor másodperceken múlhat egy vagy több emberélet. Sorsdöntő ilyenkor, hagy sikerül-e azonnal értesíteni mindazokat, akik segíthetnek. Megérkeznek-e minél előbb a menták, a tűzolták, a speciális berendezésekkel felszerelt szakszolgálatosok. Egy közelmúltban történt baleset mentési körülményeit idézzük most fel. A fordulatok azért is megdöbbentőek, mert bár katasztrófahelyzet volt, az emberek segíteni akarása akadályokba ütközött. 1991. október 13-a, Gyál. A 23 ezres lélekszámú településen 0.10 perctől kezdődően egész nap néma volt minden telefon. Egyébként ez nem ritkaság náluk, megszokták már, hogy huzamosabb ideig rosszak a vonalak. URH-rádkíügyelet Gyimesi István polgármester mondja ezzel kapcsolatban : — Sajnos nem vagyunk bekapcsolva a crossbarhálózatba. Órákig tudnék beszélni arról, hogy mennyit tárgyaltunk róla, mi mindennel próbálkozunk, és milyen akadályaink vannak. Jelenleg ott tartunk, hogy előkészítünk egy részvénytársasági szerződést, ami, ha létrejön, akkor 1993 első felére elérhető áron bekapcsolódhatunk a távhívásba. És mi van addig? Létezik a polgári védelem Pest megyei parancsnokságának egy URH-rádióhálózata, melyhez a községek közül elsőként Gyál is csatlakozott, már 1982-ben. Ám egészen múlt év végéig a helyi téeszben voltba berendezés, és a rádióval megteremthető kommunikáció jórészt gazdasági célokat szolgált. Az önkormányzat vezetősége azonban, felmérve a helyzetet, áttelepítette a rádióállomást a községházába, és bevezette az ünnepnapokra is kiterjedő 24 órás szolgálatot. A rendszer idén januártól működik ilyen formában. A már említett napon, 1991. október 13-án, vasárnap, 18 óra 56 perckor a fénysorompó sem működött a Gyál felsői vasútállomáson. Ez rendkívüli helyzet volt, de az autósok a szabályoknak megfelelően megálltak a sínek előtt, hogy meggyőződjenek róla, biztonságos-e az áthaladás. Ám egy Wartburg, megkerülve a várakozókat, a sínekre hajtott — s bekövetkezett a tragédia. Menetrend szerint érkezett a Lajosmizse—Budapest között közlekedő személyvonat, amely maga alá gyűrte az autót. Pillanatokon belül tömeg Vette körül a szerencsétlenség színhelyét. A vonatvezető meg néhány utas mentőkért akart telefonálni, de hiába. Múltak az értékes percek. A helyi lakosok azonban tudták, hogy rádiós ügyelet van a községházán, és vasárnap délután is kell ott lennie valakinek, aki továbbítja a híradást. Lóga Ferenc, Gyál nagyközség polgári védelmi megbízottja a naplóban rögzítetteket olvasva idézi • fel az eseményeket: — A baleset után 9 perccel, 19 óra 05-kor rohant be hozzánk Máté Sándor, Gyál felsői lakos, és elmondta, hogy szerencsétlenség történt, egy Wartburg van a vonat alatt. Rádión értesítettük a mentőket, a rendőröket — akik Dabasról jöttek — és a tűzoltókat. Hívtuk a MÁV- ot is, mert nekik van olyan berendezésük, amivel fel lehet emelni a vonatot. Velük azonban nehézségeink voltak, mert az első hívásra azt válaszolták, hogy lakossági bejelentésre a speciális szerkezet nem mozdítható, Az újabb hívásra már azt a választ kaptuk, hogy indulnak, de közben múlt az idő, és más megoldást kellett találni. Nem maradhatott a végtelenségig a vonat alatt az autó, melyben bennszorult egy asz- szony, aki akkor még élt. Régwer Tibor, a faluvédő