Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-22 / 248. szám
A budapesti harcok egyetlen amerikai „katonája* Harmincöt évig hallgatott I Az 56-os forradalom alatt és után a felkelés magyar és szovjet leverői sok mindent összehordjak arról, hogyan segített az „amerikai imperializmus” becsempészett fegyverekkel, sőt, katonákkal. A vádakat soha nem sikerült bizonyítani, hiszen a tragikus igazság éppen az volt, hogy Amerika, a Nyugat általában, világpolitikai megfontolásokból tudatosan nem segített. Postabontás IVARJUK LEVELEIKET. CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 Az MTI washingtoni tudósítója mindenesetre 35 év után fel tudott kutatni egy amerikai polgárt, aki valóban, fegyverrel a kézben vett részt az eseményekben Budapesten. Nem is akármikor, hanem november első napjaiban, a második, a végzetes szovjet támadás idején. Leonard Wolfe jókedélyű, 63 éves bostoni üzletember. A patinás város jóhírű egyetemén 1956 nyarán végzett '■— történetesen orosz nyelv és irodalom szakon ... A sikeres vizsgák jutalma európai körutazás volt s a szépremé- nyü fiatalember októberben éppen Bécsben élte világát, amikor a magyar forradalom kitört. — Egy ideig a lapokból követtem, aztán azt mondtam magamnak: ezt meg kell nézni — az életben egyszer lát az ember forradalmat... Európai kényelem Az egyelőre csak kalandra vágyó Wolfét Nickelsdorf bál november 2-án helyi parasztember vitte át jó pénzért Hegyeshalomba. A határon a nemzetiszín karszalagos magyai' katonák az amerikai útlevél láttán kezet ráztak vele: — örülünk, hogy segíteni jött — mondták nekem. Akkor kezdtem érezni, hogy itt többről lehet szó, mint kalandról. Az amerikai fiatalember majd 24 órát vonatozott a határtól Budapestig, útközben csak a győri állomáson ingyen osztogatott kakaó tartotta benne a lelket a fütetlen vonatban. Ezután már gyerekjáték volt a Rákóczi úton, a villamos lépcsőjén eljutnia az Astoria — Amint megláttam a helyszínt a hegytetőn, a Mátra Bükk felé eső oldalán, mindjárt megszületett bennem a plasztika terve és elhelyezésének lehetősége. Azután még számtalan variációt találtam, de mindig visszatértem az eredeti gondolathoz — mondja Farkas Ádáni szob- rászművész, a recski emlékmű alkotója. ® Mi inspirálta ennyire azon a helyen? — A recski fogolytábor helyén minden barakkot elbontottak, minden árulkodó nyomot eltüntetlek. Az egész, területet beültették fenyővel. Ezért is fontos, hogy legyen ott egv jel, egy emlékkő, amely emlékeztet. felidéz és megrá- zóvá teszi a találkozást. Ez az emlékkő két nagy, mészkőből faragott, törött rácsból és egy csiszolt gránitgömbből áll. A kompozíció fizikailag is nagyméretű; 12 és fél tonna súlyú és 700X240X10 centiméle- res a képi szimbólum egy- s #^rű, közérthető. A rácsok a bezártságot, a széttört rácsok ennek megszűnését jelentik, s a köztük felma- gasló gömb az életet, a tökéletességet. szállóig, ahol — meglepetésére — megint Európa: meleg és kényelem fogadta. Mélyen aludt, amikor 4- én hajnalban szörnyű lármára, ágyudörgésre ébredt. A szállodai személyzet riadtan közölte, hogy megindult az orosz támadás, menjenek az óvóhelyre. Két irányból — Huszonhat éves voltam — persze, hogy nem a pincébe, hanem az utcára siettem ... az emberek szedték fel a kockaköveket, hogy barikádot építsenek a tanítok ellen. Amint nézelődtem, egy katona odajött: maga kicsoda? — amerikai, mondom. — Akkor biztos akar nekünk segíteni? — Persze — vágtam rá, hiszen szívenütött a kép, amint gyerekek, öregek építették az útzárat. Volt aki