Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-19 / 246. szám

1. ÉVFOLYAM, 221. SZÄM 1991. OKTÓBER 21., HÉTFŐ Magánegyetem Budaörsön ? A térség jövőjéért Ezekben a napokban a szokottnál is több érdekes in­formációt kapnak lapunk olvasói Budaörsről. A város­ban megtartott kulturális napok egyik kezdeményező­je a Bakk Endre Kanonok Alapítvány (BÉKA). Bizo­nyára még kevesen tudják, hogy az alapítvány a tör­ténelmi értékek megőrzésén túl a jövő értelmiségének nevelésében is részt kíván venni. Napjainkban szakembe­rek és laikusok vitatkoz­nak a felsőoktatás megújí­tásán, létrejött egyfajta igény a magánegyetemek létesítésére is. Vannak kez­deti kudarcok is, mint pél­dául Miskolcon. Talán ép­pen ezért is érdemes meg­ismerni a budaörsi Bakk Endre Kanonok Alapítvány magánegy etem-koncepció­ját. A koncepció kidol­gozásában — többek között — szerepet vállalt dr. Bén­áik József, a nyelvtudomá­nyok kandidátusa, dr. Ko­vács László, az irodalomtu­dományok kandidátusa, fő­iskolai tanár, valamint dr. Bradean-Ebinger Nelu, a nyelvtudományok kandidá­tusa, német tanszékvezető egyetemi docens. Budaörs és a régió az el­múlt 50 évben lényeges vál­tozáson ment át. Gazdasá­gi potenciája kibővült, szá­mos új elemmel gazdago- . dott. Megváltozott társa­dalmi szerkezete, átformá­lódott településhálózata és az elmúlt években dinami­kus fejlődésnek indult. ÉRTÉKMENTŐ ÉS -TEREMTŐ A Budaörsért tenni aka­rókban megfogalmazódott az a gondolat, hogy szüksé­ges egy komplex szellemi, oktatási-kutatási és vállal­kozási központ, egy önálló régióegyetem megalapítása, amely Budaörs, egyúttal a térség, illetve az ország hátrányos térségeinek meg­újulási forrása és katalizá­tora lehet: enélkül ugyanis mind a várost, mind a tér­séget a gyors felzárkózás helyett a lassú leszakadás reális veszélye fenyegeti. Az egyetem a térség tör­ténelmi-kulturális kutatási programjával értékmeg­mentő és -teremtő helyet biztosítana Budaörs mint a főváros nyugati kapuja, a régió legjelentősebb gazda­sági központja. Nem csak gazdasági potenciálja és te­lepülés-földrajzi adottsága teszik lehetővé az univer- sitás létrehozását, hanem az is, hogy a megalapításhoz szükséges alapvető infra­strukturális (művelődés­ügyi) intézményi háttérrel rendelkezik, illetve az gyorsan bővíthető. BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Deák Attila. © Munkatársak: J. Szabó Irén és Pachner Edit. © Fogadónap minden hét­főin 14—17 óráig a szerkesz­tőségben. Címünk: Bp. Vili., Somogyi B. u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-4761, 138-40S7. VIZSGA NÉLKÜL Az elképzelések szerint az egyetem nyitott: a bein­duló karaira középiskolai végzettséggel rendelkező magyar és külföldi állam­polgár felvételi vizsga nél­kül beiratkozhat. Az alap­vető szelekció a hallgatói teljesítményen alapul. Az egyetemen 3 szintű képzés megvalósítását tartják op­timálisnak a fokozatosan kiépülő minden kar vonat­kozásában. Az első szint az alapkép­zés, amelynek időtartama 3-4 félév. E képzési idő­szak nem csak a nyitott egyetemi jellegből szükség­szerűen következő szelek­ciót biztosítja, hanem le­hetővé teszi azt is, hogy az adott tudományág alapjait elsajátítsák a hallgatók. Minden karon az alapkép­zés, ezenkívül angol és né­met, vagy ném§t nyelv in­tenzív oktatása történik. Egyúttal szükségesnek tart­ják műszaki informatikai (számítástechnikai) ismere­tek elsajátítását és gazda­ság-, társadalomelmélet, esztétika, etika és