egyesület elnöke, aki elsők között érkezett a helyszínre, és a mentés egyik szervezője volt, így emlékszik vissza azokra a sorsdöntő percekre: Iszonyatos látvány — Iszonyatos látvány volt, ami elénk tárult. A gépkocsi vezetője, akit személyesen ismertem, összeroncsolva, eszméletlenül feküdt a földön. A szerencsétlen asszony, aki vele utazott, beszorult a Wartburgba. Egy orvosnő került elő valahonnan, megtapintotta a pulzusát és közölte, hogy még él. Az ő kiszabadításához kellett volna az emelőszerkezet, amire azonban már nem lehetett várni. Jöttek a tűzoltók és egy kötelet erősítettek az autóroncsra, ennél fogva húzták ki a vonat alól. Az asszony ekkor már halott volt. Négyéves kisfiát egy ápolónő még a mentők megérkezése előtt a gépkocsijába ültette és kórházba vitte. Azután jöttek a mentők és elszállították a gépkocsi vezetőjét is. Nekünk el kellett terelni a forgalmat, nehogy újabb baleset történjen. Ezt a feladatot sikerült megoldanunk. Húsz óra 30 perckor helyreállt a rend. A Dabasi Rendőrkapitányság Közlekedési alosztályának helyszínelői a körülményekből adódóan a faluvédő egyesület tagjainál később érkeztek a helyszínre. A sérülteket ekkor már elszállították. Segítség vészhelyzetben Szlama György zászlós mondja: A balesetet követő napon meglátogattam a Péterfy Sándor Utcai Kórházban Tillinger Zoltánt, a gépkocsi vezetőjét. Életveszélyes állapotban volt, nem lehetett őt megkérdezni a baleset körülményeiről. A szerencsétlenül járt asszony Pénzes Ottóné gyáli lakos. Az adatfelvételnél annyit tudtam meg róla, hogy válófélben volt a férjétől és 4 éves kisfiával, Richárddal éppen költözködött. A kisfiút is meglátogattam, hogy érdeklődjem róla. Sajnos nem sok jót hallottam; A Heim Pád Gyermekkórházból átszállították az Amerikai úti idegsebészetre, az állapota életveszélyes. Mindazok, akik akkor segítettek, és megtették a tőlük telhetőt, ma is felteszik maguknak a kérdést: Mi lett volna, ha előbb sikerül kihívni a mentőket? Mi lett volna, ha azonnal indítják a MÁV-tói az emelőszerkezetet? Ezekre a kérdésekre nincs és nem is lehet válasz. A polgári védelem Pest megyei vezetői azzal foglalkoznak, hogy más községekre is kiterjesszék az URH-rádióberendezést. Ezen túlmenően egy speciális, a mentéshez felszerelt gépkocsi (fémvágó berendezéssel ellátva) szintén aktuális lenne. Hiszen békeidőkben is adódhat katasztrófahelyzet. Gál Judit Nyolcezer nőt csókolt meg nyolc óra alatt Londonban bemutatták a Guinness Rekordok Könyvének idei kiadását, amely ezúttal is 15 000 világrekordot tart nyilván az élet legkülönbözőbb területeiről. Ami ellenben minden bizonnyal meglépő: az előző évi kiadáshoz képest minden ötödik rekord megdőlt! Mégpedig milyen rekordok — a könyv a legképtelenebb csúcskísérletekről számol be. 1990. szeptember 15-én például New Brightonban (Minnesota állam) egy férfi új világrekordot állított fel csókolózásban — nyolcezer és egy nőt csókolt meg nyolc óra leforgása alatt. Íme, további példák a „képtelenségek könyvéből”: az Egyesült Államokban egy limbótáncos egy 15,25 centiméter „magas” rúd alatt táncolt át. Az angol John Decke fél karral 7683 fekvőtámaszt csinált öt óra alatt. Az angliai Nottin- ghamben diákok a világ legnagyobb cseresznyepudingját