sírt. Kaptam egy nemzetiszín karszalagot és egy dobtáras szovjet géppisztolyt. Az Astoriával rézsút szemben, a Rákóczi út és a Kiskörút sarkán álló nagy épületben bújtunk meg, máig emlékszem, óra van a tetején. A második emeleten voltunk: onnan szemmel lehetett tartani az egész keresztezést. Szörnyű volt, máig előttem van. amint két irányból is jönnek a szovjet tankok és géppuskáikból, lövegeikböl szüntelenül tüzelnek. Láthatóan nem is céloztak, terrorizálni akarták a szembenállókat. Egy gyerek, lehetett vagy 14 éves, Mo- lotov-koktéít dobott egy páncélosra — a következő percben szabályosan kettékaszálta egy géppisztoly-sorozat. Akkor húztam meg először a ravaszt. Wolfénak és társainak helyzete ötödikére reményÉs hogy mj van még e mögött a műben, azt Farkas Adóm így magyarázza: — A mesterséges, életidegen rendszert — a börtönt, tágabban a bolsevi/must — maga az élet, a tökéletességre való törekvés töri széjjel. A mészkő rácsok egy panelház elemeihez is hasonlóan megsüppedve állnak a hegytetőn, jelezve, ezek a megkötöttségek eltűnnek. elsüllyednek. • Fűzi valamilyen személyes emlék is Recskhez? — Ha Recskhez nem is, de a rendszerváltozáshoz, s szocializmus megszűnéséhez igen. Főleg lélekben. Azzal nem szívesen kérkedem, hogy apám a Nagy Imre-kormány minisztere volt 56-ban. Ezt nem is tudták a recski szövetségben, amikor benyújtottam a tervemet. Q És miért éppen Recsk- re készített szobrot? —faggattam a Szentendrén élő művészt. — A Baranyai Alkotótelepek japán—magyar felenné vált, o 200 felkelőből 75-en maradtak életben. — Alighanem az a magyar szabadságharcos mentett meg, aki felszólított: hagyjam ott a fegyvert és menjek azonnal az amerikai nagykövetségre, amíg nem késő. Hallgattam rá s még ott voltam egy hétig, Megismerhettem Mind- szenty bíborost, azután egy autókonvojban, együtt az ottrekedt amerikai újságírókkal, kivittek bennünket Becsbe. Az amerikai nagykövetségen közölték: hallgassak arról ami tör- IIat; mert ha bevallom, hogy külföldi országban fegyverrel harcoltam, megfoszthatnak az állampolgárságomtól. — így hát hallgattam — máig. De úgy érzem, hogy most, idős koromra, látva, hogy békéi meg egymással hazám és a Szovjetunió, ideje nyilvánosan vállalnom: igen, én is részt vettem a magyarok elnyomása, kizsákmányolása elleni harcban. Tájékozódtam s úgy tudom, én vagyok az egyetlen amerikai, aki fegyverrel a kézben volt ott Budapesten. Bélésbe rejtve Leonard Wolfe a Budapesten átéltek ellenére megmaradt az orosz irodalom szerelmesének, közben megtanult japánul és kínaiul is. A vietnami háború idején az amerikai hadsereg számítógép-szak- értőjeként járta be a világot, tizenkét éve pedig kis utazási iroda tulajdonosa. Budapesten azóta sem járt. ■— Elfelejteni azokat a napokat soha nem lehet. Máig őrzöm a piros-fehér- zöld karszalagom egy darabkáját, a bélésbe rejtve hoztam magammal. Az ifjúságomra emlékeztet — tudja, milyen fogékony akkor az ember. Én jobban ismerem a magyarokat, mint bárki- más Amerikában ... szobrász szimpóziumot szervezett. Erre, mint Villányban gyakran megfordult kőfaragót engem is meghívtak. Ott merült fel az ötlet, hogy készítsünk szobrokat a lebontott politikai emlékművek helyére. Huszonnyolc lehetőség közül választhattunk. Végigjártuk a helyszíneket. És amikor megláttam a helyszínt, rögtön megfogott, Jelentkeztem a tervvel, és De meddig ? Rendszerváltás vagy kabaré? Sokszor teszem fel ezt a kérdést az oly sokat szenvedett falusi parasztság nevében, Mi, akik 1949-től megbélyegzettek, meghurcoltak voltunk, mert