retorika oktatását is az egyes karo­kon. Az alapképzés kereté­ben szabadon választott szakmai tantárgyak felvé­tele kötelező. Az alapképzést követi a szakosodás. E második szin­ten minden hallgató szaba­don választhat egy vagy több egyetemi szakot. Az egyetemi képzés poszt­graduális szint. Ez biztosít­ja a tudományos minősítés megszerzését, egyúttal lehe­tővé teszi a felsőfokú regio­nális gazdaság- és társada­lomszervező szakemberkép­zést. Biztosítja az is, hogy az egyes egyetemi szakokon belül a specializáció, az át­képzés, megvalósuljon az ország régióinak igénye sze­rint. ÚJDONSÁG IS LEHET A város és a régió mo­dernizációs szükségletei alapján, figyelembe véve a régiókban már működő (különösen fővárosi) egyete­mek képzési szakirányait is, több kar fokozatos felál­lítását tervezik. Így például a gazdaságtudományi kar képzésében az új tevékeny­ségeknek fontos szerepet szánnak. Ez a kar magában foglalja a marketing, me­nedzser, bankár-pénzügyi és idegenforgalmi szakok ismeretanyagát posztgra­duális formában. A társadalomtudományi karon az emberi tudás és kommunikációs rendszerek tanítása valósulhat meg, vagyis azoknak a képzése, akik ezen ismereteket hi­vatásszerűen átadják, köz­vetítik. Nélkülözhetetlen az egyetemi karon belül nyelvtanári szakok indítá­sa, továbbá anglisztika, germanisztika és japán nyelv oktatása. Üjdonság lesz a szekle- rológiai szak: a szekleroló- gia a magyarságon belül külön úton fejlődött etnikai népcsoport tudományos ku­tatásával, rendszerezésével foglalkozó tudomány. A hittudományi kar fo­kozatos kiépítése és integ­rálása az egyetembe nem­csak ezen kiszorított tudo­mány és képzés rangjának ismételt hazai elismerését jelentené, hanem lehetősé­get biztosítana a világiak számára is a keresztény eszmerendszer és etikai rendszer sokoldalú, alapos megismerésére, elsajátítá­sára. Itt egyrészt az egyhá­zak konkrét igénye szerint történne a szakosodás. A BEKA-egyetem kezde­ményezőinek meggyőződé­se, hogy az ország jelenle­gi helyzetében csak egy többcsatornás finanszírozá­sú, alapítványi egyetem be­indítása, és működtetése lehetséges. Az egyetem mű­ködését részben az állami „fejkvóta” támogatás, a vi­lágbanki regionális egyete­mi fejlesztési támogatás, az egyetemi alapítvány képez­né. Deák Attila Feledésbe merült Valamikor hajdanában a kisbírónak az volt a dol­ga, hogy a legfontosabb híreket kidobolja. Hír ér­tékű volt minden, ami a település életében történt. Elárverezték, csődbe ment, a hitelezők lefoglalták. Va­lahogy mindez kiveszett korunkból. No persze azért a végrehajtó árnyékként a nyomunkban járt. Évekre visszanyúló bűnügyi törté­net, hogy az adósok, vagy a disszidensek vagyontárgyai­nak elkobzását, dobrave- rését elfeledték meghirdet­ni. Kéz-kezet mos alapon jó cimbora, jó elvtárs tud­hatta csak, hol mihez lehet bagóért hozzájutni. S tud­ta is, mígnem valaki ezek­ről a machinációkról fel- lebbentette a fátylat. Égig érő botrány volt — igaz, mára feledésbe merült. Ám mégis szemet szúr a becsü­letesség is, amikor egy adós, mégpedig az OTP- nek adósa vagyontárgyai-- nak árverését hirdetmény­ként kifüggesztik. Szemet szúr, mert valahogy a pes­ti intézmények ban — melynek havonta egyszer — még véletlenül kirakatá- küszöbét koptatom sem ta­ilyesmivel. Csak lálkoztam Érden! Megfakult az árverési hirdetmény, bár' az vilá­gos: tizenötezerért Trabant, húszezerért fagyasztóláda- s kisebb értékű dolgok kaphatók. Ha van, aki a vén(?) jószágokért