készítették el: a súlya 3128 kilóra sikeredett. Hosszas jogi huzavona után tudta csak elérni a 16 éves új-zélandi Laurence Watkins, hogy hivatalosan bejegyezzék az anyakönyvbe 2310 keresztnevét. A világ legöregebb menyasz- szonya lett 1991. május 31-én az ausztráliai Minnie Munro: 1Ö2 éves korában ment férjhez a nála 19 évvel fiatalabb Dudley Ried- hez. Egy 1963-as évjáratú „bogárhátú” Volkswagen Kaliforniában az autók által valaha is megtett , legmagasabb kilométerszámot érte el: 2 065 563 kilométert futott. Richard Branson brit vállalkozó januárban a lapok első oldalára került a hőlégballonjával. Svéd pilótájával, Per Lindstranddal együtt első ízben repülte át a Csendes-óceánt az eddigi legnagyobb léggömbbel. Egy japán férfi fizette ki az eddigi legnagyobb összeget egy bélyegért, egy angol fekete egypennysért 1840-ből: a bélyeg 3,4 millió svájci frankért kel el árverésen. A világ leggazdagabb embere is japán lett: a 87 éves Nori Taiki- csiro. akinek a vagyona becslések szerint 15 milliárd dollárra tehető. MARATHÓN EGYKOR ÉS MA Már csak mítosza él — Marathón ma kis falu az országút mentén, a maratoni futóverseny starthelye. Erről a történelmi helyről indultak a versenyzők az első nyári olimpiai játékokon, 1896- ban a cél, az athéni Olimpiai stadion felé. Akkor még alig közlekedtek autók, ma ellenben a görög zöldek hatalmas plakátja figyelmeztet: „Maraton— 1991!” A plakáton egy gázálarcos futó üldöz egy lég- zőkészülékes sportolót, a háttérben a sűrű szmogban fuldokló Athén látható. Semmi túlzás nincs benne, évekkel ezelőtt ugyanis egyetlen verseny során 32 német atlétát szállítottak kórházba füstmérgezéssel. Halott szakasz Ma már a klasszikus maratoni táv nem tartozik a hivatalos versenyszámok közé és Attikában évenként csak amolyan „össznépi” futóversenyeket rendeznek. Ennek ellenére gyakran látni futókat a pályán, főleg a cél közeiében. Ök csak rövid távot futnak és kizárólag a kamerák kedvéért. Az autóbuszok ezrével ontják a külföldi turistákat és mi lehetne csábítóbb annál, mint a papa, a mama vagy a gyerek a célvonalban, mögöttük az Olimpiai stadionnal. Amúgy különben nem sok történik a stadionban, az 1996-os Olimpiai játékokat — az első maratoni futás századik évfordulóján — az amerikai Atlantában, a Coca- Cola hazájában rendezik. Évek óta már a görög ma- rathoni versenyeket sem itt, hanem északabbra, Sza- loniki közelében bonyolítják le. A Marathón—Athén szakasz gyakorlatilag halott, Marathónnak már csak a mítosza él. A klasszikus maratoni futópálya az első öt kilométer után letér az autó- útról és elhalad Tombosz mellett, ahol egy tíz méter magas emlékoszlop alatt nyugszik az a 192 athéni, akik életüket adták a hazáért a 600 hajóval érkezett perzsák ellen i. e. 490- ben vívott győztes csatában. A perzsa sereg egyes AZ ELSŐ PIROS. Ügy szól a mondás, hogy aki a ku- koricaiösztás közben piros csövet talál, az mehet aludni. Pilisszántón hagyománya van ennek a műveletnek, pedig mára már nem terem annyi lófogú kukaricacsj ezen a tájékon sem, hogy késő estig kelljen csuhéjáiíól megfosztani a csöveket. így ha nem is a hagyomány tiszteletéből, hanem muszájból túlélte, az elmúlt évtizedeket ez a népi szokás s a munkafolyamat. A lencsevégre kapott kep