bíztunk az eszmében, melyet a FKGP zászlajára tűzött: Isten, Haza, Család. Maradtunk idehaza, vállaltuk a Rákosi- és Kádárrendszer meghurcoltatásait. Nehéz időszak köszöntött akkor a Kisgazdapárt vezetőire. Erőt, hitet a falusi parasztság akkori igazi szóvivője, Kiss János Galgahévíz országgyűlési képviselője adott 1949-ben. Amikor a Kisgazdapártot elárulta Dobi, Ortutay, akkor Kiss Jánossal együtt letartóztattak, mint lázitót, s a Pest Megyei Rendőrkapitányság Mozsár utcai ,. vendégszeretetét" élvezhettem két hónapig. Akkor kényszerültek száműzetésbe a Kisgazdapárt igaz hívei: Nagy Ferenc, Varga Béla és sokan mások. Hiszem, jogom van megkérdezni: mit csinálunk ma a Kisgazdapárton belül? Eszmei kormányalapítás, a volt vörös tőke megnyerése — mire jó mindez? Miközben a régi párt szóvivőit egyre-másra zárják ki a tagok sorából. Engem meg saját lakásomon pofoznak meg, megfélemlítenek mert próbáltam az igazat közreadni sajtóban, s az FKGP országos vezetőinek tudomására hozni. Elzavarják a párt igazi zászlóvivőit, s nem zárják ki sorainkból a kommunista pártból befurakodottakat. Meddig mehet ez így? Peber István Kartal Távoli a hazától A szülőföld — a Heimat — szeretető a szív mélyére ágyazva él, s azt onnan senki és semmi ki nem törölheti. Ügy él, mint föld mivel a recski szövetségnek is tetszett, elfogadták. Recsken már jó egy éve szeretnének emlékművet emelni, de anyagiak híján erre nem kerülhetett sor. Most a szimpózium japán szponzorainak segítségével elkészülhetett a mű. # Hogyan? — Villányban faragtam, kilencvennapos megfeszített munkával főiskolás hallgatóim segítségével. méhében a gyökér. A gyökeret, a szívet táplálja a honszeretet, az emlékélmények, a hagyományok, a szokások, a népi játékok és énekek sokasága. Mindez akkor sem irtható ki, ha a kitaszítottság jutott osztály részül mindazoknak, akik a 46-os kitelepítés során kényszer hatására hagyták el a hazát, A háborút követően Budakesziről közel hatezer személyt telepítettek ki, Heidelbergből kapott adatok alapján a hassmershei- mi fogadó táborhelyre 5 ezer 201 fő érkezett, akiknek elhelyezéséről gondoskodni kellett. Az „új” hazának törődnie a kitaszítottakkal, a gyökereiktől el- szakítottakkal, akik már három évszázada itt éltek. Vissza 1946-ban az „óhazába”, ahonnét az ősök echós szekéren vágtak neki az útnak. Heidelberg, Hassmersheim, Ul, Mannheim, Stuttgart, Bruchsal környéki temető sírjain — ahogy magam is láttam — a kő alsó szegélyébe a következőt vé- sették: „Fern fon der Heimat” azaz Távol a Hazától. Itthon svábok voltak -a- ott magyarok lettek. „Régi hazájukba” visszavisszalátogatnak, s olykor egy zacskó földet visznek magukkal virágültetésre, hol meg a temetőben domborodó sírhalmokon szórják szét.,, Padanyi Lajos Budakeszi Vannak csodák! A Pest Megyei Hírlap október 7-i számában „(M)” munkatársuk „Az ár ellen úszva”, „Strucc” című írásában többek között így fogalmaz: „ . .. n gazdaságban nincsenek — és hol vannak? — csodák ...” E rövidke mondatba foglalt kérdés oly hatalmas téma- komplexumot pendít meg. melyről köteteket lehetne írni — ,s írtak.is! Ha szabad hozzászólnom e kérdéshez — ... és hol vannak csodák? — röviden csak any- nyit jegyzek meg, hogy Hajnaltól késő estig dolgoztunk azzal a bizonyossággal, hogy jó művet alkotunk. Huszonhárom éves szobrászi pályafutásom legélvezetesebb_ feladata volt. És legnagyobb szabású is. Szellemiségében és amúgy is. merthogy többnyire kisebb méretű plasztikáim vannak. # Hogy került Recskre a hatalmas súlyú szobor? — Morvay