pénzt ad. S ha nem? Az a húsz­ezret „érő” fagyasztó, min­den bizonnyal visszaköszön mondjuk egy műszaki bi­zományiban. Pár ezerrel többért — hiszen valami­ből nekik is élni kell. S ha valaki mégis ott lesz az ár­verésen? Egyedül, fél áron viheti, mert nincs licit —, de annak az adósság egy része megmarad. Szomorú dolog ez. Miközben elis­merem: az adósság fejé­ben árverésre készülő in­tézményt még véletlenül sem érheti vád, hogy suba alatt árverezett! V. E. Válaszd az i tetékes Pótolták a hiányzó táblákat Válasz érkezett szerkesz­tőségünkbe Sohár Istvántól, a Volánbusz Vállalat for­galmi irodájának szakosz­tályvezetőjétől. A szeptem­ber 23-i számunkban meg­jelent írásunk azt kifogá­solta, hogy a százhalombat­tai autóbusz-megállóhelye­ken hiányos az uíastájékoz- tatás, lévén, hogy az infor­mációt tartalmazó lapot le­tépték. Most, megnyugtató hírt kaptunk, mert arról tu­dósított a Volán illetékese, hogy október 9-én vala­mennyi hiányzó táblát pó­tolták. A biztonság kedvé­ért négy szegeccsel erősítet­ték fel az utasokat tájé­koztató táblára az informá­ciót tartalmazó alumínium lemezt. Ennek eltávolítása valamivel nehezebb, tehát mi, utasok, együtt remény­kedhetünk az illetékesekkel abban; ezek a táblák a he­lyükön maradnak. Ügyis, mint az írás szer­zője, köszönöm a hozzánk eljuttatott választ. S már találkoztam is az úi táblák­kal Százhalombattán, szé­pek, olvashatóak. Végre tudja az ember, mikor jön az autóbusz. J. Sz. I. 1 A mezőgazdaság védelmében Mérgezett földek Ha valaki nyitott szemmel jár a határban, észre kell vennie, máris mennyire megbillent a biológiai egyensúly. A föld illatát egyre-másra a vegyszerek átható bűze nyomja el, za­varossá válnak a vizek. Hasznos fajok tűnnek el a tájból, helyettük a károsak egyre tolakodóbbak. Mindig több és több beavatkozás­sal, sokszoros földi, légi porozással, permetezéssel védhető meg a tervezett termés. Sok mindenre futja szel­lemünk erejéből. Égyebek között arra is, hogy tönkre­tegyük környezetünket; ha kell, az élet írmagját is ki­irtsuk magunk körül, ma­gunk alatt. Mégsem árt ta­lán arra gondolni, hogy minden nagyszerű civilizá­ciós vívmányunk, a kőbal­tától a hidrogénbombáig, csak úgy jöhetett létre, hogy közben Földanyánk .......................................................................................................................................mini ! Sok hűhó sémiiért! I Az első magyar vál­lalkozás, külföldi tőke nélkül — hazai ban­kok támogatásával: te­tő alá került egy áru­ház. Olyan, hogy ponto­sak legyünk, mely sok szakmát fog össze. Ér­den ez volt a Csepp. Óriási csinnadrattával nyitotta meg „kapuit”. S milyen jó szlogent vá­lasztottak: Csepp áruk — Csepp áron! Bútor, cipő, kenyér, játék, il­latszer — szóval min­denből volt itt egy csepp. Volt! Először a kenyerest zárták be, mert nem volt elég friss, olykor keletlenre sike­redett az a cipó. S szé­pen lassan bezárt min­denki. Legutoljára a cipős maradt. Ma meg? Poros kirakatok, fakult zászlók, az egyik félár- bócra csúszva. A portá­lok mögött kézzel írott papírok, színehagyottan, fakultam Az ember ne­hezen betűzi ki: „a be­rendezések eladók”. Azok a krómnikkellel ötvözött fehér csodák. Elegáns, majdhogynem luxuskategória. Ügy látszik, a kutyának sem kell. Zárva a nagykapu, mely a hívatlan látoga­tók elől védte az aprócs­ka belső térben megbú­vó üzleteket. Cseppben a tenger — az első bukás, a vállal­kozás után? Pedig olyan jól