pedig az egy héttel ezelőtti indián nyarat idézi. (Hancsovszki János felvétele) történetírók szerint 200 000 főnyi, mások szerint háromszázezres volt, velük szemben alig tízezer athéni állt csatasorba. A végzetesnek tűnő túlerő láttán Miltiadesz görög vezér leggyorsabb futóját indította útnak Spártába, hogy segítséget kérjen. Filippidesz, a futár — ahogy Hérodotosznál olvashatjuk — nem egészen két nap alatt telte meg a kétszáz kilométeres utat, de dolgavégezetlenül tért vissza — a szövetséges Spárta a legkülönbözőbb kifogásokkal tért ki az elől, hogy az athéniek segítségére siessen. Lélekszckadióig futott Az athéni falanx megfutamította a perzsákat, akik gyorsan hajóra szálltak, hogy még idejében elérjenek a védtelenül hagyott Athénhez. A görögök azonban megelőzték őket, mire a támadók elhajóztak. Hérodotosz még ugyanabban az évszázadban részletesen leírta mindezt, csak arról az athéniról nem tesz említést, aki a legenda szerint Marathónból megállás nélkül futott Athénba, hogy megvigye a győzelem hírét, és megérkezve holtan rogyott le. Ez a legenda hatszáz évvel később egy Lu- kianosz nevű szír írnoktól származik, és elterjedésében része volt a római Plu- tarkosznak is. A legendás hőssé vált futó neve. azonban mindmáig ismeretlen. Egyesek szerint ugyanaz a Filippidesz volt, akit Spártába küldtek, mások szerint Diomedon, ismét mások szerint Arisztion volt a neve. Aki ma futva vagy esetleg autón teszi meg a távot, az Athén határában reménytelennek tűnő közlekedési dugóba kerül. Golfok, FIAT-ok, Fordok,. Mazdák, Volkswagenek, Re- nault-ok. Hondák tülekednek a fojtogató szmogban. A cél azonban nincs már messze. Tábla figyelmeztet: az Olimpiai stadionhoz jobbra kell letérni..', igaz, még csak a 35-ös kilométerkőnél tartanak. A maratoni táv azonban nem szentírás. Az ókori Marathón 37 kilométerre volt Athén központjától és 1896-ban kerek 40 kilométert tettek meg a versenyzők. Az azóta hivatalosan megállapított 42 195 méteres távot Londonban határozták meg, az 1903-as olimpián. Hogy miért? A királyi család tagjai wind- sori kastélyuk ablakából akarták a rajtot végignézni. Az amúgy is megerőltető távot tehát több mint két kilométerrel meghosz- szabbították... Az Akropolisztól alig egy kőhajításnyira feltűnik az óhajtott cél, az Olimpiai stadion, amely 1896-ban ugyanabból a márványból épült, mint a Parthenon. A dúsgazdag görög Avroff pontosan ugyanazon a helyen építtette fel, ahol az ókorban a pánathéni játékokat tartották. A márványból készült padokon 70 000 néző foglalhat helyet, és ennyien ünnepelték 1896-ban a görög Szpi- ridont, aki az újkori olimpiák első aranyérmét szerezte a maratoni futásban. Szpiridcn az első Akkoriban a szabályok még nem voltak olyan szigorúak, mint ma. Szpiri- don, ez a vidám pásztor például állítólag futás közben nemegyszer jóllakott sajttal és kortyolgatott borából is, a harmadiknak célba ért, ygyancsak görög versenyző pedig a táv egy részét kocsin tette meg. Nem volt ilyen szerencsés viszont.az olasz Pietri Do- rando, aki az 1908-as londoni olimpián elsőnek szakította át a célszalagot, de diszkvalifikálták, mert két angol úriember támogatásával tudott csak célba érni és ráadásul rábizonyították, hogy doppingszerrel élt. y/timii) 11