Ferenc, a kazánkirály szállította Saját kamionján. § Is a szimpózium többi alkotásának mi lett a sorsa? — Három japán és négy magyar szobrász dolgozott két hónapig Villányban. Iszai Amemia japán művész, aki az egész akció kitalálója, lelkes támogatója, olyan japán szponzorokat nyert meg az ügynek, akik 40 ezer dollár értékű szerszámmal, szuper- technikával szálltak be. így készülhetett el á recski emlékmű, és a többi szobor. Iszai Amemiáé Egerbe, egy másik japán szobrász munkája Kecskemétre, magyar művészek alkotása Ceglédre, Özdra és Pécsre került. És mivel még meglehetősen sok város vár köztereire szobrot, jövőre tovább folytatódik az akció. További japán és más külföldi segítséggel. Kádár Márta szinte állandóan csodák között élünk. Mert minden ember, állat, növény keletkezésének, születésének módja (a mi- tózis), testének célszerű felépítése, növekedése és törvényszerű működése, élete — mind-mind az embertől független csoda. Vagy a csillagos ég, a nagy világmindenség hihetetlen távlatai, bámulatos törvény- szerűségei, az anyag szerkezete, energiái, atomjai, a makro- és mikrovilág millió és millió csodája — egy sem az ember alkotása! Számtalan ipara-) jelenség okát az ember meg sem tudja magyarázni még ma sem — a „Nulladik típusú találkozások” tv-műsorai- ban sem! — sőt vannak jelenségek, melyeket soha nem is fog megmagyarázni — mint például az olasz Pio atya, a német Neumann Teréz, a szirakuzai madonna stb. számtalan csodái, melyeknek még ma is élő szemtanúi vannak. Vannak tehát csodák, ha nem is a gazdaságban, de a világban, körülöttünk. Dr. Köteles Mihály ny. jogtanácsos Gödöllő Vácott elveszett Szerencsés az, akinek a kárpótlási vagy kárrendezési ügyekhez kapcsolódó, a kárigény bejelentéséhez szükséges okiratok, okmányok, dokumentumok rendelkezésére állnak. Aki viszont mostanában kezdte keresni, felkutatni vagy éppen előteremteni, nem biztos, hogy a szerencsések közé tartozik. Mert lesz, aki hiába megy a földhivatalhoz, vagy a levéltárba — nem tálal semmit. Erre példa a váci földhivatal, ahol ezek az okmányok csak részben lelhetők föl. Ezt állítják az illetékesek, mert a többszöri költözködés miatt állítólag sok okmány és irat elveszett. Így a legutóbbi, két évvel ezelőtti költözködés során is. De nemcsak elveszett iratokról lehet szó — bár ezt az állítást kétségbe lehet vonni — hanem felelőtlenségről, hanyagságról is. Mert tudomásom szerint, a költözködésnél átszállított irattári anyagokat még a mai napig sem rendezték, várnak sorsukra. Csak a saját esetemről tennék említést: körülbelül három-négy éve keresek náluk egy elveszett, eredeti telekkönyv helyett a Rétsági Telekkönyvi Hatóság által még 1049. július 26-án kiállított iratot. Ezt a terület átcsatolásával, a 60-as évek táján eredeti példányban megküldték a Váci Te- lekkönyvi Hatóságnak, vagyis jogutódjának, a Váci Földhivatalnak. Ez már háború utáni történet, tehát az iratnak — a józan ész szerint — nem lett volna szabad elvesznie. Hiszen 1981, augusztus 10-i dátummal erről készült a ma is érvényesnek mondott tulajdoni lap. Csakhogy téves értelmezéssel, az ügyintéző hibájából. S hogy a téves adatfelvétel miatt a Váci Földhivatal tekintélyén csorba ne essen, inkább kimondjak: „pótlási jegyzőkönyv" nem található. De akkor a Váci Földhivatalnál milyen meggondolásból merik azt állítani, hogy a felfektetett tulajdoni lap enélkül is érvényes? t Id. Verőcei Béla Verőce Heltai András A recski emlékkő és alkotója Az árulkodó nyomot eltüntették A recski emlékmű — még Villányban