indult, színfoltja­ként a városnak. Sajá­tos miliőt teremtve, so­kat ígérve. Talán nem is buktak? Mindössze feladták a kölcsönök ka­mataival, a szállítókkal való viaskodást? Sok mindent beszélnek, csak egyet nem: sok hűhó volt itt — mint mára. ki­derült — semmiért. Mi­közben a környék duga- dőlt, esztétikai szem­pontból kritikán aluli üzletei virágoznak. Ki érti ezt? V. E. táplálta gyermekeit. S hogy minden táplálékunk jófor­mán abból a néhány centi- méteres termőrétegből szár­mazik, amely bolygónk fel­színének — sajnos! — egy­re csökkenő hányadát bo­rítja. Ami pedig marad be­lőle, abban is tünedezik a humusz; gyérül a szerves­anyag, halványodnak az élet jelenségek. Nem vitás: ha továbbra is így mérgez­zük talajainkat, a káros fo­lyamatok visszafordítha­tatlanná válnak, és akkor az emberiség jövőjét visz- szük vásárra. Mi tagadás, néha a lelki- ismeretlen bérlő módjára kezeljük földjeinket. Az olyan bérlő módjára, aki mohón akar gazdagodni, aki mindent ki szeretne sajtolni, csikarni a birtoká­ból, mielőtt szerződése le­járna. S hogy mit hagy ma­ga után? Aprés nous. le dé- luge — utánunk az özön­víz ... Legfőbb ideje, an­nak, hogy józanabb néze­tek kapjanak hangot a vi­lágban, ezen belül az agrár­világban. Hogy megszűnjék az éghajlatot szabályozó er­dőségek esztelen irtása, az erózió fékevesztett felerő­södése, a vegyszerezett mo­nokultúrák tövében; hogy megálljon a talaj savanyo- dása, a víz szennyeződése. Kár volna vitatni, hogy az „olcsó energiák korá­ban” valóban gazdaságos kemizálás eleinte látványos eredményeket hozott. Á nyakló nélkül adagolt mű­trágyák és növényvédő sze­rek nyomán — ha nem is arányosan, de — nőttek a termésátlagok, javultak a mennyiségi mutatók. Ezzel együtt erősbödött az ipari hírverés. Hangja úgy el­nyomta a természetszerűbb módszerek szószólóinak sza­vát. Amellett az „ipari me­zőgazdaság” kényelmes, elő­regyártott receptekkel szol­gált; sokkal kevesebb fejtö­rés fejében sokkal busá- sabb hasznot ígért a hagyo­mányos gazdálkodásnál. Felfogása szerint a talaj nem egyéb egyszerű tartó­közegnél, s úgy kezelhető, akár egy közlekedőedény. Ha az egyik szárán beönti valaki a vegyszert, a másik száron rögvest emelkedik a hozamszint. Tehát a jelszó: vegyszer és semmi más. Cicero írja egyik tűnődé­sében : timeo hominem unius libre — vagyis: félek az egykönyvű embertől. Va­lóban félelmetes az egyet­len forrásra görcsösen hi­vatkozó, az egyetlen állás­pontot dühödten védelmező, minden ellenvéleményt el­taszító, eltipró ember. Fé­lelmetes az ilyen csőlátás, forduljon elő az élet bár­mely területén. Térjünk vissza á talajhoz, amely maga is eleven rendszer; önszabályozó, olykor ön­szervező rendszer. D. A. J Földrajzi Múzeum Érden A Kaukázus magyar kutatói riiiiiiiiimiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiimiiimiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiimiiiiiimiimiiiiiiiiiiiiiiiii' A Magyar Földrajzi Tár­saság és a Magyar Föld­rajzi Múzeum október 31- én, csütörtökön délelőtt tíz órakor előadóülést rendez. „A Kaukázus magyar ku­tatói” című rendezvénynek az érdi székhelyű Magyar Földrajzi Múzeum előadó­terme ad otthont. Tíz elő­adás hangzik el, rangos előadók adnak áttekintést a magyar őshazakutiatók kaukázusi tapasztalatairól, az expedíciókról, botanikai eredményekről, eddig is­meretlen levelekről tájé­kozódhatnak a részvevők, s a magyar hegymászók ta­pasztalatairól.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents